Új Néplap, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
2011-04-28 / 98. szám
12 ÚJ NÉPLAP - 2011. ÁPRILIS 28., CSÜTÖRTÖK VÉLEMÉNY Hecckampány vagy válsághelyzet... együttélés Álláspontok a gyöngyöspatai helyzet kapcsán kialakult magyar-cigány viszonyról Nincs egyetértés abban sem, hogy a romáknak menekülniük kellett vagy üdültek a hétvégén. Képünkön a Szolnokon járt csoport hazatérése látható. Pattanásig feszült helyzet alakult ki Gyöngyöspatán azt követően, hogy a Véderő nevű mozgalom tábort szervezett a hevesi településen. Az elmúlt hét végén romák úgymond meneküléséről szóltak a hírek, míg mások üdültetésről beszéltek. Időközben verekedés is kitört a romák és a véderősök között. A jelenség már túlnyúlik Gyöngyöspatán, s a magyar-cigány együttélés határait feszegeti. Erről tettünk fel kérdéseket megyénkben közéleti személyiségeknek. A KÉRDÉSEK: 1. — Ön szerint valóban menekülniük kellett Gyöngyöspatáról a cigány asszonyoknak és gyermekeknek az elmúlt hét végén, mert valóban veszélyben voltak, vagy inkább politikai akcióról volt szó? 2. - Miért van az, hogy a magyar többség úgy érzi, panaszaira senki sem figyel fel, hiába kérik ezt? 3. — Kinek a feladata lenne a cigányság gondolkozásán, hozzáállásán változtatni ahhoz, hogy betartsák a társadalmi együttélés szabályait? Baranyi György Szalay Ferenc (Fidesz) országgyűlési képviselő, Szolnok polgármestere: 1. — A napvilágra került tények egyértelműen bizonyítják: politikai akcióról volt szó. Szolnokra sem menekültként, hanem üdülő gyermekekként hozta a Vöröskereszt a gyöngyöspataiakat, jó előre megszervezve minden részletet, még a hazautazás időpontját is. Aki menekül, az hirtelen cselekszik, nem ily módon. Várható volt, hogy előbb-utóbb a nyílt szembenállásig fajul valahol a helyzet a mesterségesen felkorbácsolt indulatok miatt. Néhányaknak meg kell érteniük még: a politika nem játékszer, hanem rendkívül komoly felelősség! 2. —Nem igaz, hogy nem figyel rá senki. Csak a sikeresen felderített és lezárt nyomozásokat felemlegetni nem érdeke sem a Jobbiknak, sem az LMP-nek, de még a szenzációra éhes sajtónak sem. A bűncselekmény, legyen az elkövető és a szenvedő fél akárki, elítélendő dolog. Országos szinten semmiképpen sem egyszerűsíthető le a bűnözés etnikai okokra, ez mindenképpen rossz útra visz bennünket. Azokon a településeken, ahol valóban problémát jelent az együttélés, meg kell erősíteni a rendőri jelenlétet. Ez az egyedüli tartós, valódi megoldás. Ezen dolgozik is a kormányzat, ám a nyolcévnyi szocialista állami vezetés annyira kivéreztette a rendőrséget, olyan döbbenetesen sokan hagyták el a pályát, hogy egyszerűen időbe telik, amíg újabb rendőröket képeznek ki. A magyar többség és a cigány kisebbség problémái véleményem szerint igen szűk elkövetői réteg cselekedetein alapulnak, ám a roma lakosság összetartása, a bűnös úgymond ki nem adása miatt egyre többen általánosítanak, s minden romában a bűnözőt látják. 3. - Az ország gazdasági helyzetének javítása, mely magával hozza a munkahelyek számának növekedését, állami feladat. Ugyancsak az állam dolga, hogy változtasson azokon a szociális juttatásokon, melyek a munka elkerülésére, a felelőtlen gyermekvállalásra ösztönöztek. Ezeket a lépéseket meg is tettük, ezek azok a kényszerítőnek is mondható előírások, melyek változtathatnak a rossz beidegződéseken. De talán mindezeknél együttesen is fontosabb a munkahelyek teremtése. Anélkül ugyanis nem tudunk új utat mutatni az embereknek. A roma társadalom felelőssége sem kikerülhető, hiszen nekik alkalmazkodniuk kell a többség sok szempontból jogos elvárásaihoz. Viszont ha minden esetben beleütköznek az előítéletekbe, akkor egy ördögi körbe kerülünk csupán. Azaz nekünk, a többséget alkotóknak is bizalommal kell segítenünk roma nemzetiségű honfitársaink felzárkózását. Baráth Zsolt országgyűlési képviselő, Jobbik: 1.-A médiából is értesülhettünk, hogy az események hátterében Richard Field „magyar” üzletember állt, aki finanszírozta a gyöngyöspatai cigánygyerekek és -asszonyok múlt hétvégi üdültetését (és tavaly az LMP kampányát). Megítélésem szerint egy gerjesztett politikai akcióról volt szó, melyben sajnálatos módon a Vöröskereszt is részt vett. Ez a fajta „karitatív tevékenység” számomra párhuzamokat mutat a zámolyi romák Strassburg- ba való kiutaztatásával, amit pedig az izraeli-magyar kettős állampolgárságú Katz Katalin szervezett és támogatott annak idején... Menekülésről egyik esetben sem volt szó! 2. - Évtizedek óta nincs Magyarországon igazi magyar többségi érdekképviselet. Ez a mindenkori kormányok —főleg 1990 óta - felelőssége és bűne. Az országot, a lisszaboni szerződés (olvasatlan?!) aláírásával az EU- ban egy olyan alárendelt szerepbe kényszerítették, amit a „merjünk kicsik lenni” és a gazdasági adósságspirál jellemez. Emlékeztetnék még a 2007-es Simon Perez-i kinyilatkoztatásra, miszerint: „... felvásároljuk Magyarországot...”, így világosabbá válik az idén törvénybe iktatott izraeli—magyar gazdasági társulási szerződés is. 3. - A cigányság gondolkodásán elsősorban hiteles vezetőinek (ilyet keveset ismerek), illetve magának a cigányságnak lenne módja változtatni. A cigányság identitásérzésének, iskolázottságának függvénye, hogy ők integrálódni vagy szeg- regálódni szeretnének. Nem feledkezhetünk meg arról a mélyszegénységről, melyben a cigányság nagy része él, ami determinálja azt az életérzést, ami nagyban elősegíti befolyásolhatóságukat. Ezt használja ki a mindenkori hatalom. Szűcs Zoltán alezredes, a megyei rendőrfőkapitányság nyugalmazott bűnügyi osztályvezetője: 1. - Szerintem inkább politikai akcióról volt szó, semmint menekülésről. 2. - Van ilyen jelenség, ezt nem lehet letagadni. Ugyanakkor a rendőri pályafutásom során azért nagyon sok ilyen jellegű bejelentéssel találkoztam, és meg is tudtuk oldani a kérdést. Talán azért figyelhetnek a roma kisebbségre jobban, mert kevesebben vannak, és talán hangosabbak, már ami a panaszaikat illeti. A munkám során mindkét félnek a problémáit tudtuk kezelni a törvény adta lehetőségen belül. A rendőri munkában roma vagy magyar megkülönböztetésről nincs szó. 3. - Az élet összes területén alapvetően a saját közösségünkből kell kiindulni, azt kell alapul vennünk. Van jó pár olyan cigány vezető, aki ténylegesen értelmiségivé vált, főiskolát-egyetemet végzett, komoly beosztásban dolgozik. Nyilván néhány ember nem tud a kialakult helyzeten változtatni, de rajtuk keresztül el lehet érni azokat a helyi kisebbségi cigány vezetőket — és most nem kimondottan á cigány kisebbségi önkormányzatokra gondolok —, akik egy-egy cigánytelepen vezető személyiségek, akiknek a szavára hallgatnak a többiek. Alapvetően innen kell kiindulni, még ha a szegénységben élők önmagukban soha nem fogják segítség nélkül megoldani a problémát, azaz állami segítség nélkül nem fog menni. Dr.PálfiMik- J lós ügyvéd, ff ^ Tt kisebbségi , jogvédő: í.-ÁHás- j ( \ pontom szerint nem voltak veszélyben a cigány asszonyok és gyermekek, mert ha igen, idejük se lett volna „elmenekülni”. Ez egy jól megrendezett „akció” volt, melynek célja a cigányság lelki megnyomorítása. Nem volt itt az akciómegszervező részről együttérzés, sajnálat. Minden tevékenységnek célja van. 2. — A kérdés nagyon kategorikus, de ez nem igaz. Elegendő csak a napi sajtót olvasni, hallani és nézni. A napi panaszok a magyar többség panasza. A jelen kormányzópárt nem figyel a panaszokra, de ha mégis, azt elodázza. Egyébként meg a magyar többség szavazott 2010 tavaszán. 3. - Gyakorlott jogászként, jogvédőként, képviselőként kijelenthetem, hogy a cigányság többsége - és számottevő többsége - betartja a társadalmi együttélés alapvető normáit. Normasértés csak ott van, ahol nincs emberi lakókörnyezet, ahol nincs lehetőség élni és dolgozni. Állami feladattá kell tenni mindazon elképzeléseket, melynek célja épp a fenti kérdés megválaszolása. Arról, hogy a megkérdezettek szerint jobbá tud-e válni belátható időn belül a többség és a kisebbség viszonya, a válaszokat a SZOUON.hll hírportálon olvashatja. Mindig visszaütéssel kezdődik egy verekedés? t Valószínűleg senkit nem ért meglepetésGyöngyöspa- fl tán erőszakba "*' v >"■ torkollt a hoszBán János szű napok óta feszült állóháború. Abban már megoszlanak a vélemények, hogy ki ennek a fő felelőse. A helyi cigányok, a jogvédők és a melléjük felsorakozott liberális hírmagyarázók szerint kizárólag a fasiszta beállítottságú egyenruhások, akik nyíltan provokálták a falu cigány lakosságát. A helybéli lakosok jelentős része viszont úgy véli, hogy nem is lett volna szükség a Véderő egyenruhásainak járőrözésére, ha korábban nem válik leheteüenné a normális élet a településen. Ha nem szaporodnak el a lopások, rablások, a mindennapos erőszakos bűncselekmények. Márpedig ezek elkövetői a helyiek szerint a cigány kisebbség soraiból kerültek ki. Régi igazság, hogy minden verekedés úgy kezdődik, hogy valaki visszaüt. A tisztánlátást nagymértékben nehezíti, hogy a „politikai korrektség” nevében nehéz őszintén beszélni a mélyszegénységben élők széles rétegeinek mind agresszívebb bűnözői magatartásáról. Az meg, hogy a cigányság soraiból is sokan kerülnek ki, akik környezetük terrorizálásával, meglopásával próbálnak boldogulni, egyenesen tabunak számít. Ettől függetlenül nyilvánvaló, hogy a Véderő és a hozzá hasonló paramilitáns szervezetek csak olajat öntenek a tűzre jelenlétükkel. Idő kérdése egy még véresebb konfliktus bárhol, ahol megjelennek. Az is igaz, hogy Magyarország sok száz településén Véderő és mindenféle gárdák nélkül is erőszak uralkodik. Dermesztő mértékben növekszik a létbizonytalanság, és ezzel együtt a bűnözési hajlam. A problémák megoldása egyedül a rendőrség dolga lenne, csakhogy a rendőrség jelenlegi állapotában egyre nehezebben képes gátat szabni e bűnözési hullámnak. A magukra hagyott emberek pedig segítséget várnak, és nem érdekli őket, hogy kitől kapnak. Hogy csapódik le mindez a hírekben? A cigány kisebbség egyes képviselői, jogvédők, és a liberálisok már ott tartanak, hogy a nyilasok óta nem tombolt ilyen nácizmus Magyarországon. A romák tegnap több országtól kértek politikai menedékjogot (ahogy korábban a rossz emlékű, zámolyi ügyben is). Legtöbbet éppen a politikai haszonlesők ártanak az országnak. Az sem véletlen, hogy a gyöngyöspatai cigányok „mentőakcióját" az a Richard Field nevű amerikai üzletember pénzelte, aki addig is vagyonokat költött az ellenzéki LMP támogatására. Ha egy roma rettegni kezd, és segítségért kiált, azt mindenki meghallja. Talán éppen ezért érzi úgy a többségi társadalom egyre gyakrabban, hogy az ő sérelmeikkel érdemben senki sem foglalkozik. Mikor írt a New York Times arról, mit műveltek a bűnözők Gyöngyöspatán? Mikor írt arról a nyugati média, hogy magyarok rettegnek, mert nem tudnak normálisan élni, mert folyamatosan meglopják, inzultálják, leköpdö- sik őket? A helyzet tragédiája, hogy ezeket a panaszokat a szélsőségesnek titulált szervezetek hallják meg kizárólag. Az ő jelenlétük pedig csak tovább ront a helyzeten. Súlyos kérdés: vajon miért érzi magát kiszolgáltatottnak a vidéki lakosság? Miért érzi úgy, hogy nincs elég rendőr, nincs elég felszerelés, nincs elég akarat a rend megteremtésére? Másik súlyos kérdés: vajon a cigány lakosság egy részének ki magyarázza el, hogy nekik is meg kell változtatni a hozzáállásukat a helyzet javulásához? Itt lenne az ideje, hogy a kormányzat alaposan feltérképezze, milyen is a vidéki magyar valóság. Milyen panaszokat hangoztatnak a kisebbségiek, és milyeneket a többségiek? Mi a bajuk egymással? Milyen tényezők, magatartásformák akadályozzák a normális együttélést? Ehhez persze őszintén szembe kell nézni a problémákkal, nem a „politikai korrektség” hazug függönyén keresztül bámészkodni. S legfőképpen, a rendőrségnek, és egyedül a rendőrségnek kell fenntartani a közbiztonságot. De mindenekelőtt meg kellene teremteni...