Új Néplap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-204. szám)

2011-08-11 / 187. szám

ÚJ NÉPLAP-2011. AUGUSZTUS 11., CSÜTÖRTÖK 2 MEGYEI TÜKÖR Olvasóir>K írtáK Panzióban volt szállásunk A magyar szállodák bajban vannak — erről tájékozódtam az egyik Vasárnapi Új Néplap­ban. Pang a turizmus, a szak­emberek szerint nemcsak az idei nyár hűvös időjárása tart­ja távol a vendégeket, hanem az ország vonzereje sem elég erős ahhoz, hogy jól menjen az üzlet. Nem értek az idegenfor­galmi üzletmenethez, de úgy gondolom, hogy egyes politi­kusok az unió nyugati felében többször rossz hírét keltették már országunknak, s ez töb­bek között befolyásolhatta azt, hogy kevesebb nyugati vendég érkezett üdülni hazánkba. A családommal és baráti tár­saságunkkal az utóbbi évek­ben már nem engedhetjük meg magunknak, hogy kül­földön nyaraljunk. Nem fogla­lunk szállodát Magyarorszá­gon sem, ha bárhová elutazunk néhány napra. Összehasonlí­tottuk az árakat, és azt tapasz­taltuk, hogy érdemes panzió­ban szállást igényelni. Igen színvonalas vendéglátást nyúj­tanak a panziók, magánszál­láshelyek, melyek elfogadják a munkahelyünktől kapott üdü­lési csekkeket. Több alkalom­mal is eltöltöttünk már így egy- egy hetet, és kellemesebben éreztük magunkat egy kisebb panzióban, mint egy nagy szál­lodában. Minden igényünket kielégítő, patyolattiszta szobá­kat kaptunk, tiszta ágynepiű- vel, televízióval, saját fürdőszo­bával, szívélyes vendéglátás­sal, igen ízletes és mennyiség­re is megfelelő reggelivel, va­csorával. Az áraik elfogadható­ak voltak: egy helyett kettő he­tet tölthettünk ilyen helyen annyi pénzért, mintha egy ha­sonló „csillagszámú” szállodá­ban lettünk volna. Balogh Istvánné, Szolnok Várjuk Olvasóink írásait az ujneplap@axels.hu, vagyazol- tanne.szundi@axelspringer.hu e-mail címre. LEVÉLCÍMÜNK: ÚJ NÉPLAP SZERKESZTŐSÉG 5001 SZOLNOK, MÉSZÁROS L. ÚT Nincs kiút az adósságcsapdából pénztelenség A szolnoki asszony kiszolgáltatott anyagi helyzetbe került Emberi sorsok. Az alábbi történet bár egyedi, még­is, valószínűleg sokak vannak hasonló hely­zetben. Legtöbbször önhibájukon kívül, tehetetlenül ki­szolgáltatva a gaz­dasági helyzetnek. Baranyi György- Mi a gond, tessék mon­dani! - kérdezem és biz­tatom egyben a 71 éves asszonyt, aki felkereste szerkesztőségünket. j- Gond? Csak az van, számtalan - válaszolja szinte síró hangon a szol­noki hölgy (név és cím a szerkesztőségben), miköz­ben remegő kézzel a pénz­tárcájából sárga csekkbi­zonylatokat vesz elő, kiteríti azo­kat az asztalra. - Itt van, tessék, nézze meg, mindent becsülete­sen fizetek, gázt, villanyt, vizet, meg ami jön. Hetvenegyezer fo­rint a nyugdíjam, aminek a felét letiltják banki tartozás miatt, eh­hez jön még a családi pótlék. Már BAR-listára is feltettek, ami nekem nagyon nagy szégyen, így sehol sem kapok jelzálogköl­csönt. De az unokámat akkor sem adom! - csapong hirtelenjé­ben az asszony, kezét tördelve. Próbálom nyugtatni, ami nem könnyű, hiszen lelkileg feldúlt. Majd vesz egy nagy levegőt, és folytatja.- Két gyerekemet egyedül ne­veltem fel. Egyikük, a 35 éves fi­am munkanélküli, 25 ezer forin­tot kap, és velem lakik még együtt. Egyik unokámat, aki most négyéves, öt hónapos kora óta magam nevelem. Ő az, tes­sék nézni - mutatja a pénztárcá­jában rejlő arcképet a gyönyörű kisgyermekről. - Nagyon szere­tem, semmi pénzért nem adnám soha intézetbe! — áll ismét sírás­ra az idős asszony szája. — De mihez kezdjek én most, ki segít nekem? - szorongatja a zseb­kendőjét. A történetét hallgatva megtu­dom tőle, hogy anyagi gondjai már évekkel ezelőtt elkezdődtek. Ám egy jóakarója, szinte mint egy mesében, adott neki köl­csönbe 2008-ban egymillió­négyszázezer forintot. Csak úgy, mert segíteni akart a nehéz sor­§ ' Is" X GYORSSZAVAZÁS 11 Mit lehetne tenni az adossag- csapdába került emberekkel? Szavazzon honlapunkon / ma 16 óráig: A szavazas eredményét a holnapi számunkban közöljük. I Több a fizetnivaló, mint a bevétel. Sokan kerülnek fel a BAR-listára, mert nem képesek fizetni a hiteleik törlesztőrészleteit. Képünk illusztráció. sú családon. Azóta is áldja a ne­vét az asszony, de mint mondja, most már az illető is kérdezgeti, mikor tudja majd megadni neki az összeget. — Megértem őt, hiszen eddig türelmesen várt, s nem is élhetek ezzel vissza. De egyelőre ez ne­kem nagy terhet jelentene - teszi hozzá, miközben a szeme az asz­talon fekvő csekkbizonylatokra siklik. — Látja, 46 évet ledolgoz­tam, voltam a Bőrtexnél, a papír­gyárban, az egészségügyi házi gondozói papírt is megszerez­tem, de azzal sem sokra megyek, mert ennyi évesen nem kellek sehová. Időközben műtötték szív­vel, mellrákom lett, cukorbaj és még százféle betegség. Jártam a bankokat, pénzintézeteket, kilin­cseltem anyagi segítségért, kér­tem volna jelzálogkölcsönt, de mindenhol elutasítottak. Három­négy éve nem kapok kölcsönt, nem tudok sehonnan pénzt sze­rezni. Bezzeg ha valamiféle vál­lalat lennék, biztos segítenének. Itt már nem lehet gátat szab­ni az érzelmeknek, eltörik az asszonynál a mécses, zokogni kezd. Várni kell néhány percet, míg úgy-ahogy megnyugszik. Hozok vizet, mondom, de nem kér. Inkább tovább fonja történe­tének fonalát. Mintha mindez még nem lenne elég, a szegény embert az ág is húzza alapon egy másik pénztartozásról is beszél.- Nyugdíjas-kiránduláson vet­tem részt néhány éve, ahol ter­mékbemutatón rám sóztak egy főzőlapot 80 ezer forintért. Be is fizettem belőle 40 ezret, de akik eladták, ezt letagadják. Sőt, már 100 ezer forintot követelnek raj­tam. Napközben is folyton hívo­gatnak, már minden telefon­csengésre összerezdülök, mert félek, hogy ők lesznek azok újra. Alig merem felvenni a telefont. Letagadják, hogy már fizettem volna, és zaklatnak. Higgye el, bele lehet ebbe őrülni! Rákérdezek, mi a helyzet a házzal, ahol lakik. Hiába saját tulajdonú és jelzálog sem terhe­li, mondja, eladni nem tudja, mert nem túl jó hírű környéken van Szolnokon. Pedig ha ez len­ne a feltétele a pénzszerzésnek, megválna tőle. — Nincs, aki segítsen rajtunk, ott vagyunk az unokával, a fi­Egyre kevesebben tudják fizetni a köicsöneiket egyre csak duzzad a rossz adósokat felsorakoztató BAR- lista: a hitet visszafizetésével hadilábon áll a magyar lakos­ság. Mint ismert, a Központi Hitelinformációs Rendszer adatbázisába azok kerülnek be, akik több mint kilencven napon keresztül a minimálbér­nél nagyobb összeggel tartoz­nak bankjuknak. Vannak azonban köztük olyanok is, akik ugyan már fizettek, de a tartozás rendezése után még öt évig bent marad a nevük a rendszerben. ammal, és egyszerűen nem ju­tunk pénzhez. Szinte segélyké­résként fordultam önökhöz, hát­ha ezt olvasva lenne, aki meg­szánna ^bennünket. Higgye el, éjszakánként nem alszom, csak gohdolkodom egyfolytában, ho­gyan oldhatnám meg ezt a hely­zetet. Már az öngyilkosságon tö­röm a fejemet, de mi lenne az unokámmal... Nagyon nehéz az asszony sze­mébe nézni. Mit is lehet minder­re mondani a közhelyeken túl? Figyelem, ahogy reszkető kézzel elteszi a csekkeket a pénz nélkü­li pénztárcáját, és elindul. Még elnézést kér, hogy a problémájá­val terhelt („Nem, nem egyálta­lán nem”, szabadkozom), elkö­szön, majd leballag a lépcsőn. Nagy csönd marad utána... Betegápolásból vizsgáztak vöröskereszt További képzéseket is szerveznek támogatás nélkül Tószegen lakóutakat kell burkolni A Magyar Vöröskereszt megyei szervezeténél újabb csoport szerzett házi betegápoló-gondo- zó képesítést tegnap. - Idén harmadik alkalommal indítot­tunk ilyen képzést, a vizsga el­méleti és gyakorlati részből állt - számolt be Nagy Ágnes Ildi­kó, a Vöröskereszt megyei igaz­gatója. —A résztvevők magyar, angol, német és francia nyelvű tanúsít­ványt kaptak, mely elősegítheti a foglalkoztatásukat itthon vagy külföldön. A nagy érdeklődésre és arra tekintettel, hogy egyre népszerűbb a lakosság körében az önfoglalkoztatás, további kép­zéseket is szervezünk - árulta el az igazgató. ■ B. B. Sikeresen oldották meg a gyakorlati vizsga feladatait a képzésen résztvevők Önerőből aszfaltozzák le a la­kóutakat Tószegen. Az önkor­mányzat próbaként már el is végeztette az Alkotmány utca leburkolását. A saját forrás fel- használására azért is kénysze­rültek, mert egy, augusztusban megnyíló pályázatban nem ad­hatnának be lakóutakra, csak gyűjtőutakra támogatási kérel­met. Márpedig Tószegen abban a helyzetben vannak, hogy a gyűjtőútjaik mind burkoltak, már csak a lakóutak nincsenek leaszfaltozva - tudtuk meg dr. Gyuricza Miklós polgármester­től. Mint a település vezetője ki­fejtette, az Új Széchenyi-terv- ben, az Észak-alföldi Regionális Program keretében önkor­mányzati belterületi utak fej­lesztésére lehet augusztustól pályázni. A gond csak az, hogy a támogatandó forrás lakóutak­ra nem hívható le, csak gyűjtő­utakra. Tószegen viszont éppen az előbbiek aszfaltozására len­ne szükség, így formailag be sem nyújthatják a pályázatot. — Ezért kellett egy olyan megoldást találnunk, hogy ön­erőből próbáljuk meg a lakóút­jainkat javítani - hangsúlyozta dr. Gyuricza Miklós. - A képvi­selő-testületünk úgy döntött, hogy apránként elkezdjük a la­kóútjainkat az olcsóbb, mart aszfaltos technológiával lebur­kolni. Próbaként most a négy­százhúsz méteres Alkotmány utat megcsináltuk. Ha ez bevá­lik, akkor szépen, apránként, a pénzügyi lehetőségeink függ­vényében minden évben egy­két utcát szeretnénk ezzel a technológiával leburkolni - mondta a polgármester, hozzá­téve: az Alkotmány utca lebur- kolása mintegy hárommillió fo­rintba került. Nem véletlenül választották azonban a mart aszfaltos meg­oldást. A bekerülési költség ugyanis így durván egyötöde annak, mint ha a technológiá­hoz a meleg aszfaltot választot­ták volna, hiszen akkor tizenöt- millió forint körül alakulna a kiadás - tudtuk meg dr. Gyuri­cza Miklóstól. ■ B. Gy. * t 1 r ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom