Új Néplap, 2011. november (22. évfolyam, 256-279. szám)

2011-11-23 / 274. szám

ÚJ NÉPLAP - 2011. NOVEMBER 23., SZERDA MEGYEI TÜKÖR ■■ 3 Abony a képviselő-testület újra nekirugaszkodik a jegyzővá­lasztásnak. A pénteki ülésen ugyanis a kiadott napirend sze­rint elbírálják a benyújtott jegyzői álláspályázatokat. Hogy sikeres lesz-e ez, nem tudni, de az tény, hogy már nagyon kellene a pol­gármesteri hivatal élére egy veze­tő, hiszen több alkalommal sem sikerült jegyzőt választani, bgy Jászapáti A VÁROSBA érkezett tegnap a Magyar Élelmiszerbank — egy céggel közös — jótékonysá­gi Élelmiszerlavinája. Az akció ke­retében, országosan 25 millió fo­rint értékű adomány gyűlt koráb­ban össze, amiből közel 10 ezer segélycsomagot lehetett összeál­lítani. A helyi Kamilliánus Közös­ség által szervezett keddi élelmi­szerosztáson végül 300 csomag talált gazdára, lml Jászapáti ANGLIAI munkalehető­séggel kecsegtetve több százezer forintot csalt ki egy asszony egy jászapáti*férfftől és feleségétől, azonban a megígért munkát nem biztosította számukra. A sértette­ket, akik feljelentést tettek, csak­nem félmillió forint kár érte. bgy Nagyiván ITTASAN tért haza egy 49 éves férfi élettársával közös lakásukba, ahol szóváltásba ke­veredtek, majd a férfi többször megütötte, megrúgta az 51 éves asszonyt, aki ennek következté­ben 8 napon belül gyógyuló könnyű sérüléseket szenvedett. A férfi ellen ideiglenes megelőző távoltartást rendeltek el — tájé­koztatott a megyei rendőr-főkapi­tányság. BGY Rákóczifalva ismét világot látott a város macimúzeumának né­hány „lakója". Nem mindennapi élményben volt része a Belgium Zeebrugge városában járt mac­kónak, aki Mucsi Gergő és No- vák Gyula társaságában csupa kuriózumokat felvonultató vete- ránautós-kiállrtáson vett részt. Nász Margitkával pedig Szöulba utazott egy mackó, mely az első rákóczifalvai játékfiguraként ju­tott el Koreába, rá Zagyvarékas gallyazást, nyila­déktisztítást és fakivágást végez­nek a település bel- és külterüle­tén. A munkálatok az áramszol­gáltató megbízásából egészen jö­vő január végéig zajlanak, rá SZ0U0N.hu További települési hírek olvashatók a SZOUON.hu hírportálon. Dobáék ma már csak a lányuk kedvéért tartanak lovat az egyre üresedő istállóban, szekérbe már nemigen fogják a pap a parányi benyílóból ce­lebrálta a misét.-Én életemben először akkor jártam bent a faluban, amikor a felső tagozatot, az ötödik osz­tályt elkezdem - mesélj a ta­nyagazda, már bent, az ala­csony, mestergerendás konyhá­ban. - Egyszerűen nem kellett előbb odamennem, hiszen meg­volt itt kint mindenünk. A szü­leim bejártak vásárolni, ha nem kaptunk meg valamit az alsóré­szi boltban, de mi, gyerekek, idekint éltünk. Iskolába men­tünk, jószágra vigyáztunk, a szabadidőnkben pedig összejár­tunk játszani a szomszéd ta­nyákból. Miénk volt itt minden, ameddig a szem ellát. Az újabb generációt jelentő gyerekek azonban már mindket­ten kirepültek a családi házból. A tradíciók megszakadni látsza­nak. Még akkor is, ha nyaranta az unoka még bele-belekóstolhat ugyanabba a szabadságérzetbe* amiben a nagyapja nőtt fel egy­kor. — A hetvenes évek közepén kezdődött az Alsórész életében az igazi leszálló ág - veti közbe a sarokban lévő hokedlin, csend­ben hallgató Kovács János. - Ak­kor gyorsultak fel a beköltözé­sek a faluba, akkor kezdődött az elöregedés.- Megyünk mi is nemsoká­ra... - ereszti az ölébe súlyos öklét a házigazda. — Megkopott az egészség, műtétek után va­gyok... Feladtuk a jószágtartást is, nem bírom már csinálni. Már csak a birkák vannak, pár disznó, meg a két ló, de az csak a kisebbik lányom kedvéért. Megvan a házunk Mesteren, jö­vőre mi is költözünk. Hat és fél hektár földünk van a tanya kö­rül, remélem, kerül majd, aki a tanyával együtt megveszi... Jobb lesz már a faluban. Kényel­mesebb... A „nagy váltáshoz” az utolsó lökést tán a tavalyi belvizes idők adták meg. Mesélik Dobáék, hogy akár a tenger, olyan volt itt, ameddig a szem ellát, minden. Csak traktorral tudtak ki-kitörni az elzártságból. A szomorú szemű, öreg kutya az ajtó előtt vár: simogatást akar, hogy aztán elkísérjen bennün­ket hátra, a tanya végébe, a bir- kaakolig. Lesz-e majd vajon helye az öreg jószágnak bent, a faluban is? ■ L. Murányi László sokáig úgy tekintettünk a környezetvédelemre, mint valami újkori hobbira. Kör­nyezettudatosán lehet élni, de a többség inkább maradt régi jó szokásánál, és to­vábbra is a csatornába ön­tötte a fáradtolajat, a kocsit az utcán mosta. Az uniós csatlakozással sok szabály szigorodott, már nem lehető­ség, hanem kötelezvény volt a környezetvédelem. Mégis, az átlagemberek nem elég­ig gé érezték szívügyüknek, i így a szelektív hulladék- gyűjtést sem, továbbra is ömlesztették a konténerek­be a szemetet. Ellenben re­mek támadási felületet kí­náltak a vandáloknak a szí­nes hulladéktárolók csoport­jai, ki is élték hajlamaikat megyeszerte. időközben azért a „nyugati szél” mégis csak hozott ma­gával valamit, lassan elin­dult egy folyamat: egyre töb­ben álltak meg a hulladék- gyűjtő szigeteknél és porci- ózták a műanyagot, papírt, üveget, abból is a fehéret, színeset külön-külön. Erre a napokban felröppent a hír, hogy véget érhet mindez, mert nem lehet gátat szabni a konténerek rongálásának, fosztogatásának. Tessék, el­értünk valamit, és utána gyors hátraarccal véget is vetünk neki? Kár lenne. Már csak azért is, mert egyre több nagyáruház is felhívja a figyelmet a környezetvéde­lem fontosságára, a hulladék újrahasznosítására. És nem csak szóban, hiszen még fi­zetnek is azoknak, akik a műanyag flakont vagy az aludobozt visszaviszik hoz­zájuk - igaz, van, aki pont­tal, van, aki utalvánnyal. Úgy tűnik, beválik a dolog, mert egyre több ember viszi oda az átvevőhelyekre eze­ket a palackokat, dobozokat. erre mondhatjuk: az észér­vek ritkán győzik meg az em­bert, de ha pénzről van szó, minden könnyebben megy... A ház, ami sokkal több, mint egy épület az ötödik ikszet is elhagyó Dóba János büszkén mutat körül a házban: bizony, nem­csak ő született e falak kö­zött, hanem már a nagyapja is! 1891-ben építette a házat a dédapja, akkori szokás sze­rint vert fallal; sárból, vízből, törekből, valószínűleg csak úgy, alapozás nélkül. Még az ajtók, ablakok egy része is eredeti, százéves korú lehet. Villanyt a gazda negyedikes korában, a hatvanas és het­venes évek fordulóján kapott a tanya. ERDŐS CSABA Folytatás az 1. oldalról Vadul húz át a ta­nyaudvaron a no­vemberi szél. Egy öreg kutya oldalog elő a jószágok fe­lől, a fiatalabb pedig láncon acsarog Dóba János mesterszállási tanyájában, az idegen autó miatt.- Az öreg nem bánt már, csak simogatást akar, de a mai világban a másikra, az őrzőre is szükség van itt kint - magyarázza a helyzetet a gazda, miközben fázó­san összébb húzzuk ma­gunkon a kabátot. - Néha halljuk éjszakánként, hogy ugatnak, hajtanak, de hoz­zánk eddig még nem jöttek be a rosszban sántikálók. — Csodavilág volt ez régen — mutat körbe a ködbe vesző láthatáron kísérőnk, Kovács János könyvtáros és amatőr helytörténész, maga is tollforga­tó ember, a vidék szülötte és jó is­merője. - Tanyák sorjáztak itt sűrűn, látótávolságra egymástól, jó szomszédokkal, dolgos embe­rekkel. És már sorolják is, Dóba gaz­dával, egymástól véve át a szót, hogy ki mindenki lakott errefe­lé, a rég beszántott tanyahelye­ken. Jövetben az egykori tanyasi iskola előtt vezetett el az út, pon­tosabban annak fűvel rég benőtt, hűlt helye mellett^ A padjajt még, kisiskolásként, esztendő­kön át koptatták maguk is. Be­szélik, az épülethez aprócska ká­polna kapcsolódott, amit mise­időben egybenyitottak a tante­remmel; az iskolapadokban imádkoztak olyankor a hívek, és Kovács János, a mesterszállási tanyavilág jó ismerője Pénzre váltott környezettudat Elmúlóban a tanyák napja múltunk Egy eltűnő világ nyomai Mesterszállás határában Karcagi a gyám, de Kecskeméten marad Erik Folytatás az 1. oldalról A határozat még nem jogerős, de az egyhangú családi döntés ismeretében nem is várható, hogy fellebbezne valaki. Erik a temetés napjáig kenderesi roko­noknál, gyerekek társaságában van, a temetés után keresztapja visszaviszi Kecskemétre, ahol az Arany János iskolában foly­tatja tanulmányait. Lászlóra a kisfiú szinte második apjaként tekint, hiszen évekig közös al­bérletben éltek, azóta is szoros kapcsolat van köztük. Az ügy­véd arról is tájékoztatást adott, hogy csütörtök délben a karca­gi Borjúdűlő temetőben temetik el Erik szüleit és testvéreit, Dor­kát és Fridát. ■ D. E. Végleges: az állam átveszi a megyei intézményeket Január 1-jétől állami tulajdonná válik a megyei önkormányzatok vagyona, állami tulajdonba ke­rülnek a ma megyei önkormány­zati fenntartású intézmények, azok vagyona, az állam pedig át­veszi a hozzájuk kapcsolódó köz­feladatokat és közszolgáltatáso­kat. Ezzel együtt a megyei ön- kormányzatok 180 milliárdos adósságát is átvállalja az állam - adta hírül az MTI. Az Országgyűlés ugyanis hét­főn este 251 igen szavazattal, 102 nem ellenében fogadta el Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter erről szóló javaslatának minősített többséget igénylő rendelkezése­it. A döntés értelmében az állam átveszi a megyei önkormányzat fenntartásában lévő egészség- ügyi, oktatási, szociális, ifjúság- védelmi, közművelődési intéz­ményeket és gazdasági társasá­gokat, alapítványokat, azok adósságállományával együtt. Az eredetileg tervezett megyei in­tézményfenntartó központ he­lyett a parlament - az alkot­mányügyi bizottság zárószava­zás előtti módosító javaslatát el- , fogadva - úgy döntött, hogy az 1 egészségügyi intézmények kivé- B telével az átvett intézmények 5 fenntartását a kormány által 2 rendeletben kijelölt szerv látja el. Ennek előkészítésére a kor­mánymegbízott intézményi biz­tost nevezhet ki. ■ Megszépült 3 rendelő. Átadták a megújult orvosi rendelő épületét Rá- kócziújfalun. Az önkormányzat 22,9 millió forintot nyert a beruházásra, mely révén a rendelő teljes belső felújítását, valamint a védőnői szolgá­lat — külön bejáratú — elkülönítését is végrehajtották. Kihirdették Magyarország ízkosarát Selyemfűméz, somlekvár, aszaltszilvaszörp fahéjjal, ladá- nyi büdöske sajt és hagyomá­nyos sertés vékonykolbász al­kotja Magyarország kedvenc íz­kosarát - így döntöttek a Kéz­műves Magyar ízek Vására kós­tolóturnéjának szavazói. Össze­sen háromezer szavazó döntött az ízkosár összeállításáról, a győztes ízeket a hét végén hir­dették ki. A szervezők a ma­gyar vásárlók mellett a média képviselőinek véleményére is kíváncsiak voltak. A kóstolótur­né szavazatai alapján a magyar újságírók ízkosara virágméz­ből, vörösáfonya-lekvárból, mál­naszörpből, tehénsajtokból és szürkemarha-szalámiból áll. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom