Új Néplap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-28 / 175. szám

ÚJ NÉPLAP - 2011. JÚLIUS 28., CSÜTÖRTÖK 13 Tudni kell időnként diszlajkolni! Hódít a diákság kö­rében a net, ami a beszédünkben is megfigyelhető. A ren­geteg rövidítés, a diákok szá­mára megfejthető szavak saj­nos már nem csupán MSN- beszélgetés közben, hanem a suliban, olykor a dolgozatok­ban is jellemzőek... Hallhattuk már tanároktól, hogy próbálják figyelembe venni, hogy életünk gyakorla­tilag az internetre épül. Még­is, nap mint nap kínos vagy kényes helyzetbe kerülünk, mert egyre több helyen felüti fejét a szleng. A folyosókon, a padok közt, feleléskor, dolgo­zatokban... A szleng és a világháló nél­kül azért a sulin kívüli élet­ben nem lenne könnyű a kap­csolatokat tartani. A tinik kö­rében már általános a „kódolt kommunikáció”, és ettől nem tudunk - talán nem is aka­runk - elszakadni. Viszont nekünk is figyelnünk kelle­ne arra, hogy a tanórákon (dolgozatokban) szépen, ért­hetően fejezzük ki magunkat! Szerintem mindenképpen meg kell tartanunk ezt a „nyelvet”, de csak korlátozva. Az iskolában, hivatalos alkal­makkor meg kell tanulnunk „diszlájkolni” azt! VINCZE NIKOLETTA, VARGA, SZOLNOK Mi az igazi érték? A vásárlás életünk része. A cél­tudatos vásárló tudja a minősé­gi termékek beszerzésének he­lyét, idejét. Legjobb, ha annyi készpénzt viszünk magunk­kal, amennyire szükségünk van. írjunk bevásárlólistát, ne­hogy a nagyáruházban tele- rakjük a kocsit felesleges, de éppen olcsó vackokkal, amire nincs is szükségünk. Ma arra ösztönzik az embereket, hogy minél több dolgot vegyenek. Ehhez anyagi fedezet kell. Elfelejtettük, mik az igazi ér­tékek. Sokat beszélgetek erről ismerőseimmel, és megkérde­zem: Nem reménykedhetünk értelmesebb jövőben? A válasz: „De. Reménykedhetünk...” KELEMEN TÍMEA, HAJNÓCZY, TISZAFÖLDVÁR Van, hogy a hintán becsu­kott szemmel merengek gon­dolataim tengerén. Tényleg olyan, mintha lebegnék a két világom között. Ezt az érzést leginkább a félálomban lévő stádiumhoz tudnám hasonlí­tani. De nem az alvást akarom hangsúlyozni, hanem a kép­zelet erejét, amit mindenki képes megtapasztalni. Ennek a menete pedig igen egyszerű, csak keresni kell egy szá­munkra megnyugtató helyet. Ez lehet akármi, nem is mon­dok példákat. Mindenkinek beugrik egy hely, amihez kü­lönleges érzés vonzza. Nekem ez a hely a hinta. A hatalmas udvart madárcsicsergés zengi be, lágy szellő ringatja az ága­kat, mégis szinte minden mozdulatlan. Hiába a madár- csevej, számomra ennél na­gyobb csend nem is létezhet­ne. Én pedig csak szállók a hintával. Nemcsak ülök, ha­nem utazok is. Percek, órák telnek el így. Szinte észreve­hetetlen pillanatok. Az idő múlása fel sem is­merhető, ha mereng az ember. Mindig találok érdekes dolgo­kat, a semmiből teremnek elő az ihleteim, és miután lezá­rult pz az esemény, bemegyek a szobámba és megírom őket. Hol versek képében, hol epi­kus formában látnak világot az érzések, gondolatok. Hát ezért szoktam én merengeni. A semmittevés szinte mindig valamilyen alkotást szül. Al­kotni mindenki tud, minden­ki más formában. Csak helye­sen kell az ilyen helyzeteket kezelni. Van olyan pillanat, ami­kor az ember csak arra tud gondolni, hogy nem csinál semmit. Unatkoz­ni mindenki szokott. Csabai Nikolett Szerintem az nem helyes kife­jezés, hogy nem csinálunk semmit. Gondoljunk csak be­le... A semmit még elképzelni sem tudjuk, nemhogy azzal te­vékenykedjünk. Szóval, amit ezzel mondani akarok, hogy va­lamivel mégis elütjük a felesle­ges időnket. Ha velem ilyen for­dul elő, akkor kimegyek a sza- badbá és elmélázok. Szeretek ihletet meríteni a természet ad­ta csodákból. Sétálok a frissen levágott füvön, megfigyelek minden egyes kis apróságot egy átlagos falevélen, vagy csak 1 nézem az eget, a madarakat, ahogy szállnak a végtelenbe. Lágy szellő ringatja az ágakat, mégis szinte minden mozdulatlan. Hiába a madárcsevej, ennél nagyobb csend nem is létezhetne. Én pedig szállók a hintá­val. Nemcsak ülök, uta­zok is. Percek, órák tel­nek el így. Szinte észre­vehetetlen pillanatok. toLI*»-DIÁKVILÁG-------------------- -—-....................­Ébre n vagyok, de máshol! gondolatok Jó, amikor a semmiből előterem a csodás ihlet Két ember és az a bizonyos megbántás bármi megtörténhet Olykor megszokott dolog, hogy ott van velünk a másik Ha két ember szerelmes, hogy tudják megbántani egymást? A nemtörődömség, a meggondolat­lanság, az odafigyelés hiánya, és talán ami leginkább jellemző, a szokás hatalma. Megszokott do­log, hogy ott van vele a másik, és fel sem sejlik, milyen volt nélkü­le, és esélyt sem lát arra, hogy esetleg elveszítheti. Vagy csak nem gondol erre az eshetőségre. Pedig bármi megeshet! S amikor az apró-cseprő ügyek óriási vitába csapnak át, már nem lehet megállítani! Eltipor mindent, amiért eddig küzdöt­tek, eltaszítják maguktól a mási­kat. Hiába bánják szinte rögtön, hogy kimondták a meggondolat­lan szavakat, már késő, mindazt, ami eddig mindkettejük számá­ra a legszebb dolog volt az élet­ben, elüldözték maguktól. Aztán egy tárgyról, vagy egy közös em­lékről eszükbe jut, mennyire boldogok voltak együtt! Egymás karjaiba borulva, az eddig vis­szatartott sírást eleresztve fogad- koznak, hogy nem lesz több ilyen. S ekkor van az ember olyan mélyponton, hogy a má­sik legapróbb rezzenéséből tud­ja, nincs más, akit így tudna sze­retni és csak reménykedik, hogy az a másik is így érez. Aztán bol­dogan, mintha mi sem történt volna, folytatódik a megszokott életük, míg végül újra megtörté­nik az a bizonyos megbántás... GYŐRFI BARBARA, TPG Ha felcsillan a remény... Már szinte elvesztem. Nem hittem és nem reméltem. Mert nem mertem. Hisz oly sok csalódás ért már engem, teljesen hitevesztett lettem. Mikor megláttam őt, ki visszaadta a reményt s hitet, mit már elveszettnek hittem. Mint egy felragyogó csillag egy szép nyári éjszakán. Mint egy tavaszi szellő egy tavaszi délután. Derűt s vidámságot hozott üres telkembe s életembe. Mikor megláttam, egyszerre a világszép s jó lett. Az élet akadályait könnyűszerrel vettem és győztem. Ha felcsillan a remény csillaga ne félj, hisz az élet nehéz, s olykor szomorú. De hidd el, mindig van kiért s miért Élni, s élvezni az élet rejtelmeit így jött, láttam s végül győztünk. KOPPÁNDI ZSANETT, HAJNÓCZY, TISZAFÖLDVÁR Sok a hal ott...- Miért szeretnek a horgászok a temetőbe járni? —Mert sok a hal ott. * * *- Mit eszik a vegetáriánus kannibál?-Zöldségest.. * * *- Hogy hívják az antarktiszi énekesmadarat?- Frigó. * * *- Mi a kannibálok kedvenc sütije?-A térdkalács... Az oldalt támogatja: CINEMA CITY HIRDETÉS Siker, népszerűség és előrelátás: KRF A napokban közzétett felvételi pontszámok megismerése után kiderült, hogy a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola (KRF) 2011-ben 49 százalékkal tudta növelni a fel­vettek számát. Jellemző, hogy a költségtérítéses képzési területen is tapasztalható a növekedés, mely a főiskola hallgatók általi el­ismerését jelenti, és bizonyítja a főiskolán elindított fejlesztések eredményét. E nagymértékű emelkedés an­nak az infrastrukturális és szol­gáltatásfejlesztésnek is köszönhe­tő, melyet a főiskola az utóbbi években indított. Mindezek, vala­mint a külföldi ösztöndíjak és a jó elhelyezkedési lehetőségek együttesen állították növekedési pályára a főiskolát. A Károly Róbert Főiskola hall­gatói létszáma még idén tovább növekszik, hiszen augusztus 9-ig pótfelvételi eljárás keretében le­het felsőoktatási intézményt vá­lasztani. S bár a gazdaságinfor­matikus szakra túljelentkezés volt, és az is igaz, hogy az orszá­gos tendenciával ellentétben a KRF növelni tudta az államilag fi­nanszírozott hallgatók számát, a most jelentkezőknek még sok képzést kínálnak. Felsorolni is le­hetetlen azon szakokat, amelyek közül választhatnak a hallgatók, akik e fejlődő, s egyre sikeresebb főiskolán szeretnék tanulni. Fiúk, lányok, készüljetek, esküvő lesz! filmajánló Másnaposok és vagány koszorúslányok lepték el a mozikat Úgy alakult, hogy esküvőre ké­szülő pasikkal töltöttemégy estét Ugye nem kell elmesélnem, mire képesek a legénybúcsús férfiak? Gyanítom, mindenki sejti. Aki mégsem, a Másnaposok 2 című filmből alaposan tájékozódhat. Hát így, a mozivásznon keresztül randiztam én is velük. Nem sem­mi találkozás .volt. Az igaz, hogy az esemé­nyeken jókat lehet nevetni, de időnként kissé durva beszólások hangoznak el, olykor már-már közönséges egy-egy kép, epizód. Aztán rájöttem, a csajok se sok­kal különbek. Történt ugyanis, hogy egy másik este nyoszolyó- lányok közé keveredtem, amikor bizony nőként állapítottam meg: nem semmik ezek’ a nők. Vajon egyszer, ebben a szituációban majd én és a barátnő­im, rokonlányaim is így viselkedünk? Hááát, van, amiben nem szeretnénk a Koszorúslányok című mozi­film szereplőire hasonlítani. Abban ugyanis a lányok csú­nyán beszélnek, időnként fa­ragatlanok, kissé alpári stí­lust öltenek magukra. Juj, időnként csak kapkodtuk a levegőt mozizó társaimmal - természetesen csajokkal! Na persze, a Koszorúslányok című filmben is ott van az olykor kegyetlen valóság. A pasi, aki ki­használ minket, egy másik, aki szeret és mindent megtenne ér­tünk, ja, sajnos nincs lakásunk, nincs pénzünk, na és ott az a nő­személy, aki „elvette” tőlünk a legjobb barátnőnket... Minden ös­szeesküdött ellenünk! Persze a végén aztán minden jóra fordul a film hőseivel kapcsolatban, ahogy a nézők pedig jót szórakoz­hatnak, nagyokat nevethetnek - itt lehet, inkább a röhögni szót használnám. Egy barátainkkal, barátnőinkkel eltöltött, gondfelej­tő estét tulajdonképpen mindkét mozifilm megér! ■ R. Á.

Next

/
Oldalképek
Tartalom