Új Néplap, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-27 / 22. szám

ÚJ NÉPLAP — 2011. JANUÁR 27, CSÜTÖRTÖK DIÁKVILÁG Szükség van kitartásra is! Hogy mi jut eszembe a sztár- ságról? Ez sok ember álma vagy határozott célja. Te­gyük fel például azt a sablo­nos kérdést a gyerekeknek, hogy „Mi leszel, ha nagy le­szel?”. A válasz sokuknál így hangzik: énekes(nő), színész(nő). Azután vegyük példaként a most aktuális tehetségkutatókat! A váloga­tások után játékban maradt csodás hangú sztárjelöltek mind hírnévre vágynak. Oly­kor egyes celebek csupán az arcuknak, nevüknek (és nem tehetségüknek) köszön­hetik sikereiket. Tényleg elég a jó hang vagy a másokat ámulatba ejtő külső? Nyil­ván nem mindig, hiszen szükség van még bátorság­ra, kitartásra vagy megfele­lő háttérre. S valóban sztár a sztár? Hiszen akit kitüntetett figye­lem illet meg, annak ki kel­lene tartania az alapvető vi­selkedési morál mellett is - ez sok hírességre nem jel­lemző. De ugye, nem min­den a hírnév. Sőt!... Mond­hatjuk agyrémnek is: min­denhol ismernek, megszál­lott rajongóid vannak, oly­kor zaklatnak és fenyeget­nek. Vajon megéri a hírnév, a luxusautók, a stylistok ál­tal összeállított hihetetlen mennyiségű ruhaköltemény azt, hogy nincs magánéle­ted? Mindenki maga dönti el... Én spéciéi jól érzem ma­gam annak ellenére is, hogy nem találkozom a saját arc­képemmel a családi videó­kon és fényképeken kívül se­hol. VINCZE NIKOLETTA, 10. D, VKG A széchenyisek kiállításai Az elmúlt időszakban a Széchenyi István Gimnázi­um és Általános Iskola rajz tagozatosainak munkáit két helyen is láthatták a szolnokiak. Elsőként a Ti­sza moziban állították ki néhány tanuló és rajztaná­ruk, Sinka Péter munkáját, aztán a Szandaszőlősi Mű­velődési Házban nyílt kiál­lítás a tehetséges tanulók rajzaiból. Jó sétálni a hóesésben dallam Neked Ébred a táj, A szívem se fáj, Mint a madár, Repülnék már. Amint a sötét éjt a hold­fény, Úgy szeretnélek téged én. Álmok, remények övezik utamat, Felhők, csillagok hallgat­ják hangomat. Szárnyra kap egy dallam, Bízva keres téged, El akarom mondani: Csak érted élek. CSONTOS JUDIT téli örömök Élvezzük a fehéren szikrázó csodás égi ajándékot! Feljön a nap, Elönt a fény. Nem vagyok más, Csak szerelmes én. Talán sokan más városban, más országban képzelik el a jö­vőjüket, de — akármilyen meg­lepő - én sehol máshol sem tudnék teljes életet élni, csak a szüleim mellett, a szülőváro­somban. Ez a folyamatosan fej­lődő város jelenti az otthono­mat, ez jelképez számomra mindent, amit egy hazának mutatnia kell. Kicsiként a Ti­sza partján játszottam, kerget­tem a faleveleket, a Zagyva mellett szedtem a kikericseket, a játszóterekhez köttettek a leg­szebb barátságok. Kisiskolás-, ként remegő térdekkel léptem át első osztályban az iskola ka­puját, majd amikor közeledett az elválás, egyre fájdalmasabb volt délutánonként távozni on­nan. És mégis, újra átéltem ezt az izgalmat, amikor felvételiz­tünk, vártam az értesítőmre, és úgy vert a szívem, amikor a Vargába léptem, mint amikor futkostam a Damjanich strand kövezetén. Szeretném majd fel­nőttként is ugyanezeket az iz­galmakat átélni. Ahogy az én gyermekem játszik majd a hó­ban a Kossuth tér kisfiús szob­ra mellett. És amikor majd együtt állunk a Varga Katalin Gimnázium előtt, és mesélem az emlékeimet, felsóhajtva eny- nyit mondok majd: Igen, ez az én városom, az én otthonom! KUN SZABÓ ELIZABET 10. D VKG Újra esett a hó. A téli csapadék, ha sok van be­lőle, gondot is okozhat, ám azért van jó oldala is annak, hogy havas a táj. A fiatalok is elmondják erről véleményüket... ÁLMOSDI FLÓRA, 10 D., VKG:- Hiányoljuk az igazi, havas telet, amikor meg itt van, ve­gyes érzelmekkel fogadjuk. Az idős nénik panaszkodnak: ne­héz a közlekedés, minden csu­pa lucsok, azok az ostoba au­tósok mindent és mindenkit lefröcskölnek... A kisgyerekes anyukák azt mondják, megfá­zik a kicsi, csurom víz a cipő, bárhová is megyünk, akad a babakocsi kereke. Na és per­sze el kell lapátolni, seperni a havat, átázik a kabát, tönkre­megy a frizura, és hideg van... panasz panasz hátán! Mégis, ahogy kinézek a me­leg tanterem ablakán, egy ki­csit felvidulok a hulló pely- hek láttán. A kisgyerekek is boldogan viháncolnak, nem zavarja őket a hideg. Lehet hóembert építeni, hógolyóz­ni, szánkózni, vagy csak egy nagyot sétálni, és élvezni, ahogy minket is beterít a pu­ha fehérség. Az idősebbek fi­atalkoruk nagy teleire emlé­keznek, mi pedig élvezzük a szikrázó égi ajándékot, amíg lehet. Örüljünk neki! BALÁZS FANNI, 10. D, VKG:- Kinézek az ablakon. Mit lá­tok? Egy hóval borított házte­tőt és felette szürke felhőket. Egy-két napja újra havazik! Vannak, akiknek már most elegük van az egészből, mert seperni és lapátolni kell, és ki­csit meg is értem őket. Beval­lom, én is jobban örülnék, ha ragyogó napsütés és közel negyven fok várna odakint. De erre még várni kell néhány hónapot. Ha tetszik, ha nem. Most esik a hó, s ha már igazi tél van (én személy szerint örülök a hónak) használjuk ki! Hiszen milyen jó is sétálni a hóesésben, hócsatázni, eset­leg szánkózni vagy csak az ott­hon melegében egy forró cso­ki társaságában kibámulni az ablakon a fehér tájra. Én pedig azóta is várom, hogy repüljön felém egy hógolyó! évekkel ezelőtt minden télen a térdemig ért a frissen hullott hó. Imádtam a hangját, ahogy ropogott a talpam alatt. Napjá­ban legalább kétszer beleforgat­tak a hideg hóba a fiúk, és hiá­ba sikítoztam, hogy engedjenek el, nem volt menekülés. Topor- zékoltam, hogy aljas módon ki­használják erőfölényüket A ha­ragom csak pár percig tartott, és a nap végén már állt a közö­sen felépített hóemberünk. ma már sokszor csak a sárba tudnának beleforgatni az az­óta felnőtt fiúk. Havat szinte csak a tévében látunk, és egy-egy rövidke hóesésnek uj­jongva örülök. Egy biztos, a régi téli emlékeimet örökre az eszembe véstem, és ha egy mozzanat is feledésbe merül­ne, előkapok egy fényképal­bumot. Azok a csodálatos évek már nem jönnek vissza, és ma már hiába várom, hogy valaki megdobjon egy méretes hógolyóval, vagy ledobjon a ropogós hó­ba. K. K„ KISÚJSZÁLLÁS Bolondozni a hóban, hógolyózni és belekiáltani a fagyos levegőbe, hogy szép az élet.., ez a jó mulatság! A verseghys lányok (képünkön) tudják ezt! HiMjjimö * fii;j;uii;iiö Az após ismét mindent lát Ne feledjük, nyüzsögni se felejtsünk el! szoLNOK-TiszA rotary club A Béres Gyógyszergyár Zrt. vezetője tartott előadást Az Apádra ütök és a Vejedre ütök című nagy sikerű vígjáték­ok után itt a sorozat harmadik része, ami szintén megdolgoz­tatja a rekeszizmokat. Beckurék két kis családtaggal bővültek az elmúlt időszakban. Az Utódom­ra ütök című filmben lack (Ro­bert De Niro) óriási dolgot szeret­ne rábízni szeretett vejére, azaz megérett a kereszt-Beckurságra. Greg (Ben Stiller) szeretné meg­mutatni, hogy érett a feladatra, azaz, hogy ki a férfi a háznál, de apósa minden mozdulatát szem előtt tartja. Greg ráadásul anya­gi gondokkal küzd, és másodál­lást kell vállalnia, ami szintén nem jó pont az apósnál, na és ott van még a csinos titkárnő is... Jack, amivel csak tud, keresztbe tesz lánya férjének. Sok kavaro­dás, pörgés és rengeteg nevetés jár a filmmel! Aki megnézi, biz­tos jól mulat, s a film végére ta­lán tényleg megérik Greg a kereszt-Beckurságra... LIGLER ERIKA A siker és a motiváció köré épült a Szolnok-Tisza Rotary Club által szervezett, A jövő vezetőinek gya­korlati iskolája című előadás-so­rozat harmadik rendezvénye. Az előadás most sem volt álmosító. Mindenki ki tudott ragadni belő­le valamit, ami számára fontos. De kit mi motivál? A szülők, a pénz, a karrier? Mindenkinek magának kell eldöntenie, miért akar sikeres lenni. A motiváció mindenkinél ugyanaz: elérni azt. Az előadáson pozitívan tapasz­taltam, hogy egyre több érdeklő­dője van a Rotary-Tisza által szer­vezett „iskolának”. Dr. Bischof Zsolt, a Béres Gyógyszergyár Zrt. cégvezetője előadásában megfo­gott, amit a munkavállalókhoz való hozzáállásról, illetve a csa­ládalapítás és karrier viszonyáról mondott. Fontos, hogy tanulmá­nyaink során nemcsak szorgal­masnak kell lenni, hanem nyü­zsögni se felejtsünk el az iskolai programokon. Hiszen új kapcso­latokat építünk ki, és fejlődhet kommunikációnk. FANCSALI NÓRA, VERSEGHY FERENC GIMNÁZIUM ★ * * A Szolnoki Főiskola első éves hallgatója vagyok, legutóbb is ott voltam a Szolnok-Tisza Rotary Club fiataloknak szóló előadá­sán. A kurzus célja a magyar, il­letve a multinacionális cégek be­mutatása, valamint egy rövid is­mertetést adni arról, hogyan vál­hatunk sikeres vezetővé. Eddig két előadáson vettem részt, az Eagle Ottawa amerikai vezetője és a Béres Gyógyszergyár Zrt. vezetője mutatta be cégüket. Egy-két alkalommal angolul is meghallgathatjuk ezeket. NAGY DÁNIEL * * * Első alkalommal vettem részt a Szolnok-Tisza Rotary Club által szervezett előadáson, ami igen ta­nulságos volt. Bár még csak má­sodikos gimnazista vagyok, köz­vetlenül nem érint a továbbtanu­lás vagy az álláskeresés, hosszú távon mégis fontosnak tartom, hogy tudjam, a tanítási napokat nemcsak túlélni kell. Könnyebb egyetemre menni és megfelelő munkahelyet találni jó bizonyít­vánnyal, kellő tudással. Új infor­máció volt azonban, hogy a „nyüzsgés” is lehet jó pont, azaz előnyt jelenthet, ha tanításon kí­vüli programokban is részt ve­szünk. Fontos a munkatapaszta­lat, a lényeg, hogy legyen példa a közösségi munkára. A legfonto­sabb mégis a kitartás, szorgal­mas tanulás és alázat a munka, vezető és munkatárs iránt. Mind­ezeket az ismereteket a legutób­bi, a Béres Gyógyszergyár előadá-. sán szereztem. Örülök, hogy megfogadtam az angoltanárnőm javaslatát, elmentem, tudom, hasznomra válnak az előadások. BÁLLÁ FRUZSINA, VERSEGHY FERENC GIMNÁZIUM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom