Új Néplap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-204. szám)

2011-08-13 / 189. szám

12 UJ NÉPLAP —2011. AUGUSZTUS 13., SZOMBAT TÜKÖR Lehet, hogy abonyi banda került hűvösre Svájcban? Kétlaki életre rendezkedtek be Strasbourg A martfűi származású Benedek Attila hét éve dolgozik Brüsszelben A Miabonyunk.hu úgy értesült, hogy az abonyi és környékbéli sorozatbetörésekről elhíresült család tagjai hűvösre kerültek Svájcban. A honlap úgy tudja, hogy rögtön hat bandatagot tet­tek ideiglenesen ártalmatlanná. Amit Magyarországon évek alatt nem sikerült elérni, azt Svájc­ban egy eset miatt igen - tette hozzá a honlap, megtoldva az­zal, hogy a rendőrök már több­ször elkapták, rajtakapták őket, de az ügyész lehetővé tette szá­mukra, szabadlábon védekezze­nek. Pintér Gábor alezredes, őrs­parancsnok a hírt, mely szerint Svájcban letartóztatták a család prominens képviselőit, sem cá­folni, sem pedig megerősíteni nem tudta a honlapnak. Ugyanakkor Pintér elmondta, Abonyban csupán három bűn- cselekmény történt egy hét lefor­gása alatt a városban, ami drasz­tikus csökkenést mutat... ■ Naponta 8-10 tonna aprítékból van meleg víz A nyári hónapok alatt az Alfa-No- va Kft. biomasszakazánja szolgál­tatja a fürdéshez, mosáshoz és mosogatáshoz szükséges vizet a fogyasztóknak. A kazán működé­séhez az erdőgazdálkodás mel­léktermékét használják fel. Hor­váth István, az Alfa-Nova Kft. te­rületi igazgatója a Szolnok Tv-nek elmondta: nagyon fontos tényező a tüzelőanyag beszerzése és elő­állítása, mindkét tevékenységgel foglalkoznak; részben próbálják saját ültetvényeken előállítani az aprítékot, másrészt Szolnok kör­zetében működő partnerekkel kö­töttek szerződést a faapríték be­szállítására, többek között a Ne- fag Zrt-vel. A fa már aprított, vagy rönk formájában érkezik. Az aprítottat folyamatosan szál­lítják, a rönköket pedig a fűtési idény kezdetéig tárolják, majd fel­aprítják. A tüzelőanyagból fűtési idényben 20 tonnányit használ­nak fel naponta, nyáron azonban csak 8-lOet. Várhatóan ősszel jön ki majd az új rendelet arról, hogy a kapcsolt termelésnek milyen lesz az új átvételi rendszere, és ennek függvényében működhet­nek újból a gázkazánokkal. ■ Mit keres két szolnoki új­ságíró a strasbourgi Euró­pai Parlamentben? Hát természetesen hírek, in­formációk után kajtat. Az Európában élő kisebbsé­gek helyzetéről, a problé­máik megoldásáról — de emellett, természetesen, számos egyéb érdekes­ségbe is belebotlik a ha­talmas épületben. Gelei J.-L. Murányi L. Délelőtt tíz óra volt, és az Euró­pai Parlament 736 képviselőjé­ből ötvenhatan üldögéltek bent a hatalmas strasbourgi ülésterem­ben. A többiek a dolguk után jár­tak, vagy az irodáikból figyelték az események zárt láncú tévé- közvetítését. A karzat ellenben csaknem teljesen megtelt ven­dégekkel: többnyire francia is­kolásokkal, messzebbről jött tu­ristákkal, nyugdíjasokkal és kí­váncsi újságírókkal. ■ Délben, az „üzemi étkez­dében”, megettünk egy menüt: a roston csirke­mell, a rizs és saláta, valamint az ásványvíz éppen kijött egy tízesből — kétezer-hatszáz fo­rintból. Az Európai Parlament köztu­dottan