Új Néplap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-02 / 280. szám

ÚJ NÉPLAP - 2010. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK DIÁKVILÁG FIATALOK! Játékra hívunk benneteket! Ha már úgyis olvassátok a www.SZ0U0N.hu internetes oldalt, nézzétek meg a CD-, DVD-kritikákat is! Azok között számos érdekességet olvashattok, s ezekkel most szerencsével is járhattok. a r Öröm ezzel az iskolával együtt­működni, el kell is merni, tudnak énekel­ni! Ezt mondta a finn karnagy a Tiszaparti gimnázium Kodály Zoltán leánykaráról. A csoport a közelmúlt­ban a finnországi Turku városában járt. Fazekas Barbara 10. D A meghívásnak örömmel tettünk eleget. Utazásunkat próbák előzték meg, s ahogy közeledett indulásunk nap­ja, egyre izgatottabban vár­dég- szere tők vol­tak. Beszél­tek angolul és németül egy­aránt, tehát tökéle­tesen megértettük egymást. Meséltünk nekik Magyarországról, a magyar szokásokról, s ők is nekünk Finnországról, il­letve a finn szokásokról. Másnap megtekinthettük Hetek óta vártuk. Mi, tiszapartisok gyalogtúrára mentünk Parádfürdő környékére. Persze nem gyalog busszal, aztán ott „kaptunk” két lábra. lonás Detti, 11. D TPG Busszal indultunk szom­bat reggel, az előző este becsomagolt enni- és innivaló adaggal vágtunk neki a majdnem há­romórás út­nak. A buszon, már megalapoz­tuk a hangulatot Viki hozott francia kártyát, játszottunk. Megérkeztünk, nagy lelki fel- készültség nélkül vágtunk neki a gyalogtúrának. A csend, a friss és hideg levegő vártak minket a hegyekben. Egy kis séta után, első állomá­sunk a csupasz, nagy7 és vizes Rákóczi-fa volt Egészen han­gyaméretűnek tűn­tünk mellette. Újabb séta (ez most szó szerint:-)) követke­zett az első nagyobb megpróbáltatás. A pihenőnél találtunk egy poros, pókos fa­házikót az egyeüen hely, ahol szárazon le lehetett ülni tízóraizni. Következő állomás az Dtp na-vízesés volt, addig megint rengeteget kel­lett gyalogolnunk. Itt sem álltunk meg, és nagy meg­próbáltatá­sok árán, sárban, v í z ­ben, csúszós avarban meg­búvó köveken másztunk, mentünk fölfelé. Volt hogy a „bűvös” kötél segítségét kel­lett kérnünk a meredek ré­szeken. Útközben vicceket meséltünk egymásnak, és próbáltunk a lábunk elé néz­ni, nehogy elessünk. Nyakig sarasak lettünk, és láttunk útközben egy szalamandrát is. Három és fél kilométerre a Kékes tetőtől visszafordul­tunk. Megváltás volt lefele jönni, akkor is, ha a hegyol­dalban kidőlt fákon kellett keresztül másznunk. Kéz a kézben bukdácsoltunk végig a meredek részeken, mé- lyedtünk a sárba, de büsz­kén jelentem, esni, nem es­tünk el.:) Visszatérve az asz­faltúira, sajogott a bokám, a lábam nem bírta a hegy után a durván sík talajt Egy nagy kört megtéve, egy hosszú kimerítő séta után értünk gyalogtúránk végére. Kifáradva, fájós tűk csodás kalandunk kez­detét... és végül eljött! Kedden délelőtt szállt fel a gépünk, délután sikere­sen földet értünk Turku re­pülőterén, ahol busz várt ránk, s az iskolához vitt, ahol közösen próbáltunk a finn kórussal. A próba na­gyon jól telt, a finnek nagy szeretettel fogadtak min­ket, még egy rögtönzött elő­adással is kedveskedtek. A próba után találkoz­tunk a fogadó családokkal, akik „hazavittek” minket. A fogadóink nagyon ven­Túrku város szépségeit, ne­vezetességeit, illetve sok ér­dekességet tudhattunk meg a városról. Például azt, hogy Túrku Finnország legrégeb­bi, egyben egyik legjelen­tősebb történelmi városa. A városnézéssel egybe­kötött pihenés után próbá­ra indultunk az iskolába, befejeztével csodás erdei séta és kikapcsolódás várt ránk a Balti-tenger partján. Számos program közül vá­laszthattunk: nyársalás, különböző játékok, szau- názhattunk is a finn szoká­soknak megfelelően, és mi­kor már „megolvadtunk”, megmártózhattunk az 1-2 fokos Balti-tengerben. így tettünk, elvégre egyszeri és megismételhetetlen pilla­natok voltak ezek. Másnap finn barátaink korcsolyázni vittek minket az Aura folyóhoz, ahol a fer­geteges hangulatról gondos­kodtak a hatalmas esések. A jeges kaland után forró csoki várt minket az egyik hangulatos kávéházban. Miután új erőre kaptunk, siettünk próbára, befejezté­vel meglátogattuk a turkui művészeti múzeumot. Pénteken végre eljött az általam leg­jobban várt nap, a fellépé­sek napja. Reggel két iskolai órát tekinthettünk meg, amelyek 75 percesek voltak és hittanórával kezdődtek. Érdekes volt látni az ottani szokásokat A nagyszünet­ben előadtunk pár könnye­debb művet, amelyeket nagy siker fogadott. De mi tartogattuk energiáinkat az esti fellépésre. Szabadidőt kaptunk, majd elmentünk a testrészekkel mentünk vissza az első pihenőhely­hez. Akadtak azért kivéte­lek, akik még ekkor is ne­kiálltak tollasozni, nem győztem csodálkozni, hon­nan van még ennyi energi­ájuk. A maradék utat a bu­szig már cammogva tettük meg, csendesen, mert elfo­gyott minden beszédtéma (meg az erő). Hazafelé úton majdnem elaludtunk, de még egy utolsó perceket is kihasználtuk, hogy neves­sünk egy jót. Miután hazaértem, mosollyal az arcomon aludtam egyhuzamban 14 órát Köszönöm, hogy ott le­hettem, jó volt!:) követ­kező fellé­pés helyszí­nére, Ruusu kortelibe. A fellé­pés hihetetlen volt, eddigi életem egyik legszebb pillanata. sarokba szorítasz, és nem veszed észre fedetlen hátad, meglepődsz, de azt állítod: előre láttad hogy tükrödre bosszúból leheltem csókot, pedig csak szeretem magam. * * torkomat köszörülitek éles köveken, a csigaháznyi tárgyalóteremben tombol a tapsvihar és rám hulla végítélet cseppje. * * három csókot adtál: egyet azért hogy ne küldj el csak így, csókolatlan. egyet azért, hogy ne hazudj mikor azt mondod: megpróbáltam. egyet azért, hogy megsebezz. de van-e kín gyógyír nélkül? KÖVES MELISSA ZSANETT, TISZAPARTI GIMNÁZIUM „Valami furcsa neve van az együttesnek. Nem Ko­sa Pál, valami Borz Pál vagy mi.” *★* „Az óramutató járásával ellentétesen folyik a csap a vízben." „Ha nem lennének akác­fák, összevissza rohan­gálna itt a homok.” „Min mosolyog, Zoli? Csak nem az Ivett biriz­gálja?” „A légzés egyik feltétele az oxigén, a másik, hogy vegyünk levegőt." „Ül, mint hal a vízben.” Sä«» »ÄSSm ________________________ So se ítélkezzünk elhamarkodottan..! sztárok Sok ismert ember jótékonykodik, adományokkal segít a szegényeken CD-JATEK Kérdés Bereczki Zoltán: Álomkép című CD- ért: Ki a felesége Bereczki Zoltánnak? 1. Malek Andrea 2. Szinetár Dóra 3. Szűcs Kinga Segítség: http://szoljon.hu/helyi-ertek/lemezkritika/bereczki- zoltan-alomkep344760 A válaszokat a SZOLNOK.SETA@UJNEPLAP.HU címre várjuk (a válasz mellett tüntessétek fel a neveteket és levélcímeteket). BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: DECEMBER 13. A No Thanx-CD-re vonatkozó kérdés helyes megfejtése: 3. Bihal Roland. A szerencsés, aki magáénak tudhatja a CD-t (levélben küldjük): VIDRA ZSANETT, Kecskemét. „ne költs drogokra, legyél sztár és ingyen adnak.” Ezt az idé­zetet olvastam valamelyik nap. Elég bizarr, nem? Ez lenne a sztárokról általáno­san elfogadott kép: gazdagok, szépek, drogosak? Vannak, akik tényleg ilyenek, de nem ítél­hetünk meg rögön így min­den hírességet. Ha belegondolunk, nem is ismerjük őket. Amiket ol­vasunk a különféle újságok­ban, látunk a tévében, stb... azokról nem tudhatjuk iga­zán, mennyi a valóságalapja. De tulajdonképpen kik is ezek a „sztárok” valójában? Ők is csak emberek, és valószínű, hogy az ő életük is valahogy úgy. Minden idők legjószívűbb sztárjai, akik az adományozási listák élén állnak bőkezűségükkel: HMHHWililHEBŰHHMHI 2. Brangelináék (Brad Pitt es Angelina Jolié) 3. Bill Gates, a Microsoft cég | alapító-tulajdonosa| I 4. Julia Roberts | 5. Johnny Depp I 6. Sandra Bullock I 7, George Clooney I 8. David Beckham indult, mint akár a miénk. Az­tán felfedezték őket... Tehát ennyi? Van egy-egy jó zenéjük vagy filmjük, sokan is­merik őket, vagyis sztárok? Kí­vülről úgy tűnik, remek életük van, de ha belegondolunk, a hír­névnek is vannak hátrányai, ne­héz lehet például hozzászokni a rajongókhoz, lesifotósokhoz, vagy megfelelni az emberek és a sajtó elvárásainknak. És tény­leg vannak, akiknek ez sok, és drogokban, alkoholban keres­nek kibúvót. A legtöbben kemé­nyen megdolgoztak azért, ami­jük van, tehát szerintem nem szabad elhamarkodottan ítél­keznünk felettük. BALÁZS FANNI, 10. D, VKG ÉN azokat az embereket tekin­tem sztároknak, akik valamiben kiemelkedőek. Legyen az ének­tudás, színészi vagy írói véna, a „tulajdonosa” jól tud élni a nagy­szerű adottságaival. Mint min­dennel, a „sztárság” lehetősége­ivel is jól kell bánni. Nem szabad kihasználni azt, inkább példát kell mutatni a rajongóiknak és tehetségüket jól kell kamatoztat­ni. Nem egyszerű dolog ez sem, hiszen ha rossz példát mutatnak a fiataloknak, azzal rombolják a személyiségüket, viszont ha jó dolgot tesznek, legyen az egy jó­tékonysági koncert, bearanyoz­za őket a sajtó, és a rajongók is tisztelni fogják őket. FÖLDI ADINA, 9. C, TPG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom