Új Néplap, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
2011-04-07 / 81. szám
12 TŰKOR ÚJ NÉPLAP - 2011. ÁPRILIS 7., CSÜTÖRTÖK Elindult a közfoglalkoztatás Jászkiséren A közelmúltban hetven ember kezdte meg munkáját a jászkis- éri önkormányzat intézményeiben a közfoglalkoztatás keretében. Idén 204 ember közfoglalkoztatását tervezi az önkormányzat. Mint ismert, 2011. évtől az eddig többféle forrásból finanszírozott közfoglalkoztatási formák átalakulnak. Megszűnik a közmunkaprogram, a közcélú munka, valamint a közhasznú munkavégzés, és helyükbe az egységes közfoglalkoztatás lép. A rendelkezésre állási támogatást a bérpótló juttatás váltja fel, amely már csak annak a személynek lesz folyósítható, aki évente legalább 30 nap munkaviszonyt tud igazolni, például úgy, hogy közfoglalkoztatásban vesz részt, illetve lakókörnyezetét rendben tartja. Az egységes közfoglalkoztatás rendszerében a közfoglalkoztatásba csak a munkaügyi központok kirendeltségei közvetítésével kerülhetnek az érintettek — írta az önkormányzat honlapja. A most munkába állt munkavállalók 3 hónapon keresztül napi 4 órában végeznek feladatokat. A2 intézményekben takarítást, udvarrendezést látnak el, illetve szükség szerint a szakképzettek az intézmények feladatellátásába tartozó tevékenységekbe is besegítenek. ■ A Főgáz kérelmét jóváhagyták, itt is szolgáltathat 2011. április 13-án reggel 6 órától a Főgáz Zrt. egyetemes szolgáltatási területe kibővül, így a jövőben országszerte tíz megyében - így Jász-Nagykun-Szol- nokban is - lesz elérhető a társaság szolgáltatása. Januárban a Magyar Energia Hivatal (MÉH) a Főgáz Zrt.-t jelölte ki 90 napos időtartamra az Em- fesz Kft. által korábban ellátott egyetemes szolgáltatásra jogosult fogyasztók átvételére a Tigáz egyetemes szolgáltatási területén. E jelentős számú új ügyfél 90 napon túli, hosszú távú megtartásához, valamint további ügyfélszerzéshez szükség volt a társaság egyetemes szolgáltatói engedélyének kiterjesztésére, amelyre vonatkozó kérelmét a MÉH jóváhagyta. ■ Beüzemelték a szolnoki radart a bázison Máday Norbert, magángyűjtő, 8. mesterfokozatú wing tsun kung fu mester (jobbról a második) fontosnak tartja hazánk történelmét Egy kungfus ritka tárgyai kiállítás Máday Norbertnek a szívében élnek a kuruc kor hősei Két éve már, hogy az 1848—49-es szabadságharcra emlékező kiállítást rendeztek a szolnoki Damjanich János Múzeumban egy gyűjtő anyagából. Annak szellemében nyílt nemrégiben kiállítás ugyanott a Rákó- czi-szabadságharc és a szatmári béke 300. évfordulója alkalmából. Négyesi Ildikó A két évvel ezelőtti nagy sikerű kiállítás arra ösztönözte Máday Norbertét, 8. mesterfokozatú wing tsun kung fu mestert és magángyűjtőt, hogy a Rákóczi- szabadságharc és a szatmári béke évfordulója előtt tisztelegve, ismét kölcsönadja tárgyait a múzeumnak. Máday Norbertnek, aki gyakran tart Szolnokon kungfuszemináriumot, a szívügye a magyar történelem. Gyermekfejjel nagyon sokat olvasott a Rákóczi-szabadságharc történetéről. Ahogy nőtt, nemcsak elméjébe, de a szíve legmélyébe is belopták magukat a kuruc kor hősei. Sok gyűjtőtársa kételkedett benne, hogy fel tud-e állítani egy Rákóczi-kol- lekciót, de ő hittel a lelkében és szeretettel a szívében látott neki a feladatnak.