Új Néplap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-15 / 293. szám

2011. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK P k A másik menüt kérem, avagy egy rendhagyó eszmefuttatás Reggel, amikor elmegyek a tü­kör előtt, s rávetődik a tekinte­tem, megfogalmazódik ben­nem, hogy a hajam hasonlít az égig érő fám, na és olyan fá­mát vagyok, hogy a puszta te­kintetemmel nyugdíjba lehetne küldeni Dmkulát Rám nézne és azt mondaná: „Ki a táró ez? Kóckirály? És ezek a beesett szemek, na, én leléptem. ” Magamra kapom a ruhát és kilépek a teraszra. Az ajtóban már hadirendben gubbaszt a két „konyhamalac” (macska). Rájuk nézek és bárgyú tekinte­tük kereszttüzében égek. A bundájuk olyan, mint a ha­jam. A két léhűtő, kesze-kusza szőrű jómadár. Ezután az „idil­li” látvány után a vállamm ve­szem a „ tíztonnás ” táskát és el­indulok. Nem ámítom azzal a népet, hogy szerencsét próbál­ni, noha sokszor van egy olyan jellege. Elképzeltem, hogy mi lenne, ha mondjuk összefut­nék a jó tündérrel és azt mon­daná „lehet három kívánsá­god, de csak ha megmondod, hogy mennyi a következő szögfiggvény... Elég, ha csak annyit mondok, hogy a jó tün­dért ott százalékolnák le mate­matika-túladagolással, mert előrántanám a matekfüzetet és addig olvastatnám vele, amíg elege nem lesz. De az is megeshet, hogy vála­szolnék a kérdésre. Mit kívánnék? Nehéz kérdés. Kívánhatnék annál is többet, hogy abba az iskolába járok, ahova mindig is szerettem vol­na? Kívánhatnék többet a ba­rátaimnál, annál, hogy van, aki szeret? Naná, hogy kíván­hatnék. Sok minden van, amit mégnem értem el, célok, amik még távol vannak. Semmi ok az elkeseredésre, hapsikámJ A depressziónak a ci­pőd talpán a helye, nem az inge­den. Pattanj föl és ne add fel, meglátod, hogy mindennek van olyan oldala, amit még nem lát­tál A világ felfedésre vár, a de­pressziót meg elküldtük Kenyá­ba kapálni Tehát mire vársz? Csuhákká nem jog helyetted örül­ni (mert szegény csak óbégatni tud). És ne jeledd: ha visszanéz a spenót a tányérból (amit te nem szeretsz) csak annyit mondj: a másik menüt kérem... SZABÓ NÁNDOR ZSOLT, 10. D, VKG Figyu, ütemre szövegelek! HipHop A szolnoki Fekete Balázs a rappel fejezi ki érzéseit A hiphop egy zenei mű­faj, de egyben életstílus is, mely magába foglalja az öltözködést, a szlen­get is. Szolnokon is van, aki képviseli... Sipos Nikolett, Tiszaparti A stílus az Egyesült Államok­ból, Bronxból indult el, ma már világméretűre terjeszkedett Sa­ját zenei kultúrával rendelke­zik, amely az „ütemre szövege­lést”, rappelést jelenti, ezen ki- Fekete Balázs vül saját táncstílusa is van, amit leginkább breaknek neve­zünk. A hiphop világához hozzá­tartozik a graffitizés is. A street- ball, más néven utcai kosárlab­da ugyan úgy ehhez a világhoz köthető. A rap alapvetően a jellegzetes ének- vagy beszédstílus neve. Sokan azt hiszik, hogy a rappelés egyszerű beszéd volna, A hiphop világához hozzátartozik a graffitizés is. Á s&eetball, más né­ven utcai kosárlab­da ugyan úgy ehhez a világhoz köthető. nagyon fontos a ritmika, a se­besség, a hangsúlyozás, a ríme­lés, és még oly sok minden. Szolnokon is rengeteg tehetsé­ges fiatal van, aki ebben a mű­fajban próbálja ki magát. Közé­jük tartozik a 17 éves Fekete Ba­lázs is, aki elmesélte, mit jelent neki a hiphop.- Nekem a hiphop egyszerű­en egy életstílus, egy érzés, ami­Jellegzetes zene, tánc, öltözködés — ez Jellemzi a hlphopot. A stílus ma már világméretű. bői ugyan soha nem fogok meg­élni, meg nem ebből lesz pén­zem autóra vagy lakásra, de mégis megéri, mert egy önkife­jezési forma. A rappeléssel ugyanúgy érzéseket lehet közöl­ni, mint akár a festészettel vagy egyéb művészeti irányzattal.- Mikor és milyen okból kezd- tél el rappelni?- Már majd­n e m egy éve rappelek komolyabban, persze előtte is voltak próbál­kozások, szövegírások. Előtte is tanultam zenét, oka igazából nem volt, hogy miért a rappet vit­tem tovább, egyszerűen magával ragadott a stílus.- Miről szólnak általá­ban a zenéid?- Csak saját magam által megélt dolgokról írok, örömről, bánatról, szere­lemről, barátokról egyszóval az életemről. Szerintem egy valamire való rappernek nem lehet titka. Ez egy nagyon ne­héz kérdés. Persze hallgatom én is az ismertebb előadókat, de mindig megpróbálok ere­deti, egyedi maradni. Akiket feltétlenül ki lehet emelni a magyar előadók közül azok FankaDeli, Mc Gőz, Essemm, Riddler és Mes.- Mik a jövőbeli terveid a ze­nével kapcsolatban?- Remélem, ahogy telik az idő egyre több emberhez, (főleg a fi­atalokra gondolok) jut el a ze­ném, és egyre többen értik meg a mondanivalóját egy-egy szám­nak. Nekem ez a legfontosabb.- Hol lehet veled és zenéiddel találkozni?- Én is természetesen fent vagyok a népszerű közösségi ol­dalon, itt bárki szabadon meg­hallgathatja és akár le is tölthe­ti a zenéimet, amik youtuhe-on is fönn vannak. Személyesen pedig egyelőre Szolnokon va­gyok látható, hallható... A Tiszáról Most elnézve a Tiszát, lassan mossa hullámit, sebződik a mélyben, csendesség ötvözi, üresség formálja, a felleg átkarolja. Szinte hangtalan. Miféle erő mozgat? Soha meg nem állva mindig áramlik forrása. Szennyezésben habzol, de közben el­mosod az összes bána­tod. A fűzfák rád hajol­nak. nyárfák körülzárnak. Légy hát egy társam, fedd fel az ösvényem, a világot megérintve. KULIK TAMÁS, HAJNÓCZY, TISZAFÖLDVÁR klímái Együttműködési megállapodást írt alá Perecseny Város Gimná­ziuma, valamint a martfűi Dam­janich János Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium. Mart­fű és a kárpátaljai település ez év májusában indult test­vérvárosi kapcsolatának tovább­fejlesztése az együttműködés ki­építése. Ennek keretében a két oktatási intézmény diákjai és pedagógusai kirándulásokon fe­dezhetik fel közös kulturális ér­tékeinket, szakmai tapasztalato­kat cserélhetnek. A közelmúltban ötfős delegá­ció érkezett az ukrajnai, Martfű­höz hasonló adottságokkal ren­delkező kisváros középfokú ok­tatási intézményéből, hogy a martfűi középiskolával ismer­kedjen. A két, nagy hagyomá­nyokkal rendelkező oktatási in­tézmény együttműködése szá­mos diák és pedagógus számára nyitja meg a kölcsönös látogatá­sok, új baráti kapcsolatok létesí­tésének lehetőségét. R. Á. r* ■ ■ — . RiJ^°idaftÖSSZeá,'ftoöa: " ■ Rimőca Ágnes tel.: 56/516.747 I teljes terjedelmükben I olvashatjátok a f SZ0U0N.hu ■ DIÁKVILÁG Kikölcsönöznénk egy barátot, míg kell nekünk Egy igazi barátság kincs, nem érdekből születik, megkötése rendkívüli felelősséget igényel. Kevés ember vállalja fel a mély érzelmeket. Az emberek lus­ták, nem akarják, hogy egy má­sik ember lógjon a nyakukon. Legtöbben csak azt szeretnék, hogy legyen valaki, aki mindig ott van kéznél, Mindig ott van, ha kell egy kis pénz majd meg­adósra, ott van, ha meg kell esi nálni, javítani, elvinni, ha meg kell jelenni! Ellent nem mond, nem vár viszonzást, mert árad belőle a puszta jóindulat. És ennyi, nem több... De hol egy ilyen ember? Szeretnék rá igényt tartani, kölcsön venném pár évre, aztán, ha minden’ megoldódik, visszaadom. Ba- ráttárakat kellene alapítani a könyvtárak mellett. Olvasójegy helyett használati jeggyel mű­ködne. Biztos vagyok benne, hogy népszerű lenne, mert az embe­rek bizony önzőek. Kell valaki, akit „mutogatni lehet”. Ám a ba­rátság a többség szemében tabu téma. Mi a helyzet az igazi ba­ráttal? Vajon, ott van-e az is ab­ban a baráttárban, aki valóban ismeri és felelősséggel inti, óv­ja, szereti? Elgondolkodtató, fe­szegessem még a témát... ? NAGY MELINDA, HAJNÓCZY, TISZAFÖLDVÁR __________________________A Cs illogjon-villogjon vagy legyen egyedi? ajándék Nem az a lényeg, hogy tökéleteset alkossunk Itt állunk a téli szünet küszöbén, s nyakunkon a karácsony is. Mint minden ember, a diákok is meg szeretnék lepni szeretteiket. Csak az az egy baj van az egésszel, hogy hiába van tuti jó ötlet, ha pénzügyi­leg kivitelezhetetlen. Sajnos mind­ez eléggé elkeseríti az embert S ekkor jön a sablonszöveg általá­ban „készíts te magad valamit”. De mi van akkor, ha totálisan bé­na a kézügyessége valakinek, mint például nekem. Hogyan is adhat­nék, egy teljesen csúf dolgot, mondjuk anyukámnak, annak az embernek, akinek szinte az egész életemet köszönhetem? Hümmm... Ez borzasztó! De ha jobban belegondolunk az egészbe, akkor rájöhetünk, hogy igazi gyö­nyört, örömöt és csillogást pont nem egy tökéletes tárgyal, okozhatunk. Hisz végül is a karácsonynak nem az a fő célja, hogy „tökéletes” ajándék­halmokkal legyünk ellátva, amiket sokszor egy hónapon keresztül csak ideoda pakolunk, mire megtaláljuk az igazi helyét (a szekrényben). Tehát, melegítsük be a fantázián­kat, és ajándékkészítésre fel! Talán még én is megpróbálom, hisz eb­ben az esetben garantált a siker! HATVANI BRIGITTA, TISZAPARTI Az oldalt támogatja: CINEMA CITY

Next

/
Oldalképek
Tartalom