Új Néplap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-16 / 292. szám

ÚJ NÉPLAP - 2010. DECEMBER 16., CSÜTÖRTÖK A szabadon választott óra mégis hasznos volt nekünk! A szabadon választott tárgya­kat tölteléktárgyaknak hívjuk mi, főiskolások. Miért? Mert némelyiket fölöslegesnek tart­juk... Ezt gondoltuk, amikor fel- I vettük a drogprevenció néven meghirdetett órát. Gondoltuk, ez is olyan lesz, mint az általá­nos vagy a középiskolában tar­tott felvilágosító óra a drogról. Ha eddig nem próbáltuk ki, most miért tennénk? I Tévedtünk, ugyanis ez az óra keményebb volt az eddig hallott előadásoknál. Hogy mi­ért? Mert sok olyat tudtunk meg, amit eddig nem is feltéte­leztük. Olyan történeteket hal­lottunk, amik megtörténtek, drogos emberekről szólnak, akik átélték a poklok poklát. ■ Ha eddig nem próbáltuk ki, most miért tennénk? Megkérdezte a tanár, tudjuk- e, melyik az a drog, ami ma­napság a legnépszerűbb szer a szórakozóhelyeken? Mindenki hallgatott. Honnan is tudnánk, nem a drogosok világában élünk. Ez a Gina, ami, mint ki­derült, akaratlanul is a fiatalok szervezetébe kerülhet. Igen, Gina, nem egy lány neve. A fo­lyékony extasyként ismert szer, a GHB (gamma-hidroxi- butirát) nyugtatóként használt vegyület, színtelen, szagtalan, kissé sós ízű folyadék. Ellene egyre teheteüenebb az erre szakosodott bűnüldözői szerv. Tátott szájjal hallgattuk ta­nárunk korunkbeli nem dro­gos fiatalok történetét, akik be­leestek e drog fogságába. Any- nyiszor hallottuk szüléinktől: ne hagyd ott az asztalon az ita­lod, ha elmész táncolni, mert nem tudhatod, mit kevernek bele! Sokunk erre csak legyin­tett! Persze nem úgy cseleked­tünk. Szomorú, mert ezek a srácok sem, akik bajba kerül­tek. Belekeverték az italukba a szert, megerőszakolták őket, a szer pedig tizenkét óra eltelté­vel már ki sem mutatható a szervezetben. Ez a drog veszé­lyes, és igazi pokol az éjszaká­ban. Félelmetes... Rájöttünk, a tantárgynak mégis van értelme! Mi máris többet tudunk és figyelmeseb­bek leszünk! LIGLER E. — — DIÁKVILÁG Azért egy szép bók jólesne hagyomány és újítás Karácsonykor se az ajándék legyen a lényeg! Hagyomány és újítás. Nos, ez így kissé ellent­mondásos, hiszen a ha­gyomány a generációkon át megőrzött szokások, tevékenységek hatalmas csokra, az újítás meg hát ugyebár újítás. Napja­inkban egyre több válto­záson esnek át a féltve őrzött tradíciók. Csabai Nikolett, TPG Vegyük például a karácsonyt, „a szeretet és béke ünnepét”, mely az egyik legfontosabb ha­gyományunk világszerte. Ez egy keresztény ünnep, amely- lyel Jézus születésére emléke­zünk. A megszokott finom va­csora mellett természetesen ajándékozni is szokás. Régeb­ben nem ezen volt a legfőbb hangsúly, hanem a családi együttléten, a szeretetben és békességben eltöltött közös es­tékről szólt. De sajnos a mai világunkban egyre több figyelmet kap a mi­nél nagyobb, drágább ajándék- tárgyak megvásárlása. A kis­gyerekek a legújabb játékokat kapják meg, szinte csak azért várják a karácsony estét, hogy még egy kacattal több legyen a polcon, amivel aztán csak pár napig játszanak, mert utána megint egy másik új játék fog­lom nap mint nap ezeket a dolgokat az ötéves kis- öcsémmel kapcsolatban. Per­sze nem vagyok az elektront kus eszközök ellen, hiszen na­ponta használom azokat, és se­gítségemre is vannak. Néha már viszont feleslegesnek ér­zem, mert a családi beszél getések elmarad­nak, és he­lyette egyedül nyomogat juk a klaviatúrát. Azzal sem mondok újdonsá­got, hogy a szerelmes párok kö­rében is hiányzik a régimódi romantika. Szerintem titkon pedig minden fiatal hölgy és érett nő elvárna egy-egy szál virágot, egy doboz bonbont indok nélkül, csak mert sze­reti a kedvese. Rohanó vilá­gunkban azonban ez sajnos nem úgy megy, mint régeb­ben. Minden kornak meg­A szeretetben és békesség­ben eltöltött közös estékről szóljon az ünnep! ja meg őket. A felnőttek meg persze aszerint gondolkodnak, hogy mindenképpen meg akar­ják adni szeretett csemetéjük­nek azt, amire vágyik. Manapság főszerepet kap­nak a napról napra megújuló technikai vívmányok, egyre több inger éri a kisgyerekeket, úgymint a vibráló televíziós adások (ami sokszor sajnos csak „butít”), a számítógép, a gyors információáramlás. Azért vagyok ilyen merész a ki­jelentésekkel, mert tapaszta­I vannak a maga tradíciói udvarlás terén is. Régen például szerelmes verse­ket írtak a hölgyeknek, |j^H meg persze szerenádot adtak, nagy szerepe volt a trubadúrköltészetnek is, akkoriban az volt a „divat”. Azonban most egy szép bókot is alig tudnak kiejteni a száju­kon a fiúk és férfiak egyaránt. Persze nem várjuk el tőlük, hogy lanttal a kezükben az ab­lak alatt szerenádozzanak, de több odafigyelésre és gondos­Persze legtöbben örülünk az ajándéknak, de azért ügyeljünk arra, hogy karácsonykor inkább a szeretetünket „adjuk át’ szeretteinknek. Képünk illusztráció. kodásra lenne szükségük a nőknek. William Shakespeare Rómeó és Júliája már viccnek számít, ha valaki ezzel példáió- dzik. Pedig nagyon figyelemre­méltó, szerelmes tragédia. Én azt mondom, mindenhol nem szabad újításokkal elron­tani a dolgok szépségét. Ha viszont újításokat te­szünk akármilyen téren, akkor az legyen eredményes, hasznos, és az emberek legye­nek rá büszkék, ne csak egy „na ezt is megcsináltuk, kész” érzés legyen a végeredmény.- m V Esőliliom Részeg vagyok, mégis rémült-józanon Bámulom magam egy pocsolyában S homlokomra csókot nyom A hűvös, halál-szagú föld A hangok csak üvegcserepek most, S a szavaink, mint őrült kötéltáncos Bősz sikollyal hullanak a mélybe. Villogó késeken táncolunk, Vér-vörös fényüek, élesek, De csak kacagunk, hisz élet: fájdalom És mosolyra nyílnak a sötét sebek. Édes húst falunk vad vigyorral Szívünkből kihullanak a percek A nevük Ártatlanság. Angyalok vagyunk, tépett szárnnyal, Mocskos-glóriásan, mégis repülni vágyunk. Az álmokat szemétre dobjuk, Lángjánál melegedünk a miérteknek Itt nincs se jövő, se múlt, Csak az örök, vérillatú Élet. ÁLMOSDI FLÓRA 10. D, VKG Ünnepre várva... December közepén járunk, szá­moljuk vissza a napokat a téli szünetig. Már javában folyik- az ünnepi nyüzsgés az osztályban, a baráti csoportokban és a csalá­dokban. Mindenki gondolatait leköti az ajándékvásárlás, és hogy mivel kedveskedjen szeret­teinek. Emiatt mindenképpen gyorsabban telik az idő, és végül karácsony előtti napon jövünk rá, hogy még szükségünk lenne jó pár napra ahhoz, hogy senki se maradjon ki az ajándékozás­ból. A karácsonyi hangulatot fo­kozza, hogy végre leesett az első jelentős mennyiségű hó. Ennek ugyan negatívumai is vannak, mivel megígérték nekem, hogy megfürdetnek benne. Végül is nem ez a legnagyobb „problé­ma”, mivel közeleg a félév lezá­rása is. Ugyan nagyobb hang­súlyt kellene a javításokra fek­tetnem, de úgy döntöttem, hogy ezt a gondot szigorúan csak a szünet után oldom meg. Addig pedig másra nem koncentrálok, csak az ünnepekre. VINCZE NIKOLETT, 10. D, VKG _____________ fr má't.szoti I a* oldató" \ liouo» hirportáloo. \ ~ J HIRDETÉS Záróvizsgák a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán A gyöngyösi Károly Róbert Főis­kolán december 13. és 16. között záróvizsgáznak a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, vala­mint a Természeti Erőforrás-gaz­dálkodási és Vidékfejlesztési Kar végzős hallgatói. Két karon várha­tóan összesen 528 hallgató teszi le a vizsgáit. Közülük nappali ta­gozaton 250, levelezőn 136 és táv­oktatásban 142 fő szerzi meg a diplomáját. A hallgatóknak bizo­nyítaniuk kell, hogy bármely rendszerű oktatást is választot­ták, megfelelnek azon kritériu­moknak, melyek alapján diplo­mát kaphatnak. A frissdiplomá­sok okleveleiket ünnepélyes ke­retek között a magyar kultúra napján, január 22-én vehetik át. A vizsgázók az összetett képzé­seken szerzett tudásukról szak­irányuknak megfelelően összeál­lított vizsgabizottság előtt számol­nak be. A hallgatók a főiskolán eltöltött évek alatt megszokták, hogy nemzetközi szinten is ki­emelkedő eredményeket elért szakemberektől sajátíthatták el a megfelelő tudásanyagot. A záró­vizsgán sem történik ez más­képp, hiszen az adott szakterület meghatározó szereplői ülnek majd a 25 záróvizsga-bizottság­ban. A bizottsági tagok az adott szakterület szempontjából meg­határozó területekről kerülnek ki, ezzel is hangsúlyozva a főisko­la által nyújtott képzés felhaszná­lási területeinek sokszínűségét. Ez talán már a világvége kezdete? könyv Viktor Pelevin könyvében egymásra talál a fikció és az orosz valóság Pepsi-vonalkód van a mai gene­ráció fején, és a reklámszakem­berek irányítják a háttérből az ösztöneinket? Viktor Pelevin könyvének címében (Generati­on, P - magyarul P-generáció) a „P” betű a Pepsit jelöli. Az a ge­neráció viseli, amely kiábrán­dult a kommunista eszmékből és a Pepsit a szabadság megtes­tesítőjeként tisztelte. A történet hőse Babilen Tatarszkij, aki köl­tőnek és fordítónak készül a szovjet rendszer utolsó éveiben, ám hirtelen eltűnik az „örökké­valóság”, és rájön, semmit sem tud a világról. Trafikos lesz, az orosz reklámiparban próbál sze­rencsét, s külföldi termékekhez kell megtalálnia a megfelelő szlogent. El van veszve, nem ta­lálja a helyét se a munká­jában, se a világban. Először kábítósze­rekkel próbálkozik Tatarszkij, majd be­szélgetni kezd Che Guevara, a marxis­ta forradalmár szel­lemével, aki beszédet tart neki a modern reklámpszi­chológia és marketing filozófiá­járól, az orális és anális vauról. Egy LSD-bélyegnek köszönhető­en kapcsolatba kerül az ősi ba­biloni mitológiai alakokkal. Ha a bizarr elemekből még nem elég, ezután egy régi barát­ja révén egy olyan céghez kerül, ahol a politikai vezető­ket modellezik szá­mítógéppel. Jelcin, Lebegy, Zjuganov és a többiek már csak számítógépes animációval alkotott virtuális lények, akik nem elég, hogy csak a tö­megmédiumokban léteznek, még nagy nyugati cégek rek­lámfigurái is. Kérdés, hogy lé­teznek-e egyáltalán ezek az em­berek. Valószínűbbnek tűnik, hogy nem, de Pelevinnél sem­mi sem lehet pontosan tudni. A regény varázsereje egyrészt ab­ban rejlik, hogy mi magunk elég közel voltunk a Szovjetunióhoz, hogy hitelesnek tűnjön az apo­kalipszis érzése. Néhol az is ne­hezünkre eshet, hogy szétválo­gassuk a fiktív elemeket az orosz valóságtól. Egy gyökerei­től megfosztott nemzedék útke­resése érződik a Magyarorszá­gon 2001-ben megjelent P-gene- ráció című könyvből, melynek sajátossága, hogy a kelet-euró­pai országok fiatalsága is magá­ra ismerhet benne. Talán ez a vi­lágvége kezdete, mely „egyszerű tévéadás lesz”? SÉRA dalma

Next

/
Oldalképek
Tartalom