Új Néplap, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-31 / 25. szám

ÚJ NÉPLAP - 2011. JANUÁR 31., HÉTFŐ

9

MEGYEI TÜKÖR

Kiadta magát állatorvosnak, rendőrnek is

interjú Beszélgetés a szolnoki börtönben - Volt, hogy herélnie is kellett, de alig találta

A szolnoki börtön nevelőtiszti szobájában ül előttem ez a 24 éves fiatalember. Félhosszú haj, rövid szakáll, megnyerő tekintet, kedves, közvetlen modor. Az ember bárminek elképzelheti az előtte helyet foglaló békéscsabai Horváth Zoltánt. Volt ő sok minden, hiszen legutóbb is csalás miatt vonták ki a forgalomból.

D. Szabó Miklós

— Horváth úr! Hozzájárul a beszélgetéshez?- írásba adom, mert végre úgy kerülök az újságba, hogy nem köröznek.

— Hallottam, nagy átváltozó, és fantasztikus balhékat csinált az ország egyik csücskétől a másikig. Mikor is kezdte?- Tizenhét évesen, amikor megkaptam az asztalos szakmunkás-bizonyítványomat. Mindez 1987-ben történt Gondoltam, pénzt keresek, és mivel a kutyám többször elvittem a doktorhoz, úgy határoztam, a Csaba környéki tanyavilágban állatorvosnak adom ki magam. Van, akinek évek kellenek a tanulmányok befejezéséhez, én két nap alatt doktor úr lettem.

— Miképpen?- Felültem egy kismotorra. Szereftfehi fehér köpenyt, volt orvosi táskám. Benne gyógyszerek, injekciós tűk és temérdek desztillált víz. Gondoltam, ha ezzel oltom be a jószágokat, nagy baj nem lehet. Emlékszem, az első tanyában 50 év körüli gazda fogadott. Pálinkát is adott, mert azt mondtam: mi, békéscsabai állatorvosok körjáratot csinálunk. Igen? - kérdezte. Ha már eljött, nem bánom, oltsa be az aprólékot baromfivész ellen. Harminchat forint volt akkor darabja, és csak azon az egy helyen hét és fél ezret kerestem. Igen ám, de azt is közölte, a tehén nem adja a tejet, csináljak valamit. Összeszorult a szívem, te jó ég, mit tegyek? Gyorsan határoztam, egybekevertem minden őrültséget, és beadtam egy injekciót. Nem ragozom tovább, ez a gazda a tárgyalásomra is eljött, és arra kérte a bírónőt: ne

büntessenek meg, mert az injekció óta a kérődző jól tejel.- Máshová is eljutott?- Ajaj! Szívesen fogadtak minden tanyában, sokszor reggelit is kaptam. Az egyik helyen malac- herélés várt rám, korábban azt se tudtam, hol a golyója. Azért csak kivágtam a visító süldőt, később meg belejöttem.

— Hány helyre jutott el?- Harminchétre. 1987 júliusától november elejéig. Akkor jött a rendőr, és anyu is ott tudta meg. Kaptam egy évet, leültem belőle kilenc hónapot.

— Kiszabadult és megfogadta...- Nem fogadtam én semmit. Stílust váltottam. 1989/90 a pártalapítások évei. Gondoltam, megalapítom a Kubikosok Pártját, ez ott Csongrád környékén jól hangzott. Még a televízióban is felléptettek. Hozzáteszem, a taxisblokád idején sok aláírást gyűjtöttem, és ezeket lobogtattam: már ennyi tagom van. Felkerestem az MDF-et, a Fideszt, az MSZP-t, a függetleneket, hogy segítsenek. Segítettek.-A legjobban melyik párt?- A kisgazdák, tőlük 350 ezret kaptam. Kocsit béreltem, elit helyekre jártam, és jöttek a nők is. Mert ahol pénz van, ott nőknek is lenni kell, hiszen közülük sokan szeretik a pénzt, a pénzes palikat. Ekkor megint ruhát és stílust kellett váltanom. Szolnokon voltam egy csajnál, gs láttam magam a televízióban, hogy köröznek. Na, Zoli, mondtam, ennek fele sem tréfa. Szerencsére a lány nem vette észre a körözést. Annak ellenére eljöttem tőle, és másnap irány Pest. Volt forintom, irány a jelmezkölcsönző, ettől kezdve reverendás pap voltam. Imakönyvem is lett, ez ma is velem van a cellámban.- Miért ennél a hivatásnál kötött ki?- Egyszerű. Sokszor keveredtem igazoltatásokba. Azt tapasztaltam, nincs az a rendőr, aki egy plébánostól - legyen az állomáson vagy utcán - személyit kérne. Egyébként személyim is volt, természetesen hamis. Egymás után kerestem fel a parókiákat, hogy ellopták a kocsimat. Segítettek: van ahol négyezret, máshol

ötezret, ritkán tízezret kaptam. Esztergomba is eljutottam, ahol

előadtam a régi mesét, kifosztottak. Erről rendőrségi igazolásom is volt, pecsétes. Elég az hozzá, a palotában egy magas rangú személy fogadott. Meghallgatott, végigmért, leültetett, és átment egy másik szobába. Percekre egyedül maradtam, és láttam, az asztalon pecsétes üres iratok hevernek. Belemarkoltam a paksamétába, és a diplomatatáskámba tettem. Hamarosan jött az úr, tőlük 10 ezret kaptam és alá is írtam, hogy átvettem. Két nap múlva elvetődtem Győrbe, ott a Káptalan dombon van a püspökség. Bementem a titkárságra, és éppen hozzáfogtam volna a szövegemhez, amikor egy baj történt, de ez nekem szerencsét hozott. Felborult a táskám, kiszóródott belőle minden, köztük a sok pecsétes egyházi, esztergomi irat. Rám nézett, elmosolyodott és így szólt: Ön jött a

segélyekért? Fogalmam sem volt, miféle segélyekről van szó, de bólintottam. Azt hiúék, engem küldtek Esztergomból. Ezután beszélgettünk, úri módon megebédeltettek, és 64 ezer forintot csúsztattak a táskámba. Nagy hálálko- dások közepette távoztam. Irány az állomás, Pest. Igen ám, de elment az utolsó vonat, és a következő hajnalban indul, közölték. Nem baj, megveüem a jegyet, leültem a padra, a táskát a hónom alá szorítottam és a reverendában elbóbiskoltam. Arra ébredtem, két rendőr finoman ráz. No, lebuktam, villant át az agyamon. Kiderült, egy frászt. Átkísértek a forgalmiba és ott közölték: Atyám, igazoltatás folyik, azért kértük, fáradjon ide. Itt nyugodtan bóbiskolhat, meg a táskája sem lesz veszélyben. Köszöntem, megáldottam őket, hogy menekültem meg. De csak átmenetileg, mert a fényképes körözés

már érvényben volt, és 1991 áprilisában Szolnokon lebuktam.- Mikor szabadult?- 1992-ben. Hazamentem Csabára, de a szüleim elzavartak. Elutaztam egy lányhoz Bátaszék mellé. Összeköltöztünk, és úgy tűnt, én a börtönt csak kívülről látom ezentúl. Ő is dolgozott, én is, a szüleinél laktunk, szóval éltem az átlagemberek mindennapjait. Sajnos beütöú a baj: a hites párom félreléped. Nem tudta, miért tette, én erre összeszedtem a cók- mókom, felmondtam a munkahelyemen, és tavaly októberben búcsút intettem Bátaszéknek.- Hol kötött ki?- Sok helyen. Forintom maradt bőven, jó helyre volt éltévé, végül ez okozta a vesztem. Szóval tavaly ilyenkor szabad ledern ismét, és újra stílust váltottam. Most a szegény állampolgár szerepe következett Előadtam kifosztottak, kiraboltak, videm pecsétes igazolást Felkerestem ötven polgármestert, plébániát, a Máltai Szeretetszolgálatot sem hagytam ki. Szolid, szerényvoltam, így szinte mindenhol leesed 4-5 ezer. A másik módszerem az volt: felutaztam Budapestre. Id kiválasztottam egy benzinkutat és stoppoltam. Nem Trabantnak, Wartburgnak, Ladának, hanem nyugati márkájú kocsiknak. Ha fújta, ha hordta idő volt, kiska- bátban, hogy lássák, kifosztottak, megloptak. A nagy többség adod. Volt, áld ezret, a másik háromezret, előfordult, hogy tízezret. Bőrkabátot;'bundát, szőrmesapkát is kaptam. Mindez 1993 decemberétől 1994 februárjáig ment.- Utána?- Lebuktam, megint itt, Szolnokon. De nincs nekem az itteni zsarukkal semmi bajom. Akkor ők voltak az ügyesebbek, és ezt díjazom. Mert én, uram, nem akármilyen figura vagyok. Hozzáteszem, én rontottam el. Kimentem a buszpályaudvarra, és nem volt nálam igazolvány. Arról nem beszélve, felismert az egyik rendőr. Most egy évet kaptam, de ha minden igaz, a jövő hónapban nyílik az ajtó.- Mi minden volt már világéletében?- Állatorvos, plébános, futár, bankigazgató, erdész, pártelnök, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója, katonatiszt, rendőrtiszt, mert ilyen ruháim is vannak.

— Emlékszik a legutolsó tárgyalásra?- Igen. Mondta az egyik ülnök, hogy a tisztelt bíróság vegye figyelembe, hogy a bűncselekmény elkövethetőségéhez nagyban hozzájárult az, hogy az emberek naivak, hiszékenyek.

— Tényleg így igaz?- Nagyon is az. Megdöbbentő a hiszékenységük, a befolyásolhatóságuk. Csak megfelelő módon kell közelíteni hozzájuk.

— A férfiakat vagy a nőket könnyebb rászedni?- Nincs nagy különbség a nemek között, az életkor sem számít. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom.

— Volt, aki bizalmatlanul fogadta?- Igen, de kidumáltam magam. Még egy fontos észrevétel, ha lehet. Állítom, ruha teszi az embert. Nem mindegy, reverenda feszül rajtam, katonatisztnek öltözők, vagy bankigazgatónak.

— Hogyan tovább?- Van egy lelkész, akit szintén átvágtam, de végül megbocsátott. Eljött látogatni is, hozzá utazok. Annyit elárulok, nem ebben a megyében él.

— Mit ígér?- Semmit, mert az nagy hazugság lenne. Helyette inkább azt: búcsúzik egy pap, egy állatorvos, egy pártelnök, egy polgármesterjelölt, mert az is voltam, egy rendőrtiszt, egy bankigazgató. Kérem tisztelettel, vigyázzanak, mert jövök! Mondjuk ide, vissza. Vagy máshová.

— Milyen szerelésben lép ki majd a börtön kapuján?- Most vadászegyenruhában. Mert ha elfelejtettem volna mondani, vadász is voltam...

(1994. október 17.)

d. szabó Miklós újságíró néplapos pályafutása során írt cikkei közül válogatott ki tíz, számára legemlékezetesebb írást, amelyeket az Új Néplap hasábjain újra közlünk.

Bár nő az élettartam, de az uniótól lemaradunk

Dr. Pásti Gabriella regionális tiszti főorvos a megyei közgyűlés legutóbbi ülésén tartott tájékoztatót a térségünkben élők egészségi állapotáról. Ebből kiderül, hogy megyénkben a születéskor várható élettartam jelentősen elmarad az országos átlagétól. Magyarországon belül az Észak-alföldi régióhoz tartozó területek eleve a rosszabb életesélyű részeknek tekinthetők, ahol rosszabb életkilátásai vannak a lakosságnak. Ugyanakkor hazánkban, és így Jász- Nagykun-Szolnok megyében is, folyamatosan emelkedő tendencia figyelhető meg a várható élettartamban. Sajnálatos tény azonban, hogy az érték ennek

ellenére is messze elmarad az Európai Unióban megfigyelhető szinttől.

Jász-Nagykun-Szolnok megye az országos átlagnál rosz- szabb mutatóval rendelkezik. A legutóbbi adatok szerint az EU államaiban a nők születéskor várható átlagos élettartama 83,19 év volt, a férfiaké 77,58 év. Hazánkban a nők ennél 5,43 évvel, a férfiak 7,79 évvel remélhetnek kevesebb életévet születéskor. Jász-Nagykun-Szol- nok megyében ennél is kevesebb, mind a nők, mind a férfiak az országos átlagnál rövi- debb (nők 77,19 év, férfiak 68,71 év) várható átlagos élettartamban bízhatnak. ■ Sz. Zs.

Rendhagyó történelemóra. A magyar kultúra napja alkalmából rendhagyó történelemórát tartottak karcagi általános iskolásoknak. A Csokonai Könyvtárban Kiss Attila író a korabeli kódexek és krónikák stílusában megírt könyvét mutada be. Egy filmen pedig azt, hogyan éltek a kunok, hogyan illeszkedtek be. milyen szerepet játszottak a tatárjárás során.

Megyénkben figyelték meg a legtöbb parlagi sast

Valamelyest nőtt a Magyarországon megfigyelt telelő sasok száma tavalyhoz képest — derült ki a 8. Országos Sasszinkron eredményeinek összesítése során, melyet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzeti park igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve végzett január középső hétvégéjén.

Az idei felmérés mintegy 10 ezer négyzetkilométert érintett, amely lefedte a legjelentősebb sastelelőhelyeket, így a nálunk telelő állomány nagy részét sikerült számba venni. A 8. sasszámláláson részt vevő 258 felmérő mintegy 475 rétisast,

170 parlagi sast, 1 szirti sast és 3 fekete sast regisztrált. Az európai szinten is jelentős sasállományunk megőrzése azért is fontos, mert az elmúlt öt évben egyre gyakoribbá váltak a madármérgezések, amelyeknek mintegy 100 sas is áldozatul esett. A magyar puszták és vizes élőhelyek megfelelő telelőhelyet biztosítanak a környező országokból érkező sasok számára.

Idén Jász-Nagykun-Szolnok megyében rétisasból 29-et, parlagi sasból 51-et figyeltek meg, szirti és fekete sast nem találtak. Ez igen szép eredmény, mivel a parlagi sasból a megyénkben láttak a legtöbbet. ■ B. Gy.