Új Néplap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-09 / 286. szám
12 JEGYZET D. SZABÓ MIKLÓS Csendesebbek a napok tulajdonképpen úgy isten- igazából nemrég lettem nyugdíjas, miután ötven évet és négy napot megszakítás nélkül végigdolgoztam. Ez a fél évszázad olyan volt mint a magyar valóság: adódott benne napsütés, égzengés, mennydörgés is. Végeztem komoly fizikai munkát, voltam udvari segédmunkás, lapátoltam szenet, emeltünk hatalmas, irtó nehéz csöveket, majd az iskola, a tanítás következett. Tizenöt nyári táborban voltam, de gyerekeket csak egyszer kellett hazahozni, amikor ketten éjszaka kiszöktek a Balatonba fürödni. Elképzelni is szörnyű, mi lett volna ha bármelyiküket baj érte volna az éjszaka közepén a hatalmas tóban. Soha le nem mosták volna rólunk a szülők: így vigyáztunk a gyerekükre! Hogy ez többé ne forduljon elő, másnap hazahoztuk mindkettőt. A büntetés bevált, mert soha többé nem történt hasonló eset. azután következett az új kihívás, az újságírás. Régi öregek állították: addig nem igazi egy tollforgató ember, amíg sajtópere nincs. Nekem is volt. Meg sok más különös esetem is. Amelyeket végiggondolva még inkább úgy érzem, hogy szép hivatás a zsurnalisztáké. Hiszen embereket ismerhettem meg, a sorsukról írhattam - mert furcsa, megdöbbentő életutakban a megyénkben sem volt hiány. a 21 ezer írás tehát szomor- kásabb, meg derűsebb anyagokat is őriz, amelyek színét, javát majd kiadatom valamikor. Azóta csendesebbek a napjaim, hetente egyszer jó, ha kopogok a szerkesztőség ajtaján. Megbeszélni például a nyugdíjasoldal anyagait. Mert ez már így készült, és remélhetőleg nem csak tanulságos, de olvasmányos is lesz annak, aki belelapoz. HATVANON TÚL ÚJ NÉPLAP - 2010. DECEMBER 9., CSÜTÖRTÖK Uj életet kellett kezdenie sorsfordulók Bízik abban, hogy fia egyetemista éveit is megéri Munkáját mar nemegyszer elismerték SZELEKOVSZKY ISTVÁN meg mint agronómus, kétszer vehetett át jó munkájáért miniszteri kitüntetést. Egyszer lett Kiváló Dolgozó, és tavaly a városért végzett fáradozásáért a képviselő-testület Pro Ur- be-díjban részesítette. A határőrségtől pedig dísztőrt kapott fafaragásaiért, illetve átvehette a megye művészeti díját is. Sok szép szobor kikerült már Szelekovszky István keze alól. A fafaragás kitölti a mindennapjait. Különös életutat tudhat maga mögött Szelekovszky István. Olyat, amelyben sorsfordító helyzetekben komoly döntéseket kellett hoznia. D. Szabó Miklós Szelekovszky István érdekes és hosszú utat tett meg, amíg Salgó- galgócsról eljutott a Nagykunságba. Először Karcagra, majd Kunhegyesre. Öten vannak testvérek: négy fiú és egy lány, és hála Istennek, ma is élnek mindannyian. Az anyukája tanítónő, de az apukája mint jegyző, rossz kádernek számított 1945 után. Olyannyira, hogy 1946-ban elvitték az oroszok málenkij robotra, és soha többé nem hallottak róla, felőle. Azt se tudják, hogy hol alussza örök álmát a nagy Oroszországban. ■ Eddig tizenhat településre faragott már kopjafát a Jászságba meg a Kunságba. Nem kis erőfeszítéssel nevelte édesanyja a népes családot. Ő ikertestvérével együtt Karcagon végzett a technikumban, majd Gyöngyösön szerzett diplomát. Karcagon, az akkori Béke Téeszben kezdett 1964-ben, és ma is emlékszik rá, 1750 forint volt a keresete. Itt is nősült meg, és egy lányuk született. 1978-ban települést váltottak: Kunhegyesre költöztek, a Kunság Népe Téeszben dolgozott tovább. A lányuk re az NB II-ben röplabdázott. Ma férjnél van, Berettyóújfaluban laknak, és egy 16 éves deli legény anyukája. Közben volt rövid ideig tanácselnök, majd kétszer a település polgármesterévé is megválasztották. Ma is közéleti ember, a polgárőrség, a nyári fafaragó táborok vezetője. Sajnos 2002-ben nagy tragédia érte: meghalt a párja. Válaszút elé érkezett: vagy hétszámra iszik a kocsmában, vagy ahogyan lehet, túlteszi magát a csapáson, és új életet kezd. Az utóbbit választotta: újra lett egy okos, szép párja, s megszületett a szemük fénye, a kisfiúk, Istvánka. Azóta a nyugdíjas, volt polgármester újra iskolába jár: reggel viszi, este hozza a fiukat a suliból. Mert a felesége még dolgozik, hiszen feleannyi idős mint a párja. Istvánnak a család, a polgárőrség, a fafaragás kitölti a mindennapjait. Eddig 16 településre faragott kopjafát a Jászságba meg a Kunságba, de visszatérő életképei az idős kun parasztok, asz- szonyok, pásztorok. Legutóbb, amikor 68 éves volt, a kisfia az ünnepi tortáról fordítva olvasta le a számokat, ami 86- ot jelentett, ő így szólt: — Ki is egyeznék ennyivel, fiam, mert akkorra már nem csak a középiskolát, de az egyetemet is elvégezheted. Abban megegyeztünk, hogy ezt a jeles dátumot, eseményt majd én írom meg. Feltéve ha megérem... HKSQQEBÜII Zsíroskenyér-partit rendeztek A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI Almássy János Nyugdíjas Klub tagjai minden évben megrendezik hagyományos zsíroskenyér-partijukat. Az idei eseményre mintegy 120 vendég látogatott el nemrég. Kacsazsír került a kenyérre, lila hagymával fűszerezve. És hogy a finom falatok meg ne akadjanak a torkokon, vörös és fehér borok segítették a gyantázást. Kecskemétre, Nagykőrösre buszoztak az újszÁszi Aranyifjak Nyugdíjas Klub mintegy 30 tagja nemrég kecskeméti, nagykőrösi autóbusztúrát teljesített. A hírős városban megtekintették a Cifra-palotát, a Barátok templomát, a református templomot és a színházat. Nagykőrösön pedig felkeresték az Arany János Múzeumot, illetve az úgynevezett Cifra-kertet. Szépen énekelték a népdalokat az idei megyei nyugdíjas Ki mit tud?-on, Törökszent- miklóson jól szerepeltek a cibakházi nyugdíjas klub tagjai. A tízfős kórus csodálatosan előadott dél-alföldi népdalcsokráért első díjat vehetett át, Szaíáy Ferenc szolnoki polgármestertől pedig egy ajándékkosarat. De megkapták a cibakházi önkormányzat kü- löndíját is. Mindenki kapott egy üveg bort az alattyáni Arany Alkony Nyugdíjas Klub mintegy 77 tagja nemrég névnapi estét tartott a művelődési házban. Minden klubtag kapott egy üveg bort: a fiúk vöröset, a lányok fehéret. Azoknak, akik életkoruk kerek évfordulójához jutottak, szóval 50, 60, 70 vagy 80 évesek, egy szál virággal kedveskedtek. De megünnepelték azt is, hogy a klubot 25 éve létesítették. SZ0U0N.hu További információk, programok a SZOUON.hu hírportálon olvashatók. Már felnőtt fejjel végezte el a református teológiát portré Megírta Bánhalma történetét, s tanított hittant az óvodában, valamint az alsósoknak is A kenderesi Tapasztó Szabolcs 1946-os születése óta érdekes életutat járt be. Hiszen sokáig pap szeretett volna lenni, ami aztán később már felnőtt fejjel teljesedett be, amikor végre elvégezhette a református teológiát. De haladjunk sorjában! Kisújszálláson érettségizett, majd mint gazdaságvezető, a helyi, kenderesi iskolában kezdte munkáséveit. A növényvédő állomás következett, ahol főkönyvelőként dolgozott. Bánhalmán is megfordult, itt az ottani szociális otthon gazdaságvezetője volt. 1997-ben megpályázta Kisújszálláson a városi szociális gondozási központ igazgatói helyét, amelyet el is nyert. Végül innen került nyugdíjba idén tavasszal. Persze ez csak leírva egyszerű, mert ezek a beTapasztó Szabolcs íróasztala mögött, ahol helytörténeti munkáit szerkesztette osztások rengeteg iskolai végzettséget, tanfolyamot, felsőfokú tanulmányokat igényeltek, és ezeknek Tapasztó úr mindnek eleget tett. Azért arról se feledkezzünk meg, hogy megnősült, és érdekes, hogy mindkét gyermeke ugyanazon hónapnak ugyanazon napján született. Csak épTöbb díjat is kapott élete során öt jelentősebb kitüntetést kapott eddig, így szakszervezeti főtitkári elismerést, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója címet, Kenderesért Emlékplakettet, Szociális Munkáért elismerést és a megyei szociális díjat. pen az elsőszülött Szabolcs 1972. május 11-én, és rá három évre a húga, Szilvia szintén május 11-én. A fiuk Brüsszelben él, és dolgozik, a lányuk Pesten. Közben öt cikluson keresztül Szabolcs volt képviselő is, egyszer alpolgármester, illetve sokáig presbiter, és egy cikluson keresztül a református zsinat tagja. Mellesleg megírta Bánhalma történetét, és tanított hittant az óvodában, valamint alsósoknak is. Szóval, kivette a részét a közéletből is. Sajnos már özvegy, de szerencsére akadnak jó ismerősök, szomszédok, akik hála Istennek jó néhányan vannak ■ D. Sz. M.
