Új Néplap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-30 / 278. szám
12 ÚJ NÉPLAP - 2010. NOVEMBER 30., KEDD TŰKÖR Mamámnak a betyárok is udvaroltak III. rész visszaemlékezés 1924-ben özvegyasszony lett és egyedül nevelte fel három gyermekét Sajátosan alakult a mi családunk élete, noha főleg az volt a bűnük, hogy soha, egyetlen korban, rendszerben sem szajkózták az akkori politikai hatalom jelszavait. Szóval, valahogy kilógtak a sorból. Éppen ezért nem véletlen, hogy temérdek tragédia, megpróbáltatás, üldözés érte őket, és mégis valamilyen hihetetlen életösztönnel a gubancos, tragikus helyzetekből szinte mindig kijutottak. D. Szabó Miklós A tanácsköztársaság 133 napjából ők keveset éreztek 1919-ben, mert az idő rövidsége miatt földjük elvételére, itt, az isten háta mögötti tanyán már nem került sor. Bezzeg Lajosmizsén! Ott Gál tata unokatestvérét, Szamuely halálosztagának tagjai kivégezték. Annyi volt a bűne, hogy önként nem adta oda a földjét, sőt mihasznáknak, ingyenélőknek nevezte őket. Ezért a saját udvarán összeült a rögtönítélő bíróság, és halálra ítélte. Először levetették háromnegyedes kabátját, a kezét hátra kötötték, kötéllel létrára állították, és azt kirántották alóla. Mindezzel - a később előhívott fényképek alapján, amiket terjesztet- fim tek, hogy megfélemlítsék a parasztságot azonosították a tetteseket. Ez alapján azután elítélték őket. Lefényképezték akasztásokat hiszen akkor még további három gazdát végeztek ki. Mindezt azért tettem szóvá, mert a tanácsköztársaság bukása után, 1920-ban nagyapám nagy istállója felében tanyasi iskola nyílt. Mintegy húsz környékbeli gyerek járt oda egy ösz- szevont osztályba. Többek között az én anyukám is. Sőt, nagyapá- mék hathatós támogatásával ugyanebben a szárnyban még egy tanítói lakást is kialakítottak. Volt benne - anyukám szerint - egy ágy, szekrény, asztal, kályha. Itt lakott a tantó úr, bizonyos Gyöngy József a feleségével. Mivel Gyöngy úr korábban vörös katonaként szolgálta a tanácsköztársaságot, büntetésből városi iskolában öt évig nem taníthatott. Nagymamám mindig jószívű volt, és noha az unokabátyját vöröskatonák akasztották fel, és azt is tudta, a tanító is a vörösök közé tartozott, megszánta az állástalan férfit és a feleségét. A nagyapámmal közösen úgy határoztak, az oktatást rábíznák. Ehhez az illetékes hatóságok is nagy nehezen áldásukat adták, így néhány évre oda költözött ez a pár. A tüzelőt három tehetősebb gazda biztosította, a kvártélyt, magyarul a kosztolást meg úgy oldották meg, hogy ők ketten minden héten más családnál ebédeltek. Sőt, nagyim a tanító úr feleségének még munkát is biztosított, amiért már nem koszttal, pénzzel fizetett. Ezen nyaranta elmehettek a rokonokhoz egy kis kikapcsolódásra. Édesanyám szerint az összes tanítója között Gyöngy tanító úr volt a legjobb, tőle tanulta meg a helyesírást, számolást, szép olvasást. Nagyszüleim is szerették az egykori vöröskatonát, aki feleségestül sírva búcsúzott 1925-ben nagymamámtól, amikor visszamehettek Pestre. Sőt, még hosszú évekig leveleztek mamámmal, mivel a nagy bajban segítette őket. Itt azt állítottam, hogy a házaspár 1925- ben csak a mamámtól búcsúzott. Sajnos. Ugyanis őt 1924. május 4-én pótolhatatlan csapás érte. Ezen az estén, amikor nagyapa megetette a teheneket, lovakat, elvégzett a jószágok körül, úgy határozott, a kanálisparton leballag Újszászra, mert elfogyott a dohánya. Már koromsötét ereszkedett a tájra, amikor elindult, bár nagymamám kérlelte:- Ne menj el drága párom sehová, mert harapós lehet az éjszaka! Várd meg a nappalt... ' é* Nagyapám egyetlen megmaradt képe 1916-ban katonakorában készült leg nemzeti színűek. Az ő kulák- ságának azért még volt egy oka: a legidősebbik lánya, Mária, vagy ahogyan hívták: Mariska 1927-ben férjhez ment egy Szarvas Lajos nevű boldogházi férfihez. Ez egy 198 centi magas, fantasztikusan erős kovácsmester volt, aki még további szakmákkal - esztergályos, lakatos, hegesztő, bognár-is rendelkezett. Erre az emberre még a csepeli Weisz Manfféd is felfigyelt, olyannyira, hogy a kovácsműhelye vezetőjeként dolgozott. És ingázott Pokoltanya meg a főváros között hétvégeken. Ráadásul olyan szociáldemokrata volt, aki egyre följebb került a ranglétrán. Egyébként is a szakik általában szociáldemokraták voltak. Igen ám, de 1948-ban, amikor a két párt, a szocdem meg a kommunisták (akkor Magyar Dolgozók Pártja) egyesült, az atya úristennek nem állt kötélnek. Magyarul: nem lépett át a kommunista pártba, szidta, ócsárolta őket. Sőt, ahogy mamám mesélte, az egyik buzgó agitátort még le is köpte. Meg is lett az eredménye, másnap már megkapta a munkakönyvét, jöhetett haza örökre Pokoltanyára. Nem telt el egy év és lassan itt is paradicsomot varázsolt. Két rossz cséplőgépből eszkábált egy jót. Battonyán, a MÉH-telepen egy 180 kilós hízóért megvett két traktort. Ezt szerelte egy hónapig, míg egy jó Hoffer lett belőle. Azután ezzel szántott, vetett, csépelt. Nagy szükség volt a gépi erőre, mert a lovakat, ökröket a háborúban elvitték, megették a katonák. Szántott, vetett, csépelt Űjszász- tól Abonyig, Tápiógyörgyétől Boldogházáig. Ezt már nem nézhette tétlenül az új vörös hatalom, és 1951-ben államosították a gépeit. Magyarul: elvették. Két ok miatt: az egyik, mert nem lépett be a kommunista pártba. A másik: ha így folytatja, még a végén meggazdagszik. Anyósa, szegény nagyanyám is megitta ennek az egész procedúrának a levét, hiszen amikor másodszor jelentkezett Nagyká- tán a rendőrségen, egy jóindulatú kisrendőr megsúgta neki:- Az a maga baja Mari néni, hogy a veje, Szarvas Lajos is ku- lák. Itt azt mondják, hiába öreg, a maga vérében ott a kizsákmányolás... Folytatjuk! Nagynmamám közel a kilencvenhez is még nagyon aktív, önmagát ellátó asszony volt. Gyógynövényei miatt csak Füves Mari néniként ismerték a tanyavilágban —Ne félts te engem, aki megjártam a háborút! Inkább altasd el a gyerekeket, aztán legkésőbb tízre itthon leszek. Vigyázz magadra. Lassan telt az éjszaka: eljött a tíz, a tizenegy óra meg az éjfél is, de nem jött az én akkor 46 éves nagyapám. Mamám a lámpát lecsavarva, az asztalra borulva virrasztóit, úgy köznapi ruhában. Reggel adott a jószágoknak, és elindult nagyapám után, végig a kanálisparton. Egy szomszéd tanyát elhagyva, attól jó kétszáz méterre ott feküdt a kanálisban. Amelyikben jó ha tíz centis víz lehetett, de mivel arccal lefelé esett, megfulladt. Valószínű rosszul lett, és nem kifelé, hanem a kanálisba zuhant. Nagymamám még valami olyasmit is emlegetett, hogy ezen az éjszakán a környező tanyák kutyái úgy szűköltek, hogy rossz volt hallani. Állítólag az ebek megérzik, ha a közelükben valaki meghal. így lett 1924-ben máról holnapra özvegy három pici gyerekkel, akik közül anyukám nyolc éves volt, a bátyja tizenkettő, a nénje tizennégy. Soha többé nem ment férjhez, pedig szép asz- szonynak és a majdnem harminc hold földdel jó partinak számított. — Minden kérőmet kikosaraztam. Az én házamban a gyerekeim ne kerülgessenek egy idegen embert - indokolta döntését. Az első három évben a szomszéd tanyákon lakó többi Szűcs testvér — voltak még hárman — segítettek a szántásban, vetésben, aratásban. Majd amikor Kálmán bátyám felcseperedett, két erős ökrével minden szántóföldi munkát elvégzett. Sőt, mivel soha nem nősült meg, nekem többször hangoztatta: — A földet vettem el, nekem ő lett az igazi párom. Majd ha felnősz, jó lesz neked. Őrizd, vigyázd, mert ez ősi juss. A valóság azonban most is más lett: mondhatnám, a vártnál sokkal kegyetlenebb. Nem elég a családi tragédia, az ötvenes évek elején Rákosiék csúnya kártyát osztottak ennek az özvegyasszonynak. Mivel az elhalt férje után huszonkilenc hold földje maradt, és ez a régi, paraszti szokás szerint mind az ő nevén volt, kuláknak nyilvánították. Nem csak a padlást seperték le az utolsó szemig, hanem ráadásul az akkor már idős asszonynak hetente kétszer kellett jelentkeznie Nagykátán, a rendőrségen. Igazolva, hogy megvan, és semmiféle szervezkedést nem végez a proletárhatalom, a proletárdiktatúra ellen. Ilyesmit két fontos ok miatt sem tett. Az egyik: soha nem érdekelte a politika, sem a nagypolitika, sem a helyi. Neki más gondja volt: özvegyen felnevelni a gyerekeit. A másik is érthető: mivel hithű reformátusként a maga nagy-nagy szívével világéletében segített a hozzá fordulókon, rászorulókon. Legyenek azok fehérek, ne adj isten vörösek, esetA jeles névadóra emlékezett a jjákó- halmi gazdakör András-nap alkalmából névadójára emlékezett a jászjákóhalmi Gubicz András Gazdakör. A jeles feltaláló — aki kereken 190 évvel ezelőtt született Jákóhalmán - a róla elnevezett Gubicz-ekével világversenyeket nyert a maga korában, majd 49 évesen elhunyva — gyerekük nem lévén — feleségével, Poldermann Júliával hagyott végrendelete szerint lakóházukat óvoda céljára ajánlották fel. így lett a községnek már 1876-ban óvodája, mely napjainkban is azt a célt szolgálja. A Gazdakör minden év novemberének utolsó péntekén misét mondat és megkoszorúzza a székházán elhelyezett emléktáblát. ■ T. A. Itt-Honi. Népzenei és Néptánctalálkozót rendeztek immáron negyedik alkalommal Szolnokon a hét végén az Aba-Novák Kulturális Központban Itt-Honi címmel. A gálán átadták a Tisza Táncegyüttes év legjobb táncosnője és táncosa díjat is. u ■ P Szalagavató bál. Szülők, nagyszülők, barátok és az iskola tanárai előtt tartották szalagavatójukat a karcagi Varró István Szakiskola, Szakközépiskola és Kollégium három végzős osztályának tagjai. Keresztszentelés. Advent első vasárnapján az ünnepi szentmise keretében került megáldásra a Belvárosi Nagytemplom falán elhelyezett 8 méter nagyságú vándorkereszt Ezzel jelképesen is elindult a jövő év június 24-25 között megrendezésre kerülő VII. Váci Egyházmegyei Találkozó előkészülete.
