Új Néplap, 2011. november (22. évfolyam, 256-279. szám)
2011-11-22 / 273. szám
12 ÚJ NÉPLAP - 2011. NOVEMBER 22., KEDD TÜKÖR Nincs menekvés, éjjel is látnak a helikopteresek a kiképzés révén Hatvanöt évesen is Konc(z)ertezik karrier Az ikonná vált énekesnő egykor gimnazistaként mutatta meg tehetségét November első három hetében úgynevezett éjjellátó-kiképzést tartottak az MH 86. Szolnok Helikopterbázis Szállítóhelikopter Zászlóaljának kijelölt hajózó- és fedélzeti technikus állománya számára a Pápa Bázisrepülőtéren. Három pilóta és három technikus sajátíthatta el - a háromhetes, intenzív kiképzés ideje alatt — az éjjellátó készülékkel történő repülés alapjait - írta a Hon- védelem.hu. A mostani egyébként már a második alkalommal megrendezett éjjellátó-kiképzés volt, amelyet a „nyolcvanhatosok” szerveznek saját állományuk részére. Tavaly májusban még amerikai segítséggel és az ő kiképzési tervük szerint hajtották végre a felkészítést; ezúttal azonban már teljes egészében a hazai elképzelések alapján valósult meg a tréning. A képzésen egyébként a Magyar Honvédségnél rendszeresített AN/AVS-9 típusú éjjellátó készüléket használták, amely kategóriájában az egyik legmodernebb eszköz. ■ Az évbúcsúztatóval telelőre mentek a kertbarátok is Harminckilenc évvel ezelőtt alakult a jászjákóhalmi Jákó Kertbarát Kör, mely a hét végén tartotta évzáró összejövetelét. Nagy Dezsőné, aki 12 éve vezeti a kört, beszámolt az ez évi eseményekről, eredményekről - különös tekintettel azokra a hagyományos népi megmozdulásokra, amikor pampuskasütésben és nyár végi termékeik bemutatásában mérik össze tudásukat a tagok. Mindkét nagy sikerű rendezvény már több mint két évtizedes múltra tekint vissza. Az ünnepi összejövetelen képviselte magát több társ kertbarát kör is; jelen volt a rákóczifalviak, a jászárokszállásiak és a jászkisériek mindkét köre. Megtisztelte az eseményt Borbás Zsolt, a megyei közgyűlés alelnöke, Borbás Ferenc jászkapitány és László József az elszármazott jákóhalmi- ak képviseletében, nejeikkel együtt. Az éjszakába nyúló találkozó kvaterkázással, tombolával folytatódott. ■ Koncz Zsuzsa a Magyar Televízió által meghirdetett elsó' Ki mit tud? vetélkedőn tűnt fel. Külseje, lelkesedése mit sem változott, pedig azóta majd’ ötven év telt el. Az énekesnővel, akit a közönség legutóbb Békéscsabán láthatott, hallhatott, életéről és munkásságáról beszélgettem. Nagy Szilvia — Lassan ötven éve dolgozik a színpadon. Jó néhányszor elénekelte: „rohan az idő." Az idő elrohant, ön maradt. Mi áll a töretlen siker és népszerűség hátterében?- Nehéz megmondani. Úgy érzem, az embereknek átsugár- zik a hit és az elszántság, mely- lyel a dalaimat éneklem, ez sokat jelent. Hitele van a zenémnek, és a dalokon keresztül talán nekem is. Természetesen ehhez hozzájárulnak a hosszú évek, amelyeket a pályán már eltöltöttem. — Az Ég és föld között című számában visszatérő sor: „születni kell, újra meg újra.” Külseje, lelkesedése nem sokat változott. Hogyan újul meg napról napra?- Szerintem a legrosszabb körülmények között sem szabad feladni a harcot. Megéri küzdeni, ha másért nem, a reményért. Hogy mindaz, amit szeretnénk, és amiért érdemes élnünk, előbb-utóbb megvalósul. Hinnünk kell abban, hogy szükség van ránk, és hogy a világ jobbítható. Ahhoz, hogy a mindenséget újra lehessen teremteni, nekünk is nap mint nap újjá kell születnünk. Tudatosan élem az életem, vigyázok arra is, mit fogyasztok el. De a legfontosabb, hogy meg tudtam őrizni a hitem. A szépség belülről fakad. Ha a belső indíttatás pozitív,, akkor a külvilágra eső kisugárzás is az lesz. — Dalait kiváló zeneszerzők írták. Sok együttes kereste meg, de művészetét egyfajta különutasság jellemzi. Mi az oka?- Talán leginkább az, hogy én. nem a szórakoztatásra esküdtem fel. Bár a szórakoztatóiparban mozgok, de valami mást, valami pluszt is szeretnék adni az embereknek. Egy gondolatmorzsát, vagy hitet a túléléshez. Bízom abban, hogy a zene szebbé teheti az életet. És nemcsak röpke három perc erejéig, amíg a monotonitásból vagy a verkliből kikapcsol. Ha valaki eljön egy koncertre, és később utána is gondol, megtalálhatja a dalokban, amit én is megleltem. A művészetem titka az, amit a daloktól éneklés közben kapok. A kérdés: tovább tudom-e adni. Ebben a dilemmában telik a hivatásom. — Mi a véleménye a most futó tehetségkutató műsorokról?- Ezek a versenyek csupán szórakoztató show-k, ahol amatőröket, félprofikat mutatnak — Annak idején, 1962-ben Gergely Ágival egy kockás füzetlapon beszélték meg, hogy beneveznek a Ki mit tud?-ra. A vetélkedő játékként indult. Mikor fogta fel, hogy óriási lehetőséget kapott?- Az érzés nagyon lassan, az évek során alakult csak ki, lévén, hogy nem erre a pályára készültem. A Ki mit tud? után még két évig gimnazista voltam, aztán leérettségiztem, és ■ „Dalaimmal gon- jelentkeztem a jo- dolatmorzsákat és gi egyetemre. hitet szeretnék Közben énekel- adni a túléléshez.” tem, sikeres lettem, de továbbra is a komoly, civil élet foglalkoztatott. Aztán szépen lassan — elsősorban Bródy János szövegeinek hatására - rájöttem, hogy a dalokkal tudom leginkább kifejezni azt, ami érdekel, és ami közönségemet is vonzza. Jó, jó, gondoltam, azért kicsit még járok az egyetemre. Végül aztán beláttam, engem csakis az éneklés éltet. Nem bántam meg, hogy ezt az utat választottam. Bár a jogi munkának ma már több értelme van, mint a régi rendszerben volt, még mindig távol áll attól, amiről gyerekként álmodtam. Az igazság az, hogy más szakmában el sem tudnám képzelni magam. meg a nagyközönségnek. Aztán nem túl rokonszenves megmozdulások közepette kiválasztják néhányukat. A nézőnek néhány órányi kikapcsolódást nyújtanak, miközben a szavazatok révén rengeteg pénzt zsebelnek be. Hogy a tehetségekkel később mi történik, már nem érdekli őket. Megrántják a váltókat és legyintenek, mondván, nem az ő dolguk. Pedig annak, aki tehetséget keres, gondoskodnia kellene arról is, hogy az illető kibontakozhasson. A művészi pálya valójában a vetélkedő után kezdődhetne. — Ön valódi ikonná vált. Azért van példaképe? — Példaképem sosem volt. Sokkal inkább bátor elképzelésem arról, mi az, amit szeretnék megvalósítani. Sok kiváló előadót hallhattam, szakmai tapasztalatot szerezhettem a nagyvilágban. Megtanultam, hogy példaképeket állítani nem túl szerencsés, hiszen könnyen skatulyába zárhatnak.- Azt mondta, önmagát kifejezni leginkább a Valaki mondja meg kezdetű számmal tudja. Megtalálta már a válaszokat a dalban sorakozó kérdésekre?- Az idő múlásával mindig újabb és újabb feleleteket kapunk. Változnak a körülmények, mi is változunk, így a válaszok is. De mindannyiunknak szüksége van egy konkrét irányultságra, vonzalomra, elhatározásra. Tudnunk kell, hol a helyünk a világban, és jó, ha elképzeléseinkhez tartjuk magunkat. Ebből az alapállásból pedig meg tudjuk adni a vála- Az énekesnő gimnazista „gézengúzból” valódi művésszé vált az évek során. szokat is. Sikert sikerre halmozott itthon és külföldön is koncz Zsuzsa pályája a Ki mit tud? vetélkedőn kezdődött, ahol osztálytársával, Gergely Ágival lépett fel. Tehetségét látva felkereste őt a három korszakalkotó zenekar; az Omega, az Illés és a Metro. A '7ties évekre egymás után jelentek meg albumai. Dalait cenzúrázták, a Jelbeszéd című lemezt - politikai okok miatt - betiltották. Koncz Zsuzsa ennek ellenére sorra kapta a felkéréseket. Koncertezett itthon, illetve a kettévágott Németországban, a Szovjetunióban és Franciaországban is. Munkásságát 1977-ben Liszt Ferenc- díjjal, később érdemes művész kitüntetéssel jutalmazták. A Francia Becsületrend lovagja lett, 2008-ban pedig átvehette a Kossuth- és a Príma Prímis- sima-díjat. — Leutóbb Békéscsabán lépett fel. Hogyan készült a koncertre?- A fellépés előtti időszak mindig egy megszokott, jól bevált órarend szerint zajlik. Az évek során kialakult, pontos menete van a gyakorlásnak, a beéneklésnek, egyszóval mindennek. Korábban mindig emlékezetes koncerteket tartottam Békéscsabán. A közönség eddig minden egyes alkalommal forró hangulatot tudott teremteni. Régi de működik. Kisújszállás és Ecsegfalva között a Mirhói szivattyútelepen található a képünkön is látható régi szivattyú. A muzeális darabot szépen felújították, és amikor szükség van rá, még bekapcsolják, és besegít a többi szivattyúnak. Tv-notesz VALKÓ _ MIHÁLY ^ ROVATA Angi, aki jelent De kicsoda is ez az Angi? Új arc a képernyőn, és nem is olyan rossz. Sőt, mondhatom, csinos, a Gálán Angéláé, kinek a megjelenésében sincsen semmi kivetni való. Ha csak néznem kellene őt, igazán kellemes látvány lenne, de van neki műsora is! Méghozzá önálló: Angi jelenti. Éjféltájban jelentkezik vele rendre, pedig nem is huhogó bagoly, inkább csacsogó madárka. S ha megismétlik is, akkor is olyan időpontban, délidőben az M2-n kevésbé népszerű csatornán, ami nem valami csábító. (Mintha el akarnák dugni eleve előlünk!) Állítólag titkok után kutat, rejtélyeket keres, ezért is ment el a Hortobágyra, merthogy ott épp bikavásár is van. Nos, mutatnak is bikát szép számmal nekünk, méghozzá a szürke marha fajtából, csak épp vásárló nemigen akad, mert nem alakult még ki az „életformája”. Külföldiek sem érdeklődnek, hallhattuk, de még turistaként se jönnek - árulja el az „idegenforgalmista”. A hazaiak pedig nem fogyasztanak, nem vásárolnak, panaszkodik a kereskedő. A mi riporterünket azonban különösebben nem érinti meg mindez, belőle csak úgy árad a derű, és ami igaz, fel is találja magát minden helyzetben. Csak az a jelenteni való „titok”, az újdonság, ami felfedezés is lehetne, az nem akar valahogy összejönni. Akkor hát, váltás, irány ki a pusztába, a csikósokhoz, hátha ott több sikerrel jár, ha a már a gulyásokkal nem is nagyon boldogult. Kikocsizik hát ő is, akár csak a turisták, hogy láthassa, milyen ügyesek is ezek a csikósok, hogy tudják pattogtatni ostorukat, „fer- getni”, s megpróbálkozik ő is vele, bár tart attól, hogy ostorával még megcsapja a lovat, és akkor neki annyi. Ló hátára is felkéredz- kedik, fel is tuszkolják a nyeregbe, hogy azután egy csikóslegénybe kapaszkodva lovagoljon egy kicsit. Láthatóan jól is érzi magát a mi Angink, szerepel, akárcsak egy színész, gyermekkorában az is szeretett volna lenni, most aztán kiélheti gyermekkori vágyát. Csakhogy felmutatni csupán azt, milyen itt az élet a Hortobágyon, hogyan is létezik magában, nincs abban annyi érdekes, amennyit nem ismerhetne meg akár egy turista is, aki ellátogat ide. És ez bizony majdnem egyenlő „jelentési- leg” a semmivel. Azért végül talán mégis „jelenthet valamit”: egy odaérkező nyugdíjasokból álló francia csoport tagjait sikerül megtanítania a puszta nevének helyes kiejtésére, azzal a számukra oly „rettenetes” gy-hanggal a végén, amit aztán kórusban bele is kiáltanak a világba: Hortobágy, Hortobágy! Ez azért, ugye, mégsem semmi!
