Új Néplap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-21 / 246. szám

ÚJ NÉPLAP - 2010. OKTÓBER 21, CSÜTÖRTÖK 13 DIÁKVILÁG íme, tinédzseréveink otthona! iskolák Szeretjük, még ha a portás bácsi néha ferde szemmel is néz ránk ^Diákoldal néven nyáron is min­iden héten jelent meg összeállí­tás a fiataloknak, mostantól nyolc héten át hivatalosan is Sétálunk. Újra indult a Sajtó és tanulás (Séta) programunk, melyben a szolnoki vargások és tiszapartisok — és mindenki, aki kedvet érez - halmozzák el lapunkat írásaikkal. Eló'ször sulijukat mutatják be. KARSA PATRIK, TPG:- Áprilisban örömmel érte­sültem, hogy felvételt nyer­tem a Tiszaparti Gimnázium­ba. A tanévnyitó napján na­gyon izgultam, milyen lesz az új osztályom, osztályfőnö­köm, tanáraim, iskolám. Elő­ször azt hittem, nehéz lesz az osztálynak megismernie egy­mást, de szerencsére nem így történt, már szinte az első na­pon összebarátkoznunk. Az osztályfőnökünk is kedvesen fogadott minket, megmutat­ta az iskolát, a tantermeket. Még a felsőbb évesek is segí­tőkészek voltak, mikor nem találtunk meg egy-egy tanter­met. Másfél hónap elteltével mondhatom, nem bántam meg, hogy ebbe az osztályba kerültem. IONÁS DETTI, 11. D, TPG: — Egyre nehezebb az iskola­táska. Mi már harmadik éve koptatjuk a gimnázium isko­lapadjait, és nemhogy köny- nyebb, de minden nehezebb lesz. Ebben az évben felvet­tük plusz óraszámban a fa­kultációs tantárgyakat, és vért izzadva küzdünk a sza­bad percekért. A tanulástól „szenvedő” gyermek életét, az iskola közege, az osztály­társak és a jó hangulatú óra­közi szünetek könnyítik meg. A sulinkba járni persze azért is jó, mert sokat tanulhatsz. Ha végigcsinálod, egyszer majd sokra viszed. A legjobb viszont az, mikor minden nap találkozol a barátaiddal, megbeszélitek ügyes-bajos dolgaitokat, és önfeledten ne­vetve gondoltok az együtt töl­tött percekre, vagy keserve­sen sírtok egy váratlan ma­tekdolgozat miatt. A Tisza- ,partiba járni jó, csak túl kell esni a tanulás akadályain, és minden tökéletes. A nagysze­rű közösség azzá teszi. KISS FRUZSINA, TPG: — Habár itt végzett édes­anyám és a nővérem is, nem csak ez okból döntöttem a Ti­szaparti mellett. Egyszerűen megtetszett. Hogy miért? Mondhatnám, hogy magas szintű az oktatás, megemlít­hetném a továbbtanulási ará­nyokat - amely állítások ter­mészetesen valósak és tagad­hatatlanok —, de nem a szá­raz adatok vonzottak. A szür­ke hétköznapokban nem ezek visznek előre egy diá­kot. Ez az iskola egyszerűen kellemes. Kezdve az osztály- közösségektől, a mindennap látott arcokon, a diáknapok hangulatán, a közös éneklé­seken és a menza előtti tolon­gáson át, a portás bácsi reg­geli mosolyáig. Én is széles mosollyal a szívemen aján­lom ezt az iskolát mindazok­nak, akik hazaérve a nehéz táskát az ágyra dobva, mégis szeretnének elmosolyodva, nagyot sóhajtva csak annyit mondani, mint amit én: Jaj, de sokat nevettem ma is! ÁGOSTON ALIZ, VKG:- Az első nap reggelén, a su­liba sietve, az agyam csak azon pörgött, hogyan fogom tálalni nyári élményeimet a barátoknak, akikkel nem volt alkalmam több mint két hó­napig találkozni. Na igen...! Őket újra látni jó dolog volt. De aztán jött a másnap, a kö­vetkező hét, és egyre jobban éreztem: ez nem játék. Tény­leg kezdetét vette a „szürke” iskolaélet. Vagy csak a színes és izgalommal teli szünet után érzi az ember szürké­nek?! Meglehet, mégis megle­pődve veszem észre, hogy a napok és a hetek egészen gyorsan telnek. Hát csak tel­jenek! Szalad az idő, lassan itt az őszi szünet. Addig is ki­tartás, és tegyétek magatokat A sétás diákok között vannak, akik nemcsak cikkeket írnak, hanem fo­tóznak is! Ezt a képet Sülyös Szilvi készítette. A vargás lány egyik iskola­társát, Tűri Flórát hangulatos őszi környezetben örökítette meg oda a suliban! Vigasztaljon a tudat, hogy rajtatok kívül vi­lágszerte rengeteg diák kel fel hajnalok hajnalán, buszo- zik be az isibe és üli végig az órákat. Ilyen az élet, de egy­szer eljön a mi időnk..! KUN SZABÓ ELIZABET, VKG:- Varga. A szó mindenkinek mást jelent. Van, akinek a ci­pészt jelenti, más munka­helyként, megint más tiné­dzserévei otthonaként tekint rá. Mégis, most azt kell meg­fogalmaznom, számomra mit jelent a Varga. Lehet a vetély- társam, hiszen nap mint nap meg kell küzdenem az általa elém állított feladatokkal. Le­het a munkahelyem, hiszen keményen dolgozom itt, de a fiatalságom színtere is, ahol a megannyi furcsa arc között számtalan barát is érdeklőd­ve néz rám. Csak ennyi len­ne? Nem. Leírhatatlan, amit a sulinak köszönhetek, és kö­szönhetünk. A tanárok, akik harcolnak velünk, hogy meg­értsük: céljaink elérésében segítenek. A portás bácsi, aki néha ferde szemmel néz ránk, ha a késésünk lerövidí­tése érdekében elharapjuk a Jó reggelt!-et, miközben az aj­tót nyitja nekünk. És a diá­kok. S az érzés, miszerint minden órára jó hangulattal bemenni, és tudni: akármi történik, a következő szünet­ben megint mosolygunk! Számomra ez a Varga! Úgy érzem, jól döntöttem az elmúlt másfél hónap gyorsan eltelt itt a Tiszapar- tiban. Az első napok újdon­ságait megszoktuk, az osztá­lyunk összekovácsolódott, olyan, mintha már legalább fél éve ismernénk egymást. Amikor a Tiszaparti Gimná­ziumot jelöltem be felvételi­kor, arra gondoltam, hogy olyan gimnáziumba akarok járni, ahol nemcsak a feszí­tett tempójú tanulás fontos, hanem az is, hogy mi, diá­kok jól érezzük magunkat. Bár rövid idő telt el, úgy ér­zem, jól döntöttem. FEHÉR ANNA, 9. C, TPG Búcsúznál... Fejezzem be?El se kezdtem? Viselkedjek?Mit tettem? Bocsánatot? Miért is? Ártatlan vagy te is, én is. Miért rossz ez? Már mennél is? Hideg van. Megyek én is. Veled haza?... Őrömmel! Hideg van. De ne engedj el!!! Várj még! Csak még egy csók! Nem lehet? Ez már sok? Viselkedjek?Mit tettem? De hisz még el se kezdtem... GYŐRFI BARBARA, TPG BALAZS FANNI, VKG: — Az idén tizedik alka­lommal megrendezett 24 órás vetélkedőn ismét összecsaptak Szolnok is­kolái A vargások teljes erőbedobással készül­tek. Az egész iskola fel- bolydult: délutánig elhú­zódó táncpróbák, transz­parensek, plakátok meg alkotása. Öröm, feszült­ség, három liter energia­itól, kábulat, nevetés, di­adal -eza 24 órás! KAPOSVÁRI TÍMEA, VKG: —A szolnoki fiatalság is­mét hozta a formáját. A szombat reggeli beöltö­zés és kivonulás a Kos­suth térre meghatározta a hangulatot. A csapa­tok fej-fej mellett törtek előre a győzelem felé. Egy percet sem ült senki nyugalomban. Legjobb formáját nyújtotta min­denki a Varga csapatá­ban. Most, ahogy itt ülök, egy keddi nap, he­tedik órában és nézek ki az ablakon, arra tudok gondpiai hogy... MÉG! Sok kézzel, de egy célért dolgoztak 72 óra kompromisszum nélkül Hála és könny csillogott a betegek szemében Harmincnyolc csapat közremű­ködésével 31 projekt valósult meg az elmúlt hét végén. Hogy mik voltak ezek? Szeretetkom- mandó, dohánykomman dó, hajléktalanmisszió, látogatás Szolnok kór­házaiba, idősek ottho­naiba. Mindez a 72 óra kompromisszum nélkül címet viselő, önkéntes ren dezvénysorozat keretében zaj­lott, melyet harmadik alkalom­mal rendeztek meg. A programot Szolnokon ismét a Szer-telen If­júsági Ház koordinálta Kozákné Kovács Ildikó vezetésével. Idén kiemelkedő motívum volt, hogy városunkat közel száz katona is képviselte munkájával. A Kossuth téri ünnepélyes meg­nyitó után - ahol képviseltették magukat a város vezetői is — indul­hatott a „munka”! A három napot felölelő program során a szemétkommandósok Élményekkel gazdagodtuk szeretnénk megköszönni a szervezők és csapatok lel­kes munkáját, és támogató­ink segítségét. Reméljük, hoz­zánk hasonlóan, mindenki rengeteg jó élménnyel gazda­godott. Két év múlva ismét „egy célért sok kézzel”! megtisztították Szolnok több is­mert közterét, mintegy 110 zsák szemetet összegyűjtve. A szemetes esemény sem vette el senki kedvét, a város idősebb és fiatalabb lakói örömmel vettek részt a programo­kon, jó élményekkel gazdagodtak. Mi a Szer-telen Ifjúsági Ház csapa­tát erősítettük. Az első nap délelőtt­jén a Hetényi Géza Kórház pszichi­átriáját látogattuk meg, ahol a bete­gek nagy része különösen igényel­te az általunk közvetített szeretetet, odafigyelést Jó érzés volt látni a há­lát a szemükben, néhányak arcára örömkönnyeket Is csaltunk. Délután visszatértünk az egészségügyi intézménybe, im­már a belgyógyászaton folytat­va „munkánkat”. Itt is hasonló dolgokat tapasztalhattunk meg. Szombaton a MÁV Kórház- és Rendelőintézet könyvtárában ad­hattuk elő verses, dalos műsorun­kat Lelkesedésünk nem fogyott el, sőt erőt meríthettünk a harmadik, s egyben utolsó napra is. Csapa­tunk az Eötvös téri Idősek Ottho­nába sétált el, amely számunkra a rendezvény csúcspontját jelentet­te. Meghitt beszélgetések kereté­ben ismertük meg az ott lakó em­bereket, egyesek még dalra is fa­kadtak. Rendezvényünk zárása­ként az Ifjúsági Házban gyűltünk össze, ahol finom ételek, izgalmas élménybeszámolók, rockkoncert és moldvai táncház várt minket. GREGOR CSILLA, SIPOS NIKOLETT, TISZAPARTI GIMNÁZIUM, SZOLNOK I- ' MotdaRÖsSle-TAT- l _\ J _________________‘" Hl JELENTKEZZETEK! Még várjuk a jelentkezéseket a Lapot a diákoknak elneve­zésű médiavetélkedőre! A versenyre általános iskolák 7. és 8. osztályos diákjai — osztályonként egy-egy ötfős csa­pat — nevezhetnek. A versenyzőknek a médiával, az Új Néplappal és a Szoljon.hu internetes hírportállal kapcso­latos feladatokat kell megoldaniuk. Aki részt vesz a ver­senyben, garantáltan felejthetetlen élményekkel gazdago­dik! Szánjatok hát Ladikba Ti is! A Nyíregyházi Főiskola EurÓDai Uniós Vállalkozói c. képzési programot indít vállalkozók, KKV-k számára Vállalkozók és fejlesztési szakemberek jelentkezését várjuk kihelyezett ingyenes képzésünkre! A képzési követelmények teljesítéséről a résztvevők tanúsítványt kapnak. Jelentkezési határidő: október 31. ff rdeklődni lehet: Miterli Nikolettnél, Nyíregyházi Főiskola, A épület, 309-es szoba Nyíregyházi Főiskola, Nt ' ^ E-maimen: miterlin@n ázi Főiskola, Nyíregyháza, Sóstói’út 31 /B ‘ * yf.hu/Tel.: 06-42-599-438 m noruuay eea'V- grants^- grants Ajp*-. Ufa Jttacx&BtafuOULCtaaál H—wrimii

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom