Új Néplap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

2011-06-02 / 128. szám

ÚJ NÉPLAP - 2011. JÚNIUS 2., CSÜTÖRTÖK-DIÁKVILÁG Az én világom, ahol nem érhet semmi Álmodni mindenki álmodik. Lehet, nem mindenki szeret, és nem mindenki emlékszik az álmára. De a tudatalat­tink éjszakánként mindig álmokkal töltik meg képze­letünket. Ha éberen al­szunk, akkor átélhetjük eze­ket a különleges csodákat. Repülhetünk a felhők fölött, szárnyalhatunk a tengert keresztül szelve, találkozha­tunk életünk szerelmével, vagy csak szimplán megta­lálhatjuk a számunkra leg­nyugodtabb helyet. Személy szerint egy hosz- szú nap után, amiből már elegem van, csak az éltet, hogy lefeküdhetek, és to­vább barangolhatom a saját képzeletem világát. Azon­ban nem mindig jön el a vár­va várt megnyugvást és iz­galmat hozó álom. Van, hogy nyomasztó képek vil­lannak föl, és fel akarok éb­redni, de nem tudok. Persze, minden jó dolog mögött ott van a kockázat. De, aki nem mer szembenézni a képzelet határtalan erejével, soha nem is fogja átélni az álmok varázslatos világát. Más­részt ott van az a rizikó is, hogy egyáltalán nem emlék­szünk semmire. Vannak olyan mély alvók, akik nem sokszor álmodhatnak. Le­het, nekik jobb, mint az ál- modóknak. Ők legalább ki­pihenik magukat, és nem él­nek még egy külön életet A kérdés tehát: álmodni vagy nem álmodni..? Lehe­tetlen eldönteni, hogy me­lyik a jobb. Az a szerencse, hogy mindig másképp ala­kul. Ez ad egy plusz töltetet és feszültséget az estének, mielőtt lefekszem, és álom­ra hajtom a fejem. Azért én optimistán remélem, hogy ismét átélhetem azt a pilla­natot, ahol gyönyörű szép dolgok vesznek körül, és nem kell semmivel törőd­nöm. Ez az én világom, ahol nem érhet semmi baj. CSABAI NIKOLETT, TPG Ha-ha-ha... ©-Hogy ugat a fényképész kutyája? - Vaku, vaku! * * *-Hogy hívják az énekes majmot? -Zorángután.- Akkor a mai filmvígjátéko­kat is szereted...- Válogatok. Ami csak a hely­zetkomikumra épül, és egysze­rűen csak hülye, az nem érdekel.- Na, de a Luis de Funes-fil- mek...- Horgász a pácban, az igen.- Mit gondolsz a mostani Har­ry Potter-filmekről?- Nagyon jó filmek, világszín­vonalúak a maguk nemében.- Én is szeretem. A dolgozó- szobád falán régi képek, régi arcok szerepelnek.- Igen. A Rolling Stones, Jim Morrison, Faludy György, Bob Dylan és a legrégibb arc: Shakes­peare^.- És ki a legviccesebb? — A legviccesebb, bár ő nincs a falon, csak a polcon, Hasek Svejkje, akinek a gondolkodásá­tól fekvő betegre fogod magadat röhögni. A sárga alapon, fekete színnel húzott nagyorrú katona ábrázata örök életre elkísér jó barátként, ha elolvasod. Ötéves korom óta hallgatom a zenéjét a magyar Lapkiadók Egyesüle­te „Te vagy az én emberem ” címmel pályázatot hirdetett fia­taloknak, akik az általuk kivá­lasztott ismert emberrel készít­hettek interjút. Az egyik nyer­tes pályamunkát a győri Kin­cses Barnabás készítette el Ho- bóval, választását ekképpen indokolta: - Ötéves korom óta szólt otthon a zenéje. Idén Kos- suth-díjat kapott, ennek ellené re a saját korosztályomból nem ismerik igazán sem zené jét, sem verseit. Szeretném, ha az interjú után több velem egy­korú srác is érdekesnek talál­ná őt. A105 forintos csínytevés „te vagy az én emberem!” Ifjú tollforgató beszélgetett Földes Lászlóval Végre előttem állt a maga óriás valójában Földes (Hobo) László, akit eddig csak képről, lemezről, színpadról és anyám lel­kes meséiből ismerhet­tem. Vendégül látott a há­zában, a dolgozószobájá­ban. Az ajtón hatalmas Rolling Stones-jel. Én ilyen klassz „Stones-nyel- vet” még életemben nem láttam! Kincses Barnabás, Győr- Milyen srác lehettél, ha ma, hatvanon túl is majdnem olyan a szobád, mint az enyém?