Új Néplap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-20 / 270. szám
12 ÚJ NÉPLAP — 2010. NOVEMBER 20., SZOMBAT TÜKÖR Falusi életkép megindító emberi drámával színház Bródy Sándor-bemutató, A tanítónő először a szolnoki Szigligeti Színház színpadán A tanítónő (Molnár Nikolett) az iskolaszék előtt, előtérben a káplán (Mészáros István) A tanítónő eleddig valahogy elkerülte a Szigligeti háza táját, pedig mind idehaza, mind pedig külföldön a közönség töretlen érdeklődése övezte és övezi mindenütt az útján, amióta a Vígszínházban 1908-ban bemutatták. Valkó Mihály Szeretnék valami szépet írni erről a nagyszerű, színes színházi estéről, melyen egy zseniális író zseniális darabjának feltámadását láthattuk, s melyben a századelő Magyarországának falusi világa tárul elénk — középpontjában egy rokonszenves kis tanítónő megindító, szenvedélyesen igaz, feszült drámájával. Aki boldogan megy falura, telve hivatástudattal, újító gondolatokkal, rajongással is — érkezésével az élet tavaszi frissességét viszi magával az „álmos” faluba -, ámde csakhamar tapasztalnia kell, bizony gőgös, romlott világgal kerül szembe, a falu jellegzetes hatalmasságaival, akik először prédát látnak a csinos, fiatal nőben, a testét akarják, majd amikor kudarcot vallanak, aljas módon iskolaszék elé citálják, és hamis moráljuk nevében erkölcstelenség címén gáládul ítélkeznek felette. S amikor a falu parasztmilliomosának fia, józan életre térvén, feleségül szeretné őt k akit közben ő is megkedvel -, a leánykérő gőgös, gazdag szülők szégyenteljes játékot űznek vele, és csak újabb goromba megaláztatás éri. Mi marad hát számára? Elhagyni ezt a romlott világot, mindent, a szerelmet is, amelyikben a rang nélküli emberi nagyságot ostobán tiporhatja meg a cifrás-rangos, úri alacsonyság. S amelyben végül is ami rossz, nyavalya, az a gazdagok ostobaságából származik, melyből annyi van, mint a tenger, kimeríthetetlen - hangzik el az előadás utolsó mondatában, mintegy a látottak rezüméjeként a bölcs Főúr szájából, akár nekünk is szóló intelemként. A tanítónő mégsem merül el benne, bár az ostobaság hullámai igencsak verdesik, megmarad tisztán, becsülettel, s úgy távozik onnan, ahogy érkezett: felemelt fejjel. Nem akar ő lázadni, ó nem, csupán megvédeni, amihez emberként joga van: önállóságát, női méltóságát, elveit és gondolatait, s ezzel oly végtelenül emberi, hogy egészen közel érezzük őt magunkhoz. És mélységes együttérzésünkben, szomorú sorsán meg- indultan, bizony néhány könnycsepp is legördül az arcunkon. Mert a katedrának ez a falusi tündére valósággal elbűvöl bennünket! Csak úgy sugározza a fényt magából — okosságával, bátorságával, nemes egyszerűségével is, vonzóan szép, jóllehet szépségét nem villogtatja. Lelkében modern, normális, fiatal nő, felvilágosult bájjal. Hősnő, heroikus gesztusok nélkül is, talán épp azért. Molnár Nikolett oly természetesen él és mozog a színpadon, oldja meg letisztult játékkal nehéz és izgató feladatát, mintha a színpadon született volna. Egyetlen kis mozdulatába, hangsúlyába vagy elhallgatásába is milyen lelki tusákat tud belesűríteni! Régóta követem játékát, és egyre újabb, nagyobb és talán most a legnagyobb. Tanítónője maradandó emlékem. Nem maradnak el tőle a többiek sem, akik egy-egy alakot formálnak meg tele élettel, elevenen, változatosan. Elsőként Barabás Botond sűrűvérű, parancsoláshoz szokott, züllésében is nagystílű ifjú Nagy Istvánját dicsérném, maga a robbanó feszültség. Jelentős egyéniség, mikor színre lép, levegője van. (És egy igen kedves férfi szerelmi vallomást is köszönhetünk neki.) Nagyon jó Jankovics Anna anyáskodó, sürgölődő, kedélyes, kerek humorú kántorkisasszonya, Mészáros István álszent, tartüffós káplánja, pontosan formálva meg. Harna Péter kissé karikaturisztikus szolgabírót hoz, Dósa Mátyás játssza maga- biztosabbra az éhenkórász, szerencsétlen tanítót. Igen jellegzetes Karczag Ferenc parasztmilliomosa, az öreg Nagy. És igazán telitalálat Bitskey Tibor tapasztalt, bölcs, idős papja, a Főúr, halántékán az idő érdekes ezüstjével, mély és emberi, s olyan jóságos, hogy amikor a kis tanítónőnek barátságul almát kínál, mintha nem is a reverendája alól, hanem a szívéből húzná elő. Egy-egy kisebb szerepben karakteresek: Huszárik Kata, Molnár László, Császár Gyöngyi (a gőgös Nagyasszony), Vándor Attila, Zelei Gábor és még mások. A rendezés: okos, tudatos és ihletett. Kerényi Imre érti, hogyan lehet elmondani színpadon az igazat is szépen - és ízléssel. A helyzetek kidolgozottak, a ritmus tempós. Színpadi piktorként rendezői ecsetével pompásan festi színesre az élesen megfigyelt élet tarka és fölöttébb hű képeit. A feszültséget olykor finom humorral is oldja, tud a kedély húrjain is játszani. A század eleji falusi hangulatot erősítik Székely László mutatósán formás díszletei és Jánoskuti Márta stílusos jelmezei is. Ez az est becsületére válik minden bizonnyal színészeknek, rendezőnek egyaránt, sőt még az egész Szigligeti Színháznak is: a siker megérdemelt, a taps méltán zendül. ■ Ami rossz, nyavalya, az a gazdagok ostobaságából származik. Érdeklődve várták a bemutatót Fehér Andrásné és férje örömmel várta a bemutatót Pujcsi Mihály, Telek Ferenc, dr. Szabó Erzsébet és Pujcsi Mihályné már a színház előterében is a darabról beszélgettek Bartha Alexandra, a budapesti Játékszín színésznője is eljött, hogy megnézze színésztársait. Képünkön Kiss Józseffel, a színház művészeti vezetőjével látható. Zelenyánszki András és neje, Nánai Tiborral nagy várakozással tekintett a tegnap esti premier-előadás elé Előfizetőink rendkívül kedvezményes áron 1490 Ft-ért megvásárolhatják. m előfizetőinknek 4990 Ft Szép és hasznos ajándék! MEGRENDELHETI: • telefonon: az in^enes 80-200-690-es számon (csak vezetékes vonalról hívható hétfőtől-csütörtökig: \ 07.30-17.00 óra között, pénteken: 07.30-16.00 óra között) • e-mailben: terj.szolnok@axels.hu • személyesen: az Új Néplap kézbesítőjénél vagy az ügyfélszolgálati irodában 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc út 2. A könyv személyesen is átvehető, de kérésre akár házhoz is visszük. *413115*
