Új Néplap, 2011. november (22. évfolyam, 256-279. szám)

2011-11-16 / 268. szám

ÚJ NÉPLAP - 2011. NOVEMBER 16., SZERDA TÜKÖR árvízvédelem Dr. Nagy István: A folyó bármely szakaszán bármikor bekövetkezhet gátszakadás Az árvízvédelmi bizton­ság az elmúlt száz évben soha nem volt ilyen ala­csony szintű, mint napja­inkban, és soha nem rom lőtt olyan gyorsan, mint jelenleg - állítja dr. Nagy István. A Kötikövízig nyu­galmazott igazgatója sze­rint vakon és süketen ro­hanunk az árvízi kataszt­rófák felé a Tisza mentén. Laczi Zoltán — Csoda, hogy 2000-ben a tölté­sek között tudtuk tartani az ár­hullámot, de a csodák sajnos rit­kán ismétlődnek - fogalmazott dr. Nagy István, aki a rekorder árvíz idején a védelem első Szá­mú vezetője volt. A Közép-Tisza- vidéki Környezetvédelmi és Víz­ügyi Igazgatóság (Kötikövízig) nyugalmazott igazgatója szerint azon múlt, hogy akkor nem tör­tént töltésszakadás, hogy egy gyakorlott, felkészült szakember- gárda állt rendelkezésre, a mi­niszter bízott bennük, nem volt szél, a szlovákok leálltak a táro­zóik ürítésével, a gátőr időben észrevette, hogy emelkedik a töl­tésláb Akolhátnál, és persze nem utolsósorban példátlan összefo­gásnak lehettünk szemtanúi. Ki­emelte azonban, hogy ha megis­métlődne a 8 milliárdos védeke­zési költséget felemésztő 2000. évi árhullám, hiába a már meg­lévő tiszamffi árvízi tározó, ma már nem lehetne töltések között tartani a folyót. (Emlékezetes, hogy azon a tavaszon térségünk­ben egy hét alatt 155 kilométe­ren kellett a töltéseket és az úgy­nevezett magas partokat meg­emelni, így a védvonalak koro­naszintje és a tetőző vízállás kö­zötti különbség majdnem 300 kilométeren 20 centiméternél kisebb volt.) A szaktekintély hangsúlyozta: a mai napig nincs Tisza-völgyi árvízvédelmi koncepció.- Tűzoltó munka folyik az Új Vásárhelyi-tervvel kapcsolatos, 2003-as kormánydöntést követő­en is. A hullámtér rendezéséből lényegében nem valósult meg semmi, holott meggyőződésem, hogy kialakítható olyan hullám­térhasználat, amely lehetővé te­szi az árvizek kedvezőbb lefolyá­sát, a természet védelmét, s több munkalehetőséget biztosít hely­Pillanatkép 2000 tavaszáról. A rekordárhullám fogadására készülnek önkéntesek a szolnoki Tisza-parti sétányon. ben. A tiszai védművek kiépíté­se a jelenlegi előírásokhoz ké­pest közel 60 százalékos. Ehhez jön az árvízszintek soha nem lá­tott emelkedése, amelynek be­csült mértéke a Felső-Tiszán 4 centiméter évente. Ukrán olda­lon építettek maguknak egy nagyszerű tározót, ami szá­munkra sajnos hátrányos, vala­mint emelték a védműveket. Je­lenleg ott két méterrel magasab­bak a töltések, mint nálunk. Mi­vel Kárpátalján mindig voltak töltésszakadások, a jövőben ezek árvízszint-csökkentő hatásával így már nem számolhatunk. Sőt, az itt végrehajtott árvízvédelmi fejlesztések következtében az ár­hullámok gyorsab­ban, nagyobb vízho­zammal, magasabb szinten és több hor­dalékkal érkeznek hozzánk. A Közép- Tiszán évente 3 cen­ti a növekedés, a szerbek pedig úgy leszűkítették a medret, hogy egy 2006-os árhullámnál 30-40 cen­tis visszaduzzasztással kell szá­molni Szegednél. Az árhullámok tehát gyorsabban érkeznek hoz­zánk, és lassabban távoznak, kö­vetkezésképp több hordalékot raknak ki nálunk, valamint az árhullá­mok egymásra tor­lódnak. Az övzáto­nyok, a középvízi meder