- Nem éppen a legjobb. Sok volt a csínytevés. Én legalábbis annak tekintettem. Ott volt például az a hatalmas költséget felemésztő kály­harenoválási. A suliban eltömítet­tük a cserépkályha kéménylyukát egy kis muskátlis cseréppel, mert utáltuk a kémiaórát A kérdés csak az volt, hogy mikor robban fel a kályha, óra alatt, óra után vagy más­nap reggel. Tizenöt percig bírta. Ri- pityára tört, miután befűtöttek. Ter­mészetesen lebuktunk. Vittem haza a beírást, a szöveg 105 fo­rint megfizetéséről szólt, ami na­gyon nagy pénz volt akkoriban. A magyarázatom pedig világos: mindenki fizet ennyit, mert fűtés kell az iskolának. A mama osz­tott, szorzott: vajon hány kályhát akarnak beüzemelni a suliban.- Húúú, azok a beírások...- Én vezettem be a kettős ellen­őrző rendszert is, ha nem tudnád. A lényege, hogy annyi beírás ke­rült az első ellenőrzőbe, hogy szükség volt egy másodikra is.- Szerintem nem nagy sikerrel fogadnának az én szüleim sem egy ilyen ok miatt használatos második ellenőrző füzetet!- Nálunk még versért is adtak beírást. Harmadikos koromban igazgatói figyelmeztetés járt a kórusban előadott szaracén-ver- sért, amelynek legfeljebb az ele­jét teszem most közzé, ráadásul konzervatív tagolásban: Mi a szaracénok serege vagyunk...- Akkor te is vidám fickó vagy. Én is szeretek nevetni. —Van olyan humor, ami szóra­koztat... Szerző és interjúalanya. Hobo dolgozószobájának titkait is felfedte a fiatal újságíró-palánta, Kincses Barnabás előtt. 13 Bűneim Bűnös vagyok. Senki sem tudja. Le kell számoljak Istennel a lelkiismerettel. A bűn nyújtotta kezét - én belecsaptam. Lemosni nem tudom árnyék magammal vonszolom. GYETVAI MÓNIKA 11. C, HAJNÓCZY, TISZAFÖLDVÁR A szolnoki Bartók Béla Zeneis­kolában rendezték meg a kö­zelmúltban a Kistérségi Kür­töstalálkozót. Régi hagyomá­nya van ennek a rendezvény­nek, 25 éve tartottak először közös koncertet az abonyi Bi­hari János, a törökszentmikló­si Kodály Zoltán és szolnoki Bartók Béla Zeneiskolák tanu­lói. Idén trombitás vendégek is felléptek a kürtösök mellett. Márta Irén és Csáki Kálmán növendékei tolmácsolásában felcsendültek többek között Mozart, Beethoven, Csajkovsz­kij, Krieger, Mező és Skroup darabjai. Zongorán kísértek: Búkor Erzsébet, Hévízi Györ­gyi és Márta Irén tanárnők. Nagy sikert aratott a koncer­ten a nyolc diákból álló kürt­együttesünk bemutatkozása. Csáki Kálmán tanár úr tanít­ványai vagyunk mindannyian, szeptember óta lelkesen ké­szültünk arra, hogy a két nép­dal tökéletesen hangozzék el a. koncerten, igazi bajor hangula­tot idézve. A közönség nagy tapssal, Kálmán bácsi dicsérő szavakkal és elégedett mosol­lyal hálálta meg a munkánkat. A Szolnokon megrendezett VI. Megyei Kamarazenei Találko­zón nívódíjban részesültünk. GÁL PATRIK, BARTÓK BÉLA ZENEISKOLA, SZOLNOK A nyolc kürtös sikert aratott Újra másnaposok leszünk! Visszasírjuk a röpke negyvenöt percet nosztalgia A szolnoki Széchenyi István Gimnázium huszonöt éves lett Öt évvel ezelőtt még én is a szolnoki Széchenyi István Gim­náziumban és Általános Iskolá­ban koptattam a padokat. Most nem diákként indultam órára, ugyanis ez a nap nem erről szólt, mégis jó volt. A Széchenyi Ist­ván Gimnázium 25 éves lett, és ebből az alkalomból jubileumi találkozót rendeztek az iskola je­lenlegi és volt diákjai számára. Ahogy négy éven keresztül, most is felszálltam a 24-es busz­ra, és elmentem a gimibe. Legel­ső utam a régi osztályteremhez vezetett. A földszinti terem mit sem változott, kivéve annyit, hogy a névtábla már nem a mi volt osztályfőnökünk és osztá­lyunk nevét hirdette. Sok minden változott, de sok minden egy centit sem mozdult az évekkel ezelőtti helyéről. A fo­lyóson a szekrények ugyanolyan sárga színben ragyognak, ám az ebédlő most mintha kisebbnek tűnt volna, mint annak idején. Az iskolai illatok, szagok a régi gimis éveimet elevenítették fel, amikor még önfeledt diákként éltük éle­tünket az iskola falai között. Az összes tanteremben kicserélőd­tek a székek és a padok. Egyes osztálytermek technikai felsze­reltsége 21. századivá nőtte ki ma­gát, ami a mostani diákoknak csak az előnyére válhat Sok „vén diák” látogatott el a gimnáziumba ebből a jeles alka­lomból. Jó volt látni az igazgató urat, a régi tanárainkat és nem utolsósorban az iskolát, amiben négy kemény évet töltöttünk. Meg­annyi régi emlék elevenedett meg újra, jó érzés volt azokkal az em­berekkel találkozni, akik tinédzser korunkban próbáltak minket fel­Lennék ismét gimis! ÉLMÉNYEKKEL teli nap Volt, méltóképp ünnepelt az iskola. A jelenlegi diákoknak azt kívá­nom, hogy olyan emlékezetes négy évük legyen, mint nekem. Ha megkérdeznék tőlem, hogy lennék-e ismét gimnazista, nem lenne kérdés: igen! készíteni a nagybetűs életre, és nem utolsósorban próbáltak meg­adni a főiskolára vagy egyetemek­re való bejutáshoz mindent, ami kellett - olykor még többet is. A látogató fiatalokat számtalan program várta, a gálaműsor szín­vonalas, eseménydús volt (ami az iskolára mindig is jellemző volt). Be lehetett ülni nosztalgiaórákra (magyar, angol, német, matema­tika, drámatréning, biológia, tör­ténelem és fizika), ami igazi él­mény volt, és a régi gimis órák hangulatát idézte - amikor per­sze az a negyvenöt perc iszonyú lassan telt.. Ma már a főiskolás és egyetemi kilencvenperces órák helyett visszasírjuk azt a röpke negyvenötöt. LIGLER erika Az ajnározott, de nagyon szóra­koztató első rész után persze, hogy elkészült a Másnaposok 2. Az őrület folytatódik, s már most tele vannak a fórumok a vélemé­nyekkel. A többség nagyon várja a foly­tatást, a bemutató videót látva bizakod­nak, és azon az ál­lásponton vannak, hogy tudnak újat mutatni. A szűkebb réteg szerint nem kellene második rész, hi­szen az esetek 90 százalékában nem tudja überelni az elsőt, sőt, a közelébe sem ér. Az első rész rajongói attól is tartanak, hogy ugyanazokat a poénokat fogják alapul venni, és egy gagyi ame­rikai filmet hoznak össze belőle, ami az első részre is rányomná a bélyegét, de hát tudjuk, hogy mi­lyen Hollywood, minden jóra rá­tesznek még egy lapáttal, amíg nyereséget látnak benne. A szto­ri alapja ugyanaz, is­mét egy esküvő, csak a szereplők fel­állása változott. Most Stu esküszik és ennek alkalmá­ból egy újabb izgal­mas kalandba csöppennek a le­génybúcsú keretein belül, ezúttal Thaifóldön. A második részt a na­pokban játsszák a mozikban, és utána mindenki megalkothatja a saját véleményét, miszerint kasszasikert vagy bukást tud­hatnak maguk mögött az ameri­kai filmesek. fehér tamara ■ A sztori alapja újra egy esküvő, csak a szerep­lők felállása változott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom