Új Néplap, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
2011-04-18 / 90. szám
14 ÚJ NÉPLAP - 2011. ÁPRILIS 18., HÉTFŐ A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Bájos balerinák, a szolnoki Körösi Csorna Sándor Általános Iskola és Konstantin Alapfokú Művészetoktatási Intézményben nemrég a leendő első osztályosok és szüleik részére tartottak bemutatót a 2. d osztályos tanulók. A balettos kislányok előadása szemet gyönyörködtető volt. Sz. B.-né, Szolnok A művészet elkötelezettjei évforduló Tárlat, műsoros rendezvény a közönségnek A Tisza-parton, a víznél töltött idő hasznos az egészségünkre A közúti Tisza-híd lábánál melengetőén csillan a tavaszi napfény Szolnokon, a dr. Béres József emlékkövön, a róla elnevezett sétány elején. Ott olvashatjuk az egészségünket védő, sikeres kutató sorait az emlékkövön: „Nagyon szerettem a Tiszát. Aki nem élt a Tisza-mentén, nem is tudja, hogy milyen gyönyörű is az füzeseivel naplementekor.” Idézhetjük Betkowski Jenő tanár múzeumi kutató a „Fahajók a Tiszán” című műve gondolatát is, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban osztályfőnökként tanító korából: „Osztályom diákjai télen is kevesebbszer hiányoznak”... Ok: a nyári tiszai csónakos kirándulásokon való, szinte kötelező részvétel... Akkor a Tisza víztükre megsokszorozza a napfényt, a D vitamin képződés erősíti a csontokat, az úszás az izmokat, a sok oxigéndús levegő erősíti a tanulók szervezetének ellenálló-képességét.” Ideje lenne rendszeressé tenni turisztikai szempontból is a természetet kedvelő, kikapcsolódni vágyók részére a csoportos, csónakos tiszai csurgásokat, evezéseket, például Nagykörűből. Ott falunézés, gyümölcs- és befőttkóstolás, bográcsolás után néhány óra alatt visszaérve a kiránduló, maradandó élményekkel gazdagodhatna, néhány csónakban, s azokat végül vissza lehetne szállítani Nagykörűbe. Érdemes lenne a természetközelséget, a vizet, a napfényt "kihasználni. Bálint István Az elbocsátást meg kellene indokolni A köztisztviselők elbocsátását könnyítő törvényt az Alkotmánybíróság megvétózta. Egyetértek a döntéssel. A gazdasági élet más területén, a kisvállalatoknál, magán cégeknél, vállalkozásoknál sajnos ez nem így történik: ott felmondhatnak szinte bárkinek, bármikor indoklás nélkül. Jó lenne a törvényt kiterjeszteni más munkahelyeket érintően is, hogy ne lehessen elküldeni dolgozót megfelelő indok nélkül. Veresi Zoltán, Jászberény A Sziluett Művészeti és Alkotói Kör megalakulásának 3. évfordulóján tárlattal és műsoros rendezvénnyel várta közönségét nemrég Szolnokon, a Hemóban. A Hild Viktor Városi Könyvtár és Közművelődési Intézményben 2008 tavaszán „Üzenet 08” néven kezdték programjukat. Az utóbbi években Sziluett Művészeti és Alkotói Kör néven hallatnak magukról. Sikeres fellépéseket dokumentálhatnak emléktárukba. Tevékenyen vettek részt városi rendezvényeken, nemzeti ünnepekhez fűződő megemlékeEgyre több esetben hallani arról, hogy fiatalok éjszakánként a közterületeken randalíroznak: padokat borogatnak, autókat rongálnak, telefonfülke zéseken. Például a Xavéri Szt. Ferenc Kápolna megmentéséért szentesített műsorórákat tartottak. Alkalmakhoz köthető, kiállításokkal egybekötött, zenés irodalmi műsorok, szerzői estek és egyetemes „Sziluett”-tárlatok rendezésével mutatkoztak be újra és újra Szolnok intézményeiben, és más városokban is. A művészeti kör egy olyan művészetekre táruló kapu, amely kezdettől fogva hív, nyitva áll minden, a művészetek útját járó vándorló előtt. E tárt kapuk már vonzottak „írástudókat”, olajjal, üvegét törik, magányos járókelőkre támadnak és veszik el annak értékeit. Felháborító, hogy ilyen esetek megtörténnek! Vajon milyen környezetből kerül akrillal, temperával festőket, grafikát, pasztellt, gobelint készítőket. Van, aki pirografikai fafarag- ványok létrehozásában lel alkotó örömet, de dolgozik közöttük gyöngyfűző, tojás- és porcelán- festő is. Az elképzelés hitvallásukban is kiteljesedik: cél, hogy a körön belül megtalálja helyét Szolnok városában és környékén minden alkotó kedvű egyéniség. Tapasztalják, hogy városunkban van igény üyen alkotói összetartó erőre, mivel különböző művészeti, kulturális területről találnak hozki az elkövető? Végzett-e már munkát életében az illető, hogy tudná, mibe kerül az általa okozott kárt helyrehozni? Honnan ez a sok felelőtlen ember? Szozánk a hasonló gondolkodásúak és előadók egyaránt. Szívügyük, hogy egymást segítő alkotó közösséggé váljanak, együtt dolgozzanak azokkal, akik fontosnak tartják a kulturális és művészeti értékek, hagyományok felelevenítését, közvetítését tehetségük és legjobb tudásuk jegyében. Műsoruk legutóbb is sziporkázott sokszínűségével. Volt tél- űzés és tavaszvárás: prózával, verssel, dallal, tánccal, énekszóval, hegedűvel, humorral és gon- dolkodtatóval. morú, hogy az egyének értékeit és az adózók pénzéből készült városi értékeinket gyakran tönkre teszik. Szabó Zsoltné, Szolnok Visszapillantó: Azok a híres, régi szolnoki vásárok! Vásárhelyeknek nevezték azokat a településeket, amelyekben összegyűltek az eladók és vevők meghatározott időközönként adás-vétel céljából. Legtöbbször vallási ünnepek alkalmával rendeztek, búcsúval egybekötött vásárokat, mert egyébként régebben az eladók és vevők között a rendszeres érintkezés nehézségekbe ütközött. A régi vásárok bizonyos fajtái a XX. században is megmaradtak. A heti nagypiacok helyi jellegűek voltak. Szolnokon hétfőn, csütörtökön, kora tavasztól késő őszig tartott, 15-20 kilométeres körzet településeiből, a tanyavilágból volt árufelhozatal, főképp zöldség és gyümölcs. Az országos állat- és kirakodóvásárok tömegeket megmozgató események voltak, amikor más városokból, megyékből is érkeztek ipari és kézműipari termékekkel árusok. Szolnok város, mint az Alföld kapuja, fekvése folytán az országutak vonzáskörébe tartozott: itt volt az egyetlen átkelőhely Pest-Buda felől jövet a Tiszán. A város a XIX. század közepétől évente többször rendezhetett országos állat- és kirakodó vásárt. Ilyenkor az árusok 80- 100 kilométernél messzebbről is jöttek lovas szekereikkel, és hozták művészien kimunkált termékeiket. Szolnok város kisiparosai is kitelepültek: csizmadiák, szűcsök, bútorasztalosok, kefekötők, bádogosok, kötélgyártók, vászonszövők, szőnyegkészítők, cukorka- és mézeskalács árusok, valamint az elmaradhatatlan lacikonyhák. Hullámzott a tarka tömeg. Az elemi iskolákban nem volt aznap tanítás. Sok volt a tolvaj, zsebmetsző. A piti, kis, filléres, bóvli árut lopó gyerekeket ritkán fogták el. A tanyavilágból bejött béresek a szeptemberi vásárkor kapták meg évi bérüket, hogy lábbelit, ruhát vegyenek. Az óvatosaknak ez sikerült, de a butákat kifosztották a dörzsölt szerencselovagok. Csillogó zsebórák melletti facövekekre kellett három fakarikát dobni. Ám úgy volt kiötölve, hogy az ne sikerüljön, de mire belátta a nehéz szerszámhoz szokott kezű játékos, a fele pénze akkorra már oda lett. (Folytatjuk) Szurovecz Pál, Szolnok Molnár Zsuzsa, Szolnok Randalírozók járják éjszaka a várost értékeink A vandálok pusztítása nekünk gyakran sok pénzbe kerül A konténerbe mászott, iskolát került Úgy tudom, hogy a gyerekeknek iskolában a helyük délelőttönként, mert egyébként a szülőnek a családi pótlék kézhezvételével meggyűlik a bajuk. Szomorú dolgot láttam egyik délelőtt a szolnoki házunk előtt. A szemetes konténerhez ment új(?) kerékpárral, szatyrokkal egy kukázó nő, 8-10 éves gyerekével. A gyerek bemászott a szemét közé a konténerbe, ott turkált, kiadogatott valamit, végül a nő kiemelte a gyereket a háztartási hulladékok, használt macskaalom stb. közül. Szomorú, hogy tanulás helyett ilyen egészségtelen „munkával” telik egyes gyerekek ideje. B. Jánosné, Szolnok Nagy tudású és melegszívű ember volt pedagógia Kiemelkedő életpályát futott be dr. Páldi János » Dr. Páldi lánosra, a Szolnoki Varga Katalin Gimnázium egykori igazgatójára emlékeztek nemrég az Új Néplapban. Rákóczifalviként részt vett a II. világháború után a tanítás megkezdésében a községünkben. Nekem második elemistaként ő volt az első férfi tanítóm. Az 1980/81-es tanévben Szolnokon, a Varga Katalin Gimnáziumban folytatta tanulmányait fiam, ahol engem a szülői munkaközösség elnökévé választottak. Az Akadémiai Kiadó 1981- es számából az ő ajánlásával tartottam előadásokat a munkaközösségi tagoknak, ahol a szülők elfogadták általam tolmácsolt javaslatait. Nagy tudású ember volt. Később a Finnugor Népek Baráü Köre elnökeként színvonalas, közösség összetartó tevékenységgel munkálkodott. András és Ernő testvérei is sikeres szervezőmunkát végeznek városukban, Rákóczifalván. A kiemelkedő pedagógusról a Varga Katalin Gimnáziumban tantermet, Mezőhéken iskolát neveztek el. A gimnázium nagytiszteletű igazgatójának, emléktábláját, Simon Ferenc szobrász- művész alkotását 2005-ben avatták fel a szolnoki Damjanich János Múzeumban. Tisztelettel hajtok fejet dr. Páldi János emléke előtt. Máté Jánosné Szekeres Júlia, Rákóczifalva Az 1984-es tanévzáró ünnepségen a Varga Katalin Gimnázium igazgatója, dr. Páldi János mellett a visszaemlékező SZMK elnöke, Máté Jánosné A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megie- lentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a zoltanne.szun- di@axelspringer.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még a SZ0U0N.hu internetes oldalon.