szűkülése és egyes szakaszokon emelkedése, a hul­lámtér feltöltődése szintén mind-mind az árvízszin­tek emelkedése irányába hat. Dr. Nagy István-aggasztónak nevezte a nagyvízi meder vízve­■ Vagy visszaad­juk a Tisza nagy vízi medrét, vagy a folyó vesz vissza ennél jó­val nagyobb te­rületeket. zető képességének csökkenését, mivel ma már Európában a Ti­sza esetében a legkisebb a hul­lámtér-ártér arány, mert elvettük a folyó „életterét”, s ma jellemző­en 80-120 méter széles szabad sávba kényszerül. (Tiszafüred és a Körös-torkolat között például 1888 és 1945 között 33 ezer hek­tárral csökkent a hullámtér terü­lete.) Szerinte tetézi a bajt, hogy gyakran természetvédelemre hi­vatkozva akadályozzuk meg, hogy lefolyjon a víz. — Végeredményben a Tisza- menti térség árvízvédelmi biz­tonsága olyan mértékben lecsök­kent és korábban nem tapasztalt mértékben romlik, hogy a folyó bármely szakaszán bármikor be­következhet gátszakadás. Erre a lakosság sajnos nincs felkészít­ve. Holott az elmúlt évszázadban soha nem volt ilyen kicsi a legna­gyobb árvízszint és a töltéskoro­na közötti különbség, mint nap­jainkban — mondta. Hogy mi vár ránk a jövőben? Nos, a szakember szerint a hul­lámtéri területhasználat tovább romlik, ahogyan a kifolyási feltét­elei is, s a hozzánk érkező horda­lék egyre nagyobb része hazánk­ban rakódik ki, ami a Közép-Ti- szán évente 1-1,5 centivel járul hozzá az árvízszintek növekedé­séhez. Sajnos nem foglalkozunk jelentőségének megfelelően a külföldi tározók szerepével, üze­meltetésével. Ugyancsak kedve­zőtlen térségünkre nézve a ké­regmozgás, és akkor a globális éghajlatváltozás, az időjárási szélsőségek valószínűségének növekedéséről nem is szóltunk. — 1960-tól keményen dolgo­zunk azért, hogy a Tisza nyerjen. Hányszor kell a természetnek fi­gyelmeztetnie ahhoz, hogy ko­molyan vegyük az árvízvédel­met? - tette fel végül a kérdést dr. Nagy István. Megjegyezte: - Sze­retnék találkozni olyan ember­rel, aki cáfolni tudja mindezt. A megkeresett, jelenleg is ak­tívan dolgozó vízügyi szakembe­rek közül dr. Kovács Sándor, a Kötikövízig hidrológusa, a hidro­lógiai és modellezési osztály ve­zetője elmondta, egyetért a ko­rábbi védelemvezető megállapí­tásaival. A téma kapcsán Tóth Tibort, a megyei katasztrófavédelem veze­tőjét is megkerestük. Az alezre­des kifejtette, hogy nem a szerve­zet kompetenciája az árvízvéde­lem helyzetének megítélése. előforduló vízállásnak felel meg. előírást és az akkori állapotot ve- biztonság úgy lecsökkent, hogy kot a nagyvízi meder A leggyengébb láncszem számít - több területen újra kell értékelni az árvízbiztonságot Dr. Nagy István szerint jelenleg hazánkban nincs árvízi biztonsá­gi előírás. Az 1976-ban született, a folyók mértékadó árvízszintjei­ről (MÁSZ) szóló rendelet csupán tervezési előírásként szolgál. Har­mincöt éve erről azt állították, hogy az a százévenként egyszer rint sem volt minden folyószel­vényre érvényes. A Közép-Tiszára 1976-ban meghatározott, száz­évenként előálló vízszint ma már négy-ötévenkénti gyakoriságú­nak felel meg. A töltéskoronák ki­építési szintje többségében az 1934-es, illetve az 1956 előtti sen megváltozott, így mindez együtt hamis képzetet eredmé­nyez. Egy-egy terület árvízvédelmi biztonságát a védművek leggyen­gébb pontjának állapota határoz­za meg. Az utóbbi két évtizedben pedig az állagromlás következ­ményeként sok helyütt a védelmi letek árvízvédelmi helyzetét. A szakember úgy véli, a térsé­günkben épülő két árvízi táró- • zó (nagykunsági, hanyi-tisza- sülyi) ugyan lélegzetvételnyi időhöz juttatja a Közép-Tiszát, de roppant fontos volna kihasz nálni az elkövetkező idősza­uAUMuau Uí. anrvun auoturx atc oai witiprui, a 11 iciy cuuia icnycgc- ujia neu elleneim oí, ciiutcu tciu- iciiuucictcicic. Dr. Nagy István szerint gyakran természetvéde­lemre hivatkoz­va akadályoz­zuk meg, hogy lefolyjon a víz Diót darálnak, a besenyszögi Vehiculum Múzeumházban rendszeresen tartanak múzeumpedagógiai foglalkozásokat. Képünkön az első osztá­lyos tanulók a „Diótéma” című foglalkozáson először a törést, majd a da­rálást gyakorolták tésztakészítéshez Nagy Gabriella tanárnő vezetésével. Tv-notesz VALKO MIHÁLY ROVATA Régi ötletek új köntösben Ha a köztévében péntek, akkor újabban jöhetnek a poénok, dől­het a humor a képernyőn. (Már persze ha dől is!) Most például Bagi-Nacsáék Szálkájából, merthogy a nevettető műsorok vetésforgójában ők voltak soron. Érdekelt, hogy mi újjal rukkol­nak elő. Érettebb lett-e humo­ruk? Nos, úgy látszik, lakást (csa­tornát) ugyan cseréltek ők, de a berendezés maradt a régi, azon nem változtattak ők semmit, ugyanazokat az arcaikat mutat­ták, amit idestova tíz éve már, ugyanazokkal a poénokkal és ugyanazokkal a fordulatokkal, melyeket igen megszoktunk már tőlük. (Talán unjuk is?) Ezúttal sem valami eredeti öt­lettel állottak elő. Azzal, hogy Na- csa Olivér az Igen öntelt, önelé­gült Friderikusz „bőrébe bújt”, hogy azután Fridi nevében oszto­gassa becsmérlő-szurkáló-ócsár- ló megjegyzéseit. A most zajló te­hetségkutató műsorokról is, merthogy mit is keresnek azok, amikor más tehetség, mint ő, nem is létezik a világon. Meg is kapják tőle az X-faktorosak, a mentorokkal együtt: méltatlanul miért is ülnek azok is oú a zsűri asztalánál. Vicces lehet, én azon­ban nem tudok rajta nevetni. Azon pedig pláne nem, amikor előkerül Gáspár Győző is Salgó­tarjánból, meg Kiszel Tünde az ő naptártörténetével. Hogy kerül­hettek még ide is? Hisz’ már le­rágott csontnak sem lennének jók! Különben is, mit lehetne már parodizálni rajtuk, mikor eredetileg is önmaguk nevetsé­ges paródiái. Hogy mi volt még? Ez is, az is vegyesen. Mit tenné­nek például egyes művészek, ha a magas benzinár miatt kocsiju­kat le kéne tenniük. Bajor mű­vész úr, természetesen, inkább a poharával tenné ezt. (Ő sem maradhat ki sohasem a duó mű­sorából.) Aztán szóba került az idei népszámlálás kapcsán a népszaporulat kérdése is, mit is lehetne tenni érdekében. Hazud­junk egyszerűen több gyereket! Kapott a fejére, de csak egy kokit a pártalapító Gyurcsány is, mert van itt kérem azért politika is. Nem szeretnék azonban igazság­talan lenni, mert volt azért olyan is, amikor jót tudtam nevetni: Ba- gi Iván remek paródiáján, me­lyet az énekes Wolf Katiról ké­szített. A Szálka legsikeresebb része volt ez. Bár ez is régebbi öt­let, előbb riport a vendéggel, majd paródia is róla. Hogy ez a Szálka Bagi-Nacsá­ék nagy visszatérése lenne? Nem gondolnám, inkább régi öt­letek új köntösben. És hogy ne­tán a torkunkon is „fennakad­na”? Az enyémen biztosan nem, „tompább” ez annál. j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom