Új Néplap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-19 / 166. szám

ÚJ NÉPLAP - 2010. JÚLIUS 19., HÉTFŐ 13 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Három megyéből érkeztek klubok a seregszemlére Az idei Regionális Nyugdíjas Kulturális Szemlét nemrég a Szolnoki Hemóban tartottuk. Az eseményre Szabolcs-Szatmár- Bereg, Hajdú-Bihar és Jász-Nagy- kun-Szolnok megyéből érkeztek vendégek. A házigazda, Demény Istvánná, a JNSZ Megyei Nyug­díjasok Kulturális és Érdekvé­delmi Egyesületének elnök asz- szonya volt. A klubok produkcióik legjavát mutatták be. Az újszászi Arany- ifjak Nyugdíjasklub tánccso­portja a Kabaré című musical ze­néjére koreografált táncot adott elő. Őket Zsidai Zoltánná Évike, az Újszászi Kastélyotthon lakó­jának szavalata követte. A Szajo- li Őszirózsás Nyugdíjasklub népdalcsokrot adott elő. A rákó- czifalviak kánkánját jól megtap­solták. Az Amálka-Jolánka jele­nettől vidám kacagás töltötte be a termet. A Kertvárosi Tisza Nyugdíjasklub alföldi dalokat adott elő, majd az újszásziak tánca idézte az újvüág pusztái­nak, lovasainak hangulatát. Ko­vács István szavalata könnyeket csalt hallgatósága szemébe. Megyénk műsorát a kunhegye- siek palotása zárta. ■ A szavalat könnyeket csalt a hallgatóság sze­mébe. A komádi klubtól citeraszóló- val Rózsik Lajos, verssel Ko­lozsvári Andrásné szórakoztat­ta az egybegyűlteket, majd du­nántúli táncokat láthattunk. A kabaiak énekműsora tapsra ösztökélte a vendégeket. A hosszúpályi nyugdíjas tánco­sok is nagy sikert arattak. A Hajdúszoboszló Derűs Alkony Nyugdíjasklub tengerésztánca kedves meglepetés volt. Debre­cenből Máriássi István mondott verset. Az Ibrányi Nyugdíjasok Egyesülete néptánccal és nóták­kal szórakoztatták a közönsé­get. A Nyíregyházáról érkezett Erdélyi Tamás és Géczi Ferenc- né Petőfi-verseket szavaltak, a rakamaziaktól énekprodukciót hallottunk. A Napfény Nyugdí­jas Egyesületből Németh Erzsé­bet Várnai Zseni-verset adott elő. A Gyertyafény Nyugdíjas Egyesület Nyíregyházáról tánc­cal szerepelt. A műsor zárásaként emlékla­pot vettek át a klubok vezetői. A közel kétszáz nyugdíjas lélek­emelő napot töltött együtt. Márki Éva, Szolnok I Vasutasnapi buli. Nemrég a MÁV a 60. vasutasnapi juliális programjaira várta dolgozóit, azok családját, ismerőseit, barátait. Az összetartozásról, ba­rátságról, múltunkról, jelenünkről és jövőnkről egyaránt szól ez az ünnep. A vasútról, egy olyan világról, amit mi értünk, mi formálunk, amiben mi élünk. A szolnoki rendezvény résztvevői a minden korosztálynak szánt, remek programokon jól szórakoztak. B. József, Szolnok A vásárlást is tanulni kell szünidő Örömtől sugárzik a kicsi arca, ha pogácsát gyúrhat A szülők nagy gondjáról olvas­tam nemrég az Új Néplapban, hogy hol, hogyan töltsék a gye­rekeik a nyári szünidőt. Talán azoknak egyszerű a megoldás, akiknél van olyan nagymama, aki már nem dolgozik. A szerencsések még szabad­ságot is kapnak egyszerre, hogy együtt a család néhány napra elmenjen nyaralni, ki­kapcsolódni valahová. Akinek ez nem áll módjában, abban a családban nem kis do­log kitalálni, melyik szülő mi­kor menjen szabadságra, hogy a gyerekekkel mindig legyen valaki a nyári iskolai szünet ideje alatt. Akik nem engedhe­tik meg maguknak a nyaralást, üdülést - mint sok-sok évvel ezelőtt családunknak sem volt módja erre -, néhány hasznos időtöltésre azért lesz lehetősé­gük. Többek között egy-egy strandolás, mozi, társasjátéko­zás, meseolvasás, -mondás, ját­szótéri szaladgálás mellett ki­sebb kirándulást, kerékpártú­rát lehet tenni a lakóhelyhez közel is. Egy kis piknik a közeli erdőnél szokatlan élményű idő­töltés a gyerekeknek is, ahol tudnak játszani, labdázni, sza­ladgálni, hangerejüket esetleg kipróbálni. Van azonban más jellegű ki- kapcsolódás is, melynek gya­korlatai hasznát évek teltével értékelik a gyerekek. Azok a mamák, papák akik fel tudják vállalni az unokák felügyeletét, több olyan dolgot szerintem játszva taníthatnak meg a gye­rekeknek, melyekre a szülők­nek a hajtós mindennapokban nincs idejük. Például a papa az unokát ta­níthatja bizonyos egyszerűbb szerelésekre, szerszámok isme­retére, balesetvédelemre szóló felhívással együtt - mi mire használatos. Megismertetheti a ház körüli munkavégzés örö­meivel is: „saját” növényke gon­dozása, gyümölcsszedés, tojás­gyűjtés stb. A mamák pedig elvihetik az unokát például piaci bevásárlá­sukra. Itt lehet megtanulni, hogy étkezéshez, befőzéshez milyen gyümölcsöt, zöldségfé­lét érdemes vásárolni. Különö­sen az olyan korú kicsi gyere­kek, melyek még csak ismer­kednek azzal melyik milyen gyümölcs vagy zöldség. Melyik a friss, melyik kevésbé, melyi­ket lehet azonnali fogyasztásra, melyet főzéshez használni. Né­hány piaci körséta és magyará­zás után hihetetlenül sokat ta­nulnak a gyerekek. Ugyanez vonatkozik a bolti bevásárlásra is. Érdemes például megmutat­ni, elmagyarázni nekik, hogy mit miért veszünk, miből miért vásárolunk egyszerre annyit. Ezzel párhuzamosan lehet ve­lük - nem könnyű - megértet­ni, hogy anyagi keretünk korlá­tozott, nem kell mindent, és nem is lehet mindent megvásá­rolnunk amit ott látunk! Vagyis: a pénzgazdálkodás apró eleme­it is becsempészhetjük vásárlás során a tudatukba. És még nem is szóltunk a konyhai tevékenységekről. Nemcsak a segédmunkát: töröl- getést, krumplipucolást lehet gyerekekre bízni. Óriási boldog­ság, ha saját kezükkel gyúrhat­A házimunkába csak apránként szabad bevonni fontos, hogy ne erőltessünk túl sok feladatot egyszerre a gyerekekre, mert akkor a fel­adat iránti érdeklődésük csök­ken. Hagyjuk, hogy kellő idő jusson a játékra is! Hosszú a nyár, csak apránként érdemes bevonni őket a feladatokba. Érezniük kell a fiúknak és a lá­nyoknak egyaránt, hogy a házi munka nem szükséges rossz, hiszen a finom étel, a tiszta ru­ha, a rendezett környezet örö­met kell, hogy okozzon. nak például pogácsatésztát! Igaz, kicsit több lisztet kell ösz- szetakarítani majd a konyhá­ban, de sebaj! Örömmel készíte­nek fel egy-egy levest vagy főze­léket önállóan, persze a nagyi felügyelete és irányítása mel­lett. A közreműködésükkel ké­szített ételből is szívesebben esznek. A nyári szabadság ideje alatt a kézimunkázás rejtelmeivel is meg lehet ismertetni a gyereke­ket. Nemcsak a hímzésekre, ha­nem arra, hogy a gombot ho­gyan kell felvarrni, egy kisebb feslést megjavítani. Be lehet őket vonni más házi munkába is. Például, miért ér­demes rendet rakni a szobá­ban, hiszen jobban el lehet fér­ni, esztétikusabb, ha nincs szétdobálva ruha, cipő, játék stb. A nagyobbacskákat meg lehet tanítani arra, hogy a ta­karítás a mennyezettől kezdő­dik: pókhálózás, portörlés stb. Sőt, a mosógép használatához meg lehet ismertetni velük, hogy mely alapanyag milyen tapintású, hogyan kell színek, alapanyagok szerint szétválo­gatni a mosásra váró szeny- nyest. Olyan egyszerű feladatot is el tudnak ők végezni, mint például a tiszta zoknik össze- gombolyítása, pólók, fehérne­műk összehajtogatása. Sz. Lászlóné, Szolnok Az irodalomé volt a főszerep az évadzárón A Sziluett Művészeti és Alkotói Kör Szolnokon a Hemóban tar­totta nemrég Toll-ba Montázs rendezvényét. Új oldalukról mutatkoztak be. Bíró Balázs Gábor és Gálné Szabó Noémi könyvajánló műsorával — „Könyv, ami volt”, „Könyv, ami van” és „Könyv, ami lesz” cí- művel.Bíró Balázs Gábor kiad­ványából vallomásokat hallhat­tunk. Anda Klára a Születés, Serfőző Zsuzsánna Évszakok, Kari Erzsébet Zsóka Láncaink, és Szűcs lózsef Csak a szél ka­cag költemények előadásával segítették a szerző bemutatko­zását, melyet Szűcs József vi­deofelvételei egészítettek ki. Gálné Szabó Noémi Tudat- hasadás című könyvéből idéztek a csoport tagjai: Ba­logh Judit, Dián Judit és Tán- czosné Sipos Évi. Noémi sze­rint „Az elbeszélésem mese, misztikum és egy csepp való­ság összekúszálódása, híres írók, költők gondolataira épül.” Szombatiné Mária, Me­zei Ilona, Farkas Henrietta elő­adása - érzelmek, emlékek egymásra találásának kitelje­sedését és az írások sokszínű­ségét foglalta egységbe, mint­egy „Sziluett tollba montázs­ban”. A műsort Alkonypír cí­mű, saját zenésítésű és szöve­gű sanzonjának előadásával Serfőző Zsuzsánna zárta. Kellemes délutáni időtöltés volt. Köszönjük! Molnár Zsuzsa, Szolnok A levelekből válogatunk. A kivá­lasztott írások — a levélíró hozzájá­rulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesz­tett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szer­kesztőség álláspontjával. A szer­kesztőség nem közöl olyan íráso­kat, amelyek megjelentetése tör­vénybe ütközik, gyűlöletkeltő tar­talmú, sérti a személyiségi jogo­kat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztősé­günk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olva­sói levélként kezelje. Az írásokat az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészáros L. út 2.(a borítékra írják rá: „A szerkesztőség postájából"), vagy a zoltanne.szundi@axelspringer.hu e-mail címre is várjuk. További olvasói vélemények talál­hatók a SZ0U0N.hu internetes oldalon. Nagy János birkózótól vettünk örökre búcsút A Tápió-Hajta vidéken járt csoportunk kirándulás A Múzeum Baráti Kör tagjai Tápiószelére látogattak el Egy nagyszerű sportolót, sport­embert kísértünk utolsó útjára nemrég Jászberényben: a 66 éve­sen elhunyt Nagy János birkó­zót. A birkózást 1959-ben kezd­te és 1962-ben, a magyar bajnok­ságon második helyezést ért el kötött és szabadfogásban. 1963- ban magyar bajnok lett, és az Or­szágos Vasas Kupa győztese, 1962-63-ban háromszoros ma­gyar vidékbajnok. Ő volt hadse­reg magyar bajnoka is. Ifjúsági kora ellenére felnőtt korcsoport­ban a magyar vidékbajnokság 2. helyezettje volt kötöttfogásban, 3. szabadfogásban. 1967-ig bir­kózott. Ezután a Testnevelési Fő­iskolán edzői képesítést szerzett. A Lehelnél edzősködött, tanítvá­nyai sorra hozták a magyar baj­nokság dobogós helyezéseit, vá­logatott birkózók lettek. A kitű­nő edzőnek több mint ezer tanít­ványa volt. 1975-ig edzősködött, igaz, később még két évre vis­szatért az edzői munkához. Munkahelye harmincöt évig a Hűtőgépgyárban volt, majd az Aprítógépgyárban tizenkét évig dolgozott. Hívták más, neves egyesülethez, de végig hű ma­radt Jászberényhez. Saját és versenyzői eredménye össze­sen 86 olimpiai pontot hozott a Lehelnek. Egy nagyszerű, kitűnő sport­embertől búcsúztunk, emlékét örökre megőrizzük! Kisádám Antal, Jászberény A Szolnoki Múzeum Baráti Kör tagjai nemrég a Tápió-vidékre lá- togattak.Tápiószelén megnéztük a Blaskovich Múzeumot, mely kúria 1906-ban épült, és Blasko­vich György és János tulajdona lett 1912-től. A múzeumot a fivé­rek 1952-ben nyitották meg, 1967-től nevezik Blaskovich Mú­zeumnak. Az épületet és a beren­dezést eredeti szépségében lát­hattuk, gazdag ásatási, régészeti anyaggal is rendelkezik. Napóle­on korabeli szalon, XVI-XX. szá­zadi festmények, az ország máso­dik legnagyobb pipagyűjtemé­nye, vadászati trófeák, fegyverek, valamint az 54 versenyen indult és győztes Kincsem relikviái lát­hatók itt. Nádfedeles, százéves A Vízparti Élet Házában a Tápió-vidékkel ismerkedtek csoportunk tagjai zsellérházból alakították ki a táj­házat. Bemutatja a XX. század eleji paraszti életet, a kézműves­mesterségek jellegzetes eszköze­it. Itt lehet megismerkedni a ko­vács, a szűcs, a cipész, a kalapos, a kötélgyártó szerszámaival. Ezután Farmoson, a Vízparti Élet Háza természetvédelmi ok­tatóközpontban jártunk. A Tá- pió-vidék élőhelyét tablók, fény­képek, akváriumok, terráriu- mok mutatták be. A tanösvé­nyek nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is kelle­mes programot biztosítanak. A baráti kör tagjainak ez a ki­rándulás maradandó élményt nyújtott. Almási Józsefné tanár, Szolnok

Next

/
Oldalképek
Tartalom