Új Néplap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-15 / 291. szám
12 UJ NÉPLAP - 2010. DECEMBER 15., SZERDA MEGYEI TÜKÖR Árvíz „sodorta" ide őket családlátogatás Farkasék: Ha a bolt nem megy, akkor megyünk mi! Réka (balról), Edit asszony és Árpád manapság a megyeszékhelyen sütik faparázson a székelyföldi ínyencséget, a kürtös kalácsot Nyíltan kellene végre beszélni a rákbetegségről, ami legyőzhető- Az emberek a rákbetegséget még mindig tabutémának tekintik - mondta Furcsa Józsefné a „Rák ellen, együtt, egymásért" megyei egyesület vezetője az általuk szervezett fórumon tegnap. - A legtöbben egyértelműen halálos betegségnek tartják a rákot, holott ha időben orvoshoz fordulnak, gyógyítható ez a betegség is. Többek között erre szeretnénk felhívni a figyelmet a találkozón, melynek a „Vagyunk, segítünk” mottót adtuk. A fórumra nem csak a klubtagokat hívtuk el, hanem mindenkit, akinek bármiféle kérdése van ebben a témában. Nyíltan kellene végre beszélni a rákbetegségről! — jegyezte meg. Furcsa Józsefné elmondta, hogy legközelebb tavasszal szerveznek hasonló rendezvényt. Az egyesület egyik célja: tevékenyen segíteni egymást és a többi érintettet a gyógyulásban. Sokan tartanak a rákbetegeknek szervezett tréningektől és összejövetelektől, esetleg azért maradnak távol, mert idegenkednek kitárulkozni mások előtt. Azok közül viszont, akik rászánták magukat, hogy elmenjenek egy klubba, sokan megtapasztalták: a praktikus segítségen és tapasztalatcserén túl nagy erőt adhat annak a tudata, hogy nincsenek egyedül a bajban. ■ B. B. Ma dől el, hogy kik a legjobb környezetvédők A szolnoki Varga Katalin Gimnázium környezetvédelmi vetélkedőt szervez általános iskolások részére. A kétfős csapatok versenyére közel ötvenhét együttes jelentkezett az előre kiadott feladatok beküldésével. A legjobb tíz csapat került be a ma 13 órakor kezdődő döntőbe. A csapatok két feladatot kapnak ott: először egy írásbeli feladatsorra kell válaszolniuk, majd ezt követően egy környezetvédelmi témájú előadást kell bemutatniuk. Egy másik program keretében 15 órakor Balogh Béla tanár úr látványos kémiai kísérleteket mutat be a kémiát kedvelő általános iskolás tanulóknak. ■ N. I. Igen hangulatosra sikeredett idén is a szolnoki Kossuth térre varázsolt adventi falu. Aki arra jár, a főtéren fagyoskodó, főleg forraltbor-kínálatuk- kal kedveskedő kereskedők között egy messziről érkezett, ámde idegennek egyáltalán nem mondható családra lelhet. Mészáros Géza Farkasék a székelyföldi Malom- falváról utaztak Szolnokra, hogy itt árulják nemzetségük gasztronómiai különlegességét, amelyről remélhetően egyre többen tudják már, hogy őshonos erdélyi édesség. Kürtös kalácsuk mennyei mivolta annak elkészítésének egyszerűségében rejlik: faszénen sütik ki a tésztát. Miközben magunk is elmerültünk a kulináris élvezetekben, arról beszélgettünk Farkas Árpáddal, kedves feleségével, Edittel és Réka lányukkal, hogy milyen szél fújta őket otthonuktól több száz kilométerre, Szolnokra.- Nem a szél fújt bennünket, hanem a víz sodort ide - mondja a családfő. - Mégpedig a Fe- hér-Nyikó patak, amely még 2005. augusztus 23-án folyammá duzzadva árasztotta el a közel nyolcszáz lelket számláló Malomfalva háromnegyedét. A víz válogatás nélkül vitt mindent: termést, házat, állatot, embert — emlékezik vissza saját és falubé- liei tragédiájára Árpád.- Édesanyámmal együtt egy vegyes boltot „vittünk”, édesapám pedig egy asztalosműhelyben dolgozott — veszi át a szót a magyar történelmi nevek egyik legszebbikét viselő Réka. — Egyik napról a másikra a megélhetésünket sodorta el a fehér- nyikói ár - panaszolja az egyetemista lány. A Székelyudvarhely közelségében, a Nyikó völgyében fekvő kicsiny székely falvak — mint éppen Tamási Áron szülőföldje, Farkaslaka is - az öt évvel ezelőtti természeti csapástól úgy kerültek hirtelen víz alá, mint a kisebbségi önrendelkezéstől megfosztott, s emberi gyarlóságból szándékosan 1988-ban elárasztott Maros megyei Bözödújfalu. Farkasék igyekeztek, próbálkoztak újrakezdeni mindent, de egyelőre még nem kerültek egyenesbe. Ideiglenesen ahhoz fogtak, ami a székely ember nagyon tud: kürtös kalácsokat sütni. Csak hát arrafelé ez nem akkora kuriózum, mint távolabb Székelyföldtől. Ezért sokszor Bukarestbe vagy más nagyobb város rendezvényeire utaznak, hogy ott árulják a fahengeren sütött édességet. Szolnokra jövetelükhöz is az árvíz, illetve annak egyik hoza- déka „váltotta a jegyet”.- A Fehér-Nyikó patak 2005- ben „átokvíz” volt, s úgy tudjuk, az egyik kedves támaszunkat, segítőnket, Varga Lajost a cége után „áldásvizesnek” nevezik. Az öt évvel ezelőtti természeti katasztrófát követően Szolnokról több megrakott rakomány adomány érkezett térségünkbe. Lajosék és Szalay Ferenc polgár- mester a kinti Caritas szervezet elnökével, Sinka Arnolddal voltak kapcsolatban, általuk vészeltük át a legnehezebb napokat. A barátság azóta is tart, s most is Varga Lajos által árulhatjuk a kürtös kalácsokat a szolnoki adventi faluban. Azért is jöttünk, mert a székelyek úgy mondják: „Fia a bolt nem megy, akkor megyünk mi!”. Néhány hete érkeztünk, ő bérli számunkra a faházat, ahol napközben kínáljuk a kalácsot, s nála is lakunk egészen újévig. Karácsonykor azért a családhoz hazautazunk, hogy otthon ünnepelhessünk, majd néhány napra, szilveszterig még visszajövünk Szolnokra. Ez a lehetőség számunkra nagy ajándék, amit nem a fa alá, hanem a szívünkbe teszünk el - osztja meg érzelmeit velünk Edit asz- szony is. A jászberényi kórház vezet megyénkből a szavazáson Még lehet szavazni december 31-ig a Házipatika.com portál által október 1-től meghirdetett Év Kórháza idei versenyre. Megyénkből jelenleg a jászberényi Szent Erzsébet Kórház Egészség- ügyi Szolgáltató Nonprofit Közhasznú Kft. áll a legjobb helyen: a 177 intézményt felvonultató listán kedden a 10. volt. A sorban a megyei intézmények közül őt a szolnoki MÁV Kórház és Rendelőintézet követi a maga 29. helyével, majd a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézet következik tíz helyezéssel lemaradva, a 39. helyen. A szavazás jelenlegi állása szerint a Mezőtúr Városi Kórház-Rendelőintézet Egészségügyi Szolgáltató Kft. a 116., a karcagi Kátai Gábor Kórház- Rendelőintézet a 136. helyezett. Tavaly egyébként a jászberényi Szent Erzsébet Kórház szépen teljesített az Év Kórháza szavazáson, hiszen akkor az összesített eredmények alapján a 11. helyet érte el, megyénkből a legjobbat. A tavalyi összesített listán az első száz között nem is végzett a herényi intézményen kívül más megyénkbeli kórház. ■ B. Gy. Megyei fotópályázat az advent jegyében Tíz napig lehet még fényképeket beküldeni a megyei önkormányzat „Öltöztessük együtt karácsonyi fénybe megyénket!” elnevezésű fotópályázatára. December 23-ig várják azokat a képeket, amelyek feldíszített, kivilágított épületeket, köztereket, lakóházakat, udvarokat örökítenek meg az advent jegyében. A pályázatra magánszemélyek, valamint egyéb (önkormányzatok, intézmények, vállalkozások) kategóriákban lehet jelentkezni. A képeket postán, személyesen vagy a Picasa weboldalra feltöltve juttathatják el a résztvevők. Az eredményhirdetés 2011. január 6-án lesz, ahol értékes díjak (nagy ösz- szegű vásárlási utalvány, műszaki cikkek, ajándékcsomagok) találnak gazdára. A pályázattal kapcsolatos további részletek megtalálhatóak a megyei önkormányzat honlapján ■ Sz. Zs. A malomfalvaiak hazajárnak Szolnokra — TÖBB szálon fut a malomfal- vaiakkal az ismeretségem - szólaltattuk meg a Farkasék- nak szállást adó Varga Lajost is.-A NefagZrt Kaán Károly úti Erdei Művelődési Háza előtt a Papp fivérek ácsolták a székely kaput. Ők is malomfalvaiak, miképpen Árpádék. Aztán amikor 2005 nyarán kiöntött a Nyikó, azonnal segíteni akartam Már csak azért is, mert noha jómagam is igennel szavaztam, de a 2004. december 5- i „nemes magyar” eredménnyel zárult, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás miatt még engem is lelkiismeret-fúr- dalás gyötört Kintlétem alatt hozott minket össze a sorsunk Nagykövet a hídnál. Tegnap Szolnokra látogatott Jari Vilen (jobbra), Finnország magyarországi nagykövete, aki többek között megnézte a rövidesen elkészülő Tiszavirág gyaloghidat is. A diplomata előadást is tartott a megyei Verseghy Könyvtárban, melynek témája a közelgő magyar európai elnökség kihívásai finn szemmel volt. VALKŐ MIHÁLY ROVATA ______________________________Tv-notesz ______________________________ Sö tétből is megárthat a sok Volt idő, amikor magyar tévéfilmekből akár száz is készült évente. Most meg? Oly ritka, mint hollók között a fehér. Ezért is örültem, hogy láthatom majd Esztergályos Károly újabb alkotását, a Szégyent, melyet Karinthy Ferenc elbeszéléseiből forgatott. Péntek este aztán láttam is. Sajnos kiderült, örömöm korai volt, mert ha nem is vall vele szégyent alkotója, ezúttal munkáját sikerültnek se mondanám. A múlt század két tragikus epizódja elevenedik meg benne: az egyik az 1942-es újvidéki vérengzés idejéből, a másik a Rajk-peres Rákosi- korszakból. Középpontjában pedig egy szolgálatra behívott tartalékos zászlós, aki az egyik esetben kiment ugyan egy flatalasz- szonyt önhatalmúlag a razzián összegyűjtött, halálba menők tömegéből, de aztán nemcsak hogy megerőszakolja, kézi fegyverével még agyon is lövi. (Később derül ki csak, hogy csupán megsebesül.) A másikban nem akadályozza meg, pedig megtehetné, hogy az a nő, akivel megismerkedik, s akivel az ágyban össze is melegednek, szerelmi csalódásában végezzen magával. Csupaszon a történetek, melyek önmagukban sem valami szívderítőek, sőt, sötét dolgok, szégyenteljesek. De ami igazán nyomasztóvá teszi őket, az a tálalásuk módja, mert Esztergályos a sötétre is sötéttel fest. És kevés az is, ami fogódzót adhatna annak megítéléséhez, mit is gondoljunk végül is erről a katonatisztről, aki maga sem talál magyarázatot tetteire. Hiányos a háttér, a háborús körülmények ábrázolása, amit nem helyettesíthetnek a háttérből érkező zajok, s néhány halovány puskalövés, ami inkább csak idegesít, mintsem hogy feszültséget keltene. Nehéz tehát dönteni: vajon a körülményeknek lehet-e részük a szégyenben? És hogy arról van-e itt szó, hogy az embertelen cselekedetekre semmiképp nem lehet magyarázat az embertelen körülmény, pláne nem szolgálhat mentségül. Én bizony nem tudtam eldönteni, hidegen hagyott az egész, emberileg semmi közöm hozzá, ezt éreztem. Nem szégyellem bevallani, hogy ez a Szégyen kifogott rajtam. Kíváncsi lévén, ismerőseim körében maszekul közvéleményt kutattam, de már arra a kérdésemre, vajon lát- ták-e a filmet, úgy néztek rám, mintha valamit kínaiul kérdeztem volna. Nem is hallottak róla. így utólag, talán jobb is. Lehet, hogy én is jobban teszem, ha inkább az elbeszéléseket olvasom el, a Régi nyarat és a Szégyent, s akkor világos lett volna talán az is, ami sötét?
