Új Néplap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-20 / 246. szám

UJ NÉPLAP - 2011. OKTÓBER 20., CSÜTÖRTÖK DIÁKVILÁG 13 l Ez már a tizenharmadik Sétánk! Ma ismét Sétára indulunk... Immár tizenharmadszor kezdődik el a Sajtó és Tanulás (Séta) programunk, reméljük, a babona ellenére ez a félév is szerencsés lesz. Valószínűleg így lesz, s az elkövetkező hetekben is számos diákírást olvashatunk csütörtökönkéiit ifjú toliforgatóink keze nyomán. Először a fiatalok iskoláikat mutatják be. A Gyáfrás Lilla Vivien, 9. c. Verse­ghy: - Sokan az általános isko­lai évek alatt megismert baráta­ikkal együtt tanulnak tovább egy középiskolában, vagy van­nak felsőbb éves ismerőseik. Ez biztonságérzetet ad, az ember tudja, hogy már az első napon számíthat valakire. Mások vi­szont egyedül vágnak neki a kö­zépiskolának. Ráadásul, azok­nak, akik vidékről járnak, alkal­mazkodniuk kell a buszokhoz, vonatokhoz. Az új tanárok, elvárások, sza­bályok, osztálytársak megisme­rése viszont minden kilencedi­kes tanulót érint. Bár lassan az év eleji lendület mindenkiben kezd fogyni, az iskola előtti gesztenyefák, az egyre sűrű­södő avar kellemes képet mutat, és jó érzéssel tölti el az embert. Aztán megtöri a már-már idillinek mond­ható park és a tiszteletre méltó régi épület össz­képét az elektronikus kapu. Kissé nyomasztó az ember után összezá­ruló ajtó, még ha fizi­kailag nem is jelent többet pár centimé­ter vastagságnál... Persze egy iskolai napon nincs idő ilyesmin morfon­dírozni... A légköny- nyebb az osztálytársakkal való megismerkedés. Emlék­szem, szeptember elején még a tanulás és egyéb, iskolával kap­csolatos dolgok voltak a közös témáink, most már maguktól merülnek fel a legkülönbözőbb dolgok (valahogy azt a pillanatot mégsem találom, amikor ez megváltozott). Nálunk is lezaj­lott a 9. évfolyam beavatója (rügyavató), talán az erre való felkészülés indított el minket az igazi közösségé válás útján. Ha­bár nem volt sima ügy. Mindent egybevetve kijelent­hetem, hogy egy hónap alatt nagyjából sikerült belelendülni a verseghys életbe... Bozsányi Szabolcs, 11. c, verse GHY: — Mit is jelent számomra ez a gimnázium? Nekem a máso­dik otthonom. Az évek múlásá­val egyre több szál ffiz az iskolá­hoz, így az osztálytársaim, a di­ákönkormányzat, az iskolaújság. Mindenki máshogy viszonyul az iskolához, de számomra egy új korszakot nyitott, lépcsőfok a fej­lődés útján. Megtanultam, hogy minden hozzáállás kérdése, és jó időbeosztással csodákat lehet ______ ^G€OÜS T SZOlMOH épület Nyilván mindenki hallott róla. Hallott, mert egyesek szerint „elitiskola^ Az intézmény tanuló­jaként nem tisztem ezt megítélni, főleg, hogy feladatomat igyekszem telesíteni, vagyis bemutatni a Ver- seghyt De előtte... téveszméket el­oszlatandó, megnyugtatásként közlendő: nem, a Verseghy folyo­sói nem geek-megszállott öveze­tek (geek: kockafej). Szóval, kép­zeld el (ha megengeded, Egy, kettő, három! Fiatalok, indulunk, de tudjátok, ez a séta nem csak szimpla lábmozgatás! Szabó Nándor Zsolt, 10. d. var­ga: - Kezdhetném a szokásos sablonszövegekkel, elmondhat­nám, hogy 82 éves az iskola, beszélhetnék a múltjáról, de abban mi az érdekes? Utá­najárással bárki hozzáfér­het ehhez. Miért jó iskola a Varga? A válasz az emberekben ke­resendő. Elég csak fi­gyelni. A folyosón nem Batmen vagy Su­perman mostantól te­gezlek) azt a helyet, amely mennyei egyszerűségtől mentes (vagyis: tanulnod kell), de pokoli mélységekbe sem süllyedsz, ha egyszer-egyszer megbotlasz. Mert megbotlasz! A diák, az diák. Túllépsz, továbbállsz (vagyis: kitartásra szükség lesz). Mind az újonc naivák, mind a so­kat tapasztalt végzősök kilométe­res perspektívagomolyaggal a ke­zükben, remegve próbálják meg­válaszolni a fejük felett ficánkoló szappan... akarom mondani, kér­désbuborékot: hova tovább? (va­gyis: célok, tervek szükségesek.) Nem kell aggódni, mindent meg­kapsz, amire szükséged van a felsőoktatásba való bekerü­léshez (vagyis: segítő­készség adott, legyen az emelt szint, ver­seny, miegymás). été* tenni. Én eddig csak kaptam az iskolától, és há­lás vagyok a tanároknak, akik bíznak bennem és segítenek! Téglási Gergő 12. d, VERSEGHY: - A parthoz közel, ahol a Tisza átszeli Szolnokot... ott terjeszkedik egy réges-régi - valljuk be, patinás ­jön veled szem­be, de nem is valamelyik ti­nisztár (az kéne még), hanem a mindennapok hősei, akiknek bár nincs kétméteres kardjuk, szupererejük, annál színesebb egyéniségek, tehetségesebbek. A menzasorban sem szomorú, ki­égett arcok állnak, akik Ezek van­nak, meg a kép­zelgés. Talán azt mondják majd, amikor egy reményszövögető ma­gabiztosságával markolod meg a hatalmas barna ajtó kilincsét, hogy álmodozó vagy... talán. Még­is figyelj... egyrészt arra, hogy ugorj az ajtónak, mert nehezen tá­rul ki... másrészt arra, hogy erős GIMNÁZIUM, MU SZOLNOK maradj és tartsd a lelkesedést Ter­vezed a célt, célozd a tervet Haladj! Akkor is, ha nehéz. Hát ennyi. Csatlakoznál? Mi várunk. Szí­vesen lennél a Verseghy-világ részese? Kitárul(hat) neked is... de tudod: erősen! haldokolnak az unalomtól, hanem beszél­getnek, nevetnek és szórakoztat­ják egymást — pedig le­het, két témazárót is S írtak már. Állandó­an pezseg az élet. Elég csak a Kati-hétre gon­dolni (nagy élmény mondjuk szemetes- zsákban mászkálni vagy nőnek öltözni, miközben így beülsz órára - bu­li a négyzeten, szórakozás a kö­bön). De rengeteg más dologról is beszélhetnék, kitérhetnék az apróbb kalandokra is, amik be­hálózzák a mindennapokat. Mindenütt igyekvő, társalgó em­berek — ez valahogy mégis egy egész. Bárkitől lehet segítséget kérni, az idegenekre is lehet szá­mítani. Minden hibája ellenére (hibája!?) van benne valami va­rázslatos. Nem akarom úgy le­festeni, mint Tündérország, ahol minden szép, jó. Nincsen virá­gos rét sem, az udvar közepén nem épültek piramisok és nincs atomreaktorunk (furcsa is len­ne, ha volna). Félretéve az olcsó tréfálkozást jók a focimeccsek, lehet sportolni, van diákszínpad (ez itt a reklám helye: készülünk „Ádámok és Évák”-ra és a su­ligálára), indul a csereprogram, van 24 órás vetélkedő, volt sport­nap főző- és sportversenyekkel, és még számtalan lehetőség. Itt is kell tanulni, nagyon is, de megvan az eredménye. A tanu­lók legalább 85%-a valamilyen felsőoktatási intézményben, el­sősorban tudományegye­temeken tanul tovább. Népszerű a matek-angol és a két taní­tási nyelvű osztály - eb­ben a biológiát, matematikát, fizikát és a tör­ténelmet angolul tanulják — és a matek-angol osz­tály. Az Arany Já­nos Tehetséggon­dozó Programban tanulók kollégium­ban laknak, ők 13 év­folyamosként érettsé­giznek. Népszerű az általános tehetséggon­dozó osztály, ahol négy gyakorlati modulból vá­laszthatnak a D-sek heti 2-2 órát, amit féléven­ként cserélhetnek is. Hosszú oldalakon mesél­hetnék még egy s másról, de nem szaporítom tovább a szót Aki nem hiszi, az jöjjön, és járjon utána. Sipos Nikolett, tiszaparti: - Az idei évet mindenki különösen várta. Várták azok, akik most mennek első osztályba, várták a végzősök, és várta mindenki más is, akinek kötődése van a sulihoz. Ugyanis ettől az évtől kezdve minden megváltozott, sok új dolog történt. A Tisza­parti Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium­má vált. Jó látni a folyosókon a kisiskolásokat, nagyon aranyo­sak. Én is kíváncsi voltam, milyen lesz az új tanév, szerencsére nem történtek drasztikus változások. Úgy gondolom mindenki meg le­het elégedve „régi új” iskolájával. (A Séta Xin. kurzusban négy is­kola vesz részt, hogy melyek ezek, olvashatjátok itt az oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom