Új Néplap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

2011-06-27 / 148. szám

ÚJ NÉPLAP - 2011. JÚNIUS 27., HÉTFŐ 9 EGYHÁZMEGYEI TALÁLKOZÓ Az életet kell szolgálni mindig a szeretet összeköt Négyezren fogták meg egymás kezét, és imádkoztak az országért Zarándoklattal emlékeztek a fiatalok a hitvallókra Az egyházmegyei találkozó kere­tében több száz fiatal indult el pénteken reggel, hogy részt ve­gyen Szolnok és környéke vérta­núira emlékező túrán. A programok sora a jászkara- jenői templomban kezdődött, ahol Kosa József plébános és Hornyik Károly káplán vértanú- halált halt atyák történetét is­merhették meg a jelenlévők. Ta­mási József tiszafóldvári plébá­nos egy általa készített doku­mentumfilm segítségével mutat­ta be a két pap életét és halálát. Az atyák 1919. május 4-én lettek a kommün áldozatai. Tudták, hogy életük veszélyben, még­sem menekültek el a település­ről, hivatásukat bátran vállalták. A vöröskatonák három lövéssel végeztek a két lelkésszel. A fia­talok döbbenten hallgatták a plé­bános szavait, aki példaértékű­nek nevezte a vértanúk Isten iránti szeretetét és elhivatottsá­gát. Tiszteletük jeléül a résztve­vők megkoszorúzták az atyák emléktábláját, és imádkoztak boldoggá avatásukért. A következő állomás Tiszavár- kony volt, Kenyeres Lajos atya vértanúságának helyszíne a Ti- sza-gáton. A gyerekek lelkesen tették meg a 1,5 kilométeres tá­vot tűző napsütésben, hogy a vértanú pap halálának helyszí­nén álló kopjafánál leróják ke­gyeletüket. Kenyeres atya 1957. február 28-án Vezsenyről, hit­tanóráról tartott haza kerékpár­ral, amikor életére törtek. Meg­kínozták, meglőtték és a Tiszába dobták. Eltűnése után pont >egy évvel, Martfűn egy halász talál­ta meg a holtestét. A gáton visz- szafelé sétálva mindenki a hal­lottakról beszélgetett vagy ma­gába mélyedve elmélkedett. A Művésztelepen a helybeliek víz­zel és pogácsával kedveskedtek az ifjú zarándokoknak. A buszok ezután Rákóczifalva felé vették az irányt. A helyi te­metőben felkereste a fiatalság Kenyeres Lajos atya sírját, és ko­szorút helyezett el rajta. A vérta­nú pap unokahúga nagy tiszte­lettel és szeretettel beszélt roko­náról a jelen lévő zarándokok­nak. A program megkoronázá­saként a zsúfolásig megtelt rákó- czifalvai templomban együtt imádkozott az egyházmegye több száz fiatalja a három vérta­nú pap boldoggá avatásáért. ■ Séra Dalma Mit visz haza a találkozóról? DR. HORVÁTH KÁROLYNÉ, Szol- nok - Elsősorban lelki fel­üdülést viszek haza erről a különleges eseményről. Ma­napság ugyanis erre, a lelki töltekezésre van a legnagyobb szüksége mindenkinek. Szá­momra ezt is jelképezi ennek az egyházmegyei találko­zónak a lógója, az új gyalog­híd alakjából formált Jézus Szíve. Engem például ez von­zott ide erre a szolnoki talál­kozóra is. A szeretet összeköt, a találkozó mottója Ihlette himnuszt szolnoki katolikus Iskolások, óvodások szüleikkel, nagyszüleikkel közösen énekelték el „Otthonra lelt a szívünk, a lelkünk. Az új remény a családban él!” - énekelték az egyházmegyei találko­zó szombati, második nap­jának megnyitóján a szol­noki katolikus óvodások és iskolások szüleikkel, nagyszüleikkel. Möst elő­ször született ugyanis himnusz a találkozóra. Teleki József A szeretet összeköt. Ez volt a mottója az idén Szolnokon ren­dezett Váci Egyházmegyei Talál­kozónak, és ez ihlette meg a him­nusz szerzőit, Gável Andrást és Gellértet is. A szeretet pedig va­lóban összeköt, azt a találkozó résztvevői bizonyították. Hiszen a rendezvény zárásaként már mintegy négyezren fogták egy­más kezét, és énekelték: Nézz rám, nyújtsd két kezed, mert összetartozunk. A szeretet összeköt, erősítette meg köszöntőjében a megye- székhely alpolgármestere is. Kállai Mária úgy vélte, hogy Szolnok olyan város, mely kezd visszatalálni hitéhez. Az egyház­nak nagy szerepe van a város­hoz való kötődés, a helyi közös­ségek kialakításában. A találkozón be is mutatkoz­tak a közösség, Szolnok és kör­nyéke hagyományait, kultúráját őrzők éppen úgy, mint az egyhá­zon belül működő szolgálatok. Először persze minden közösség alapja, a családok. A hét-hét gyermeket nevelő Földvári és Hujbert család bizonyította, hogy jó nagy családban élni. Sza­vaikból pedig ugyanaz csendült ki, a házasság a család alapja. sajátos színfoltja volta a ta­lálkozónak a cigánypasztorá- ciós sátor. Az elmúlt évekhez hasonlóan ugyanis nemcsak a nagyszínpadon mutatták be az egyházmegyében a romák társadalmi beilleszkedése, és evangelizációja terén elért eredményeket, de a cigányok saját színpadon is ízelítőt ad­tak kultúrájukból. A tánc és zene mellett, a romák hagyo­Ám a jó házasságért fo­lyamatosan tenni kell. A szülők pedig úgy tudnak a legtöbbet tenni a gyerekekért, ha szeretik egymást. Kezünkben a recept, hangsú­lyozta a rendezvény főelőadásá­ban Böjté Csaba. Az Erdélyben számos árvaházat működtető fe­rences szerzetes szerint csak Jé­zus példáját kell követnünk. Szent László király példáján, sa­ját árváinak történetén át mutat­ta be, hogy ha szeretettel közele­dünk egymáshoz, és megbeszél­jük problémáinkat, akkor a csa­mányos kenyerét is kínálták. Folyamatos sor állt az élesztő nélkül, csupán vízből, lisztből és sóból készült bodagért, me­lyet zsírral megkenve, paradi­csommal, paprikával, hagy­mával kínáltak. Az asszonyok a tésztát imádkozva gyúrták. Kérték a Szent Lelket, hogy töltse el azokat, akik esznek a kenyérből, és így be tudják fo­gadni a cigányokat. ládi és a társadalmi gondok egy­aránt orvosolhatóak. Merjük megfogni egymás ke­zét — ezt kérte a találkozót záró szentmisében dr. Beer Miklós püspök is. A hazánk közepén lévő Váci Egyházmegye, olyan mint az or­szág kicsiben. így aztán különö­sen szívén kell viselnie az itt élőknek az ország gondjait. Ma pedig két nagy nyomorúsága van az országnak, a nagy államadó- ság és a szegénység. Mindezek ellen együtt kell tenni. Isten ami segítségünkkel akarja gyógyíta­ni a társadalmat és a családokat szétszakító sebeket. Áldozatot kell vállalni, csak így lehet az éle­tet szolgálni. Meg kell művelni a földet, és segíteni a másikat, csak így lehet talpra állítani az orszá­got - fogalmazott a püspök. A szentmise végén átadták a következő találkozó szervezőjé­nek az egyházmegye vándor­zászlóját. Az egyházmegye leg­nagyobb városa, Szolnok után jö­vőre az egyik legkisebb telepü­lés, egy szlovák határ közelében fekvő, mindössze hatszáz lelkes Nógrád megyei község, Piliny látja vendégül a híveket. Imádkozva sütötték a különleges kenyeret HORVÁTH CECÍLIA. GÖdÖUŐ:- Most első alkalommal jöt­tem el az egyházmegyei talál­kozóra. Az egyik barátnőm hívására mondtam igent. Na­gyon jó volt felfedezni, hogy keresztény pataiként sem va­gyok egyedül. Sok más ko­rombeli gondolkodik hason­lóan. Megerősítést kaptam itt, azzal térek haza. m <5 jJt /i^ÉÉte godó János Törtei - Már nem ez az első egyházmegyei találkozó, melyen részt ve­szek. Erre is, mint az összes többire, két dolog vonzott: egyrészt a kikapcsolódás szándéka, valamint az, hogy még közelebb kerüljek az Úr­hoz. így clz, amit innen haza­viszek, az a szeretet, Isten szeretete. Az Úristen soha nem bízott ránk elvégezhetetlen feladatokat interjú Erővel, durvasággal, parancsszóval nem állnak össze a dolgok, hanem csak türelemmel, jósággal A szolnoki egyházmegyei találko­zón Böjté Csaba, ferences atyát ha­talmas tömeg hallgatta szomba­ton. Több mint kétezer elhagyott gyermek nevelőjeként hitelesen szólt arról a szerétéiről, türelem­ről, ami tapasztalata szerint az egyetlen hatékony eszköze egy­más megszólításának. Ahogy mondta, nem erővel, durvasággal, parancsszóval állnak össze igazán a dolgok életünkben, hanem csak türelemmel, jósággal. Böjté atyá­val előadása végén beszélgettünk.- Atya, ön a jövő zálogaként a családot ajánlotta mindenki szívébe.- Ha én nekiállok és már­ványból szobrot faragok, még ha Michelangelo vagyok is, az még akkor is csak kő lesz. De a gyermeknek, ha megszületik, halhatatlan lelke van. Sokkal iz­galmasabb egy ilyen műalko­tást létrehozni, nevelni, és en­nél szebb dolog nincsen. A po­litikusoknak meg azt monda­nám, hogy ne verjék állandóan félre a harangot, mert félrevert harangok zaja mellett nem lesz a fiataloknak bátorságuk csalá­dot alapítani, gyermeket vállal­ni. Hanem merjük megnyugtat­ni egymást, merjünk hinni ab­ban, hogy igenis, szép világot teremtett a Jóisten, és jó dolog békében és szeretetben, csalá­dunk körében együtt élnünk a Földön. — Sokat beszélnek a keresz­ténység válságáról. Válságban lenne Krisztus egyháza?- Ha biciklizek és lelassulok, akkor akár fel is dőlhetek. Kicsit úgy érzem a kereszténység len­dülete némileg valóban alábbha­gyott. Addig ijesztgettek bennün­ket, hogy elbizonytalanodtunk. Bátrabban kellene előre haladni azon az úton, amit Jézus muta­tott. Azt gondolom, akkor az egyensúlyunkat is jobban vissza­nyerjük, és célba is érnénk.- Milyennek látja a magyarság állapotát, ad okot az aggoda­lomra?- Én nem adnék soha olyan feladatot egyetlen gyermeknek Böjté Csaba atya előadását nagy figyelem kísérte sem, amit az nem tudna elvégez­ni. Nem hiszem, hogy a Jóisten akár az emberiségnek, akár a magyar nemzetnek vagy akár egyetlen családnak is olyan fel­adatot adna, amire nincsen meg­oldás. Nem hiszem, hogy akár Tria­non, akár 1956 olyan zsákutcá­ba nyomta volna a magyarságot, ahonnan ne lenne tovább út. Biz­tos van megoldás az összes ba­junkra, minden kérdésünkre van válasz. Csak adja Isten, hogy legyen türelmünk megbeszél­nünk azokat. Azt szilárdan hiszem, hogy a Kárpát-medencének olyan cso­dálatos jövője van, hogy el sem tudjuk képzelni. Kérdés az, hogy hiszünk-e benne. A Boldogságos Szűzanyára Szent István rábízta a népünket. Hát biztos sokszor égnek állt a haja, Mohács, Tria­non idején, 195ó-ban. De mindig tovább tudott vezetni bennün­ket. Most elaludt volna a Szűz­anya? Nem! Biztos, hogy ezután is tovább vezet bennünket, és ez nyugodtsággal, derűvel, öröm­mel kell, hogy eltöltsön minket. Azt gondolom, hogy erőnkön fe­lüli feladatot sem akar Isten ránk bízni. Ha mindenki ott, ahol van, a maga kis feladatát alázattal, sze­retettel elvállalja, akkor hiszem, hogy csodálatos szép holnap vár reánk. ■ Szathmáry István

Next

/
Oldalképek
Tartalom