Új Néplap, 2011. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

2011-05-20 / 117. szám

2 ÚJ NÉPLAP - 2011. MÁJUS 20., PÉNTEK MEGYEI TÜKÖR Segély nélkül képzetlenül A kormány arra készül, hogy kilencről három hónapra csök­kentse a munkanélküli segély jogosultsági idejét a Széli Kál- mán-terv keretében. A lapban arról olvastam a napokban, hogy évek óta nem volt ilyen magas azoknak az aránya, akik már semmilyen ellátásra nem jogosultak, és hogy a munka- nélküliek közül 26 ezren nem kapnak most sem segélyt. Azt is olvastam, hogy a regisztrált 612 ezer álláskereső 57,4 száza­léka jogosult álláskeresési vagy szociális ellátásra, és az áprili­si adatok szerint 260 ezer fő kí­vül van a szociális hálón. Ezek mind magyar állampolgárok, ám a számadatok a munka nél­kül tengődő felnőttek által el­tartott gyerekeket nem jelzik. Szomorú, hogy százezrek nem dolgoznak és lehetetlen a meg­élhetésük, a mindennapi éle­tük. Nem tudni, hogy a nem re­gisztrált, nyilvántartáson kívü­li munkanélküliek igazából mennyien is lehetnek? Arra nem is merek gondolni, hogy miből élnek? Nekik is kell enni, inni, tisztálkodni, télen mele­gedni, felöltözni, világítani, a gyerekeknek iskolába járni. Sok szerencséden sorsú csa­lád tengődik, és ezután valószí­nűleg több lesz a számuk, a munkanélküli segély jogosult- sági idejének csökkentése mi­att. Nem könnyű munkát vállal­ni a nincsteleneknek, hiszen az ingázós, a lakóhelyüktől távol munkát találók sem tudnak sok pénzt hazajuttatni: legtöbbjük ugyanis képzetlen, s rájuk nincs az igény. Mindennapi éle­tünk, megélhetésünk biztonsá­ga csak akkor változhat, ha lakó­helyeinktől optimális távolság­ban több munkalehetőség lesz. Jónás Zsolt, Szolnok Várjuk Olvasóink írásait az uj- neplap@axels.hu, vagy a zol- tanne.szundi@axelspringer.hu e-mail címre. LEVÉLCÍMÜNK: ÚJ NÉPLAP SZERKESZTŐSÉGE, 5001 SZOLNOK, MÉSZÁROS L. ÚT 2. Lányanyák az iskolapadban TiszABURA Örömet okozhat a családi pótlék megvonása, hoppon marad az uzsorás Hihetetlen kettősség jel­lemzi a tiszaburai általá­nos iskolát. Digitális tábla, projektor az egyik, besza­kított ajtó, kitört ablak a másik tanteremben. S nem ritka, hogy 13-14 éves lányok szülés után térnek vissza az iskolapadba. Géléi József A tiszaburai általános iskola nagykapuja kora reggeltől késő délutánig tárva-nyitva. A falu­ban élők azonban tudják a ren­det: napközben nem illik zavar­ni a tanítást. Ugyan dolgozik biz­tonsági őr az intézményben, ko­molyabb dolga még nem akadt. — Nálunk nem jellemző, hogy a szülők mondva csinált indok­kal rohangálnának az iskolába - felelte érdeklődésünkre a he­lyi ÁMK (Általános Művelődési Központ) igazgatója, Tárcza Zol­tánná, Irénke. - Nem is emlék­szem, mikor fordult elő utoljára ilyen eset. Pedig ha valahol, a ti­szaburai iskolában beszélhe­tünk igazán diszkriminációról. Csak éppen ellenkező előjellel, mint ahogy azt általában emle­getni szokták. Majdnem négy­száz gyerek jár hozzánk, s köz­tük már nincs egyetlen magyar sem, valamennyi a helyi roma kisebbséget képviseli. Aki veszi a fáradtságot és vé­gigsétál a burai iskoJa épületé­ben, rádöbben, hogy sok városi tanintézmény is megirigyelné felszereltségét, kulturáltságát. Igaz, ugyanakkor a lepusztult- sággal, a szegénységgel is szem­besülhet a látogató. Az egyik tan­terem olyan hangulatot áraszt, mintha virágoskertben járnánk, tele szebbnél szebb növények­kel. A falak feldíszítve, kiplaká- tolva, a padok, székek a kor leg­modernebb követelményei sze­rint méretre készítve, a digitális tábla, a projektor már valóban a XXI. század iskoláját idézi. És minden ragyog a tisztaságtól! Egy teremmel odébb mintha nem is ugyanabban az iskolá­ban lennénk. Az osztályterem ajtaja, mint a legutolsó kocsmá­ban, beszakítva. Az erős legény ökölnyomát hónapok óta hor­dozza magán a bejárat. A padok lapja felszaggatva, az ablak ki­törve, a falak lecsupaszítva és összefirkálva. A digitális tábla hozzá tartozik a modern oktatási módszerekhez. A gyerekek és a pedagógusok szívesen használják. Képünk illusztráció.- Amint ön is láthatta, hihetet­len a kontraszt a két terem kö­zött - jegyezte meg az igazgató­nő. —Pont azért, hogy a gyereke­ket megpróbáljuk ránevelni a tu­lajdon értékére, első osztálytól kezdve nyolc éven keresztül ugyanazon terembejárnak. Van olyan csoport, amelyiknél nyi­tott fülekre leltünk, az vigyáz rá, megóvja az állagát, a másik vi­szont elzárkózik az élet minden szépségétől, a rombolásban, pusztításban leli csak örömét. Ehhez ráadásul még hozzávehet­jük, hogy a roma gyerekek lé­nyegesen hamarabb érnek, mint magyar kortársaik. Az ötödik osztályba lépve szinte „kisfel- nőttnek’,’ képzelik magukat, és sokan meg is próbálnak úgy él­ni. Amióta a törvényeink enge­délyezik, hogy szülés után visz- szatérjen az általános iskola pad­jaiba az anyuka, hihetetlen lavi­na indult útjára. Többször elő­fordult már, hogy valamelyik 13-14 éves diáklányunk bejelen­tette: terhes és hamarosan szülé­si szabadságra megy. A tiszaburai önkormányzat köztudottan rendkívül nehéz gazdasági helyzetben van. Kap­csolták már ki az áramot, a gázt a hivatalhoz tartozó épületek- beig megszűnt a közétkeztetés, s mindez az iskolában is érezte­ti hatását.- Télen két hónapig nem volt tanítás nálunk, mert a szolgálta­tó lekapcsolta a gázt, s nem volt fűtés a tantermekben. Aztán ára­munk nem volt napokig, pedig éppen akkor kaptuk meg a vado­natúj digitális táblákat és projek­Volt olyan frissdiplomás, aki szinte elmenekült a településről jelenleg harminckét pedagó­gus dolgozik a tiszaburai isko­lában, hatan a határon túlról, a Felvidékről, Kárpátaljáról vagy éppen Erdélyből települ­tek át. Valamennyien a telepü­lésen élnek.- nem szándékosan alakult így a tantestület összetétele, de Ti- szaburának mára sajnos olyan a hírneve, hogy szinte lehetet­len szakképzett, fiatal nevelőt találni - vélekedett Tárcza Zol­tán, az iskola egykori testneve­lője. - Nyugdíjba készülődtem, amikor az akkori igazgató megkért, hogy kapcsolataimat kihasználva próbáljak meg egy fiatal testnevelő házaspárt ide csábítani. Fel is mentem az egyetemre, beszéltem a tanul­mányi osztály vezetőjével, aki összeismertetett a számomra ideálisnak vélt jelöltekkel. Ér­dekelte őket a dolog, örültek a munkalehetőségnek, így azon­nal autóba ültünk, és lehoztam őket Tiszaburára. Talán öt per­cet tölthettek el az iskolában, amikor úgy döntöttek, köszö­nik szépen a lehetőséget, de in­kább nem élnek vele. Szinte el­menekültek a településről. torokat - mesélte az igazgatónő. - A gyerekek csak tengtek, leng­tek abban az időben otthon vagy éppen az utcákon. A szülők gyor­san rájöttek, hogy mennyivel egy­szerűbb dolguk volt, amikor nap­közben nem nekik kellett cseme­téikre vigyázni, hanem a mi fel­ügyeletünk alatt voltak. így most sokszor a szülők kísérik el egé­szen az iskola kapujáig gyereke­iket, nehogy elcsavarogjon vala­melyikük. Renitensek persze ná­lunk is vannak. Akad olyan diá­kunk, aki már 400(!) igazolatlan óránál tart. Ezt jeleztük az önkor­mányzatnak, mely természete­sen azonnal megszüntette a csa­ládi pótlék folyósítását. a gyer­mekvédelem, a családsegítő, illet­ve a gyámügy viszont természet­beni juttatásban, közös bevásár­lás keretében visszaadta a család­nak az elvont összeget. Cigaret­tát, szeszes italt nem, de bármi egyebet vehettek. Mint kiderült, a szülők még örültek is, hogy nem készpénzt kaptak, mert így nem kellett attól tartaniuk, hogy az uzsorás, akinek tartoznak, elve­szi tőlük forintjaikat. Megkérdeztük olvasóinkat Megszüntetné-e a korkedvezményes nyugdíjat? SELMECI BÉLÁNE. Szolnok- Igen, megszüntetném a 65 év alatti életkornak nyugdíja­zást. Mégpedig azért, mert a rendvédelmi dolgozók közül sokan a nyugdíj mellett vállal­nak munkát. Ha tehetném, akkor én is elmennék napi négy órában dolgozni, mert ebből a kicsi nyugdíjból na­gyon nehéz megélni. De erre sajnos nincs lehetőségem. Tóth lajos, Tiszagyenda:- Nem szüntetném meg. Úgy gondolom, hogy a rendvédelmi dolgozók a munkájuk ellátása során pszichésen kikészülnek. Személy szerint polgárőrként dolgozom, úgyhogy közelebbi kapcsolatban is állok velük. Szerintem a nehéz fizikai mun­kát végző személyek és a rend­védelmi dolgozók megérdemlik ezt a kedvezményt. Kiss lászlóné, Kisújszállás:- Én egyáltalán nem értek az­zal egyet, hogy megszüntetnék a korkedvezményes nyugdíjat. Főleg a rendvédelmi szervek­nél szolgálók esetében tartom ezt felháborítónak. A távolab­bi jövőben, ha akarnak szigo­rítani, azzal egyetértek, de úgy gondolom, mellette munkahe­lyeket is kellene teremteni és a feltételeken javítani. budai mihályné. Jásztelek:- A rendőrök és tűzoltók kor­kedvezményes nyugdíját sem­miképpen nem szüntetném meg. A nyugdíjrendszer átala­kítására valamilyen formában szükség van, mert nagyon ma­gas már így is a nyugdíjkorha­tár. Hatvan éves kor fölött már nem bírja úgy a munkát sem fizikailag, sem szellemileg az ember, mint fiatalon. Lassabban nő a megye iparának termelése Hónapról hónapra kisebb ütem­ben növekszik a megyében az ipari termelés. Januárban még húsz, februárban 13, március­ban pedig már mindössze 3,5 százalékos volt a bővülés az elő­ző hónaphoz képest. Ez harma­da az országosnak. A negyedéves adatokat nézve is a sereghajtók közé került a megye. A KSH napokban közzé­tett összesítése szerint az év el­ső három hónapjában országo­san 12 százalékos volt nagyobb termelés, mint egy évvel koráb­ban. A megyében ugyanakkor tíz százalékkal növekedést jelez a statisztika. Ennél kisebb bő­vülést csupán hat megyében mért a KSH. A lemaradás oka, hogy míg a legtöbb megyében a válság után igazán most áll talpra az ipar, Jász-Nagykun-Szolnokban már tavaly bekövetkezett a fellendü­lés. Hiszen az elmúlt esztendő­ben ötödével emelkedett a ter­melés, ami az országban az egyik legnagyobb volt. A megye ipara ugyanakkor ter­melési értékben továbbra is az élmezőnyhöz tartozik. Az előállí­tott érték március végére meg­haladta a 312 milliárd forintot. Ez több mint fele a régió termelé­sének. Az ipar motorja változaüa- nul az exportorientált vállalatok teljesítménye, a hazai eladások országosan nem érték el a tavaly márciusi szintet. ■ T. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom