Új Néplap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-09 / 184. szám

4 ÚJ NÉPLAP - 2010. AUGUSZTUS 9., HÉTFŐ A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Testvéri szeretet fogadta csoportunkat Erdélyben Egy hét baráti légkörben angliai túra A Harry Potter-filmek forgatási helyén jártunk Bemutatták a főiskolán folyó képzést és a kollégiumot Csodálatos napokat töltött nem­rég Erdélyben az Apáról Fiúra Népművészeti és Kézműves Egyesület. Csíkszeredán vendé­gei voltunk a Varga Károly Csí­ki Faragó Egyletnek, akik test­véri szeretettel vártak bennün­ket. A munkáikból rögtönzött ki­állítást is láthattuk: fafaragáso­kat, fazekasmunkákat, gyökér­bútorokat, gyöngyékszereket. Voltunk többek között Gyi- mesbükkön, az Ezeréves határ­nál, a Békás-szorosnál, a Gyil­kos-tónál, illetve a Szent Anná­iénál. Megnéztük a búcsújáró helyet Csíksomlyón, Gyergyó- szentmiklóson, és Alsócser- náton múzeumokat, helyi neve­zetességeket láthattunk. . Vendégei voltunk Székelyud­varhelyen az Udvarhelyszéki Népművészek Egyesületének is. Szejke-fürdőn a Szépteremtő Kalákában táborozó gyerekek­kel kipróbálhattuk a bútorfes­tést, hímzést, kosárfonást és a fafaragást is. Reméljük, a jövő­ben cserekapcsolatokat is ki tu­dunk majd alakítani. Utunk si­keres megvalósításában nagy szerepe volt a szervezőknek és a támogatóknak. Kürti Béláné, Törökszentmiklós Felújítják végre a városközponti parkolóhelyet Örömmel tapasztaltam nemrég, hogy Szolnokon, az egykori Peli­kán Szálló előtti parkolót átépí­tik. Már épp ide volt! Csupa gid- res-gödrös volt és aszfalthiányos. Ha eső esett, és olyankor álltam be az autómmal a parkolóba, ak­kor alig volt olyan hely, ahol ki lehetett volna úgy szállni a jár­műből, hogy ne egy „tóba” lép­tem volna. Történt olyan is, hogy a cipőmmel bokáig merültem ilyenkor a vízben. Ha pedig nem volt éppen víz, akkor is nagyon vigyázva lehetett ott gyalogosan is közlekedni, hiszen a gödrök miatt könnyen bokarándulást le­hetett szenvedni. Mindezt pedig olyan körülmények között, hogy parkolójegyet is kellett váltani! Télen pedig a hó volt ugyanott méretes. Végre megéltem, hogy felújítják! Már igencsak ideje volt... Volta József, Szolnok A szolnoki széchenyis diákok kirándulásuk során egy angol Iskola életébe kapcsolódtak be, s közben gyakorolták a nyelvtudásukat A szolnoki Széchenyi Körúti ál­talános Iskola, Sportiskola és AMI egy kétéves nemzetközi programot zárt, melynek címe a „Sport - a nemzetközi nyelv”. A zárótalálkozót az angliai Newcastle-upon-Tyne-ban tartot­ták. Bár az ottani időjárás nem volt kellemes, de a baráti légkör mindenért kárpótolt. Érdekes esemény volt egy angol iskola életébe bekapcsolódni. Tanítvá­nyaink krikettezni tanultak és a rögbi szabályaival ismerkedtek meg a helyi testnevelők irányítá­sával. Volt strandfoci és homok­várépítés, dal- és tánctanulás. A foglalkozások közötti szüneteket az angol, ír, török és magyar isko­lások együtt töltötték. Megismer­kedtünk a helyi látnivalókkal is. A gyerekek számára az Alnwick kastélyban tett látogatás — itt for­gatták a Harry Potter filmeket — és a történelmi játszóház nagy él­ményt jelentett. Az utazás során néhány napot Londonban is el­tölthettünk. Az angol nyelv nem­csak egy tantárgy ezután a gye­rekek számára, hanem eszköz, mellyel kapcsolatot alakíthatnak ki. Bár a program befejeződött, a résztvevő öt iskola keresi a közös folytatás lehetőségeit és formáit. Szabóné Rácz Erika munkaközösség-vezető A vasútállomáson mindig történt valami múltidéző Szolnok negyedik kerülete a második világháború előtt 1931-ben a budai vízi városi te­metőt megszüntették, és értesí­tették az ottani hatóságok Szol­nok városát, hogy ott van Verse­ghy Ferenc sírja, és hogy kíván­ják-e esetleg onnan elvitetní. A megye és a város vezetése úgy döntött, hogy Szolnok szülöttjét „hazai” sírban helyezik el. Intéz­kedtek a hamvak exhumálásá­ról és a vasúton történő hazaho­zataláról. 1931. november 7-én késő délután a hamvak Szolnokra ér­keztek. A pályaudvar I. osztá­lyú várótermét tették alkalmas­sá, hogy egy éjszakára oda he­lyezzék. Másnap ünnepélyes menetben a katolikus plébánia templom előtti téren ravataloz­ták fel. Az elhangzott ünnepi beszédek után a gyászmenet a katolikus temetőbe kísérte, ahol a város által adományozott helyre temették el. 1938. július 3-án délelőtt 9 órakor ér­kezett Szolnokra Budapestről a Szent Jobb, a Szent István-ereklye. A járdákon álló hatalmas tömeg sorfala között díszruhás koro­naőrök, valamint a megye, a vá­ros előkelőségei kíséretében, a Kossuth téren felállított tábori oltár elé vitték, ahol ünnepi be­szédek hangzottak el, és misét is celebráltak. Az ünnepség be­fejezése után az ereklyét autó­val vitték ki a pályaudvarra, ahol külön erre a célra épített díszes vasúti kocsiban Békés­csabára vitték. 1938 augusztusában mintegy ötven főből álló Hit- ler-jugend érkezett vasúton a városba, ahol „leventék” fo­gadták őket, s on­nan az Eötvös téri országzászlóhoz mentek kato­nás menetben, és koszorút he­lyeztek el az emlékművön. 1938 szeptemberében szaporo­dott a katonák létszáma a város­ban. Sok tartalékost hívtak be, mivel az első bécsi döntés kap­csán megkezdődött az elszakí­tott országrészek egy részének visszacsatolása. Ebben az év­ben a szeptember eleji iskola- kezdés elhalasztódott, mert a tantermekben ideiglenesen egy hónapra „kaszárnyát” rendez­tek be. A vásártéri iskola melletti sportpályán alaki gyakorlatokat is tartottak. Egyre rosszabbo­dott a helyzet. 1940 januárjá­ban bevezették a petróleumje­gyet. (A kerületben élő családok 40 százaléka petróleumlámpá­val világított.) Októberben ható­sági rendelet született a hústa­lan napok bevezetéséről, ami azt jelentette, hogy hétfőn, ked­den és pénteken tilos volt húst forgalomba hozni. Szurovecz Pál, Szolnok ■ 1931. november 7-én Verseghy hamvai Szol­nokra érkeztek. Szolnokon, a tiszaligeti campus- ban nemrég nyílt nap volt. Be­mutatták a főiskolán folyó kép­zést, a diákélet kulturális és sportolási lehetőségeit. Bejárhattuk a főépületet. Lát­tunk hangszigetelt tantermet, s hogy az aula nemcsak az ün­nepségek a helyszíne, hanem kiváló akusztikájú koncertte­rem is. Fagyizással fejeződött be a nap a főiskola éttermében. Aki kíváncsi volt a kollégium­ra és a könyvtárra, oda szállítot­ták. A volt ÁÉV felújított épüle­tében kétágyas, fürdőszobás la­kószobákat láttunk szép, új bú­torzattal, gyógymatracokkal, hűtőszekrénnyel, internettel felszerelve. Egy leendő hallgató azt mondta, neki nem tetszik. Elakadt a szavam a hallott elé­gedetlenségen. Vajon mit szólt volna a hatvanas években Sze­geden, ahol 12 ágyas szobában, kopott, kinyúlt fekhelyű emele­tes vaságyak voltak? Vagy a műegyetemi kollégium 30 vas­ágyas szobájához? De volt 60 fős kollégiumi szoba is, melyet két szekrénysorral osztottak három részre. A szolnoki főiskolások elége­dettek lehetnek.Kerékpárokat kapnak majd, hogy azzal közle­kedjenek a kollégiumból a maj­dani gyaloghídon át a gyönyörű környezetben lévő campusba, ha nem felel meg nekik a főis­kola ingyenes buszjárata... Juhászné Sáros Márta szülő A levelekből válogatunk. A kivá­lasztott írások — a levélíró hozzá­járulása nélkül, mondanivalójá­nak tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vé­lemények nem feltétlenül azono­sak a szerkesztőség álláspontjá­val. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megje­lentetése törvénybe ütközik, gyű­löletkeltő tartalmú, sérti a szemé­lyiségi jogokat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a meg nem rendelt cik­keket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a zoltanne.szundi @axelspringer.hu e-mail címre, il­letve az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre is várjuk. További olvasói vélemények talál­hatók a SZ0U0N.hu internetes oldalon. Találkoztak. Negyvenhét év után, örömkönnyek között jöttek össze azok az osztálytársak és évfolyamtársak, akik 1963-ban végeztek a jászalsószentgyörgyi Szent Imre Általános Iskolában. A találkozó fényét emelte, hogy a régi tanárok közül négyen is megjelentek e jeles eseményen. Vargáné Tóth Ilona, tisztelgés A 80 éve született író-újságírót idéztük Törökszentmiklóson nemrég avattuk fel a 80 éve született Far­kas Kálmán író-újságíró emlék­művét, mely egykori lakóháza helyén áll a Kígyó utcában. La­kossági összefogással, városi ön- kormányzati segítséggel készült el. Már hat éve nincs közöttünk a „Csisznyikói cserepek” és sok más mű írója, a Lungo Drom egykori vezető szerkesztője. „Aranytollas” újságíró, akinek számos elismeréssel, kitüntetés­sel értékelték irodalmi tevékeny­ségét. Azóta is többen felkeres­ték, és virágokkal tisztelegtek városunk jeles személyisége em­lékhelyénél. Soós Kálmán helytörténész, Törökszentmiklós Lakossági összefogással, önkormányzati segítséggel készült az emlékmű Faritas Kálmánra emlékeztünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom