Új Néplap, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)

2011-03-30 / 74. szám

12 ÚJ NÉPLAP - 2011. MÁRCIUS 30., SZERDA MEGYEI TÜKÖR Olvasóink írtáK Szerencsés árokszállásiak Mig sokhelyütt további leépí­tésekről hallani, megyénk északi csücskében, a Mátra- aljához közeli Jászárokszállá- son az utóbbi években folya­matosan, örvendetesen nö­vekszik a munkahelyek szá­ma. A napokban olvastam a lapban arról, hogy nemrég mintegy félezer új álláshelyet hozott létre az egyik cég egy gyártócsarnoka bővítésével. A városlakókról és az ipari övezetet érintő árvízről hal­lottam Jászárokszállás város nevét tavaly többször is a mé­diában említeni. A lakóhe­lyemhez közel fekvő kisváros a gondjai ellenére fejlődik, utak, kerékpárutak, közmű­vek épülnek, átadták a város­központi körforgalmat stb. Egyre több cég foglalta el az utóbbi időben az ipartelepe­ket, biztosítva az ott élőknek a munkát, az egyik legutóbbi bővítésével például már ezer- hatszáz főre is emelkedhet az e munkahelyen dolgozók szá­ma. Jó, hogy nemcsak szak­képzettek, hanem sok olyan ember is kaphat munkát helyben, akiknek nincs ugyan szakmája, de betanít­hatok az ottani feladatvégzés­re. Az is fejlődésére válik a te­lepülésnek, hogy a munkahe­lyek megszaporodtával oda tudnak csábítani mérnökö­ket, diplomásokat, ezúton is a városukban éfő értelmiségi­ek létszámát növelve. A helyben való munkavál­lalási lehetőség azt is jelenti egyben az ottani lakosság­nak, hogy feltehetően nem ‘ vándorolnak innen el az em­berek. Megélhetési módjukat megtalálva a fiatalok is itt te­lepednek le, sok más me­gyénkben városban vagy fal­vakban élőkkel ellentétben. Szerencsések a jászárok­szállásiak,' bár csak több ilyen munkahelyteremtő le­hetőség lenne jó más telepü­léseken is! V. A. Jászdózsa * * * Várjuk Olvasóink leveleit az Új Néplap (5001 Szolnok, Mé­száros L. út 2.), vagyazoltan- ne.szundi@axelspringer.hu e- mail címre. Bolyai-díjat kapott Lilla oktatás Doktori iskolai helyet is ért a rangos elismerés A szolnoki Kovács Lilla az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanul. Az Ifjúsági Bolyai-díj esélyt ad neki egy doktori iskola elvégzésére is. Szolnoki egyetemistának ítélték oda az ötödik alka­lommal átadott Ifjúsági Bolyai-díjat. Lovász Lilla az ógörög nyelv oktatásá­ról írta győztes pályázatát. Baranyi György Az örvendetes tény: a 22 éves, szolnoki Lovász Lilla, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Böl­csészettudományi Kara klasszi­ka-filológia mesterképzésének első évfolyamos hallgatója kapta meg a 2010. évi Ifjúsági Bolyai- díjat felsőoktatási kategóriában. Az elismerést februárban vette át Budapesten, a Nemzeti Erő­forrás Minisztériumban. Szolnokon, a Várkonyi téri 18 emeletes ház hetedik szintjének egyik lakásában ülünk Lillával. Előttünk az asztalon a Bolyai-ok- levél, s Lilla már mondja is: az If­júsági Bolyai-pályázat témáját mindig az előző évi Bolyai-díjas tudós jelöli ki. Ez esetben Ritoók Zsigmond ókorkutató írta ezt ki, A középiskolai ógörög nyelv ok­tatása 1850 és 1945 között cím­mel. Erre várták gimnazisták és egyetemisták jelentkezését.- Hivatali kötelességem meg­említeni, hogy az Eötvös Kollégi­um tagja vagyok, és nagyon so­kat köszönhetek az intézmény­nek, az igazgatónak és a mű­helyvezetőmnek. Az ő segítsé­gük révén vettem fel a kapcsola­tot a Pedagógiai Könyvtár igaz­gatóhelyettesével, s fogtam bele a pályázatba. Az egyetem mel­lett folyamatosan kellett kutató­munkát végeznem a Pedagógiai Könyvtárban -.vázolja a mun­kamódszert Lilla. - Megismer­tem, hogy milyen iskolarend­szer, hányféle iskolatípus léte­zett a vizsgált korszakban. Úgy gondoltam, az lesz a legjobb, ha speciálisan egy gimnázium tör­ténetét fogom végignézni, hogy ott hogyan oktatták az ógörögöt. A Trefort Utcai Gimnáziumot vá­lasztottam, amely az ELTE gya­korlógimnáziuma a mai napig. Abban az időszakban divatja volt minden tanév végén úgyne­vezett értesítők kiadásának, benne a részletes tananyaggal. Bizony jó nagy stócot kellett vé­giglapozgatnom... Egy szó mint száz, a sikeres pályázatvédés után Lillának ítél­ték oda az Ifjúsági Bolyai-díjat, s mellé megkapta a pénzjutalmat és az államilag finanszírozott doktori iskolai helyet. Ez utóbbi­nak Lilla az ELTE Ókortudomá­nyi Intézetének iskoláját válasz­totta. Lilla egyébként középiskolás­ként a szolnoki Tiszapartí Gim­náziumba járt, s hangsúlyozza: nagyon sokat jelentett az, hogy ott már tanult latint. Bár igaz, először nagyon megijedt ettől, de hamar megszerette, köszönet ér­te a tanároknak. A történelmet pedig mindig is szerette, rend­szeresen részt vett tanulmányi versenyeken történelemből és latinból.- Aztán negyedikesként, ami­kor döntenem kellett a továbbta­nulásról, az akkortájt bejött bo­lognai rendszer felülírta azt a tervemet, hogy latin-történelem szakra menjek, mert ilyen nem indult. Az ELTE nyílt napján az­tán megfogott a klasszika-filoló­gia tanszéken az, hogy a latin szakon mindenki ismer minden­kit, családias a hangulat. Mellet­tük döntöttem. S hogy mi szerepel Lilla terve­iben? Az Eötvös Kollégium kap­csolatban áll a bolognai egye­temmel, ahova remélhetőleg az Erasmus-pályázat útján, ösztön­díjjal fog a jövő félévben kijutni. Hivatalosan egy félévet tölt el ott, s kutatási területként a göröggel kapcsolatos területet próbál ta­lálni. Már bele is kezdett az olasz nyelv elsajátításába. Persze ide­gen nyelvből nehéz lenne meg­fogni, hiszen angolból középfokú nyelvvizsgája van, és ógörögül, latinul, illetve újgörögül is tanul. A németet pedig csak azért hagyta abba, mert ennyi nyelvta­nulás már túl sok időt venne el az egyetemi tanulmányoktól. Az ötödik pecsétre talán már lesz ideje LILLA Budapesten kollégista, és hétvégenként jár haza Szolnok­ra. Igaz, legutóbb olasz nyelv- gyakorlaton volt Velencében, ezért három hét kimaradt a ha­zalátogatásból. Maradék sza­badidejében sok mindent sze­ret csinálni. Ebből nem marad­nak ki a könnyűzenei koncer­tek és persze a barátok sem. Az olvasás is a „szeretnék”foga­lomkörébe tartozik, ám szépiro­dalmi művek helyett leginkább a szakirodalomra futja az ide­jéből. Mindenesetre most bele­fogott Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét című regényébe - talán lesz rá ideje végigolvasni. Kitüntetést kaptak szakmai munkásságukért az ünnepen Kitüntetéseket adományozott dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter még a nemzeti ünnep alkalmából több megyebeli sze­mélynek. Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt kitüntetést vehetett át Tandiné Terenyi Mag­dolna, a Köükövízig ügyintézője három és fél évtizedes példamu­tató szakmai munkája elismeré­seként. Magyar Agrárgazdasági Minőség Díjban részesült a jász- dózsaiTarnamenti-2000 Zrt, a dí­jat Kovács István, a zrt. vezérigaz­gatója vette át. Életfa Emlékplakett Ezüst foko­zata kitüntetést adományozott a miniszter dr. Gál Istvánnak, a megyei állat-egészségügyi állo­más nyugalmazott állatorvosá­nak az állategészségügy érdeké­ben végzett munkájáért. Életfa Emlékplakett Bronz fokozata ki­tüntetést kapott Koczkás István, a Jászberényi Körzeti Földhivatal nyugalmazott csoportvezetője az ingatlan-nyilvántartás területén végzett munkájáért és Pintér Zol­tánná Varjassy Valéria, a Szolno­ki Körzeti Földhivatal nyugalma­zott főelőadója kárpótlási, rész­arány-kiadási területen végzett munkájáért. Miniszteri Elismerő Oklevél­ben részesült Szűcs Pál, a megyei kormányhivatal növény- és talaj- védelmi igazgatóság növényvé­delmi felügyelője növény-egész­ségügyi tevékenysége elismeré­seként és Vida Ildikó, a Közép-Ti- sza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fel­ügyelőség engedélyezési ügyin­tézője hatósági munkája elisme­réseként. ■ B. Gy. Tetten érték a rendőrök a fémtolvajokat Tetten érték azt a négy tolvajt, akik hétfőn kora délután egy volt savüzem bekerítetlen telephe­lyére mentek be, hogy az ott lé­vő romos épület lépcsőiről az él­védő szögvasakat megpróbálják • ellopni Szolnokon — adta hírül a rendőrség. Vésővel, kalapáccsal láttak neki a munkához, azon­ban a járőrök tetten érték őket. A két férfit és két nőt előállítot­ták, kihallgatásuk során elis­merték tettüket. ■ Tv-notesz '■**' VALKÓ MIHÁLY ROVATA Mi tagadás, Joshi Bharatot én igenis kedvelem, jóllehet „békít- gető” műsoráért, amikor be­szüntették, könnyet bizony nem hullattam: béke poraira. Egyé­niségének kedvessége vonz en- gemet. így aztán, ahogy meg­tudtam, hogy új műsora is van a Fem-3-on, meg is kerestem: lás­suk, mit is művel ezúttal a mi kedves Joshi Bharatunk. Nos, elsőként meglepetés: társa is van, nincs egyedül, méghozzá az igencsak .vidám, kacajos Gombos Edina, s láthatóan el is vannak ők jól egymással. Ezzel nem is lett volna tehát baj, azzal viszont már igen, amit felszol­gáltak nekünk. Mert volt abban Edina és Joshi - kettesben mindenféle vegyesen, akárcsak egy szatócsboltban, ömlesztve, a titokzatos ezotériától a konyha művészetéig. Na és meghívott celebek! A színész Hujber Fe­rencről megtudhattuk, élete ki­lenc évente változik mindig egy-egy nagyobbat, de hogy mi­ért is, titok maradt. Pedig de jó is lett volna az okát is megtud­ni! Aztán bemutattak egy má­gust, aki állítólag mások agyába is belelát, a Joshiéba minden­képp, és el is játszották, s jól el­szórakoztak vele, míg mi, kívül­állók csak nézhettük egykedvű­en. Majd sok-sok „bölcsesség”, főképp női nézők számára, merthogy a csatorna egyébként is őket célozza meg. Arról pél­dául, mit tegyen egy anya, ha fi­acskája azt kéri, magyarázza meg neki, hogyan is születik egy gyermek. A megoldásra a receptet egy színésznő, melles­leg gyakorló mama, Fésűs Nelli adta meg, mondván: egyszerű­en közölni kell az őszintét. (Va­lóban ilyen egyszerű lenne?) Nehogy azt higgye, hogy egy baba káposztalevélen jön a vi­lágra. Majd a könnyed csevegés ráfordult egy újabb elcsépelt problémára: mivel is üldözik el a nők a pasit? (Már aki.) Azzal, ha meg akarják mindenáron változtatni! Es ezt az ilyen ügyekben igen jártas Kánya Ka­ta fogalmazta meg. És nehogy már komolytalannak tűnjék ez az egész, szóba hozatott egy, az anyaotthonokat támogató jóté­konysági kezdeményezés is. Mindez alatt pedig a konyhá­ban - ott is egy celeb, Popey - elkészült a marcipán csoda, me­lyet Edina és Joshi meg is ízlelt, s oly finomnak találta, hogy Jo­shi menten közölte is velünk, odahaza ő is elkészíti majd az ő drága nejének. (Sok sikert!) Vé­gül is, amit közösen „feltálal­tak” nekünk, annak — sajnos — se íze, se bűze, azaz íztelen volt, és felszínes, üres is, mint az a fröccs, melyből épp a legfonto­sabbat, a bort felejtették ki. ■ Karcagi nótás fiúk. Tavaszköszöntő műsorukon nótacsokrot adott elő Bartha András, Ferenczi Béla, Karcagi Nagy Zoltán, Kolostyák Gyula és Monzinger Ferenc (képünkön). Kísért az Új Generáció Cigányzenekar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom