Új Néplap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 205-229. szám)

2011-09-10 / 212. szám

4 UJ NÉPLAP - 2011. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT SZOLNOK ÉS KÖRNYÉKE Az utazás számokban • 25 nap-ebből egy • Maximális sebesség: 56,2 kin/óra • Össztáv: 1995,22 km • Legrövidebb napi táv: 49,16 km • Leghosszabb napi táv: 194,67 km Demény Bence (balra) és a nagykörűi Kollár Lajos közel egy hónapig kerekezett Erdélyben. Az utazás felejthetetlen élmény számukra. „Reméljük, nem jön egy medve!” Ezzel a gondo­lattal vágott neki Kollár Lajos erdélyi kőrútjának, A nagykörűi fiatalember és ötletgazda útitársa megúszta, egy medve sem jött, ám annál több élmény gazdagította a két kerékpárost. Rimóczi Ágnes- Két évvel ez­előtt Erdélyben bringáz­tam, akkor megfogadtam: ha tehetem, visszame- j gyek. Nem gondoltam, hogy ily „hamar” megva­lósul e vágyam - mond­ta Kollár Lajos. A nagy­körűi fiatalember útitár­sával, Demény Bencé­vel a közelmúlt­ban kerékpár­ral, alig egy hó­nap alatt járta végig a Kárpátok vonulatát, dél­től északig.- ló minőségű felszerelés - legfontosabb az erős kerék, s a jó fék —, némi edzettség, kitar­tás és nyitottság - sorolja, La­jos, mi kell az utazáshoz.—Cse­rébe csodálatos utazásban lesz részünk — teszi hozzá. Ő és tár­sa, Bence ezt átélték. — Egy júliusi napon indul­tunk, Békésig kerekeztünk első nap. A határon túl Arad felé for­dítottuk a „lovakat", és a határ­­átlépési izgalmakat leszámítva — Bence ideiglenes személyivel jött, és a határőr hezitált kicsit a passzus láttán — nem történt sok érdekes dolog aznap. Más­nap Temesvár felé indultunk, a Temes folyó partján táboroz­tunk, majd „növelni kezdtük a tengerszint feletti magasságun­kat”. Bence biciklijének hátsó kereke ezt egy kitört küllővel hálálta meg. Rezicabányán, már jócskán a hegyekben, ta­láltunk egy kerékpárszervizt, a valószínűleg orosz származású tulaj egyből soron kívül foga­dott, kisvártatva ismét jó kerék­kel gurulhattunk tovább. Pénzt nem fogadott el a boltos - me­séli a fiatalember. A két utazó, ahogy egyre ma­gasabbra ért a hegyekben, egy­re szebb, különlegesebb tájakat látott.- Egy hete voltunk úton - a Retyezát-hegység meghódítását sajnos ki kellett hagynunk amikor pihenőnapot tartottunk. A pihenőnap jól jött, mert innen ismét sokat kellett „másznunk”, egészen az 1575 méter magas Groapa Seaca hágóba, ahol elég hideg és masszív felhőzet foga­dott, így „karikára fagyva” ereszkedtünk le a Vidra tóhoz. Este hó esett, ami átváltott eső­- ez az utazás igazán jó és tanulságos volt. Az emberek kedvesek, segítőkészek, a he­gyek gyönyörűek, tiszta a le­vegő, finom ételeket és sörö­ket fogyasztottunk. A mögöt­tünk jövő autósok rövid dü­he, majd elállt. Az elkövetkező napokban nem volt melegünk, utunkat ismét nehezítette egy „küllő-baleset”, de haladtunk... Nemsokára elértünk a transzfo­­garasi alagúthoz, ami Románia legmagasabb hegyének, a Mol­­doveanu-csúcs (2544 m) tövé­dálással jelezték, hogy jön­nek, így volt időnk a kitérés­re, nem akartak elütni. Ne­gatív dolgok igazából nem értek -foglalta össze Kollár Lajos a közel egy hónapos kerékpárút tapasztalatait. ben, kb. 2000 méter magasan található. Büntetés volt ez szá­momra, mivel az előző nap va­lami gyomorfertőzést szedhet­tem össze. Nem komoly, csak a közérzetem nem volt fényes, és a „mászás” sem ment jól. A leg­magasabb részeken inkább már csak tologattam a bicajt. Más­napra helyrejöttem, Brassó felé indultunk. Aztán felkapaszkod­tunk a Szent Anna-tóhoz, ami­nek környékén az autók hetven százaléka magyar rendszámú volt. Innen visszagurultunk Sepsibükkszádra, majd Csík­szeredán átgurultunk a tusnádi ultramaratoni futóverseny cél­vonalán - meséli a fiatalember. Másnap a Pongrác-tető elneve-Ez egy jó és tanulságos utazás volt Kétezer kilométer a kerékpárnyeregben erdélyi körutazása Kárpátok bércein bicikliztek, s szerencsére tényleg nem jött a medve zésű 1256 méter magas hágót gond nélkül, gyönyörű környe­zetben mászták meg, odafent remek idő és kilátás várta őket. Aztán elkezdték az ereszkedést a Gyilkos-tóhoz, a következő lát­ványosság a Békás-szoros volt. Ezek után meggyűlt a bajuk az útminőséggel.- Gyakorlatilag az úttest tel­jes felülete kis bukkanókból és lyukakból állt, emiatt képtelen­ség volt tartani egy ritmust, ez egészen Máramarosszigetig ki­tartott— mondja. Másnap a Beszterce-szoros impozáns látványt nyújtott. Ahogy emelkedett az út, úgy lett egyre vadregényesebb a táj. Nagyon kevés jármű, még keve­sebb ember, csend és nyugalom uralkodott a területen.- Végül egy elhagyott pász­torszállás mögötti frissen ka­szált placcon vertük fel a sátra­kat. Esőmentesítés a biztonság kedvéért, tüzet is sikerült gyúj­tanunk, szárítkoztunk és mele­gedtünk a tűz mellett. Először és utoljára itt fettük az élelmet zsákba és fel a fára - hogy azt egye meg a medve, és ne min­ket. De medve végül nem jött... A kerekező fiatalemberek azután egyre közelebb kerültek a magyar határhoz. Az avasújfa­lui kiadós reggeli után „hőse­ink” Szatmárnémeti felé indul­tak a szokásos rossz, kátyús út már nem is volt oly nagy gond. A határátlépés napján 136 kilo­métert tettek meg, így jólesett a pihenés Baktalórántházától nem messze, Apagyon. A két fiú in­nen megállíthatatlan vblt, elha­tározták, a hátralévő távot egy­huzamban tekerik végig. Néze­gették a térképet, számolgat­tak, majd nekivágtak, az utolsó nap mérlege: közel 200 kilomé­ter. S hazaérkeztek... Már közel száz tagja van a baráti körnek Nyolc esztendővel ezelőtt alakult meg a Rákóczifalvaiak és Elszár­mazottak Baráti Köre. A szerve­zet nevéhez már több, országos jelentőségű konferencia, vala­mint helytörténeti könyv ötlete is fűződik. Emellett más újítás is kapcsolódik hozzájuk. — Immár második éve, hogy a helyi diákokkal osztályfőnöki órákon ismertetik meg a tele­pülés múltját - tudtuk meg a Varsány Közösségi Ház munka­társaitól. A baráti kör éves talál­kozójára az augusztusi Döme Napi Vigasságon került sor, s azóta huszonötén jelezték csat­lakozási szándékukat. Ezzel a csoport taglétszáma közelíti a száz főt. ■ Rimóczi Á. Egymást segítik a települések testvérvárosok Többször is találkoztak a nyáron A martfűiek az elmúlt hónapok­ban többször találkoztak testvér­­településeik delegációival. Az augusztusi ünnepi prog­ramsorozat keretében a város testvértelepüléseinek - Pere­­csény, Tuchow és Misztótfalu - delegációit üdvözölhették. A vendégeket a megújult művelő­dési központban, baráti esten fo­gadta és köszöntötte dr. Kiss Edit polgármester, majd együtt kapcsolódtak be az Örökzöld Ti­sza Fesztivál programjaiba. A lengyel delegációban méhészek is érkeztek, termékeiket meg­kóstolhatták a martfűiek. A pe­­recsényi küldöttség zenész és táncos tagjainak bemutatója is nagy sikert aratott. Ekkor Lengyelországban is hi­vatalos állami ünnepségsorozat zajlott, ahová a martfűiek utaz­tak. A küldöttség számára a ven­déglátók egy különleges kirán­dulást szerveztek a wieliczkai sóbányába, amely Lengyelor­szág egyik legérdekesebb és leg­- SOK jóra vezet egy testvérváro­si kapcsolat, ha lehetőséget ka­punk egymástól, hogy ismerete­ket szerezzünk a másik félről, s ezeket a lakosságunk javára fordíthatjuk - hangsúlyozta dr. Kiss Edit Martfű polgármeste­ismertebb idegenforgalmi látvá­nyossága. Az auschwitzi koncentrációs táborban tett látogatás megrázó élménye is örökké emlékezetes marad. Nyár elején pedig a Misz­­tótfalui Városi Napokra utaztak a martfűiek. ■ R. Á. re kiemelte, erről szólnak a testvérvárosi megállapodások. KÜLÖNLEGESSÉG, hogy Martfű két testvértelepülése, a romá­niai Misztótfalu és a lengyel Tuchow is nemrég megállapo­dást kötött egymással. A maguk javára fordítják az ismereteket HIRDETÉS tiÚK we haruhaz.habi.hu . szaküzlete megnyílt Szolnokon! A Habi Kft MTZ-,T-25 és munkagép alkatrészek kis- és nagykereskedelme Várjuk kedves vásárlóinkat mezőgazdasági erő- és munkagép alkatrészek folyamatosan bővülő választékával és alacsony árakkal! Szolnok, Nagysándor József utca 33/A. Telefon: 56/342-052 Mobil: 30/462-7993 E-mail: szolnok(5)habi.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom