Új Néplap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-02 / 178. szám

ÚJ NÉPLAP - 2010. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ 9 A SZERKESZTOSEG POSTÁJÁBÓL A harminc éve történtekre emlékeztünk a találkozón Nemrég negyedik alkalommal szerveztük az Újszászi Gimná­zium és Közlekedési Szakkö­zépiskola 1980-ban, a 4. B. osz­tályban (akkori bejárás, autófor­galmi szakon) végzett tanulói­nak ezúttal 30 éves osztályta­lálkozóját. Az egykori diákok nagy része lázasan készült a találkozóra, a szervezők hívó szavára a leg­többen igent mondtak. Sajnos már több olyan társunk is van, aki már sosem tud ilyen talál­kozóra eljönni, míg mások a családi, munkahelyi elfoglaltsá­gok miatt, vagy más okból ma­radtak távol a jeles eseménytől. Az évek mindenkin nyomot hagytak. Az egykori cingár srácból jól táplált középkorú férfi lett, van, aki dús haját csak emlékeiben és fotókon őrzi, és van, aki sportos volt, ma pedig már itt-ott fájnak a tagjai. Az osztálytársak többsége össze­jött, volt osztályfőnökünk, Vin- cze Zoltán tanár úr is megje­lent. Sok emlék előkerült, és a régi csínytevéseken jókat derül­tünk. Eredeti szakmában már csak kevesen dolgoznak, a töb­ben valamely kapcsolódó, ma már logisztikának nevezett te­rületen ténykedik. Sajnos van­nak, akik jelenleg munkalehe­tőséget keresnek. Az esemé­nyek után egy vacsora, majd a kötetlen beszélgetések követ­keztek. Mindenki jól érezte magát a találkozón, melynek megszer- vezéséért‘köszönettel taWrózunk néhány társunknak. Ä terv megszületett: öt év múlva talál­kozzunk újra! Gráner Zoltán Jó volt, hogy üdülési csekket kapott a család Sokszor hallani arról, hogy vajon mi lesz az üdülési csekkek sorsa. A fiam is kapott a munka­helyén, így el tudtak menni a két pici gyerekkel néhány napra ki­kapcsolódni. Másként nem utaz­hattak volna el a kis fizetésük­ből. Én mindenképp örülnék, ha jövőre is lenne módjuk ilyen csekkek segítségével, a gyere­kekkel együtt néhány napra el­utazniuk. K. Lászlóné, Szolnok Filmsztárnak nézték őket kapcsolatok Kuruc kori öltözékben jártak Törökországban ■1 BASKANLIK Kuruc kori öltözékünk nagy sikert aratott Isztambulban, az utcákon sétálva. A turisták nagy érdeklődéssel fotózkodtak velünk, rákóczifalviakkal. A rákóczifalvai Kuruc Hagyo­mányőrző Egyesület küldöttsége nemrég járt Törökországban, nemzetközi kapcsolatainak fej­lesztése érdekében. Isztambul ut­cáin, kuruc kori viseletben való sétálgatások közepette nem akár­milyen meglepetések érhetik az embert. Azt már megszokhattuk, hogy bárhol is vagyunk beöltöz­ve, a turisták megrohannak ben­nünket egy-egy fotózás erejéig. A híres-nevezetes isztambuli bazárhoz érve azonban — amint , M.-.M SIIMr, r ..... IP. me gláttak minket — valaki tap­solni kezdett, majd kisvártatva hatalmas vastaps tört ki. Pillana­tok alatt óriási tömeg gyűlt ösz- sze, és mindenki a közelünkbe próbált férkőzni. Fényképezkedni akartak ve­lünk, ünnepeltek bennünket és szinte mindannyian beszélni próbáltak hozzánk, ki törökül, ki angolul, ki németül. Néhány ba- záros egyből látta az üzleti lehe­tőséget, s mellénk furakodva ki­abálni kezdett. Emberek, csak tíz líra a fotózás, ide-ide minden­ki! Már-már attól kellett tartani, hogy verekedés tör ki azért, hogy a közelünkbe kerülhesse­nek. Később kihámoztuk, azt hitték a törökök, hogy filmszíné­szek vagyunk, s a közelben film- forgatás zajlik. Kicsit belekóstol hattunk a filmsztárok minden­napjaiba is, s mondhatom, nem éreztük rosszul magunkat. Az utazás folyamán találkoz­tunk Rodostó polgármesterével, a helyi Rákóczi Múzeum igazga- .«nfiJsök K tii< áo tójával, a Török—Magyar Baráti Társasággal és Isztambulban a Magyar Köztársaság főkonzuljá­val. A tárgyalások folyamán szervezetünk meghívást kapott a jövő évi rodostói cseresznye­fesztiválra, mely a 170 ezer lako­sú település legnagyobb szabású rendezvénye. A megbeszélések alapján az esemény egyik fény­pontja a „kuruc nap” lesz, mely­ben ízelítőt adunk kuruc kori magyar hagyományainkból. Terenyei Attila elnök Ismertük a vonatok érkezését, indulását múltidéző A 424-es mozdony eredeti példánya a forgalmi épület mellett látható Ha csak lehetett, szabadidőnk nagy részét gyermekkorunkban a focipálya mellett, a szolnoki vasútállomáson töltöttük. Néz­tük a tarka tömeget, a jövő-me­nő, siető embereket. Tudtuk a személy, a gyors- és a nemzetkö­zi vonatok pontos érkezését, az indulások pontos idejét. Ismertük a mozdonyokat, számozásuk, keréknagyságuk, csatlójuk szerint. Már messzi­ről tudtuk a közeledő mozdony számát: 301, 324, 328, 424. Ne­kem a 301-es tetszett, de a leg- formásabb a 424-es volt. (A mozdony eredeti példánya, mint múzeumi tárgy látható a forgalmi épület mellett.) A váró­termek peronra nyíló ajtajai zárva voltak, csak akkor nyitot­ta ki a kapus, ha ér­kezett vagy indult vonat. De mi ismer­tük a járást, vagy a postai részleg felől, vagy a távírászok felől ki tudtunk jutni, így közel­ről láthattuk a mozdonyok ka­zánjainak kisalakozását és a víztartályok feltöltését az elfor­gatható „daruból”. Már messziről megjósoltuk a közeledő moz­dony számát. Amikor beérkezett egy gyors­vonat, két „rámoló” felugrott a mozdony szerkocsiljára, és la­pátolták előre a szenet a fűtők keze ügyébe. A gyors- és nem­zetközi vonat moz­donyain két fűtő teljesített szolgála­tot. A beérkezéskor a salakakna fölött megálló mozdony egyik fűtője a kazánt salakozta, a másik a víz vételezését végez­te. A masiniszta hosszú csőrű olajozóval körbejárta a vaspari­pát, és a csúszó és forgó részek olajszelencéit feltöltötte. A mű­velet tíz-tizenöt percig tartott. Az indulás pontos ideje szent volt. A szolnoki vasútállomás nagyságáról, forgalmáról az 1920-as évek végén kiadott al­manach tartalmazza a jellemző adatokat. E szerint 52 főmoz­donyvezető, 60 mozdonyvezető, 50 főkalauz, 51 kalauz és 110 fűtő állt az állomás szolgálatá­ban, mint utazó létszám — a te- herszerelvények fékező sze­mélyzetét nem is számolva. Szurovecz Pál, Szolnok A szentgyörgyi gyerekek díjakat söpörtek be a versenyen Szeged adott otthont a felmenő rendszerű Kerékpáros Iskola Ku­pa csapatverseny országos dön­tőjének. Minden megye képvisel­tette magát Ennek köszönhetően nyolcvan gyermek mérte össze tudását KRESZ és műszaki elmé­letből, majd a verseny második napján egy gyakorlati kerékpá­ros ügyességi pályát kellett telje­síteniük. A verseny izgalmát fo­kozta, amikor valamennyi ver­senyzőnek Szeged egyik forgal­mas útvonalán, a gyakorlatban is számot kellett adniuk a közle­kedési szabályok ismeretéből. Azaz haladniuk kellett többek között kerékpárúton, nyitott ke­rékpársávon, illetve trolibusz és villamospálya mellett is. Jász-Nagykun-Szolnok me­gyét a jászalsószentgyörgyi Lip- pay Lajos Általános Iskolából Sallai Kinga 6. osztályos, Szat­mári Kinga 7. osztályos, Bajzáth Soma és Szatmári István 8. osz­tályos tanulók képviselték. Ők szoros versenyben, de nagyon megérdemelten az országos 2. helyezést érték el. Egyéni lány kategóriában Sallai Kinga, míg egyéni fiú kategóriában Szat­mári István 3. helyezést értek el, díjazásban részesültek. A gyermekek felkészítője Sán­dor János tanár volt, neki és vala­mennyi versenyzőnek a megyei baleset-megelőzési bizottság ez­úton is szívből gratulál! Szabó Zita rendőr százados, sajtószóvivő A levelekből válogatunk. A kivá­lasztott írások — a levélíró hozzá­járulása nélkül, mondanivalójá­nak tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vé­lemények nem feltétlenül azono­sak a szerkesztőség álláspontjá­val. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megje­lentetése törvénybe ütközik, gyű­löletkeltő tartalmú, sérti a szemé­lyiségi jogokat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a meg nem rendelt cik­keket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a zoltanne.szundi @axelspringer.hu e-mail címre, il­letve az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészáros L. üt 2. címre is várjuk. További olvasói vélemények talál­hatók a SZ0U0N.hu internetes oldalon. A szomszéd vigyáz nyáron a nagyi helyett a kicsikre Nemrég olvastam az Új Néplap­ban egy olvasói levelet, mely ar­ról szólt, hogy a nyári szünidő­ben mekkora nagy segítség le­het a gyerekes szülők számára a nagymama és a nagypapa. A le­vélíró megszívlelendő, hasznos tanácsokat adott arra vonatko­zóan, hogy miképpen lehet hasz­nosan a nagyiknak eltölteni az időt az unokáikkal. Szerencsé­sek akik megtehetik, hogy kis­gyerekeiket egy időre nagyma­mára vagy nagypapára bízhat­ják. Irigylem is őket! Merthogy az én szüleim - gyerekeim nagy­szülei - még dolgoznak. A meg­emelt nyugdíjkorhatár sajnos egyáltalán nem családbarát! Ezért a gyerekeim csak kevés időre tudnak nagyizni. Nekem még szerencsém volt: a szünidőt falun tölthettem a nagymamám­nál. Mi úgy oldottuk meg nyári szünet ideje alatti gyermek fel­ügyeletet, hogy a szomszéd csa­láddal szervezkedtünk össze. Nekik is hasonló korú fiuk és lányuk van. Szerencsések va­gyunk, felváltva vagyunk szabad­ságon úgy, hogy hol nálunk, hol náluk vannak a gyerekek. A nyá­ri táborok sok ezer forintba kerül­nek. Anyagi helyzetünk miatt nyaralásra nem futja, de igyek­szünk élményeket „beszerezni” számukra: strandolás, közös hor­gászat, otthoni közös játék, az együtt töltött idő alkalmával. Horváth Barbara, Jászberény Élményekkel tértek haza a táborból vakáció Múzeumokat látogattak, strandoltak, játszottak, pogácsát sütöttek Sok családnak gond, hogyan old­ja meg gyermeke nyári felügye­letét. A Karitász abonyi csoport­ja első alkalommal szervezett napközis tábort a plébánia ud­varán, mintegy 30 gyermek részvételével. Volt bábszínházi előadás, Donkó Károly fazekas műhelyének, a rákóczifalvai Ma­cimúzeumnak, a szolnoki Repü­lőmúzeumnak, az abonyi Falu­múzeumnak a megtekintése, strandolás, játék, kézműveske­dés, filmvetítés, pogácsasütés. A táborból a gyerekek szép élmé­nyekkel tértek haza. A Karitász csoport idén még két tábort szer­vez: Balatonszéplak-alsóra 20, míg Zánkára 50 gyermeket visz. Csizmadia Mihályné, Abony A felvétel a Karitász abonyi csoportja szervezte napközis táborban, a gyerekek egyik foglalkozásán készült

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom