Új Néplap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-31 / 177. szám

ÚJ NÉPLAP - 2010. JÚLIUS 31., SZOMBAT 13 MEGYEI TŰKOR Hálózsákban, székeken aludt a kártyaversenyre utazó férfi Nem elég, hogy drága egy külföl­di út, sokszor még nem kívánt kalandokat is tartogat. Ez derül ki két olvasónk történetéből.- A családunkban mindenki­nek fel kell készülnie arra, hogy­ha külföldre utazik, a kalandok nem kerülik el. Az előző évben több érdekes élményben is ré­szem volt - mesélte a szolnoki N. Nóra. Írországból tért volna haza édesanyjával együtt, frank­furti átszállással a fiatal hölgy. Frankfurtban azt gondolta a két nő, hogy sok idő van a csatlako­zásig. Éppen ezért nyugodtan le­ültek egy kávézóban.- Bizonyos idő eltelte után úgy véltük, nem árt, ha megkeres­sük azt a kaput, ahonnan a gé­pünk indul. A biztonsági ellenőr­zésnél hosszú volt a sor, így volt időnk megnézni a járatok indu­lását mutató táblát - idézte fel a történéseket Nóra. Ekkor döb­bentek meg. Mint kiderült, már csak tíz perc állt rendelkezésére anyának és lányának, hogy oda­érjenek a kapuhoz.- Az előttünk lévő hölgy egyenként mutogatta az ellenőr­zést végző személynek a pipere- cuccait és a repülőtéren vásárolt üveg italt. Aztán meg a kapu csi­pogott, mikor átment alatta - so­rolta az átélt eseményeket a szol­noki hölgy. Ezzel elment a még megmaradt tíz percük. Abban reménykedtek, hogy az átvizsgálás után azonnal ott lesz a kapu. De nem így történt.- Olyan volt a repülőtér, mint egy labirintus. Elfordultunk bal­ra, hosszú folyosón végig, majd jobbra hosszan. Aztán lerohan­tunk egy lépcsőn, majd lifttel még lentebb kellett mennünk - emlékezett vissza a huszonéves nő. Mikor végre elérték a kijelölt kaput, az ott álló férfi felkiáltott kérdőn, hogy Budapest? Az volt a szerencséjük, hogy mások is érkeztek az utolsó pillanatban. A mezőtúri Nagy Áron Görög­országban vett részt egy nem­zetközi kártyaversenyen. Késő este szállt le ott a gépe, így arra az éjszakára nem foglalt sehol szállást.- Vittem magammal egy háló­zsákot és a székeken aludtam. Szerencsére a biztonsági őrök megértőek voltak és a kora reg­geli órákig hagytak pihenni - nevetett Áron. ■ Négyesi Ildikó Diákja épp miatta lett tanító aranydiploma Egyik legnagyobb szakmai sikere a folyékonyan olvasni kezdő kislány Steigauf Józsefné amió­ta az eszét tudja, taní­tani szeretett volna. A gyerekkori álom végül valóra vált. Nemrég pe­dig az aranydiplomáját is átvehette. Pólyák Adrienn- Már gyerekként is állandóan tanítósdit játszottam, világéle­temben tanítónőnek készültem. Olyan erős volt bennem ez az el­határozás, hogy amikor nyolca­dik után a pályaválasztásra ke­rült a sor, és két helyre kellett be­adni a továbbtanulási kérelmet, én azt mondtam, hogyha nem le­hetek tanító, akkor semmi sem leszek - meséli Róza néni, aki­nek a családjában egyébként egyetlen pedagógus sem volt. - lárt hozzánk ebédelni egy taní­tó bácsi. Talán az is indíttatást adott, hogy láttam, mekkora tisz­teletnek örvend a faluban — mondja. A szarvasi Állami Tanítóképző Intézetben az ifjú tanítójelöltek rengeteg lehetőséget kaptak látó­körük szélesítésére, és nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlati képzésre.- Tizenhat évesen kistanító néninek hívtak bennünket a gyerekek, ami végtelenül tet­szett nekünk, s igyekeztünk en­nek megfelelően is viselkedni — emlékszik vissza Róza néni a Szarvason eltöltött időre. A képző elvégzését követően azután a véletlennek köszönhe­tően került a fiatal tanítónő szü­lőfalujába. — Képzős koromban aktív sportoló voltam, sokféle sportág­ban kipróbáltam magam, és sze­rénytelenség nélkül állíthatom, hogy eredményesen - mondja Róza néni. — így azután frissen végzettként sok helyre hívtak. A megyénél volt az eskütételünk, amire eljött általános iskolai igazgatóm, Szabó János bácsi is. Azt mondta: kezét csókolom, szeretném ha hazajönne, mert otthon szükség van rád lányom! Nos, én annyira tiszteltem az egykori tanáraimat, meg ugye nagy volt otthon a szükség is, hogy nem mertem ellent mon­dani. így kerültem tizenkilenc évesen haza, Abádszalókra, ahol azután a teljes pályafutásomat töltöttem. Steigauf Józsefné napjait ma már a babamúzeum vezetése tölti ki. A népviseletbe öltöztetett babákra sokan kíváncsiak. Az ifjú pedagógust azonnal a mély vízbe dobták, mert bár egy minisztériumi rendelet szerint kezdő nevelő akkoriban nem kaphatott első osztályt, őt ennek ellenére az elsősökhöz osztották tünk, rengeteg szép emlék eleve­nedik meg. — Volt egy kislány. Fekete lófarkas, talpraesett gye­rek volt, aki mindent megtanult, csak az olvasás nem ment neki. Hiába korrepetáltam, gyakorolt )lyan erős volt bennem ez az elhatáro­zás! ho& amikor nyolcadik után a pá­vaválasztásra került a sor, és két hely­re kellett beadni a továbbtanulási kérel­met, én azt mondtam, hogyha nem le­hetek tanító, akkor semmi sem leszek. be. Bizony nem volt könnyű a hatvan-hatvanöt ugri-bugri ap­róság figyelmét lekötni.- Akkor még egészen más volt a tanítók tekintélye, mint ma­napság. Nem tudtam olyat kita­lálni, úgy odamenni egy szülő­höz, hogy ne akart volna segíte­ni - idézi fel pályája kezdetét Ró­za néni. S miközben beszélge­otthon, nem tudott olvasni. Az édesanyja végül azt mondta, hogy nem az ő lánya az első, nem is az utolsó, akinek évet kell ismételni. Próbáljuk meg a pót­vizsgát, aztán lesz, ami lesz. És láss csudát, a kislány egyszer csak elkezdett folyékonyan ol­vasni! Ez volt az egyik legna­gyobb sikerem. A másik a neve­lés terén volt. Húsvét után tör­tént, hogy az egyik kislány to­jást hozott tízóraira. Igen ám, de az osztályból egy pákosztos fi­úcska megette a Marika tízórai­ját. No, nyomoztuk, hogy vajon ki ehette meg a tojást. A kis tet­tes szája csupa sárga volt. Kérde­zem tőle: hát te mit ettél Jani? Tanító néni kérem szépen, én most nem is hoztam ennivalót. No és mitől sárga a szád? Tanító néni kérem szépen, én azt nem tudom. Ennyiben maradtunk, következett a gyakorlati óra. A feladat agyagozás volt, minden­ki olyan formát csinált, amihez kedve volt. Látom ám, hogy Jani­ka rettentően ügyködik. Kérde­zem tőle, hogy te mit csinálsz Ja­ni? Én, tanító néni kérem, tojást, hogy megadjam a Marikának. Egyszóval csak elismerte a tor­kosságot — mesélte Róza néni. Az abádszalóki pedagógus úgy érzi, hogy pályája során, ami hivatalos elismerést kapni lehetett, azt ő megkapta. Az iga­zi elismerés mégis az, amit a ta­nítványaitól kapott. Névjegy név: Steigauf Józsefné SZÜLETETT: 1941. június 13. Abádszalók VÉGZETTSÉG: tanító KARRIERÁLLOMÁSOK: 1959- 1996 tanító az abádszalóki általános iskolában, 1980- 1991 az intézmény igazgatóhelyettese 1999 - az Abádszalóki Faluház-Népviseletbe Öltöztetett Babák Múzeuma alapítója, vezetője család: férjezett, egy fiú édesanyja, két unoka nagymamája hobbi: népviseletbe öltöztetett babák készítése- Ma már kolléganő az egyik elsős tanítványom. Ő mondta a következőt: tudod, én azért let­tem tanító, mert olyan akartam lenni, mit te. Ennél szebbet nem is mondhatott volna — tette hozzá Róza néni. Tarhonyát készítették. A hagyományok ápolása minden gyermekprogram ré­sze. Ennek keretében nemrég a Besenyszögön Szabó Gyuláné önkéntes segí­tő vezetésével az általános iskolások régi ételeket és tarhonyát készítettek. Veszélyt is rejtő hamisítványok vpop Ráfázott az árus, pont egy vámosnak kínálgatta a szerszámot Manapság már mindennek van olcsó utánzata, amelyek minősé­ge erősen kifogásolható, de az ára miatt sokan mégis azt vá­lasztják. Igaz, olykor még maguk az árusok sincsenek tudatában annak, hogy amit eladásra kínál­nak, csupán olcsó hamisítvány. — A közelmúltban egy utcai árus kínált eladásra hamisított ütve fúrót, pechére éppen egy ci­vil ruhában szolgálatot teljesítő vámosnak próbálta eladni - mondta el lapunk kérdésére Kupecz József őrnagy, a Vám- és Pénzügyőrség Észak-alföldi Re­gionális Parancsnokságának sajtóügyeletese. - Emellett mun­katársaink a megye területén számítástechnikai üzletekből több millió forint értékben fog­laltak le feltört, másolt progra­mokat az adathordozókkal együtt. A VPOP által lefoglalt hamis áruk értéke a megyében 2007. év 2320 755 ft 2008. év 2009. év 2010. év 12094000 ft FORRÄS: Cl NÉPLAP-GYÜll ÉS Kupecz József elmondta, a VPOP-nak tudomása van a ha­mis termékek forgalmazásáról a megyében, de ellenőrzéseik so­rán termékhamisítókat nem ta­láltak. A forgalmazott termékek alapvetően ruházati cikkek, mo­biltelefon-tartozékok, háztartási gépek, elemek, irodaszerek, já­tékok, élelmiszerek. E termékek a kereskedelem minden pontján megtalálhatóak. A piacokon en­gedéllyel, vagy engedéllyel nem rendelkező árusoknál, üzletek­ben és áruházakban is, illetve ut­cai árusoknál, házalóknál. Sok­szor maguk az eladók sem tud­ják, hogy hamis terméket kínál­nak megvételre. A tapasztalat azt mutatja, inkább csak a minősé­gük kifogásolható, de például a műszaki cikkek, kozmetikumok, gyógyszerek, gyógyszerhatású készítmények (és sok minden egyéb) a gyenge minőség, kémi­ai összetételük miatt veszélyesek is lehetnek. Ilyen vizsgálatokat a fogyasztóvédelmi hatóság végez. Áz utóbbi évek ellenőrzései­nek hatására is sokat tisztult a helyzet és nem jellemző a hamis termékek forgalmazása, mond­ta Kupecz József őrnagy. Hozzá­tette: 4-5 évvel ezelőtt jóval na­gyobb mennyiségben voltak je­len hamis, hamisított termékek. A hivatal ellenőrzései során egyébként az is kiderült, a kül­földiek aránya töredéke a ma­gyar árusoknak. ■ Erdős Cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom