Új Néplap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-13 / 213. szám

3 ÚJ NÉPLAP — 2010. SZEPTEMBER 13., HÉTFŐ MEGYEI TÜKÖR Cibakháza a közelmúltban ír­ták alá a Kispusztai út kiépítésé­re vonatkozó pályázat támogatá­si szerződését. A 296 millió forin­tos beruházásból 252 millió fo­rint az elnyert támogatás. A beru­házás várhatóan tavasszal kez­dődhet el. ng Kengyel az elmúlt hónap vé­gén zárult a kompetencia alapú oktatás bevezetésének program­ja a helyi általános iskolában, tudtuk meg Németh Lajos igaz­gatótól. A település önkormány­zata tavaly 32 forintot nyert pá­lyázaton a módszer bevezetésé­re. A program keretében 25 mil­lió forintot az iskolai, 7 millió fo­rintot az óvodai fejlesztésre fordí­tottak. A helyiek folytatni fogják a kompetencia alapú oktatást az idei tanévben is. bb Nagykörű NEM telt tétlenül a nyár a helyi nyugdíjasklub tagjai számára, több helyi és más me­gyei klub által szervezett progra­mon vettek részt. Pihenésre ezek után sem lesz idő, már készül­nek a jubileumukra, a klub ugyanis ősz végén lesz húszéves, amit természetesen megünne­pelnek a nyugdíjasok, rá Szolnok A tehetséges cigány fi­atalok kaphatnak több esélyt azoknak a programok révén, me­lyekhez összesen 2,7 millió forin­tos nyert pályázaton a Hegedűs T. András Szakiskola. A támoga­tás többek között a tehetséges fi­atalok társadalmi felelősségének növelését, a hagyományőrző cso­port munkafeltételei javítását se­gíti elő. tj Szolnok A MEZŐGAZDASÁG jövő­beni lehetőségeiről, valamint a vidékfejlesztés hosszú távú prog­ramjáról esik szó a szeptember 14-ei gazdafórumon. A rendez­vényre délelőtt tíz órától a me­gyeháza dísztermében várják az érdeklődőket, rá Tiszasas HOSSZÚ szünet után, kiskunfélegyházi szakiskolások segítségével folytatódhat a falu­arborétum kialakítása. A Bács- Kiskun megyei város szakképző intézménye magára vállalta az új növények beszerzésének költsé­gét, azokat pedig tanáruk, a ti- szasasi származású Csernyánsz- ki Erzsébet közreműködésével a diákok fogják elültetni, gg SZ0U0N.hu További települési hírek olvashatók a SZ0U0N.hu hírportálon. A gulyás legyőzte az esőt fesztivál Több száz bográcsban főttek a Tiszaligetben az ételek A vajdasági falvak-városok finom ízeit többek között zentai, magyarkanizsai és adai gulyásfőzők hozták el a hét végén Szolnokra Bár az időjárás nem fo­gadta kegyeibe a hét végi Gulyásfesztivál résztvevő­it és látogatóit Szolnokon, az ember nem adta meg magát az elemeknek: fúj­hatott szél, szitálhatott hideg eső, a tüzek meg- gyúltak és konokul égtek a bográcsok, üstök, kon- dérok alatt, a Tiszaligetet pedig égi illatok járták át. L. Murányi László- Majd ha visszajönnek a többi­ek, akkor jobban megláthatják, miért Duci csapat a nevünk - nevetett nagyot a karancslapuj- tőiek kondérját vigyázó Czakó Zoltánná, Márti. — A lényeg az, hogy minden csapattagnak leg­alább százkilósnak kell lennie, fogyókúráról szó sem lehet! Később persze, miközben Már­tival a tűzön rotyogó sárgaborsós gulyásról diskurálgattunk, visz- szaért a vásári forgatagból a má­sik négy csapattárs is, szakács- kodó hobbijuk élő reklámjaiként. Öt éve már, hogy állandó résztve­vői a hasonló hazai és határon kívüli főzős rendezvényeknek, és azt mondják: jó elindulni hétvé- gente, és jó kikapcsolódni, ma­guk mögött tudni a hétköznapok otthoni bajait, nyűgeit. S hogy milyen a borsós gu­lyás, ahogyan azt Karancslapuj- tó'n főzik? A mangalica ötféle ré­sze kerül bele: oldalasa, combja, dagadója, egy darab tarja, no és a csülök. A különlegesen finom ízt azonban a szárított sárgabor­só adja neki. Több száz bográcsban, kon- dérban főtt az étel szombaton a szolnoki Tiszaligetben. Többnyi­re gulyások, de pörköltek, töltött káposzták és más finomságok is. A versenybe úgy 110 csapat nevezett, vállalva, hogy kiállják a többségében neves szakácsok­ból álló zsűri kritikáját is. Bár nagy figyelem övezte a különfé­le hazai tájegységek—Nógrád, a Kunság, vagy éppenséggel Bor­sod - képviselőinek munkáját is, az igazi konyhai kuriózumo­kat a határon túli magyarlakta területek csapatai produkálták. A Vajdaság például egész kis ut­cácskát foglalt el magának. A zentaiak a szerb konyha külön­legességével, csevappal kínálták a vendéget, miközben a tarho- nyás marhagulyáslevesüket ka- vargatták. Egy másik zentai Csa­pat lecsót főzött, csirkével és há­zi tarhonyával. A magyarkani­zsai Pákái István - szintén nagy vándora a hasonló főzős esemé­nyeknek -, civilben víz- és gázszerelő, s miközben a vajdasági töltött káposztát és a vajdasági pásztorgu­lyását vigyázta, leszögez­te: kedvtelés ez, kikapcso­lódás, találkozási lehető­ség az ismerősökkel. jjf Az eső, a szél és a hideg sem tudta elvenni a ligeti látogatók kedvét szombat déltájban szerencsére megvidámodott kissé az idő, s bár a Nap nem integetett le a Ti­sza partjára, mégis sűrű rajok­ban tünedeztek fel a ligetben azok, akiknek kedvéért az effajta rendezvényeket tartják■ a látoga­tók, vendégek És ettől máris jobb kedve lett mindenkinek: főzönek, szervezőnek, árusnak, mutatvá­nyosnak egyaránt S miután szé­pen fogytak a jóféle pálinkakü­lönlegességek is, némi sörrel „lekísérve”, es­tefelére már iga- 1 v\-' zán magasra csapott a jókedv a Tiszaligetben. A Felvidéket is több csapat képviselte a Gulyásfesztiválon. Az érsekújvári Csípős banda pél­dául egy baráti társaság, ame­lyik már kilenc éve főz együtt. A szószólójuk István Szladek rend­őr. Azt mondja, szlovák anya­nyelvű — érezni is, hogy kissé tö­ri a magyart -, de ez nem érde­kes. Az a fontos, hogy ki rendes ember, és ki nem, a többi nem számít. Meséli, volt olyan „fellé­pésük", ahol nyolcféle ételt főz­tek egy időben: gulyásokat, pör­költeket, halászlét és tésztákat, de azért boldogultak... A nagy tekintélyű zsűri dél­előtt végiglátogatta a verseny­be nevezett csapatok főzőhelye­it. Egy szolnoki fiatalember és társa - Raskó Gábor és Németh Nándor - bográ­csánál hosszasan kér­dezősködtek. Errefelé ritkának számító, keleties étel ké­szült ott, két tö­rök különleges­ség kombinálá­sával: egy zöld­séges, keleti fű­szeres marha­ragu, fűszeres rizzsel. Novák Gyula rákóczifalvi kisbíró a hét végén is működött JEGYZET TELEKI JÓZSEF Forintra váltott gyermekek milliomos lehetnék! Ebben biztos vagyok. Már ha a fi­gyelembe veszem, hogy mennyit is költünk hónap­ról hónapra egy gyerekre. Nekem pedig három is van. A pontos összeget, melyet a gyerekekre költöttem ahe­lyett, hogy például a bankba tettem volna, nem tudom megmondani. Mert addig még megy a számolás, hogy mennyibe is van az iskola, a különóra, az edzés, a busz­bérlet, a cipő, ruha. De azt már nehezebb forintra-fillér- re megmondani, hogy a va­sárnapi ebéd árából mekko­ra összegnyi csúszik le a gyerkőcök, és mekkora az én torkomon. Nem is szólva a főzésről, a mosásról, az es­ti meséről, mely órákat visz el. Holott tudjuk, hogy az idő pénz. Ennek kiszámítá­sához már közgazdásznak kell lenni. Mindent pénzben mérő világunkban három­négy éve egy kutatócsoport ezeket is számba vette. Ak­kori áron harmincmillióra taksálták egy gyermek fel­nevelését. Van azonban, amit minden bizonnyal a légtudósabb elmék sem ké­pesek forintra váltani: az ag­gódást a beteg gyermek ágya mellett, az anyai simo- gatást, a könnyek felszárítá­sát, a mosolyt, a becéző sza­vakat. Márpedig ezek adják az igazi értékét. A GYERMEKNEVELÉS ráadásul nemcsak kiadásokkal, ha­nem bevételeket is jár. Eze­ket is számba kell vennünk, ha pontos egyenleget aka­runk. És ez esetben sem csak a könnyen forintosítha- tóakat, a családi pótlékot, vagy az ilyen-olyan kedvez­ményeket, támogatásokat. Hanem azt is, amikor a há­rom fiammal a játszótéren rúgom a bőrt. Hiszen ez ne­kem nem kiadás, sokkal in­kább bevétel. Nem is kicsi! Ezt számba véve pedig való­ban milliomos vagyok. Még­hozzá többszörösen! Hazaértek. Tegnap hajnalban szállt le Szolnokon az az An—26-os katonai repülőgép, amely a Magyar Honvédség Légi Kiképzési-támogató Csoport­jának a katonáit hozta haza Afganisztánból. Képgaléria: SZOUON.hll I Szorosabbra fűznék a kapcsolatokat látogatás Resicabánya akár testvérvárosa is lenne Szolnoknak Akár testvérvárosi kapcsolat ki­alakítása is lehetséges Resica­bánya és Szolnok között, ehhez viszont fel kell gyorsítani az együttműködést. Már csak azért is hasznos lenne ez, mert a ro­mániai, bánsági város, Krassó- Szörény megye székhelye is ha­sonló problémákkal küzd, mint Szolnok. Mindezt Mihai Stepa- nescu, Resicabánya polgármes­tere hangsúlyozta lapunknak. A 45 éves, független városvezető a resicai polgármesteri hivatal küldöttsége élén járt Szolnokon.- Nagyon örülök, hogy egy év múltán ismét Szolnokon lehetek, amely láthatóan sokat szépült, fejlődött. Baráti kapcsolat jött lét­re már az első találkozáskor, töb­bek között a resicabányai magyar egyesületek, a katolikus és refor­mátus egyház révén is (a város­ban mintegy háromezer magyar él), amit most megerősítettünk. Célunk, hogy új barátságokra is szert tegyünk. Megvalósulhas­son az az óhaj, hogy közös, akár európai uniós projekteket, prog­ramokat tudjunk létrehozni. A polgármester ezek sorában említette az infrastruktúra-fej­lesztést, a kulturális, művelődé­si, környezetvédelmi és város- építési programokat, de súlyt helyezne a sportra és turisztiká­ra is. Mint mondta, nagyon sok hasonlóság van a két város kö­zött, a 83 ezres lélekszámú Re- sicabányán ugyanazok a prob­Mihai Stepanescu lémák vetődnek fel, mint Szol­nokon. Utóbbi viszont, mivel sík vidéken fekszik, jobban tud terjeszkedni, mint a hegyekkel övezett, völgyben fekvő Resica­bánya. Mihai Stepanescu példa­ként megemlítette, hogy Resi- cán az európai támogatásokhoz való hozzájutás nehezen indult be, mert túlságosan nagy a bü­rokrácia. A testvérvárosi kapcsolat kiala­kítására kitérve a polgármester | elmondta: ez ügyben Veszprém- | mel, Debrecennel és Gyulával is | felvették már a kapcsolatot. Szol- | nokkal egyelőre csak a kezdetek­ig nél járnak, de reméli, hogy szoro­sabbra is fűzhetők. Ehhez azon­ban arra is szükség van, hogy im­már magasabb szintre lépjenek.- A barátságtól a hivatalos testvérvárosi kapcsolatig nem hosszú az út, azonban még rövi- debbre kell venni azt, hogy konkrét eredmény szülessen. Arra kell gondolni, hogy az euró­pai pályázatok nem várnak ránk, nekünk kell lépnünk mindkét oldalról - mondta Mi­hai Stepanescu. ■ B. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom