Új Néplap, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-20 / 16. szám

ÚJ NÉPLAP - 2011. JANUÁR 20., CSÜTÖRTÖK DIÁKVILÁG És állok a Broadway színpadán... évek múlva Céljainkat csak úgy érhetjük el, ha igazán hiszünk magunkban Vajon az én „függelékem" mit tartogat? A kérdés sokszor felme­rül, mi lesz Öt, tíz vagy húsz év múlva? A fiata­lok olykor komolyan, oly­kor viccesen így képzelik el jövőjüket... GÁBOR ANNA, 9. C, TPG: - Hogy hol leszek tíz év múlva? Fogas kérdés, lefogadom, hogy senki sem tud válaszolni rá rajtam kívül! íme egy jövőbeli na­pom... Reggel felkelek a szu­perkényelmes házamban, be­leülök a puha fotelomba, kaka­ót iszogatok, és nézem, hogyan jön a pénz a bankszámlámra! Ha pedig végül megunnám, akkor fölszállok a repülőgé­pemmel, és kényem-kedvem szerint beutazom a földet. Per­sze, én leszek a világ királynő­je, ezért mindennap milliók jönnek, és az emberek drága­köveket, ajándékokat hoznak nekem, hogy kifejezzék a hódo­latukat. Á, tudom, kicsit sem vagyok beképzelt! De őszintén: nem lenne mulatságos, ha mégis megtörténne? Nekem tetszene! * * * BALÁZS FANNI, 10. D, VKG: ­Hogy mi lesz velünk 3, 5 vagy 10 év múlva? Fogalmam sincs. Valószínű, legtöbben valamelyik egyetem vagy főiskola padjait fogjuk koptatni, fiatal felnőt­tekként járjuk a vi­lágot, i/bulizunk, tapasztalatokat gyűjtünk, munkát keresünk és/vagy családot alapítunk. De nem garantált, hogy így törté­nik. A jövő mindenki számára kifürkészhetetlen, nem tudha­tod, mi vár rád. Talán az egyik pillanatban békésen haladsz a szerinted neked kiszabott úton, a következőben pedig hir­telen minden a feje tetejére áll, és el kell, hogy indulj egy má­sik irányba. Éppen ezért nem is szabad túl sokat rágódni, azon, mi lesz. Elvégre egyszer élünk, és ha túl sokat rágó­dunk a holnapon (vagy a tegna­pon) nem jut időnk a mára. Szóval carpe diem! * * * HATVANI BRIGITTA, 10. D, TPG: ­„Öt-hat-tíz év múlva...” - hümm, érdekes, de őszinte le­szek, fogalmam sincsen, mi­lyen leszek ennyi év el­teltével. Persze hazudnék, ha azt monda- / . iädikosok, figyelem! Ahogy ígértük, itt és most közöljük a Lapot a diákoknak mé­diavetélkedő II. fordulójának IV. feladatához szükséges sza­vakat. Hogy mit kell tenni velük, azt tudjátok! Munkára fel hát! Várjuk a megoldásokat! bevásárlószatyor Zöld KÉNYES ^ DIKTÁL * LÁTOGAT & nám, hogy nem gondolkodtam még róla. Ahogy növök, min­dig másként és másnak képze­lem el magamat. 12 éves lehet­tem, amikor a színészetről nem bírtam lemondani. Ez az érzés még olykor mostanában is ma­gával ragad. Volt olyan időszak is, amikor írónak képzeltem el magamat, egyszóval olyan em­bernek, akinek az élete a mű­vészetek körül forog. Szívesen élnék, mint a leg­több korombeli, külföldön. Ál­maimban Franciaország és Amerika szerepel. Párizsban a művészek városában vagy New Yorkban a Broadway szín­padán állnék, és énekelném a Macskák vagy a Hair musical slágereit. Akárhogy alakul, sikeres és boldog embernek képzelem el magamat, aki megbirkózik az akadályokkal, és soha nem adja fel! Mert minden cé- L lunkat csak úgy érhetjük most, hogy megfilmesítették, és a mozikban is játsszák, új­raolvastam a Harry Potter he­tedik részét. A könyv jó, szere­tem, a végén van egy függe­lék, amelynek ez a címe: 19 év múlva. Ez a rész elgondol­koztatott. Ott minden csupa vidámság, a főhősök révbe ér­tek. Mindenki feleségül vette, (vagy hozzáment ahhoz) akit szeretett, sok gyerekük lett, akik egészségesek... vajon az én „függelékem ” hogy nézne ki? En is ilyen boldog leszek 19 év múlva? Vagy csak a könyvekben léte­zik, hogy „végül minden rend­el, ha igazán hiszünk ma­gunkban, és nem álomban, hanem a valóságban élünk! * * * MÁRTON BOGLÁRKA, TPG: - Ar­ról, hogy huszonhat éves fejjel milyen is leszek, csak elkép­zeléseim vannak. Külsőleg szerintem nem sokat változók, be jön”? Szeretném hinni, hogy nem. Remélem, én is boldog leszek harmincöt éve­sen, nagy családom lesz (vagy egy barátommal kalan­dozom a világban?), lesz ren­des munkahelyem (vagy sza­badúszó művészként élek?), kellemes környezetben, kénye­lemben lakhatok (vagy elme­gyek segíteni a természeti ka­tasztrófák károsultjaihoz?)... Remélem, bármit is hoz a sors, én is elmondhatom ma­gamról, amit J. K. Rowling Harry Potterről mond: „Min­den rendben volt körülötte”. ÁLMOSDI FLÓRA, 10. D, VKG néhány centivel talán maga­sabb leszek. Nyilván másképp látok majd sok mindent az életben, lehet, amit most ^ fontosnak tartok, addigra annyira már nem lesz az szá­Féltlek Főikéit a remény szívem ezüst hajnalán, Álmot sző a gondolat létem rőt ablakán, Aranyszirom gondjaim csípős harmata, Bársonyüveg lelkemnek vi­rágzó ajtaja. Gyöngymuzsikát dúdol bána­tom zenéje, Derűt csiszol az ibolyás szere­lem beléje, . Lopva nézlek minden gyön­gyös percben, S hallgatom lágy szavaid mi­kéntzengnek Látom, s közben lényem irigy­kedve eped, Miként csókol orcán az aranyajkú reggel, Bárén koszorús fonala lehet­nék a fénynek, És megsúghatnám azt, mily nagyon féltlek. SZABÓ NÁNDOR ZSOLT, VARGA KATALIN GIMNÁZIUM, 9. D Vajon mi lesz velem tíz év múlva? Mi vár rám, szerelem, karrier, esetleg egy felejthetetlen utazás..? momra, és ami most nem fog­lalkoztat, az akkor fog, de ez így van rendjén. Biztos, hogy nem leszek karrierista, mert nekem nagyon fon­tos a család, egy nyugodt háttér, ahová visszavonul­hatok. Persze fontos lesz a munka, ezzel kapcsolat­ban annyi a vágyam, hogy olyan foglalkozásom le­gyen, amit szeretek, ami­ben örömömet lelhetem. Bár elég változóak voltak az elkép­zeléseim ezen a téren, mosta­nában kitartok amellett, hogy riporter szeretnék lenni. Nem tudom, hol fogok élni, ez sok mindentől függ. A legfonto­sabb, hogy egészséges és bol­dog legyek, mert ezek nélkül elképzelhetet­len az élet. \ «««“T »és*»«** 5J0U0H.I"1 \ J------------------------------------------­Mi újabban társasozunk a lyukasórán Mit csinál a vargás diák, ha lyu- kasórája van? Több alternatíva közül választhat, például tanul­hat. Ez elég gyakran előfordul, de mikor az embernek végre lyu­kasa van, nem tölti feltéüenül az egészet csendben tanulással. Ki- ■ véve persze a fizika témazáró előtt. Tehát ha nem tanulsz, mit csinálsz? Nyilván kommuni­kálsz. Ha pedig több ember - mondjuk egy félosztálynyi - egy­szerre folytat eszmecserét egy helyen, az nem mindig sikerül úgy, hogy a közeli termekben ta­nító tanároknak is tetsszen. Mi találtunk rá megoldást. A diákönkormányzat pályázaton nyert pénzből társasjátékokat vásárolt, amivel unatkozás és hangoskodás nélkül eltöltheti a diák a szabadidejét. A tanulónak is jó, mert nem kapnak szidást, és nem alszanak el, és a tanárok is nyugodtan végezhetik a mun­kájukat. BALÁZS FANNI, 10. D, VKG Helyesen nem szültek, hanem sültek! filmajánló Ahol bebizonyosodik, mégiscsak van élet az isten háta mögött is Az Isten hozott az isten háta mö­gött című filmet megjelenésének évében a legsikeresebb francia vígjátékként tartották számon. Philippe Abrams, a film főhőse egy kedves, dél-franciaországi posta alkalmazottja. Philippe, hogy depressziós feleségét, Juliet felvidítsa, el akarja érni, hogy a Riviérára helyezzék át A hőn áhí­tott állás miatt mozgássérültnek adja ki magát, ami persze nem igaz. Ügyeskedésének az lesz a vége, hogy büntetésből északra küldik, ami még az elbocsátásnál is „rosszabb”. A való életből vett sztereotípiák alapján Észak-Fran- ciaország valamiféle misztikus és félelmetes helynek tűnik, ahol a lakosok érthetetlen nyelvjárást beszélnek, primitívek, és olyan hideg van, hogy leesik az ember lábujja. Philippe elkeseredik, hisz neje sem hajlandó vele tartani, így kénytelen egye­dül útra kelni. Hamar bebizo­nyosodik, hogy az északkal kapcsola­tos összes előítélete helytelen, és Bergu- es, az új állomáshelye nem is ha­sonlít a pokolhoz. Philippe egyre jobban érzi magát a sötömieknek nevezett helyiek között, akik egy nagyon vicces nyelvjárást beszél­nek. Az északiak felcserélik az „sz” és „s” hangokat, ami min­A főhőst bünte­tésből északra küldik, ami még az elbocsátásnál is „rosszabb”. denféle félreértésekhez vezet. Ráadásul az első ember, akivel hősünk megismerkedik, Anto­ine, a helyi posta érthetetlenül beszélő, első látásra bolondnak tűnő, részeges be­osztottja. Ahogy Phi­lippe ismerkedik a viszonyokkal, elsza­badulnak a helyiek furcsaságaira írt po­énok. A sötömiek kedvenc étterme például egy ré­gi lakókocsi, melyet Szültek Bó­déjának neveznek, persze csak sötömiül, Sültek Bódéja a valódi neve. Kiderül, hogy a postás, An­toine azért részegesedik le a leve­lek kihordása közben, mert min­den helyi behívja házába egy po­hárka italra. Mindeközben Philipe felesége továbbra is abban a hiszemben él, hogy férje szenved, s ezért nagy nyugalomban és szeretet- ben telnek az együtt töltött hét­végék. Végül mégis úgy dönt, nem hagyja magára férjét ebben a szörnyű világban, és utána­megy. A postások összefognak, hogy valahogy a fejletlen és os­toba látszatot fenntartsák a nő előtt. A film tehát arról szól, hogy milyen előítéletek élnek a déliekben az északiakkal szem­ben, és ez hogyan omlik össze, amikor kiderül, valójában milye­nek a sötömiek. ■ s. dalma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom