Új Néplap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)
2010-08-30 / 201. szám
14 ÚJ NÉPLAP - 2010. AUGUSZTUS 30., HÉTFŐ A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A sofőr leszállt, és felsegített a csomagommal az autóbuszra Nemrég Szolnokon, a Körösi útnál az egyik buszmegállóban vártam a 3-as autóbuszt. Nagy csomagommal nehézkesen mozogtam. Amikor a busz megállt, képtelen voltam felszállni a pakkommal. Legnagyobb meglepetésemre a jármű vezetője leszállt, és felsegített a csomagommal együtt a buszra. Nagyon örültem a kedvességének, szolgálatkészségének, hogy idős hölgy utasát segítve végzi a munkáját. Úgy gondolom, példaértékű volt a közreműködése, amelyet mások is követhetnének az élet minden területén. Pásztrai Ferencné, Szolnok Büszkék lehetünk a megyénkben szép lányokra Szűkebb hazánk bővelkedik szép lányokban. Több, megyénkből származó szépség tett szert országos, sőt nemzetközi ismertségre, közülük médiaszereplők, sikeres modellek is lettek. Megyénk szép lányai az országos szépségversenyeken is általában dobogós helyezéseket érnek el. Nemrég, a Siófoki szépség- verseny tini kategóriájában is figyelemreméltó eredmény született, a karcagi Darmos testvérpár jóvoltából. Gabriella első udvarhölgy, Doroti különdíjas lett a Tini Miss Siófok szépség- versenyen. Korábban Gabi a budapesti Mini Little Hungary 2010 gyermekszépségversenyen is előkelő helyezést ért el. Úgy gondolom, büszkék lehetünk megyénk szép lányaira! Markó István, Szajol Jó példát kell, hogy mutasson minden szülő Arról olvastam nemrég, hogy gyerekek késsel támadtak meg az utcán valakit. Jó lenne, ha szigorod- | na a gyermekek büntethetősége. Elvárható azonban az lenne, hogy minden szülő jó példát mutatva, a társadalom elvárásainak megfelelően nevelné a gyerekeit! Kovács János, Szolnok Négynapos utazás. Jánoshidaiak vettek részt azon a négynapos kiránduláson, melynek úti célja Pécs volt. Az út során megismerkedtek Villány, a Mecsek tájaival, építményeivel. A felvétel Mohácson készült a csoportról, ahol meglátogatták a történelmi emlékhelyet. Vargáné Tóth Ilona, Jánoshida A jótékony gesztus a fontos ajándékozás Vaj on adni vagy kapni a nagyobb öröm? Az ajándék értéke adja az öröm mértékét? Vajon mit mondhatunk a gyerekünknek? Szerintem természetesen azt, hogy a gesztus a fontos, nem az érték. Ez bizonyára így is van, mert ezt tanultuk, és ezt tanítjuk. A minap a főnököm az egyik újságban talált egy érdekes felhívást az „Ingyen elvihető” rovatban. Több minden volt felsorolva. Volt közötte olyan is, amire azt gondoltam, hogy a fiamnak biztosan jó lenne. Azonban azon meditáltam, hogy elszállítani, használhatóvá tenni nem tudnám, és valószínűleg már mások a lap megjelenése óta már el is vihették. A munkahelyen viszont biztattak: menjek, nézem meg, majd segítenek elhozni. A fiammal végül elmentünk az adott címre. Egy kedves anya és lánya mutatta meg az ajándékot, ami minden képzeletemet felülmúlta, ráadásul újszerű állapotban volt. Megköszöntük és elszállítottuk. A fiam kicsi szobájában helyeztük el. Nagyon boldogok lettünk! Azt mondták az ismerősök, hogy szerencsések vagyunk, mert az ajándékunk igen értékes dolog. Meg is néztem az interneten, és azt találtam, hogy az mintegy százezrekben mérhető. Ezután csak néztem és gondolkodtam. Miért adták ingyen, miért nekünk, esetleg valami tévedés? Vajon megérdemeltük-e? Tudnánk vagy kell-e viszonoznunk? Egyáltalán hogyan is lehet ekkora dolgot megköszönni? Sokszor hallottam már különböző jótékonykodásokról, segítségekről, adományokról. Azonban egészen más érzés átélni ajándékozottként egy , ilyen esetet. Úgy vélem, hogy adni vagy kapni mindegy, hiszen aki tiszta szívből, önzeüenül teszi, annak az öröm egyforma. Az érték pedig az emberi önzetlenség és a jóság. Ezúton Is szívből köszönöm a fiam nevében is jótevőnknek az ajándékát. R. E„ Szolnok Három kisgyerek egy újszerű kerékpárral furcsa eset Már kora reggel az utcán, a szemeteskonténerben kutattak Furcsa dolgot láttam nemrég munkába menet a reggeli órákban az egyik szolnoki utcában. Három kisgyerek állt meg turkálni egy szemeteskonténernél, a legidősebb fiú úgy tíz-tizenkét éves lehetett. Ruházatuk, külsejük meglehetősen ápolatlannak tűnt. Volt náluk egy nagy batyu, egy koszos, hatalmas táska, és egy, az összképnek meglehetősen ellentmondó, vadonatújnak tűnő BMX kerékpár! Ezt egy kicsit meglepő volt látni náluk. Mert vajon egy szülő, akinek ilyen kétkerekűre telik, toprongyo- san járatná a gyermekeit? Azt gondolom, hogy ez nem valószínű. Akkor viszont lehet, hogy éppen a bicikli lógott ki a képből. De akkor hogyan került az hozzájuk? Szabó Jánosné, Szolnok A használt tankönyvből nem volt szégyen tanulgatni Sokat hallani arról, hogy sokba kerül a gyerekek iskoláztatása. Szeptember elseje közeledtével eszembe jut, hogy évtizedekkel ezelőtt sem volt anyagilag könnyű helyzete egy többgyerekes családnak tanévkezdéskor. Akkoriban az iskolába járó gyerekeknél nem volt rendszeresen új tankönyv. Az volt a szokás, hogy használt tankönyveket vásároltunk fél áron. Mindig volt az előző évfolyamból valaki, akivel „üzleteltünk” és megvettük az általa már használt kiadványokat. Igaz, olyan minőségű könyvek voltak, hogy ha vigyáztunk rá, akkor kibírt nemcsak egy-két tanévben való használatot. Nem firkálhattunk bele, és akkoriban még nem voltak előre legyártott munkafüzetek. A tanév végén tovább lehetett nekünk is adni azokat. Talán ha mostanában is a diákok jobban vigyáznának a tankönyveikre, azokat lehetne több diáknak is használni néhány éven keresztül. Igaz, ehhez olyan minőségűt kellene gyártani, hogy az néhány lapozgatás után ne hulljon szanaszét! Mert sokszor nemcsak a gyerekeken múlik, hogy meddig is tart egy-egy tankönyv, hanem annak minőségén is. Javaslom, a szülők hívják fel gyerekeik figyelmét, hogy a tankönyvet meg kell becsülni, és érdemes rá vigyázni. Horváth Ferencné, Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a zoltanne.szundi @axelspringer.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre is várjuk. További olvasói vélemények találhatók a SZ0U0N.hu internetes oldalon. Esztétikus és vidám környezet az oviban Régi fotón a jákóhalmi dolgozók visszapillantó Egy képkiállításra készültek harmincöt éve Az Újszászi Nevelési Központ Városi Óvodája a nevelési év kezdetén hangulatos díszítéssel fogadja óvodásait. A Bajcsy úti épület két új csoport- szobája, tornaterme lambériát kapott. A stílusos falburkolat nemcsak védi a falakat, hanem díszítésre is lehetőséget biztosít. Szabóné Balogh Etelka intézményegység-vezető, Újszász Nemrég került a kezembe egy harmincöt évvel ezelőtti fénykép, mely a jászjákóhalmi Béke Termelőszövetkezet hőskorából való. Nem sokkal előtte készült el az a sertéstelep, melynek dolgozói ülnek-állnak „modellt” - az 1945 évi, akkor felszabadulásnak nevezett, harmincadik évfordulójára készülő — képkiállításra. A felvételen szereplő dolgozók közül napjainkban sajnos már csak hárman élnek, köztük elöl, sötét köpenyben Besenyi Vendel telepvezető látszik, aki ma nyugdíjasként a Jászság egyik legaktívabb helytörténeti kutatója. Fodor István Ferenc, Jászjákóhalma A felvételen a harmincöt évvel ezelőtt a Béke Termelőszövetkezet sertéstelepi dolgozói láthatók
