Új Néplap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-05 / 154. szám

12 ÚJ NÉPLAP - 2010. JÚLIUS 5., HÉTFŐ A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Az egykori Varjas-tanya elszármazottal találkoztak Tiszakürtre kirándultak gyermekprogram Nagycsaládosok jártak az arborétumban Robotika és a sikerek egy szolnoki iskolában A játékok jutalmául kapott csokikon kívül a gyerekek egy cég által adományozott joghurtot, édességet, konzervet is kaptak ajándékba A Varjas-tanya - Jászjákóhalma anyaközségtől legtávolabbi ta­nyavilág, Klebelsberg iskolája tíz kilométerre volt a falutól, a leg­közelebbi műúttól 5 kilométerre. 1927-ben épült, 1961-ben rész­ben leégett, helyreállítva ezután még három évig volt tanítás ben­ne. 1964-ben lebontották. A tanyavilág a kényszerű tée- szesítés miatt összeomlott, ma kilométer távolságokban sincs tanya. A 60 év alattiaknak nincs emlékük az ottani életről. A keresztre az évfordulón az elszármazottak és a gazdakör helyezett el emléktáblát. 1995 óta évente találkoznak az arra lakók, egyre keveseb­ben. Legutóbb huszonhármán érkeztek a varjasiakért mondott misére, a gazdaköri beszélge­tésre. A helybeliek szervezik a találkozót, Fodor István Ferenc, aki a tanyasi iskolából a polgár- mesterségig vitte, és névrokona Fodor István, aki nyugdíjas gaz­da a faluban. A legöregebb résztvevő a 88 éves Fodor Ist­vánná volt, a legfiatalabbak: Lukácsi Ilona és Lukácsi József- né, akik közelítik a hatvanak ■ A tanyavilág a kénysze­rű téeszesítés időszaká­ban összeomlott. Tihanyi Károly kilenc és fél évig tanított az iskolában 1953- tól. Nevelt nemcsak gyerekeket, hanem állatokat is, élte a pa­raszti és értelmiségi életet Nép- művelőj, zenész, színjátszj, vagy épp rádiószerelő volt. 80 évesen ritkán mozdul ki, vali- melyik varjasi temetésére, vagy ilyen találkozóra, mint ez. Gubicz András jászkapitány Jászkisérről gyermekkora nya­rait töltötte itt, rokonoknál. Leg­többen helyből, Jászapátiról ér­keztek. Négyen Budapestről, Fehér Pálné Terjéki Piroska, Apátin élő testvérével, Mariká­val, kiknek nagyapja adta a tel­ket az iskolának. A 60 éves Nagy Laci testvérével jött, ő Ausztráliát is megjárta, szét­nézve a Föld túloldalán. A szol­noki Papp Béláné is itt találja valamelyik Kiss lányt vagy fiút a testvérei közül, mint most is, az Apátin élő Borbásné Katit. A múltidézés mellett a talál­kozó résztvevői a jövőre is gon­doltak: „Jövőre ugyanitt!” F. I. F, Jászjákóhalma A szolnoki Nagycsaládosok Egyesülete nemrég Tiszakürtre kirándult, ahol a helyi nagycsa­ládos csoporttal közös rendez­vényt tartottak. A szolnokiakat népes csoport fo­gadta az Arborétum előtti Sza­badidőparkban, majd a köszön­Szolnokot a XX. század első év­tizedében kerületekre osztották fel. Ahol én születtem, és felnőt­tem, a város IV. kerülete volt. A többi tíz kerület közepes nagysá­gú volt, magukba foglalták a Lengyel-telepet, a Vásárteret, a cigányvárost és a Szűcs-telepet. A Béla király utca 4. szám alatt volt egykor Szolnok város istállója. Az utcával párhuza­mos épületben tizennégy lónak volt helye. Az udvarban álltak a nagy, fából készült, koporsó ala­kú kocsik, melyekkel a háztar­tási és utcai szemét gyűjtésekor az utcákat járták. A kocsis mel­lett ülő gyerek egy rézcsengőt rázva jelezte az utcák lakóinak, hogy ott jár a szemetes. A há­zak elé már kikészített, vagy tő után elkezdődött a játék. A gyerekek lufifujásban, szappan­buborék-fújásban, mocsárjárás­ban ügyeskedtek. A kisebbek szélforgót készítettek, puzzle-ki­rakásban mérték össze gyorsa­ságukat. Sok fejtörést okoztak az írásbeli memóriajátékok. A ki­épp akkor kivitt szemetet ő se­gített felönteni a magas oldalú kocsiba. Ezért a segítésért némi borravalót vagy esetleg élelmet is kapott egyesek­től, melyet mindig megosztott a lova­kat hajtó kocsissal. A hosszú épület egyik részében — idény jelleggel - négy fedező mén is tanyázott a Jászberényi Huszárezred két huszárának felügyelete mellett. Az épület másik végében, egy szoba- konyhás helyiségben a sokgyer­mekes Dobos család lakott. Az egyik gyermek keresztapaságá­ra Horthy Miklós kormányzót kérték fel, így a család kapott az alkalomra húsz pengőt. Ez a sebbek az ugrálóvárban töltöt­tek sok időt, míg a nagyobbak halásztak. A jó fogásért plüssál­lat járt. A helyi közösségek fi­nom ebéddel vendégeltek meg bennünket. Ebéd után az anyu­kák által készített sütemény volt a desszert. A jutalmul kapott gyermek Dobos Miklós, aki fel­nőtt korában a MÁV műhely­ben dolgozott, és a város kiváló ökölvívója volt. A Baross utca 61. szám alatt épült fel a Bábaképző Inté­zet, amelyet 1926- ban adtak át. Az in­tézet magja, a bába- képezde a trianoni döntés után menekült Nagyváradról Szol­nokra. Működését 1921-ben kezdte meg a megyei kórház­ban, majd a Baross utcában fel­épített ingaüanban folytatta te­vékenységét: a bábaképzést, a szülészetet és a nőgyógyásza­tot. A nyolcvannyolc ágyas in­tézmény, a kórház első igazgató főorvosa tornyosi Kondrád Jenő csokikon kívül a gyerekek egy cég által adományozott joghur­tot, édességet, konzervet kaptak ajándékba. Színfoltja volt a dél­utánnak az arborétumi látoga­tás. Köszönjük a tiszakürtiek vendégszeretetét! Gál Lászlóné elnök volt, a főmadám pedig Szeri Pi­roska. A Baross utca 59-es telken, a Szent László király utca elején épült 1914-ben a négyosztályos polgári fiúiskola, mely négy éven át, az első világháború alatt katonai kórházként műkö­dött. 1920-ban kezdődött benne a tanítás, és 1944 tavaszáig tar­tott. Az első, Szolnokot ért bom­bázáskor, 1944. június 2-án azonban találatot kapott, és az épület földszinti és első emeleti lépcsőháza használhatatlanná vált. Újjáépítették 1949-ben, és addig a volt Nemzeti Szállodá­ban működött rendőrség költö­zött bele. Szurovecz Pál, Szolnok (A kerület történetére még visszatérünk.) A vásártérnek már nem sok nyoma van múltidéző A kerületben kialakított utcákat 1926-ban nevezték el ■ A Baross utca 61. szám alatt épült fel a Bába* képző Intézet. A robot a sci-fi filmek, az ipar, gazdaság főszereplője, a techno­lógia csúcsa. Világunk vezető or­szágainak gazdasági hatalma, ereje a robotokra alapozott haté­konyságban van. Az élet minden területén megjelennek. HiTech eszközök, melyek a fizika, matematika, irányítástechnika, informatika, elektronika és gépészet tágas eszköztárát használják egy idő­ben. Sokfélék, de közös tulaj­donságuk: a fiatalokat „kedve­lik”. E technika fejlesztői, terve­zői, kezelői szinte kizárólag fia­talok, sokszor még iskolások. A világ minden részén, Ma­gyarországon is rendeznek diá­koknak robottechnikai verse­nyeket. Idén két magyar csapat is a szingapúri döntőbe jutott. Más versenyeken marsi körül­ményeket szimulálnak, a ver­senyzők pedig maguk által épí­tett robotokkal mérték össze tudásukat. Az idei „Magyarok a Marson” verseny 2. és 3. helye­zettje a Szolnoki Műszaki Szak­közép- és Szakiskola diákja lett. ■ Bebizonyosodott, hogy diálqaink közül többen igen tehetségesek! Megfigyeltem, hogy a tanítvá­nyaim néhány hét robotika után mintha más dimenzióba kerülnének. A tanár csak moti­vál, szervez, és megpróbál ötle­teket adni, de ebben általában jobbak a gyerekek. A tantervek­ben ilyen tárgy még nincs, de a befektetett munka gyorsan megtérül. Iskolánkból több diák is részt vett már versenyeken: Császi József, Matusinka Ro­land, Kocsis Viktor és Géczi Gá­bor. Viktor utolsó versenyén (Magyarok a Marson, Alkalma­zott mérnöki tudományok 5. versenye) 2. helyezést ért el. Az első helyezett egyetemista csa­pat egy hajszállal előzte meg, Viktor egyszemélyes, középis­kolás csapatát. A legnagyobb pénzdíjat (230 ezer forintot) ő nyerte, és cégek állásajánlattal, egyetemek képzési támogatás­sal és ajánlattal keresték meg. Remek volt velük dolgozni! Bebizonyosodott, hogy szolnoki diákjaink közül többen igen te­hetségesek, további tanítványa­inknak is meg kell mutatni ezt a lehetőséget, esélyt. Tóth Tivadar, Szolnok Kerékpárral a természetben. A Jászapáti Általános és Alapfokú Művésze­ti Iskola diákjai élménydús kerékpártúrákon vettek részt a környező tele­püléseken, mely alkalmakkor sok fényképet készítettek a természet — a növény- és állatvilág — tavaszi ébredéséről. A felvételekből természetfotó­kiállítás is készült. Nyitrainé Gulyás Mária, Jászapáti Cél volt a búcsún, a szentmisén való részvétel Jóleső érzéssel olvastam az Új Néplap hasábjain a Hodossy test­vérpárról, akik a felvidéki Duna- szerdahely és az erdélyi Csíksze­reda közötti 850 kilométert (!) gyalogosan kívánják teljesíteni. A fiatalemberek célja volt, a csíksomlyói búcsún, az ünnepi szentmisén való részvétel. Az összetartozás az üzenete zarán­doklatuknak. A testvérpár val­lásos, az útra rózsafüzért, ima­könyvet is magukkal vittek, és fontos számukra a magyarság- tudat, identitás. Kívánok nekik a továbbiakban erőt, jó egészséget, külön Péternek, aki cukorbetegként vállalta e tiszte­letet érdemlő megpróbáltatást! Markó István, Szajol Záróbál. Az Aranycsillag Társastánc Klub nemrég évzáró vizsgát tartott. A klub ebben az évben ünnepli szolnoki indulásának 15 éves évfordulóját, Molnár Péter táncpedagógus vezetésével. A záróbálon a junior-senior csoport két fiatal táncosát: Hamar Tamarát és Hagyánek Pétert örökítet­tük meg. Hamarné Hubai Ibolya, Szolnok A levelekből válogatunk. A kivá­lasztott írások — a levélíró hozzájá­rulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesz­tett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szer­kesztőség álláspontjával. A szer­kesztőség nem közöl olyan íráso­kat amelyek megjelentetése tör­vénybe ütközik, gyűlöletkeltő tar­talmú, sérti a személyiségi jogo­kat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztősé­günk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olva­sói levélként kezelje. Az írásokat az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészáros L. út 2.(a borítékra írják rá: „A szerkesztőség postájából'), vagy a zoltanne.szundi@axelspringer.hu e-mail címre is várjuk. További olvasói vélemények talál­hatók a SZ0U0N.hu internetes oldalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom