Új Néplap, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-08 / 6. szám

12 MEGYEI TŰKOR UJ NÉPLAP - 2011. JANUAR 8., SZOMBAT g HIRDETÉS KORMANYABLAK INTEGRÁLT ÜGYFÉLSZOLGÁLATI IRODA 2011. január 3-án a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság épületében 5000 Szolnok, Kossuth tér 5/A. megkezdte működését az Integrált Ügyfélszolgálati Iroda. Az ügyfelek terheinek csökkentése érdekében e naptól kezdődően lehetőség nyílik többféle, eredetileg más­más hatóságok döntését igénylő kérelmet egyszerre, egy helyen is benyújtani. A Kormányablak hétfőtől péntekig 8.00-20.00 óráig áll az ügyfelek rendelkezésére, annak érdekében, hogy ne csak munkaidőben, hanem munkaidőn túl is lehessen majd ügyeket intézni. Az Ügyfélszolgálati Irodán lehetőség nyílik arra, hogy:- az ügyfél az ügyfélszolgálati munkatársak segítségével ügyfélkaput létesítsen,- az ügyfélkapun keresztül az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak nyilvántartásában róla nyilvántartott adatokat megismerhesse,- a gyermekgondozási segély, anyasági támogatás, családi pótlék, gyermeknevelési támogatás igénylése iránti kérelmét előterjessze,- a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXV1II. törvény 17. § (9) bekezdése szerinti kártalanítási eljárás iránti kérelmét, valamint- a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 22. §-a szerinti utazási költ­ségtérítés igénylése iránti kérelmét,- továbbá az önkormányzati hatáskörbe tartozó szabálysértési ügyekben a határozat végrehajtásának mellő­zésére irányuló méltányossági kérelmét előterjessze. Az Ügyfélszolgálati Iroda tájékoztatást nyújt az ügyfelek részére az eljárás menetéről, valamint az eljárással kapcsolatos ügyféli jogokról és kötelezettségekről:- a Magyar Igazolványok, Magyar hozzátartozói igazolványok által biztosított diákkedvezmények bejegy­zésére, visszavonására irányuló eljárással, a Magyar Igazolványok, Magyar hozzátartozói igazolványok kiadásával összefüggő eljárással kapcsolatosan,- a nem magyar állampolgárok által Magyarországon házasságot kötni, vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíteni kívánó ügyfeleknek a bemutatott külföldi okiratok elfogadhatósága ügyében,- a Magyarországon élő magyar állampolgár, hontalan, illetőleg a menekültként elismert személy külföldön történő házasságkötéséhez, bejegyzett élettársi kapcsolat létesítéséhez szükséges tanúsítvány kiadása ügyében,- gyermekgondozási díj igénylése, valamint terhességi-gyermekágyi segély igénylése ügyében,- az egyéni vállalkozói tevékenységet végző, illetve egyéni vállalkozást alapítani kívánó természetes szemé­lyek részére egyedi ügyük intézéséhez internetes kapcsolati lehetőséget, szakmai és informatikai segítséget nyújt. Az ügyfélszolgálati irodát a megye lakosai, gazdasági és egyéb civil szervezetei személyesen, vagy meghatalmazottjuk útján kereshetik meg. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Máris jöttek felajánlások segítség Életeket menthetnek meg a hidegben Az elmúlt egy hónap tragédiaso­rozata, mely otthonukban vagy az utcán megfagyott emberekről szól, rávilágított arra, hogy igen­is foglalkoznunk kell embertár­sainkkal. Természetesen ilyen­kor a hajléktalanok helyzete is fókuszba kerül. Ám mint meg­tudtuk, ez csak egy ideig tart, pedig nagy szükség van a segít­ségre. —Az adományok gyakran hul­lámokban érkeznek, de az el­múlt egy hónapban semmi nem jött - mondta el Varga-Dudás Ágnes, a szolnoki Humán Szol­gáltató Központ utcai szociális munkása. — A felajánlások­kal pedig emberéleteket menthetünk, hiszen sok ellátottunk él kint az utcán, hidak, felül­járók alatt. Nekik a takarók, ruhák, matracok nagyon szükségesek, így elkerülhetőek le­hetnek a de­cember 18-ai esethez ha sonló tragédi ák, amikor egy ügyfelünk ve­szítette .az életét a nagy hidegben. A na­pokban az Új Néplapban megjelent cikk azonban el­indított valamit, hiszen a megjelenés után azonnal kaptunk felajánlásokat. A takarókat azóta már ki is , osztottuk a rászorulók­Varga-Dudás Ágnes a tea­járattal is segít a fedél nélkül élőkön nak, nálunk az ilyen holmik fo­gyóeszközök, mindig szüksé­günk van rájuk - tette hozzá. A szakember elmondta, rossz helyzetben vannak, ugyanis a beérkező adományok egy részét nem tudják felhasználni, mert olyan rossz állapotú ruhákat, ci­pőket kapnak, amiket már nem lehet viselni. Ahogy ő fogalma­zott, azok, akik adnak, rendsze­rint kis jövedelemből élnek, to­vább használják a holmijaikat, így amikor azok hozzájuk kerül­nek, már nem használhatóak so­káig. Sajnos, akiknek lehetősé­gük lenne adakozni, azok sok­szor nem teszik ezt meg. Jól mu­tatja, hogy a támogatók között csupán egyetlen vállalkozás van, amely az étkeztetésben tud segí­tő kezet nyújtani az utcán élők­nek — fűzte hozzá a szociális munkás. Emellett gond az is, hogy leginkább női ruhák érkez­nek felajánlásként, pedig a leg­több ellátott túlnyomó többség­ben férfi. Télen sokkal több feladatuk van a szolgáltatóközpont mun­katársainak is. Rendszeresen járják a vá­rost, és fi­gyelik az ut­cán élő embere­ket. Ahol szüksé­ges, azonnal beavat­koznak, ha kell, férő­helyet biztosítanak szivacsokon, hogy elkerüljék a kihűlés veszé­lyét. Ennek ellenére egyik reg­gelre egy hajléktalan odafagyott az egyik buszmegállóhoz. Az is probléma, hogy az embe­rek nincsenek tisztában azzal, hogy ha segíteni akarnak, azt miként tehetik meg. Varga-Du­dás Ágnes elmondta, amennyi­ben a 36-70-940-36-01-es tele­fonszámon jelzik a felajánláso­kat, azok biztosan megérkeznek a rászorulókhoz. ■ E. Cs. „Olyan csókra berendezett szája vót” A sáros dűlőúton nehezen bol­dogulunk a motorral. Egyik szemmel a tanyákat fürkészem, a másikkal a kátyúkat. Öreg né­ni ballag szembe velem.- Zsigát keresi? A piros képű Zsigát? Ott lakik abba a cserép­tetős tanyába!- Csiha, Bogár te, hogy a ros- sebb essen belétek! A szőrmókok farokbehúzva osonnak a góré alá.- Ne féljen tőlük, a jó ember­re csak büfógnek... A puli meg­érzi, nekem elhiheti... Beinvitál a konyhába. Zsiga bácsi középmagas, pirospozs­gás, pörge bajszú barna ember. Jó ötvenesnek vélem. Kalapja a feje búbján, huncutul néz rám, összeszűkül a szeme.- Nem az adóhivatalbul gyütt?- Nem. Miért?- Mer olyan pápista színe van, mint aki sokat napozik a szobában.- Újságíró vagyok. Zsiga bá­csiról már sokat hallottam... Elneveti magát.- A hat asszonyrul, ügyi? Va­lamennyi törvinyes vót... Bólintok.- Látja, híre megy ennek, mint a körömfájásnak. Nem te­hetek rula, mindig szerettem a fehircselideket... Előveszi a csibukot, megtörni, rövid szünetet tartva hátradől a karszékben, aztán pöfékelni kezd.- Szolnok megye szélibe hat éve kötöztem. Nem idevalósi va­gyok én, hanem nádudvari. Ott születtem '904-ben, kilencen vótunk testvirek. Apám kubi- kolt, én öt elemit jártam, oszt a libapásztorság következett. Ki- sőbb juhásznak szegődtem, és 18 évesen odaálltam a szülém elé.- Ides, én megnősülök. Elve­szem a Ty. Kovácsék Erzsijét. — Kódusok vattok mindket­ten, mi lesz veletek? — De engem nem hagyott nyugodni a vérem, megesküd­tünk, kikőtöztünk egy rossz ta­nyába, Mihályhalma mellé. Hü, de faros, mellyes gyönyörű fe- hirnip vót az Erzsi! Még a sar­kam is belebizsergett a nizisibe. No, meg kell hagyni, nemcsak niztem, mer rá egy évre fiam született. Eljártam kubikolni, ha vót munka, Erzsi otthon bí­belődött némi aprólékkal. Alig lett másfél éves a gyerek, az asz- szony rozsdás szögbe lépett. Messze vót a patika, nem is ment azonnal doktorho, rá hat napra elvitte... Szünetet tart. Hátradőlt a székben, látszik, ma is fájó em­lék.- A temetis után a gyereket hazaadtam anyámhoz, oszt úgy döntöttem, felkötöm magam. Cudar világ, ráadásul a baj is a szeginyt húzza. Mán a kötelet is előkészítettem, de egyet gondu- tam. Béresnek szegőttem egy nagygazdához. Bírtam a mun­kát, jókipű legény vótam, oszt a gyászév után újra-újra rajta fe­lejtettem a tekintetem egy-egy mutatós özvegyen. A gazda 17 éves jánya is szemet vetett rám. Ráadásul olyan csókra beren­dezett szája vót... — Az milyen? — Csücsöripiros. Se nem me­szelte, se nem kente, mint a maiak, mégis mindig úgy fény­lett az, mint az érett cseresz­nye. Nehezen atták hozzám, de a lakzi után rögtön kivittem a tanyára. Evvel aztán jól bevásá­roltam. Dolgozni nem szeretett, úrilyán vót, a felkelésiül irtó­zott. Égisz nap hevert, így hét hónap után felraktam az ökrös­szekérre, oszt mondtam: haza- migy bogaram az apádho. El is vittem illően, az utolsó párnáját is, nekem ne firtassák a sze- ginysígemet. Odaérve köszön­tem: gazduram, visszahoztam a lyányát, nem vált be, híja nincs semmi, se a hozomány­nak, se üneki! Őhozzá inkább még tettem is, nizze mekkora a hasa! Rá két hónapra jányom született, most Szegeden lakik, azóta két unokám is van. A következő asszony — ahogy Zsiga bácsi bevallotta - elhagyta, mert az örökösen Amerikába vágyott, valami örökségféle után, de ő hajtha­tatlan maradt. A negyediket új­ra temette, az ötödik nem bírt megmaradni a tanyán, annak beszéd, pletyka kellett. így be­költözött a városba, s mindig várta, hogy utána megy, de ő maradt a határban. — A jelenlegi asszonyommal tíz éve ilek, jól megvagyunk. Neki még lehetne, de nekem több gyerek má nem kell, élig az a kettő. Még öt évet lenyomunk idekinn, aztán irány a város. Áll a kockaházam, má csak vakol­ni kell. Téesznyugdíjas vagyok, a két tehén meg megadja a na­pi 26-28 litert. Ez is szép sum­ma... — Zsiga bácsi hatszor nősült. Nem sok ez? —Eccere a let vóna, de így sor­jába nem. Van, akinek egy is strapa, nekem így gyött... — Sok nőismerőse volt... — Nem panaszkodok, szeret­tek. Meg ami fontos, akatt is hozzájuk tehetségem. No, nem vagyonilag, hanem lámpafúvás után. — Mi a véleménye a nőkről? — Csak szeretni lehet és kell ükét. Én fehércselidet se meg nem ütöttem, se meg nem szid­tam soha. Nem szabad azokat bántani, simogatni kell vala­mennyit, mint a hímes tojást húsvétkor. — Ennyi házasság után isme­ri a nőket? A fejét rázza: — Ahho kérdezze meg azt, aki tizenhétszer nősült. Neki má csak nagyobb tapasztalata adó­dik. Nem igaz? D. Szabó Miklós (1978. október 14.) d. szabó Miklós újságíró néplapos pályafutása során írt cikkei közül válogatott ki tíz, számára legemlékezete­sebb írást, amelyeket az Új Néplap hasábjain újra közlünk. KÖNYVAJÁNLÓ A Mindennapi történelem című kiadvány az egyik legérdeke­sebb a könyvsorozatok között. Különböző korok, egykor volt emberek hétköznapi életét, mindennapjaikat, er­kölcsüket és szokásai­kat mutatja be olvas­mányosan, sok fotóval, rajzzal. A legutóbbi kö­tet a görög aranykorba vezeti el az olvasót. Ho­gyan éltek a nők Athénban vagy Spártá- ban a klasszikus ókorban, Pe­riklész idején? Mennyibe került egy rabszolga? Hogyan válha­tott valaki állampolgárrá? Miért kedvelték annyira a görögök a lakomákat? E kötet valóságos időutazás: elénk tárja, hogyan töltötték mindennapjaikat a gö­rög férfiak, nők, gyerekek, a polgárok, az idegenek, a rab­szolgák. Róluk szól ez a színes stílusban megírt, érdekes össze­foglalás, amelyet gaz­dag képanyag tesz még élvezetesebbé. A könyv igyekszik feltár­ni azt a társadalmi el­lentmondást, amely egyszerre tűnt barát­ságosnak és kegyet­lennek, újítónak és maradinak, megengedőnek és szigorúnak. Egyszóval bemu­tatni azt a világot, amelyben megszületett a demokrácia. (Mindennapi történelem: Hét­köznapi élet a görög aranykor­ban. Kiadó: Corvina) m B. Gy. Megújultak a szobrok. A kunszentmártoni Szent Márton-plébániatemp- lom nemrég ünnepelte püspöki felszentelésének ÍOO. évfordulóját. Ez al­kalomból több szobrot Is felújítottak. Képünkön Faragó Sándor hitoktató mutatja a még elhelyezésre váró megújult szobrokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom