Új Néplap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-204. szám)

2011-08-01 / 178. szám

ÚJ NÉPLAP - 2011. AUGUSZTUS 1, HÉTFŐ 5 MEZŐTÚR Túlnőtt a város határain is a Túri Civil Tóparty A Mezőtúri Lokálpatrióta Egye­sület a múlt hét végén immár második alkalommal szervezte meg az egész napos programso­rozatot, melyre ezúttal már a tá- gabb térségből, Túrkevétől Szar­vasig érkeztek résztvevők. Gonda Károly, a rendezvény egyik főszervezője érdeklődé­sünkre elmondta: mintegy há­rom és fél ezren vettek részt a programokon, melyek ezúttal két helyszínen zajlottak. A tóparton horgászkiállítás és verseny várta az érdeklődőket, a standon pedig kulturális és sportrendezvények zajlottak. így például bemutatót tartott a magyar szinkronúszó válogatott és koncertet adott az X- faktoros Király L. Norbi. A Tópartyn a helyi termékek is felvonultak. Az Agrármarke­ting Centrum támogatásának köszönhetően a környék és a vá­ros kézművesei, termelői mutat­ták be és kínálták portékáikat. De sokakat vonzott a hal- és túri tájjellegű ételek főzőversenye is, a fakanalat pedig ezúttal nem­csak mezőtúriak forgatták. ■ Benépesül a harmincéves alkotótelep Ma nyitja meg kapuit a mezőtú­ri Képzőművészeti Alkotótelep, mely idén ünnepli megalakulá­sának 30. évfordulóját. Az alko­tótelep munkáját Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászmű­vész vezeti. Az itt készült mű­vekből pedig augusztus 20-án nyílik majd kiállítás, melyen a szolnoki művésztelep alkotói is bemutatkoznak. Ezúttal sem marad el a nyilvános bronzön­tés, így augusztus 13-án a Ta­kács-tanyán bárki megnézheti, miként készül egy szobor. Az alkotótelep résztvevői kö­zött lesz idén Bakos Ildikó szob­rászművész, Balogh Géza festő- és szobrászművész, Borbás Már­ton szobrászművész, E. Lakatos Aranka szobrászművész, Finta Ilona Vanda képzőművész, Lous Stuijfzand festő-és szobrászmű­vész, Lóránt János Demeter fes­tőművész, Szabó György szob­rászművész, Székhelyi Edith fes­tőművész, Verebes György fes­tőművész. ■ Díszpolgár porcelánnal portré 82 évesen is elpazaroltnak érezi az időt munka nélkül Veress Miklós húsz éve­sen tett fogadalmat, hogy ha bármit is elér az élet­ben, azt a szeretett szülő­városának, Mezőtúrnak ajándékozza. Mindennek már több mint hat év ti­zede, ám a születésnapját éppen most ünneplő por­celántervező, keramikus azóta is tartja szavát. Szinte teljes életművét a Túri Fazekas Múzeum­nak ajándékozta, ahol nemrég a fiával közösen nyílt kiállítása. Teleki József- A legbüszkébb a Mezőtúri Díszpolgári címemre vagyok, és arra, hogy hat éve az egyik leg­híresebb, mezőtúri születésű magyar fazekas, Badár Balázs al­kotásai mellett állíthattam ki munkáimat az Iparművészeti Múzeumban - mondja Veress Miklós. A 82 éves porcelánterve­ző, keramikus már 92 kiállítá­son mutatta be munkáit, itthon és külföldön egyaránt. Évtizede­ken át volt a Kőbányai és a Hol­lóházi Porcelángyár tervezőmű­vésze, és tíz éven át az iparág művészeti vezetője. Gyerekként hasonló sikerek­ről pedig még álmodni sem mert. Mint meséli az idős mes­ter, 1929-ben egy földes házban látta meg a napvilágot. Mást nem is igen láthatott meg, hi­szen még villany sem volt ottho­nukban. Nagy szegénységben él­tek. Édesapja nyugdíjas vasutas volt és bizony igen csak kedvel­te a bort. Amikor meghalt, a csa­lád arra számított, könnyebb lesz a sorsuk. Tévedtek. Édes­anyja ugyanis jövedelem nélkül maradt. — Egy hétig az osztálytársaim tízóraijából élt a család - emlék­szik vissza Veress Miklós, aki onnantól fogva maga is dolgo­zott. A vasútnál kapált, kaszált, asztalosnál segédkezett, csépelt, kukoricát tört. Emiatt a tanulmá­nyait is elhanyagolta, és az érett­ségit is - mint fogalmaz - ke­gyelemből kapta meg. A testne­velés és a rajz azonban nagyon érdekelte. Az iskola tornabemu­tatókra küldte, sőt az olimpiai tornász keret tagja is lett, ám sportpályafutásának véget vetett Veress Miklós minden munkáját szülővárosának adományozza egy kéztörés. Ezután ismerke­dett meg Badárékkal, akiktől megtanulta a fazekasság alapja­it, mindeközben egy kocsmában dolgozott pénztárosként. Ebben az időben még egy, életét megha­tározó ismeretséget kötött, Füs­tös Jenővel, aki később a város egyik vezetője lett. — Ő tizenkettő, én húszéves voltam. Rengeteget beszélget­tünk a művészetről. Megfogad­tuk, hogy bármit érünk el az éle­tünkben, amink van, azt a vá­rosnak adjuk - meséli Veress Miklós. A barátságuk örökre megmaradt. Veress Miklós régi fogadalmá­hoz híven egyetlen alkotását sem adta el, döntő részük szülő­Veress Miklós városába, Mezőtúrra került. Füs­tös Jenő pedig a helyi fazekasok munkáiból egy 1500 darabos gyűjteményt ajándékozott a vá­rosnak. Előtte is tiszteleg a mos­tani mezőtúri tárlattal. Ezúttal grafikusművész fiával, Veress Tamással közösen állították ki munkáikat. — Amikor nyugdíjba mentem, a fiam azt javasolta, lépjek ki a porcelánművészetből és menjek el horgászni. A vízparton csodál­koztam rá a kavicsra, mely nem csak a föld, de az ember születé­sét is átélte. Előfordul, hogy a ka­vics formája ad ötletet, de fordít­va is megtörténhet, hogy egy té­ma megvalósításához ad megfe­lelő formát a kavics - magyaráz­za az idős művész, aki ma is dol- gozik. Jelenleg is mint- '«1 egy félszáz vázlata vár | megvalósításra. Veress Miklós ugyanis fiával együtt vallja: „minden pilla­nat, amit nem hasznos munkával töltök, pazar­lás az életemből és min­dig, mindenkor a tő­lem telhető legjobbat kell adnom”. SZÜLETETT: Mezőtúr 1929. au­gusztus 2. iskola: A Magyar Iparművé­szeti Főiskolán 1956-ban ka­pott tervezőművész diplomát Borsos Miklós és Gádor Ist­ván növendékeként. karrier: 1989-ig a Kőbányai és a Hollóházi Porcelángyár tervezőművésze, tíz éven át az iparág művészeti vezetője volt. Nyugdíjba vonulása óta önállóan dolgozik. kiállítások: Összesen 12 egyéni és 80 csoportos kiállí­táson vett részt itthon és kül­földön. Nyolc szabadtéri munkája van felállítva közte­reken. KITÜNTETÉSEK: 1957: brüsszeli Világkiállítás, oklevél; 1964, 1967: Az év legszebb terméke oklevél; 1968: Dekor pályáza­tok I., II., III. díj; 1972: Kis­plasztikái pályázatok L, II, III. díj; 1978: Pro Urbe-díj; 1982: Kerámia Biennálé, Edénypályázat I. díj; Forma- tervezés /-//. díj; 1986: Az el­ső magyarországi Forma-1 verseny Pole Position Trophy tervezésének I. díja; 1988: Izsó Miklós-díj; Európai Ka­mionverseny Trófeája tervezé­sének I. díja; 1994: Eerenczy Noémi-díj, 2004: a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje. Tartós élelmiszerekkel segítették a rászorulókat az önkormányzat sikeresen vett részt a Magyar Élelmi­szerbank Egyesület pályá­zatán. Az Európai Unió és a Mezőgazdasági és Vidékfej­lesztési Hivatal által finan­szírozott programnak kö­szönhetően több mint 27 tonna tartós élelmiszert oszthattak szét a városban a rászorulók között. így ösz- szesen közel ötezren része­sültek az adományból. Mától olcsóbban lehet strandolni újabb kedvezmények beveze­téséről döntött a standfürdő­ben legutóbbi ülésén az ön- kormányzat. így az eddig egynapos, hétfői kedvezmény helyett, mindennap 16 óra után a felnőtt, diák, illetve a nyugdíjas jegyárak 50 száza­lékkal csökkennek. Ezzel párhuzamosan olcsóbb lett a családi jegy is és bevezeük a látogatói jegyet, amely a kü­lönböző versenyek nézőinek teszi lehetővé az olcsóbb be­lépést. A változások augusz­tus 1-jétől lépnek életbe. Újra versenyre kelnek a fodrászok idén már negyedik alkalom­mal rendezik meg a Mezőtúri Fodrászversenyt. Az augusz­tus 14-i rendezvényen extrém nőihaj-vágásban, kontyépítés- ben, nagy fantáziasmink ké­szítésben és körömdíszítés- ben mérhetik össze tudásu­kat a szépségipar mesterei. Megújulás előtt a katolikus iskola lebontották a Szent István Katolikus Általános Iskola alsó tagozatának helyet adó épületet. A több száz éves ház az utóbbi években több­ször felvizesedett és olyan állapotba került, hogy az in­tézményt fenntartó Szeged- csanádi Egyházmegye úgy döntött, hogy egy új, hat tantermes iskolaszárnyat épít. A munkálatok várható­an augusztus végén, szep­tember elején kezdődhet el. SZ0U0N.hu További mezőtúri információk a SZOUONJw hírportálon olvashatók. Közösen üzemeltetné a főiskola és a város a tangazdaságot tervek A hasznosítás során mindkét fél hozzá tudja tenni a saját adottságait megfelelő gazdasági fonnában- Az a tervünk, hogy közös üze­meltetést hozzunk létre Mezőtúr önkormányzatával a helyi peresi tangazdaságunkat illetően — mondta érdeklődésünkre dr. Tú- róczi Imre. Mint a Szolnoki Főis­kola rektorától megtudtuk, a tan­gazdasággal kapcsolatban a főis­kola agrár- és műszaki intézete el­készített egy tanulmányt. Ennek végkövetkeztetése az volt, hogy legjobban a mezőtúri önkormány­zattal közösen tudnák a tangazda­ságot működtetni, hasznosítani. Ehhez kell megtalálni a megfele­lő társasági-szervezeti formát.- Annál is inkább fontos a kö­zös hasznosítás, mivel mind a két fél hozzá tudja ehhez tenni a sa­ját adottságait A főiskola részéről az oktatást, a kísérletet, a hallga­tói gyakorlatokat. Az önkormány­zat pedig egyrészről a piacot, hi­szen a közintézményi közétkezte­tésben a tangazdaságban megter­melt árukat lehetne forgalmazni. Másrészt a közhasznú dolgozók­nak munkalehetőségként is hasz­nosíthatja — hangsúlyozta dr. Tú- róczi Imre. - Mi pedig az oktatás­szakmai szempontjainkat ebben a szervezeti formában is nagyon jól tudnánk érvényesíteni. Tehát a tervünk az, hogy közös üzemel­tetést hozunk létre Mezőtúr ön- kormányzatával, amelyben ők a város lehetőségeit és érdekeit fi­gyelembe véve megpróbálják ezt a működést segíteni. Szó sincs sem eladásról, sem bérbe adás­ról, amit nem is tehetnénk meg, hiszen nem is a miénk a terület, hanem a magyar államé — tette hozzá a rektor. Korábban már írtunk róla, hogy a Szolnoki Főiskola mező­túri fakultásának oktatási épüle­tei kezelői jogát szeretné átadni Mezőtúr önkormányzatának, s az ingatlanokat a város oktatási célra kíván hasznosítani. A főis­kola és Mezőtúr városa is kezde­ményezte az átadás engedélye­zését. A főiskolán abban bíznak, hamarosan minden szerződést alá tudnak írni. ■ „Bivalyügyben" még nincs megkeresés mezőtúron olasz befektetők­kel, önkormányzati részvétellel egy bivalytenyésztési és sajtké­szítési projektet terveznek meg valósítani. Felvetődött annak a lehetősége, hogy esetleg képzési együttműködést kössenek a Szolnoki Főiskolával. Dr. Túró- czi Imre rektor ezzel kapcsolat­ban elmondta, hogy bár hallott arról, hogy ilyenben gondolkod­nak, de ebben az ügyben konk­rétan még semmiféle megkere­sés nem érkezett hozzá. Jó kára tehetnek. A tangazdaságban paripákat is tenyésztenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom