Új Néplap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-10 / 289. szám

2011. DECEMBER 10., SZOMBAT TÜKÖR 13 Rendkívül sikeres volt a rendőrségi Mikulás-akció Szép térképek, de pontatlanok geodéták DVD-re írták azokat, hogy mindenki megismerhesse a munkájukat A Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Baleset-megelőzési Bizott­ság elsősorban a kerékpárral közlekedők láthatóságának ja­vítása, valamint a téli közleke­dési viszonyokra történő felké­szülés elősegítése érdekében közlekedésbiztonsági propa­gandanapot szervezett decem­ber 6-án, „Hogy ne csak a Miku­lást vegyük észre!” címmel. Az ellenőrzés fő célcsoportja a ke­rékpárosok voltak, a járművek előírás szerinti felszereltsége, kivilágítása. A gépjárműveze­tőkkel szemben pedig az okmá­nyok érvényességét, valamint a járművek műszaki állapotát el­lenőrizték. ■ E kivételes alkalommal a figyelmeztetés mellé most csak virgács járt. Mint arról Szabó Zita őrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság sajtószóvivője tájékoztatott, örömmel tapasztalták kollégái, hogy egyre több kerékpáros — főként a nők, illetve a középko­rúak — szereli fel kétkerekűjét világítóberendezéssel, illetve fényvisszaverő prizmákkal. Azonban főként a tizenéves fia­talok esetében találkoztak nem megfelelő műszaki állapotú (pél­dául fék nélküli) vagy hiányosan felszerelt kerékpárokkal. A gépjárművezetők esetében szintén örömteli megállapítás, hogy ők többségében használ­ták a biztonsági övét, illetve csak elvétve találtak olyan gép­kocsit, amelyet még nem sze­reltek fel téli gumi­abronccsal. Az okmányok ál­talában rend­ben voltak, és a járművezetők maguknál is tar­tották őket. A tájékoztatás szerint így összessé­gében elmondható, hogy mintegy kétszáz intézke­dést kezdeményeztek a rend­őrök, és az ellenőrzött szemé­lyek kivétel nélkül örömmel vet­ték a rendőrségi Mikulás-akciót. Azok, akiknél nem tapasztaltak hiányosságot, kisebb ajándékot vehettek át a közlekedési Miku­lástól, míg a kisebb szabálysér­tést elkövetők ezen kivételes al­kalommal a figyelmeztetés mel­lé virgácsot is kaptak. ■ Háromszáz korabeli, kéz­zel rajzolt térképének túl­nyomó többségét digitali­záltatta a közelmúltban a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár. A legré­gibb 1730-ból, a legfiata­labb a múlt század 20-as éveiből való. A széles kör­ben hozzáférhető doku­mentumok a kutatók és az amatőrök számára is érdekesek lehetnek. L. Murányi László A szolnoki levéltár DVD-re vitt, kézzel rajzolt térképei között számos „csemege” is akad a szakemberek és kutatók szá­mára. Közülük néhányat Cseh Géza levéltáros „teregetett szét” a kedvünkért, egy kutatótermi asztalon.- Nemcsak a levéltárosok tanulmányozgatják ám eze­ket, hanem más szakmák gyakorlói is — magyarázta. J - Például a régészek és a nyelvészek is. A régi hely­nevek, azok változásai ugyanis segítenek a nyelv változásainak megértésé-1 Cseh Géza levéltáros kedvence egy 1782-es, Jászkun kerületet ábrázoló térkép, Bedekovich Lőrinc munkája ben. Itt van például ez - bökött rá találomra a Nagykunság te­rületén látható egyik feliratra. - Jajhalom. Alig néhány évtizeddel a törö­kök kiűzése után rajzolták a tér­képet, így nem nehéz kikövet­keztetni: valószínűleg a török világ keserveinek nyomát őrzi ez a helynév. De a régészék szá­mára is jó támpontokat jelente­nek a térképek, mert megis­merhető belőlük egy-egy vidék településhálózata, vízrajza, és pontos követ keztetések vonhatók le a sikerrel kecsegtető ásatási helyszínekre is. A gyűjtemény legrégibb ere­deti darabja 1730-ból való, raj­ta Jászfelső- .. sz entgyörgy és környéke, egy elpusztult templom rajzolatá­val. A legszebb, legdíszesebb pedig talán az az 1782-es kelte­zésű térkép, amely a Jászkün Kerület széttagolt területét áb­rázolja. A kerülethez tartozó fol­tok a mai Jászság északi határától egészen Szeged- Dorozsmáig szabdalják a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze területét. Szolnok például az úgynevezett Heves és Külső Szolnok vármegyéhez tartozott abban az időben,' de Újszász és Zagyvarékas térsé­ge már Pest megyéhez. A régi térképekkel büszkél­kedő Cseh Géza néhány éve Bécsben, a Német Lovag­rend levéltárában kutat­hatott, egy ösztöndíj ré­vén. Munkája során egy igazi-különleges­ségre is rálelt. Ez pedig nem más volt, mint a Jászkunság jelenleg is­mert legrégibb térképe, 1720-ból, amit aztán másolatban sike­rült hazahoz­Bedekovich Lőrinc A szép, színes, 1782-es, Jász- kun kerületet ábrázoló térké­pet idősebb Bedekovich Lőrinc (1751-1823) mérnök, kerületi földmérő és térképész rajzolta. Cseh Géza levéltáros azt mondja, a legszebb, legdísze­sebb, legigényesebb térképé­a Jászság, a Nagykunság és a Kiskunság közös földmérője volt szed munkák az ő keze alól maradtak ránk. Bedekovich 1779-ben, a budai Királyi Egyetemen teljesítette földmé­rői vizsgáját, és a Jászkun ke­rület még ugyanabban az év­ben a Jászság, a Nagykunság és a Kiskunság közös földmé­rőjévé választotta. Elsődleges feladata volt a térség teljes te­rületének térképészeti felméré­se, de Bedekovichra és az ugyancsak mérnöki állást be­töltő fiára hárult a vadvizek megszelídítését, az árvizek el­leni védekezést, az úthálózat fejlesztését szolgáló térképek rajzolása is. Gazdag életmű­vükből több mint ötven, több­ségében igen díszes térképet őriz a szolnoki levéltár. Közü­lük a Nagykunság egyik térké­pén önmagát is megörökítette az idősebb Bedekovich. nia. A Német Lovagrendé volt akkoriban ez a vidék, az pedig, jó gazdaként, feltérképeztette birtokát. Más kérdés, hogy a jjo térkép rendkívül pontatlan és esetleges.- A régebbi tér- '■<e - képekről el­-WN' VI TV ~ mondható, hogy azok díszesebbek, cirkalmasab- bak, az újabbak viszont célsze­rűbbek és pontosabbak - kom­mentálta az asztalon fekvő em­lékeket a levéltáros, miközben közel hajolva gyönyörködött a közel háromszáz éves, cirkal- mas betűkben, a napkorongdí­szítésben és a napsugarakba rejtett égtáj jelzésekben, a gon­dosan megrajzolt, korabeli föld­mérő eszközökben és a göndör fürtű angyalkákban. - Hát nem szépek...? - kérdezte, választ sem várva. Mit láthatnak majd háromszáz év múlva? A megyei levéltár a megyei le­véltárak közül elsőként jelen­tette meg digitális adathordo­zón az őrizetében lévő kézira­tos térképeket, hozzáférhetővé téve ezzel azokat a nagyvilág felé, és időt állóan megőrizve az utókor számára. De vajon ugyanilyen örömmel nézege­tik-e majd három-négyszáz év múlva az utódaink a tőlünk rá­juk maradó térképeket, ami­lyennel mi nézegetjük, „ízlel­getjük” ezeket? — Aligha — szaladt előre gon­dolatban három-négyszáz évet az időben Cseh Géza. — Ma ugyanis már elektronikus adat­tárolókon őrzik a térképeket. Ki tudja: meg tudják-e majd egyáltalán nyitni egy-kétszáz év múlva a most korszerű, de addigra többszörösen elavuló adathordozókat? Egyszer sem biztos, gondoljunk csak arra, hogy mekkora gondot jelentett mostanában a hatvanas évek­ben használt mágnesszalagok „olvasása", még a titkosszolgá­latának is. A fejlődés pedig, az­óta, alaposan felgyorsult... Remekül szerepeltek ovisaink a bábversenyen Budapesten, az Országos Rend­őr-főkapitányság Teve utcai szék­házában rendezték meg a XIV. „Úton-útfélen” elnevezésű báb­versenyt, melyen Jász-Nagykun- Szolnok megyét a kunszentmár­toni Szent Anna Katolikus Óvoda Margaréta bábcsoportja, a túrke- vei Kálmán király úti tagóvoda Csicsergő bábcsoportja és a jász­berényi Zengő óvoda Kis-Kele bábcsoportja képviselte. Mint a megyei baleset-megelő­zési bizottság tájékoztatott, a ver­senyen 9 bábcsoport indult 10 perces előadással azzal a céllal, hogy játékos keretek között is­mertesse a legalapvetőbb közle­kedési szabályokat. Megyei csa­pataink újdonságokat is felsora­koztatva (árnyjáték, hangeffek- tek) azért arattak hatalmas si­kert, mert a biztonságos közle­kedés mellett a szánkózás szabá­lyaira és a téli közlekedés más veszélyeire (csúszós út, rossz lá­tási körülmények) és a kerékpár kötelező felszereléseire is felhív­ták a figyelmet. A gyerekek kitűnő bábjátéká­nak köszönhetően a kunszent­mártoni bábcsoport első, a túrke- vei harmadik, a jászberényi ne­gyedik helyet ért el. A győztes kunszenti csapat tagjai Imre And­rea, Kovács Viktor, Gulyás Attila, Kardos Gabriella, Csáki Márk és Szántó Levente, a felkészítő óvo­dapedagógusok Szilágyi Éva és Pintérné Tóth Mária voltak. ■ Norbi Szolnokon. Tegnap Norbi Update-üzlet nyílt a megyeszékhelyen, ahol egészségtudatos termékeket forgalmaznak. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Schobert Norbert és felesége, Réka is, és tanácsokkal látták el az ér­deklődőket. A résztvevők megkóstolhatták a különböző ételeket és italokat. Nincs mit bizonygatni azt, hogy a Megasztár 5 győztese, Tolvai Renáta igen jó énekes. A nagyváradi lány akkor többféle műfajban is megmu­tatta tehetségét, első önálló albumán pe­dig az általa legin­kább kedvelt r’ & b’ stílust részesíti előnyben, amelyhez nagyon illik a hang­ja. Igaz, az első dalok meg­hallgatása után vártam, mi­kor jönnek már a tempósabb felvételek. Ugyanis a lemez első felét a középtempós vagy lassúbb anyagok uralják. Ám aztán a nagyon szép Mesél az eső után, az Ez még csak a kezdet című dallal (melyben Rácz Gergővel énekel duettet Reni) mintha valóban újra­kezdődne a CD, megjön a hú­zós felvételek sora. Innentől Reni aztán még jobban elen­gedheti magát, és kitűnő fel­vételekkel szórja te­le a lemez végét. A dalszerzők sorában ott van Pacsai Márk, Krajczár Péter, Tabár István, Dorozsmai Péter, Hrutka Róbert, Pejtsik Péter, Kristóf Norbert. A tény az, hogy valamennyi dalban érezhető az összhang és a szeretet, mely az előadó és a szerzők között az első pil­lanattól megtalálható. Bővebben; szouon.hu/lemezajanlo (Tolvai Renáta: Ékszer. Kiadó: TomTom Records) m B. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom