Új Néplap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-27 / 276. szám
ÚJ NÉPLAP - 2010. N0V5MBER 27., SZOMBAT 13 TÜKÖR Mamámnak a betyárok is udvaroltak II. rész visszaemlékezés A három dalia összesen tizenegy kisebb-nagyobb sebet kapott a csetepatékban Sajátosan alakult a mi családunk élete, noha főleg az volt a bűnük, hogy soha, egyetlen korban, rendszerben sem szajkózták az akkori politikai hatalom jelszavait. Szóval, valahogy kilógtak a sorból. Éppen ezért nem véletlen, hogy temérdek tragédia, megpróbáltatás, üldözés érte őket, és mégis valamilyen hihetetlen életösztönnel a gubancos, tragikus helyzetekből szinte mindig kijutottak. D. Szabó Miklós- Nagymamának állítólag udvaroltak a betyárok. így igaz? — Elő-, előfordult, mert idősebbnek tűntem a koromnál. Sokszor ugrattak, hol a pruszli- kom, hol a lábam emlegették. Ilyenkor én mindig csípős nyelvvel válaszoltam. Volt köztük akkor, az 1800-as évek végén egy Mizsei és egy Jenei nevezetű, mind a kettő József. Húsz-huszonöt esztendősek lehettek, és a katonaság elől szöktek, álltak a betyárok közé. Jóképű, délceg legény volt mind a kettő, így általában velük feleseltem. Akkor se kapnak tőlem csókot, ha térden jönnek felém, meg ha csak ketten lennének férfiak, úgyse udvaroltatnék magukkal - ilyesmiket mondtam. Erre az idősebb betyárok nevettek, a térdüket csapkodták, hogy de jól felvágták ennek a lyánynak a nyelvét, lesz mit hallgatni az urának! Édesapám is ott volt, velük együtt nevetett. Bezzeg Beszteri édesanyám! A két szülőm közül szinte mindig, minden helyzetben ő volt a keményebb, határozottabb. Miután már ki tudja hányadszor cserfel- tem a két fiatal betyárral, akkor ott, előttük egy szót se szólt. De láttam rajta, igen erősen haragszik. Miután elmentek, magához hívatott.- Gyere ide, Mari lyányom, valamit mondanék! Azzal se szó, se beszéd, adott két akkorát, hogy a földről kellett feltápászkodnom.- Tudod-e lyányom, mire fel ez a két pofon?- Igen, édesanyám. Azért, mert feleseltem, udvaroltattam a két Jóskával.- Mán pedig betyár felesége nem leszel, mert ha elfogják az uradat, az egyik fára te kerülsz, a másikra meg ő. így lettem aztán húszévesen, 1908-ban nagyapád, Szűcs József párja - zárta le a beszélgetést mamám. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy nagymamám nagyon szép fruskává, majd lány- nyá cseperedett, és sürögtek-fo- rogtak körülötte a legények. Egy bizonyos Szepesi, aki tanyaszomszédjuk volt, és gazdag, jóképű, még a kezét is megkérte. De a szülők nem adták hozzá, mert mulatós, italos volt az már akkor is. ' Aztán kiderült, hogy ez a jászberényi Szűcs família sem akárki! Harcias, még békeidőben is verekedős katonacsaládnak számítottak valamikor, de már 1878-ra, amikor Szűcs József született, nyoma se maradt a kardcsörtetésnek! Pedig nagyapám szépapja, akit szintén Józsefnek hívtak, meg a két testvére: János és Gergely még Mária Terézia seregében szolgáltak lovas katonaként. Volt házuk Jászberényben, ott laktak az öregek, a fiatalok meg Jászboldogházán, tanyán gazdálkodtak. Boldogháza akkor csak tanyavilágból állt. A régi, elsárgult iratokat egy rokon, Szűcs István bácsi fedez-, te fel a Pest Megyei Levéltárban, aki folytatva az ősi hagyományokat, szintén katona volt, és 1915- ben született. Ezekből megtudta, hogy a felséges királynő a három Szűcsöt 1777-ben magához hívatta, akik akkor már eljutottak ötvenöt-hatvankét éves korba. Német nyelven rövid beszédet intézett hozzájuk, nagy valószínűséggel ecsetelve hűségüket, kitartásukat, hiszen évtizedekig katonaként szolgáltak a seregében. A vigyázzba merevedett Szűcsök értették is, nem is, hogy miről van szó, inkább csak sejtették. Mert a vezényszavakat már kitéve-betéve fújták, de egymás között azért magyarul folyt a diskurzus. Mikor aztán később, a folyosón egy magas rangú hivatalnok lefordította, magyarul elmondta nekik a beszéd lényegét. Megtudták: a császárnő köszöni azokat az évtizedeket, amelyekben harcoltak, de mivel nagyon szegény a kincstár, most csak annyi pénzt tud adni, amennyi hazáig, Jászbol- dogházáig elég. De iparkodjanak hazafelé, mert két hét múlva megérkezik két földmérő meg egy hivatalnok, és együtt kimennek a Tápió folyó partjára. Abból a célból, hogy ameddig a három obsitos ellát, nagyjából ennyi lesz a három testvér jussa. Nem egy-két évre, hanem örökre. Ugyanakkor a lelkűkre kötötte, azért, hogy messzebb lássanak, fára mászni tilos, így a gáton kell, hogy maradjanak. Megörültek a testvérek, csak lesz valami haszna a hosszú katonáskodásnak, és hol kocsin, hol gyalog, egy ízben még hajón is *- hazajutottak egy jó hét után. Itthon örömmel fogadták a még életben lévők az idős vitézeket, ettek, ittak, aludtak, és másnap kora reggel a Tápió folyóhoz vették az irányt, ami nem volt mesz- sze a tanyájuktól. Az is kiderült, csendesen csordogál az akkor szelíd, inkább patak mint folyó, és még gátja sincs. De mikorra erre rájöttek, kis híján sírva fakadtak, hiszen'az orruk hegyéig, ha elláttak, mivel minden irányban — ahová tavasszal szinte mindig kiöntött ez a kis bestia - másfél öl magas nádat lengetett a szél. De hát a Szűcsök családját nem olyan fából faragták, hogy ilyen apróság kifogjon rajtuk, és a fejüket összedugva elhatározták, építenek a gátra egy jókora dombot, mert ezt nem tiltották, csak a fára mászást. így is lett. Az egyik hozott egy rossz taligát, a másik vesszőkosarat, ládát, és kubikolták a földet rendületlenül! Vas ásójuk akkor még csak egy volt, de fejsze akadt, úgyhogy alig telt el néhány nap, és a folyó bal partján másfél méteres magaslat púposodon. Akkora területen, hogy három ember is elfért a tetején. Amikor aztán érkezett a jeles bécsi deputáció, majd meglátták a halmot, akadt Jézusz Krisz- tusz, Isten, Mária meg fejcsóvá- lás, és nevetés is, de nem volt mit tenni, hiszen a császárnő kikötései között ez a kis halom nem szerepelt Márpedig a szem ily módon ellátott Ujszász, másfelől Tápiógyörgye, Pokoltanya irányába. A Szűcsök csalafintasága így 43 katasztrális hold földet jelentett, amelyért korában szó szerint vérét hullajtottá a három dalia, hiszen összesen tizenegy kisebb-nagyobb sebet szereztek, kaptak a csetepatékban az évtizedek során. Igen ám, de ebben a nagy pusztaságban a terület zömét víz, pocsolya, nád borította, és csak néhány magaslat emelkedett ki. így hosszú-hosszú évekig a nádaratás, nádvágás, majd kévébe kötés hozott pénzt a konyhára, miután értékesítették a kévéket. De ők egy idő után mást, többet szerettek volna: szántani, vetni, aratni. Ezért az ezerhétszázas évek végén egy száraz nyár után felgyújtották a nádast, gondolván: az elégett hamu jótékonyan hat a talajra. A hamuval nem is lett baj, de a lángokkal igen, mert azok még az újszászi tanyavilágot is majdnem megették. Sőt az ő szalma- fedeles tanyájuk is a lángok martaléka lett. Igaz, megnőtt a szántóterület, de jellemző a nád, a gyékény szívósságára, hogy a Szűcsök földjén még kisgyerek koromban, 1950-ben is akadtak olyan táblák, amelyek tele voltak náddal. Nos, ezeknek a Szűcsöknek volt az ötödik nemzedéke az a Szűcs József, aki az én anyai nagyapám, és 1908-ban oltár elé vezette leendő nagymamámat, Gál Máriát Lajosmizsé- ről. Akik valahol ismerhették egymást, mert másod-unokatestvérek voltak, de amikor felkeresték a híres-nevezetes Korányi professzort, aki alaposan megvizsgálta őket, sőt bekérette a korábbi anyakönyvi iratokat is, majd így szólt: - A gyerekáldásnak ez a rokonsági foka nem akadály! Munkálkodjanak, hogy el ne fogyjon a magyar! Megfogadták a tanácsot, jöttek a kis Szűcsök: Mária 1910-ben, Kálmán 1912-ben, majd anyukám, Matild 1916-ban. Szűcs nagyapám már szolidabb hivatást választott a hadseregnél: szántott, vetett, aratott, kapált. Télen, ősszel meg Abony- tól Újszászig, Boldogházától Jászberényig vőfélyként boro- nálta össze a házasulandókat. Katonának csak muszájból ment, és ez a muszáj 1914 nyarán megtörtént. Akár Gál tata, az apósa, ő is a szerbiai frontra került, és a légnyomáson kívül háromszor is megsebesült. Ezek azzal jártak, hogy olykor elveszítette az eszméletét, ilyenkor le kellett ülni egy-két percre. Pedig volt munka rogyásig: mert az ősi jussból meg a menyasszony hozományából nekik is lett 29 holdjuk négy darabban. Részben Pest, részben Szolnok megyében. Még a tanya is úgy épült Pest megye határára, hogy ha a tyúkok nagyot szaladtak, máris Szolnok megyében kapirgáltak. Folytatása következik Ebben a tanyában laktak nagymamámék, amit nagyapám 19!Oben épített Gólyát láttak a szolnoki határban Fészke közelében tartózkodó gólyát látott Szolnok határában, mezőgazdasági földje szélén egyik olvasónk. A madár nem tűnt sérültnek, viszont félő, hogy a hidegben elpusztulhat, ezért a szolnoki Jászkun Természetvédelmi Szervezet vezetője, Urbán Sándor segítségét kérte azzal kapcsolatban, hogy mit is lehet tenni a gólya megóvása érdekében. A szakember lapunknak elmondta, mindenképpen utánajárnak a dolognak, és megpróbálják az állatot befogni, ami nem könnyű, hiszen az ember közeledtére felrepül. Azonban mindenképpen lépni kell, mert ha beáll a tél, nem fog táplálékot találni magának. ■ B. Gy. HALLGATÓ Bereczki Zoltán az egyik leg- ünnepeltebb és legismertebb musicalszínész. A fiatal művész tehetségét már számtalan színpadi szerepben megmutatta. A legutóbbi időben a feleségével, a nem kevésbé ismert és közkedvelt Szinetár Dórával készített duettalbumai voltak népszerűek, sikerlistát vezetők. Most pedig újra egyedül próbálta ki magát, és elkészítette az Alomkép című anyagát, amely a pophangzás felé tereli a hangsúlyt. Bereczki Zoltán ezen az albumon nem annyira az érzelmi, mint inkább a dinamikus oldalát mutatta meg. Ráadásul a zenék többségét maga Bereczki Zoltán írta, ezzel is bizonyítva tehetségét a zeneszerzéshez. Az meg már csak hab a tortán, hogy billentyűs hangszereken is közreműködött. A dalok sorában szerepel egy duett is, melyet a népszerű Tóth Gabival (akinek szintén most jelent meg albuma) együtt énekel Bereczki Zoltán. Ez a dal, A holnap másé már című egyébként a lemez talán leghúzó- sabb, már szinte a rock felé hajló szerzeménye. Friss, üde, fiatalos albumot készített Bereczki Zoltán. Olyat, amely sikerre van ítélve. Bővebben; SZOUON.HU/lfMEZAJANLO (Bereczki Zoltán: Álomkép. Kiadó: Universal Music) m B. Gy. Átadták a látogatóközpontot karcag Kun őseink útját követhetjük nyomon A Jászkun kapitányok nyomában projektben elkészült Karcagon a nagykun látogatóközpont. A tegnapi ünnepélyes átadáson részt vett Búsi Lajos, a Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára, Kovács Sándor, a megyei közgyűlés elnöke és Illéssy Ádám nagykun kapitány is. „A látogatóközpont kiállítóhelyként bővíti a város látnivalóinak sorát és a túraútvonalak kiindulópontja. A Nagykunsági Népművésze- j. ti Egyesület népművészeinek irá- | nyitásával kézműves-foglalkozá- t soknak is helyet ad” - mondta | Dpbos László polgármester, aki J büszke arra, hogy a látogatóköz- § pont a Nagykunság fővárosában működhet. ■ D. E. A rendezvényen a vendégek figyelmébe ajánlották a karcagi ételspecialitásokat, köztük a ferdinándot és a kölesbélest
