Új Néplap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
2011-06-27 / 148. szám
ÚJ NÉPLAP - 2011. JÚNIUS 27., HÉTFŐ 9 EGYHÁZMEGYEI TALÁLKOZÓ Az életet kell szolgálni mindig a szeretet összeköt Négyezren fogták meg egymás kezét, és imádkoztak az országért Zarándoklattal emlékeztek a fiatalok a hitvallókra Az egyházmegyei találkozó keretében több száz fiatal indult el pénteken reggel, hogy részt vegyen Szolnok és környéke vértanúira emlékező túrán. A programok sora a jászkara- jenői templomban kezdődött, ahol Kosa József plébános és Hornyik Károly káplán vértanú- halált halt atyák történetét ismerhették meg a jelenlévők. Tamási József tiszafóldvári plébános egy általa készített dokumentumfilm segítségével mutatta be a két pap életét és halálát. Az atyák 1919. május 4-én lettek a kommün áldozatai. Tudták, hogy életük veszélyben, mégsem menekültek el a településről, hivatásukat bátran vállalták. A vöröskatonák három lövéssel végeztek a két lelkésszel. A fiatalok döbbenten hallgatták a plébános szavait, aki példaértékűnek nevezte a vértanúk Isten iránti szeretetét és elhivatottságát. Tiszteletük jeléül a résztvevők megkoszorúzták az atyák emléktábláját, és imádkoztak boldoggá avatásukért. A következő állomás Tiszavár- kony volt, Kenyeres Lajos atya vértanúságának helyszíne a Ti- sza-gáton. A gyerekek lelkesen tették meg a 1,5 kilométeres távot tűző napsütésben, hogy a vértanú pap halálának helyszínén álló kopjafánál leróják kegyeletüket. Kenyeres atya 1957. február 28-án Vezsenyről, hittanóráról tartott haza kerékpárral, amikor életére törtek. Megkínozták, meglőtték és a Tiszába dobták. Eltűnése után pont >egy évvel, Martfűn egy halász találta meg a holtestét. A gáton visz- szafelé sétálva mindenki a hallottakról beszélgetett vagy magába mélyedve elmélkedett. A Művésztelepen a helybeliek vízzel és pogácsával kedveskedtek az ifjú zarándokoknak. A buszok ezután Rákóczifalva felé vették az irányt. A helyi temetőben felkereste a fiatalság Kenyeres Lajos atya sírját, és koszorút helyezett el rajta. A vértanú pap unokahúga nagy tisztelettel és szeretettel beszélt rokonáról a jelen lévő zarándokoknak. A program megkoronázásaként a zsúfolásig megtelt rákó- czifalvai templomban együtt imádkozott az egyházmegye több száz fiatalja a három vértanú pap boldoggá avatásáért. ■ Séra Dalma Mit visz haza a találkozóról? DR. HORVÁTH KÁROLYNÉ, Szol- nok - Elsősorban lelki felüdülést viszek haza erről a különleges eseményről. Manapság ugyanis erre, a lelki töltekezésre van a legnagyobb szüksége mindenkinek. Számomra ezt is jelképezi ennek az egyházmegyei találkozónak a lógója, az új gyaloghíd alakjából formált Jézus Szíve. Engem például ez vonzott ide erre a szolnoki találkozóra is. A szeretet összeköt, a találkozó mottója Ihlette himnuszt szolnoki katolikus Iskolások, óvodások szüleikkel, nagyszüleikkel közösen énekelték el „Otthonra lelt a szívünk, a lelkünk. Az új remény a családban él!” - énekelték az egyházmegyei találkozó szombati, második napjának megnyitóján a szolnoki katolikus óvodások és iskolások szüleikkel, nagyszüleikkel. Möst először született ugyanis himnusz a találkozóra. Teleki József A szeretet összeköt. Ez volt a mottója az idén Szolnokon rendezett Váci Egyházmegyei Találkozónak, és ez ihlette meg a himnusz szerzőit, Gável Andrást és Gellértet is. A szeretet pedig valóban összeköt, azt a találkozó résztvevői bizonyították. Hiszen a rendezvény zárásaként már mintegy négyezren fogták egymás kezét, és énekelték: Nézz rám, nyújtsd két kezed, mert összetartozunk. A szeretet összeköt, erősítette meg köszöntőjében a megye- székhely alpolgármestere is. Kállai Mária úgy vélte, hogy Szolnok olyan város, mely kezd visszatalálni hitéhez. Az egyháznak nagy szerepe van a városhoz való kötődés, a helyi közösségek kialakításában. A találkozón be is mutatkoztak a közösség, Szolnok és környéke hagyományait, kultúráját őrzők éppen úgy, mint az egyházon belül működő szolgálatok. Először persze minden közösség alapja, a családok. A hét-hét gyermeket nevelő Földvári és Hujbert család bizonyította, hogy jó nagy családban élni. Szavaikból pedig ugyanaz csendült ki, a házasság a család alapja. sajátos színfoltja volta a találkozónak a cigánypasztorá- ciós sátor. Az elmúlt évekhez hasonlóan ugyanis nemcsak a nagyszínpadon mutatták be az egyházmegyében a romák társadalmi beilleszkedése, és evangelizációja terén elért eredményeket, de a cigányok saját színpadon is ízelítőt adtak kultúrájukból. A tánc és zene mellett, a romák hagyoÁm a jó házasságért folyamatosan tenni kell. A szülők pedig úgy tudnak a legtöbbet tenni a gyerekekért, ha szeretik egymást. Kezünkben a recept, hangsúlyozta a rendezvény főelőadásában Böjté Csaba. Az Erdélyben számos árvaházat működtető ferences szerzetes szerint csak Jézus példáját kell követnünk. Szent László király példáján, saját árváinak történetén át mutatta be, hogy ha szeretettel közeledünk egymáshoz, és megbeszéljük problémáinkat, akkor a csamányos kenyerét is kínálták. Folyamatos sor állt az élesztő nélkül, csupán vízből, lisztből és sóból készült bodagért, melyet zsírral megkenve, paradicsommal, paprikával, hagymával kínáltak. Az asszonyok a tésztát imádkozva gyúrták. Kérték a Szent Lelket, hogy töltse el azokat, akik esznek a kenyérből, és így be tudják fogadni a cigányokat. ládi és a társadalmi gondok egyaránt orvosolhatóak. Merjük megfogni egymás kezét — ezt kérte a találkozót záró szentmisében dr. Beer Miklós püspök is. A hazánk közepén lévő Váci Egyházmegye, olyan mint az ország kicsiben. így aztán különösen szívén kell viselnie az itt élőknek az ország gondjait. Ma pedig két nagy nyomorúsága van az országnak, a nagy államadó- ság és a szegénység. Mindezek ellen együtt kell tenni. Isten ami segítségünkkel akarja gyógyítani a társadalmat és a családokat szétszakító sebeket. Áldozatot kell vállalni, csak így lehet az életet szolgálni. Meg kell művelni a földet, és segíteni a másikat, csak így lehet talpra állítani az országot - fogalmazott a püspök. A szentmise végén átadták a következő találkozó szervezőjének az egyházmegye vándorzászlóját. Az egyházmegye legnagyobb városa, Szolnok után jövőre az egyik legkisebb település, egy szlovák határ közelében fekvő, mindössze hatszáz lelkes Nógrád megyei község, Piliny látja vendégül a híveket. Imádkozva sütötték a különleges kenyeret HORVÁTH CECÍLIA. GÖdÖUŐ:- Most első alkalommal jöttem el az egyházmegyei találkozóra. Az egyik barátnőm hívására mondtam igent. Nagyon jó volt felfedezni, hogy keresztény pataiként sem vagyok egyedül. Sok más korombeli gondolkodik hasonlóan. Megerősítést kaptam itt, azzal térek haza. m <5 jJt /i^ÉÉte godó János Törtei - Már nem ez az első egyházmegyei találkozó, melyen részt veszek. Erre is, mint az összes többire, két dolog vonzott: egyrészt a kikapcsolódás szándéka, valamint az, hogy még közelebb kerüljek az Úrhoz. így clz, amit innen hazaviszek, az a szeretet, Isten szeretete. Az Úristen soha nem bízott ránk elvégezhetetlen feladatokat interjú Erővel, durvasággal, parancsszóval nem állnak össze a dolgok, hanem csak türelemmel, jósággal A szolnoki egyházmegyei találkozón Böjté Csaba, ferences atyát hatalmas tömeg hallgatta szombaton. Több mint kétezer elhagyott gyermek nevelőjeként hitelesen szólt arról a szerétéiről, türelemről, ami tapasztalata szerint az egyetlen hatékony eszköze egymás megszólításának. Ahogy mondta, nem erővel, durvasággal, parancsszóval állnak össze igazán a dolgok életünkben, hanem csak türelemmel, jósággal. Böjté atyával előadása végén beszélgettünk.- Atya, ön a jövő zálogaként a családot ajánlotta mindenki szívébe.- Ha én nekiállok és márványból szobrot faragok, még ha Michelangelo vagyok is, az még akkor is csak kő lesz. De a gyermeknek, ha megszületik, halhatatlan lelke van. Sokkal izgalmasabb egy ilyen műalkotást létrehozni, nevelni, és ennél szebb dolog nincsen. A politikusoknak meg azt mondanám, hogy ne verjék állandóan félre a harangot, mert félrevert harangok zaja mellett nem lesz a fiataloknak bátorságuk családot alapítani, gyermeket vállalni. Hanem merjük megnyugtatni egymást, merjünk hinni abban, hogy igenis, szép világot teremtett a Jóisten, és jó dolog békében és szeretetben, családunk körében együtt élnünk a Földön. — Sokat beszélnek a kereszténység válságáról. Válságban lenne Krisztus egyháza?- Ha biciklizek és lelassulok, akkor akár fel is dőlhetek. Kicsit úgy érzem a kereszténység lendülete némileg valóban alábbhagyott. Addig ijesztgettek bennünket, hogy elbizonytalanodtunk. Bátrabban kellene előre haladni azon az úton, amit Jézus mutatott. Azt gondolom, akkor az egyensúlyunkat is jobban visszanyerjük, és célba is érnénk.- Milyennek látja a magyarság állapotát, ad okot az aggodalomra?- Én nem adnék soha olyan feladatot egyetlen gyermeknek Böjté Csaba atya előadását nagy figyelem kísérte sem, amit az nem tudna elvégezni. Nem hiszem, hogy a Jóisten akár az emberiségnek, akár a magyar nemzetnek vagy akár egyetlen családnak is olyan feladatot adna, amire nincsen megoldás. Nem hiszem, hogy akár Trianon, akár 1956 olyan zsákutcába nyomta volna a magyarságot, ahonnan ne lenne tovább út. Biztos van megoldás az összes bajunkra, minden kérdésünkre van válasz. Csak adja Isten, hogy legyen türelmünk megbeszélnünk azokat. Azt szilárdan hiszem, hogy a Kárpát-medencének olyan csodálatos jövője van, hogy el sem tudjuk képzelni. Kérdés az, hogy hiszünk-e benne. A Boldogságos Szűzanyára Szent István rábízta a népünket. Hát biztos sokszor égnek állt a haja, Mohács, Trianon idején, 195ó-ban. De mindig tovább tudott vezetni bennünket. Most elaludt volna a Szűzanya? Nem! Biztos, hogy ezután is tovább vezet bennünket, és ez nyugodtsággal, derűvel, örömmel kell, hogy eltöltsön minket. Azt gondolom, hogy erőnkön felüli feladatot sem akar Isten ránk bízni. Ha mindenki ott, ahol van, a maga kis feladatát alázattal, szeretettel elvállalja, akkor hiszem, hogy csodálatos szép holnap vár reánk. ■ Szathmáry István