kétlaki életet él: három hetet a belga fővárosban tölte­nek a képviselők és a „kiszolgá­lók”, egyet pedig plenáris ülése­zéssel, Strasbourgban. Ez a két- lakiság szinte mindenen meglát­szik a hatalmas, két részből álló épületegyüttesben is. Legjobban talán a parlamenti büfék és étter­Hajnalka és korzikai társa Sokszínű, bohém forgatag, nyüzsgő, sörözgető turistatömeg Strasbourg történelmi óvárosában, a helyi katedrális előtti téren ugyanez háromból is kijön. Dél­ben, az „üzemi étkezdében”, me­gettünk egy menüt: a roston csir­kemell, a rizs és saláta, valamint az ásványvíz éppen kijött egy tí­zesből - kétezer-hatszáz forint­ból. Látszik: az üzemeltetőnek itt egy hét alatt kell kitermelnie a nyilvánvalóan vaskos bérleti díjat, míg odébb, a belga kollégá­jának, háromszor annyi idő alatt. Attiláról hamar kiderült: földink. Bár maga már pestinek született, az apja Túrkevéről, anyja Martfűről került a főváros­ba, még a hatvanas évek végén.- Hét éve dolgozom kint - me­sélte kávézás közben a 41 éves közgazdász, a parlament legna­gyobb kávézójában, a szokott nyüzsgésben. - Előtte otthon, az Európai Bizottság, az Unió kor­mánya budapesti tájékoztatási irodájában dolgoztam, kilenc- venhéttől. Pályázat révén kerül­tem oda, huszonhárom éves friss diplomásként. Szerencsém volt, mert csak négyen jelentkeztünk az akkor kiírt három helyre, míg egy évvel később már kétszázan pályáztak egy hasonló kiírásra. Ennyit változott akkortájt a vi­lág néhány hónap alatt. Attila élete akkor fordult na­gyot, amikor — 2003-ban — „meg­szólította” Gurmai Zita EU- parlamenti magyar megfigyelő, hogy legyen a munkatársa. A fő­nökét 2004-ben képviselővé vá­lasztották, s így Attila egy év után hosszabb távra is berendez­kedhetett Brüsszelben, illetve Strasbourgban.- Brüsszel feltétlenül jelen­tős előrelépés volt számomra. Nem akarok politikussá válni, ám az uniós rendszerben szán­dékozom maradni. Egy fiatal számára ugyanis nagyon jó ug­ródeszka a brüsszeli munka, és az első időben még jó bulinak, izgalmas kihívásnak is bizo­nyul.. Később persze, amikor már családot alapít az ember, akkor teherré válhat az otthon­tól való távoliét. Nekem két gye­rekem van, és most érett meg a váltás gondolata: lehet, hogy hamarosan a család is utánam költözik... Debasis De, ahol megfordul, ott minden­kinek mesél a békéről Hajnalka Strasbourgban született, nem járt szülei földjén, mégis hibátlanul beszél magyarul épült katedrális tornyának meg­mászása után jólesett a korsó hi­deg sör a katedrális előtti téren. kisvártatva, teljesen váratla­nul, anyanyelvűnkön szólt fe­lénk a kérdés: — Ugye maguk magyarul be­szélnek? Ugye magyarok...? — állt meg az asztalunknál egy hibátlan magyarsággal, de franciás akcentussal beszélő, középkorú hölgy. KÖZEL EGY órát beszélgettünk. Hajnalkából dőlt a mondani­való, láthatóan élvezte a ma­gyarszót. Ha kiejtésén nem ér­ződött volna, hogy ritkán gya­korolhat, tán el sem hisszük, hogy soha nem élt itthon. Nyelvtanilag hibátlanul, bősé­ges szókinccsel formálta gon­dolatait. Elhittük neki: nem­csak a génjeiben, de érzelmei­ben is magyar. Kirabolták és megverték afrikai lázadók a Szaharában, üldözték őt a szicíliai maffia tagjai és uk­rán bőrfejűek is, azonban még ez sem tántorította el az 50 éves indiai Debasis De-t attól, hogy folytassa a békeeszmét és testvé­riséget hirdető misszióját. A gya­logos világjáró 1991 óta fo­lyamatosan úton van. Magyaror­szágon többször is elidőzött, a minap Szolnokon is megfordult illetve szerkesztőségünkbe is el­látogatott, hogy beszámoljon nem éppen hétköznapi életéről. —Az egyetemes testvériség és a béke hírnökeként ez idáig 142 országban jártam, s több száz­ezer kilométert tettem meg gya­logszerrel - mesélte Debasis De termetes csomagjaira lekupo­rodva. — Legutóbb Németország­ban és Ausztriában voltam, most pedig Magyarországon keresz­tül a romániai Iasiba tartok fele­ségemhez, Grosához, aki hátrá­nyos helyzetű gyerekekkel fog­lalkozik, s egy ideig útitársam is volt a túrámon. A világ körbejá­rásának gondolata 1990-ben fo­gant meg bennem. írtam egy le­velet az ENSZ-nek, melyben nagy vonalakban elmeséltem, mire is készülök. A válaszban a szervezet a támogatásáról bizto­sított. 1991 augusztusában Új­delhiből útra keltem. Az elkövet­kező pár évben Indiát jártam. Debasis 1995-ben az ENSZ ak­kori főtitkárának, Boutros Ghali­ha SOK idő nem is jutott a város történelmi neveze­tességeinek megismeré­sére, egy politikusoktól „ellopott” délutánt és es­tét mégis a hangulatos, sokszínű Strasbourgban bolyongva tölthettünk. A „La Petit France”, a világörökségi listára fel­került óváros becsavar­gása, a gótikus stílusban- hajnalka Pongracz, azaz Pongrácz Hajnalka vagyok - mutatkozott be. - A szüleim ötvenhatban vándoroltak ki Franciaországba, és én már itt születtem Strasbourgban, ötvenkét nyarán. A szüleim, illetve a nagyszüleim tanítot­tak meg magyarul, de sajnos csak nagyon ritkán van lehe­tőség az anyanyelvem gyakor­lására. nak is írt, hogy támogatást kap­jon arra, világ körüli útjára ma­gával vigye az Egyesült Nemze­tek zászlaját az indiai trikolor mellett. Ghali azonnal válaszolt, emellett néhány országba elin­tézte a vízumot Debasisnak. Az erőszak- és terrorizmusellenes, valamint a béke és tolerancia je­gyében indított túrája során In­dia után Ázsia, majd Európa kö­vetkezett. Itt rámosolygott a bol­dogság, egy román egyetemen találkozott feleségével, Grosával.- Megtetszett neki a Küldeté­sem —jegyezte meg mosolyogva a férfi. — Naponta harminc kilo­métert gyalogoltunk, az éjszaká­kat rendőrőrsökön, iskolákban, éttermekben, táborokban, mote­lekben, barlangokban, néha erdőkben töltöttük. Afrika volt a legkeményebb, de a legtöbb helyen szeretettel és kedvesen fogadnak. Tú­ráját 2014-ig tervezi, s ha Buddha is akarja, addig erő­sítheti evilági karmáját. ■ N. G. Amerikát inkább elkerülné- LATiN-Amen/c«, Kanada és az Ame­rikai Egyesült Államok eddig még ki­maradtak a világjárásomból — vont rövid mérleget a férfi. - Egyedül az Egyesült Államok nem vonz, az egy teljesen más világ, ami nem igazán szimpatikus a számomra. Gyalog utazza be a fél világot az indiai férfi hírnök A békemissziót vivő indiai Debasis De a minap Szolnokon is járt

Next

/
Oldalképek
Tartalom