- Kevesen tudják, hogy a Rákóczi-szabadságharc volt Európa leghosszabb szabadságharca. Különösen szép és nemes gesztus, hogy egy hercegi család sarja, az egyik leggazdagabb magyar főúr, II. Rákóczi Ferenc a legszegényebb réteggel, a bocsko- rosaival, a mezítlábas talpasokkal összefogva a semmiből megteremtett egy hadsereget - magyarázta Máday Norbert. Nyolc éven keresztül, a harc végén, a pes tis miatt is fogyatkozva, elgyengülve, reménytelen helyzetben is megpróbálta II. Rákóczi Ferenc az embereket tűzben tartani. Máday Norbert úgy véli, hogy Magyarországon azt a kevés ereklyét, amit meg lehetett találni, fel lehetett kutatni, ő összegyűjtötte. — A külföldre került korabeli tárgyakat, mivel ma már európai kitekintés van, a nagyvárosok régiségkereskedőitől sikerült összeszedni. Külön öröm nekem, hogy 2011-ben, Magyar- országon, ma egyetlen Rákóczi-kiállításként emlékezünk Szolnokon egy nagyszerű emberre, Hagyományőrző korhű kuruc öltözetben Fontos, hogy a gyerekek is lássák a tárgyakat- nagy öröm nekem, hogy itt, Szolnokon a 300 éves évfordulóra sikerült ezt a kiállítást összehozni. A gyűjteményem darabjait elsősorban azért adtam oda a múzeumnak, hogy a gyerekek láthassák azokat, és igazodási pont legyen az életükben — mondta a kungfu- mester. Máday Norbert ügy gondolja, a magyarság szép, régi ezeréves fájának olyan fontos pontjai a szabadság- harc tárgyi emlékei, amelyekbe bele lehet kapaszkodni, és irányt mutat a mai napig. akit úgy hívtak, hogy II. Rákóczi Ferenc. Olyan ember ő, aki soha nem írja alá a szatmári békét, lemond egyetlen tollvonással fél ma- gyarországnyi birtokairól - mondta a magángyűjtő.- ... soha nem lehetek olyan gyönge, hogy a rendek kiváltsága ellenére, becsületemet és es- küvésemet megtagadva lemondjak és ezzel méltatlannak bizonyuljak a fejedelemségre, mely minden bizodalmát belém vetette, és szabad, törvényes választással ruházta rám méltóságomat - írta XIV. Lajos francia királynak Rákóczi már 1706-ban. Az emigrációban, és itthon is az ő léte tartotta a lelket a magyar függetlenség ügyében és a szabadságban hívőkben. A Rákóczi-ereklyék kutatása során elsősorban olyan tárgyak kerültek elő, amelyek az egyszerű vidéki embereknek az otthonait díszítik. Abban az időben mondhatni, olcsó tömegáruk voltak, de megdöbbentő, hogy ezekből is alig maradt. Máday Norbert számára minden olyan tárgy egyformán fontos, mely II. Rákóczi Ferencről, az árvák fejedelméről mesél. A fejedelem katonái olyan példát mutattak, melyek a mai fiataloknak is iránytűként szolgálhatnak. Pontosan egy évvel a Budapest- Tétényí Fennsíkon elhelyezett radar után a Zrínyi Miklós Nemzet- védelmi Egyetemmel (ZMNE) együttműködve a minap a szolnoki időjárási lokátort is beüzemelte az ldőkép.hu a helikopterbázison. Több hónapig tartó előkészület után végső fázisba lépett a januárban bejelentett második Idő- kép-radar telepítése. Megtörtént az eszköz kihelyezése, valamint csatlakoztatása az Időkép radarkezelő rendszeréhez. A művelet sikeresen zárult, a napokban elkészült az első szolnoki radarkép. A ZMNE-vel együttműködésben üzemeltetett meteorológiai lokátor tesztüzemben folyamatosan működött, és kitűnően érzékelte az akkor a főváros környékén tartózkodó enyhébb csapadéktömböket — írta az ldőkép.hu. A radar által szolgáltatott adatok végleges integrációját a közeljövőben végzik el. Ennek során a méréseket finomhangol- ják, a megfelelő domborzati interferencia-szűrőt létrehozzák, a szolgáltatott információkat a budapesti radar méréseivel közös kompozit képbe integrálják. A legérdekesebb radarképeket általában 5 perces időbeli felbontásban próbálják majd nyilvánosan elérhetővé tenni az Időképen, amikor és amennyiben arra éppen technikai lehetőség van. ■ A nemes kanonok adományozóra emlékeznek Somogyi Károly születésének 200. évfordulója alkalmából vasárnap 10 órakor megemlékezés lesz a tiszaföldvári katolikus templomnál. A vendégeket Hegedűs István polgármester és Tamási József plébános atya köszönti. Ünnepi beszédet mond Szőkefalvi-Nagy Erzsébet, a Szegedi Somogyi Könyvtár főkönyvtárosa, dr. Solymosi László, az MTA akadémikusa, dr. Sarbak Gábor, a Szt. István Társulat elnöke és Forgács Alajos kanonok az Esztergom—Budapesti Érsekség képviseletében. A tiszaföldvári születésű Somogyi Károly esztergomi kanonokként tette országos elismerést kiváltó felajánlását: 1881-ben Szegednek ajándékozta 43 701 kötetes felbecsülhetetlen értékű könyvtárát. ■ Börtönben lakott a riporter a Szomáliái polgárháború idején frei-dosszié Elküldték a rabokat, hogy ötven dollárért kiadhassák a cellákat a konfliktusról tudósítóknak — Osszuk meg egymással a terünket, élvezzük az életet - javasolta Frei Tamás kedden azoknak, akik megjelentek a Szolnoki Főiskola Campusának főépületében tartott közönség- találkozón. A világjáró, kétszeres Puli- tzer-emlékdíjas műsorvezető-riporter több háborúban is járt haditudósítóként, volt saját műsora, de napjainkban leginkább a könyvei révén van benne a köztudatban. S, hogy kikről is mintázta a konspirációs thrille- rének a főhőseit? - Képzeletbeli figurák, de létezőkből vannak összegyúrva. Majd az ötödik, tizedik kötetnél az író valószínűleg már bajban van, de most még sok olyan érdekes embert ismerek, akiből nem kreáltam regényhőst.- Előfordult olyan, hogy elakadt írás közben ?- írás közben még kevésbé akad el az ember. Inkább abban a stádiumban fordul ez elő, amiben most vagyok. Egy ilyen regényt rajzasztalon tervez az ember. Ott látja, hogy mely szála hova ér, hol vannak a fordulatok. Jobban észreveszi, hogy egy adott rész még nem elég izgalmas, az asztal mellett találja ki, építi fel a karakterek nyelvezetét. A könyvem folytatását még cizelláltabban szeretném elkészíteni, mint az elsőt, melyből sokat tanultam. A most íródó kötetem alkotása közben volt két olyan hét, amikor nem tudtam, hogyan tovább. Az segített, hogy sokat olvastam, impulzusokat kerestem, elmentem a helyszínekre, így sikerült továbblendülnöm. A regényt most kezdtem el írni. Ez lesz a következő négyöt hónap munkája.- Haditudósítóként több országban is megfordult. Mi volt az, ami leginkább nyomot hagyott önben?- Szomáliába nehezen lehetett bejutni a polgárháború ide- | jén. Nagy nehezen, a Vöröske- £ hol tudnánk a legbiztonságosabban leszállni. Végül kénytelenek voltunk a sivatag közepén landolni. A pilóta közölte velem, ha szerencsénk van, a Vöröskereszt emberei, ha nincsen, akkor strandpapucsos, kalasnyikovos katonák jönnek elénk. Pechünkre az utóbbiak jöttek. Első kérdésük az volt, van-e vízumunk. Mikor nemleges választ adtunk, nevetve mondták, harminc dollárért adnak nekünk. Kiderült, ttogy találtak az olasz gyarmati időkből, az 1930-as évekből egy pecsétet. Azt nyomták bele az útlevelünkbe. A reszt egyik gépével sikerült bejutnom. Az út során folyamatosan egyeztetett a pilóta rádión, Vöröskereszt munkatársai ekkor mondták nekem, szállásról gondoskodjak magam. A helyiek másik klánjának kezében volt a börtön, ahonnan elküldték a rabokat, mondván, helyre van szüksége a haditudósítóknak. Ötven dollárért biztosítottak is egy cellát nekem. Egyik reggel azt láttam, egy férfi húz maga után a folyosón egy méretes krokodilt. Kiderült, német mérnök az illető, és kivette az évi szabadságát, hogy elmenjen Szomáliába krokodilra vadászni. Mondván, ott úgyis polgár- háború van, nem foglalkozik vele senki, és sok pénzt kap a krokodilbőrért. ■ Négyesi Ildikó
