Új Néplap, 2010. május (21. évfolyam, 101-124. szám)
2010-05-20 / 116. szám
4 ALMA MATER ÚJ NÉPLAP - 2010. MÁJUS 20., CSÜTÖRTÖK MÓRICZ ZSIGMOND GIMNÁZIUM, KÖZGAZDASÁGI SZKI ÉS KOLLÉGIUM A kisújszállási móriczosok Székelyföldön kirándulás A határon túli magyarság életével, kulturális értékeivel ismerkedtek „Legyünk büszkék őseinkre! Székely-mag}'ar hőseinkre! Tanítsuk meg ifjainkat Ilyen hazaszeretetre!” Nagybaconi Zsigmond László A APÁCZAI KÖZALAPÍTVÁNY mao>h^ Az Apáczai Köz- alapítvány által ez év januárjában meghirdetett pályázat eredményeként a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium 72 informatikai és közgazdasági szakmacsoportos szakközépiskolás tanulója, valamint az iskola 8 pedagógusa egy tartalmas székelyföldi kiránduláson vett részt május 14 és 18 között. Mint arra a pályázat címe: „Szakma és kultúra Székelyföldön - szakközépiskolások erdélyi kirándulása" is utal, az utazás célja kettős volt: megismerni egyrészt a határon túli magyarság életét és kulturális értékeit, másrészt szakmai programok révén betekintést nyerni a külhoni magyarok gazdasági mindennapjaiba. E kettős célkitűzést szem előtt tartva került sor a programok kialakítására. A 2 millió 554 ezer forintból megvalósuló pályázat olyan lehetőséget jelentett diákoknak és pedagógusoknak egyaránt, ami más forrásból valószínűleg nem lett volna előteremthető. Ennek révén a hátrányos helyzetű diákok is lehetőséget kaptak egy erdélyi körútra. Május 14-én a hajnali órákban vette kezdetét a kirándulás. Délelőtt Kolozsvár nevezetességeivel ismerkedtek a diákok, megtekintették a Szent Mihály-temp- lomot, Mátyás király szülőházát, a Bolyai Egyetemet, és a Farkas utcai református templomot is. Délután Marosvásárhely látnivalói következtek: a Teleki Téka, a Bolyai Líceum és a város főtere. A diákokról a székelyudvarhelyi református kollégium diákjai és munkatársai gondoskodtak, a székelyekre jellemző szívélyes vendégszeretettel. A szakmai programot az ötnapos tanulmányút során részben a székelyudvarhelyi és kézdivá- sárhelyi kiállításon és vásáron való részvétel jelentette, ahol a közgazdasági szakközépiskoláA csíkkarcfalvi Mózes Manufaktúra birkagyapjú alapanyagból készült termékek gyártásával foglalkozik. Oda is ellátogattak a kirándulás résztvevői, WWMStfJk i* E ~pJ,~:7pjÁ Ufflr- m sok megismerkedhettek a Székelyföld vállalkozásainak marketingtevékenységével, üzleti ötleteivel, és képet kaptak a régió termékpalettájáról, ami sok esetben épít a magyarság hagyományaira és nemzettudatára. Több helyszínen gazdaságtörténeti áttekintést is kaptak az egykori és a ma is működő kézműves és kisipari technológiákból. Az informatikai szakközépiskolásokHamarosan öszegzik a kirándulás tapasztalatait A kirándulás tapasztalatait a jövő héten összegzik a résztvevők egy képes élménybeszámoló keretében.- Az Apáczai Közalapítvány 2 554 000 Ft összeggel támogatta az utazást. — A tanulmányútra az Apáczai Közalapítvány HATARTA • ■ LANUL! programja keretében került sor.- A kiutazó diákok száma: 72 fő informatikai és közgazdasági szakmacsoportos tanulói.- Az utazás célterülete: Erdély, a és elsősorban Székelyföl. határtalanul nak a szakmai ismeretek bővítését egyrészt a kiállításokon látott informatikai eszközök és alkalmazások megtekintése jelentette, másrészt a tanulók betekinthettek két középiskola informatikai oktatási rendszerébe is. Az utazás során felkeresett székelyderz.si unitárius, erődtemplom Árpád-kori épületével, freskóival, a falu lakossága által ma is használt élelmiszerraktárával méltán lett a világörökség része. Felemelő élmény volt Nyergestetőn a kisújszállásiak kopjafájának megkoszorúzása, a Himnusz hangjai mellett, az 1848-49-ben elesett hős székelyekre emlékezve. A Gábor Áron emlékét hűségesen ápoló Kézdi- vásárhelyen megtekintették a róla elnevezett múzeumban a helyi céhes ipar történetét bemutató gazdag gyűjteményt, a 48-as helyi emlékeket és a helyi művészeti iskola kiállítását. Hatszáz kilométert kellett utazni ahhoz, hogy egy másik kisújszállási meséljen a székely önazonosságról, a magyarság Kárpát-medencében betöltött szerepéről és feladatairól. Haszmann Pál azon túl, hogy az Alsócsernátoni Népfőiskola lelkes szervezője, az ottani múzeum anyagának gyűjtője és gazdája, egyben Kisújszállás város tiszteletbeli polgára is. Varázslatos gyimesi tájakon át vezetett az út a történelmi Magyarország egykori határához, ahol az ott álló hajdani 30-as vasúti őrház felújítója, gyűjteményének gondozója beszélt a trianoni döntés utáni történelemről. Hazaúton Segesvár Petőfi-em- lékei ihindenki számára újra felidézték a 49-es csata eseményeit, valamint a költőről irodalomból és történelemből tanultakat. A kiránduláson résztvevők köszönettel tartoznak az iskola egykori diákjának, Erdély kiváló ismerőjének, Nagy Istvánnak, aki az utazást megelőző Határtalanul! órán is szakértőként működött közre, de vállalta, hogy idegenvezetőként a csapattal tart, és szakavatott kalauza lesz diákoknak és pedagógusoknak. Köszönet illeti azt a nemes kezdeményezést, amelyet az Apáczai Közalapítvány pályázati lehetősége jelentett, hiszen ennek révén nemcsak egy egyszerű határon túli kirándulást szervezhettünk, hanem kiszélesedhetett a diákok látóköre, erősödhetett magyarságtudata, és megtapasztalhatták, hogy a Kárpát-medence nem csak a határon belül élő tízmillió magyar ember hazája. Az oldal a kiadó és az iskola együttműködésével jelenhetett meg. A költségeket az iskola viseli. Fontos volt megismerni, amit Trianon által elvesztettünk élmények Büszke székelyek kopjafájánál álltak, és ismerték meg a sírkövek szerepét és jelentését Néhány sorban leírni, öt csodálatos nap eseményeit, bátran mondhatom, nem könnyű vállalkozás. A túlnyomórészt a múzeumok, iskolák és műemlékek megtekintéséből álló program egy kicsit száraznak tűnhetett ugyan, de volt egy idegenvezetőnk, aki mégis fel tudta villantani a dolgok érdekes oldalát. Történelmünk szempontjából nagyon fontos volt megismernünk azt, amit Trianon által elvesztettünk. Egy nyelven beszélünk, de sajnos lassan elfelejtjük, hogy valaha egy nép voltunk. Tizenhét évesen is nagyon fontosnak tartom, hogy megismerjük ezt a csodálatos kultúrát, továbbá eme szemet gyönyörködtető tájakat, melyek érzelmi és lelki megnyugvást is jelentenek számunkra. Diákszemmel tekintve, azt hittem, tanáraink a szigorú menetrendhez ragaszkodva, megállást nem ismerő tempóban fogják végighajtani a túrát. Kellemesen csalódtam, hiszen saját szememmel láthattam, ki mint vetkőzi le az iskolai terheket, és mutatja meg iskolán kívüli oldalát. Visszakanyarodnék idegenvezetőnkre, mint egy művelt és jól tájékozott emberre, kit az emberöltők tanítottak, és ébresztettek rá nemzeti értékeink, kincseink széleskörű megismerésére. A székely emberek, akik ragaszkodnak vallásukhoz, nap mint nap az Istenbe vetett hittel, megújult erővel néztek szembe az eléjük gördülő problémák sokaságával. Hiányos ismereteinket igyekeztük pótolni, csodálatos, faragott székely kapuk mellett. Kolozsváron a főtér közepében tágra nyílt szemekkel csodáltuk meg „Az igazságosának szentelt építészeti és kulturális örökséget. Büszke székelyek kopjafájánál állhattunk, és ismerhettük meg a sírkövek elődjét, szerepét, és jelentését. A hőn áhított szabadságunkért küzdő szívós székelyek tömegsírjánál volt lehetőségünk megtekinteni a tiszteletükre emelt kopjafákat. Egy család, ki életét szentelte egy várért, vállvetve dolgozott, és törekvőén A székelyudvarhelyi Márton Áron téren álló Vasszékely-szobor előtt makacs székely módjára, lehetetlent nem ismerő elszántsággal, sikerült felépíteniük egy múzeumot, komoly gép- és kép- gyűjteményre szert téve. Az ezeréves határnál tapasztalhattuk meg, hogy egy akaraterővel gazdagon megáldott ember mit meg nem képes tenni a hazájáért, egy kulturális örökségért, egy nemzet kincséért. Jóleső büszkeséggel töltött el a feladat, hogy nekem kell megírni ezt a beszámolót. De van mit megköszönnöm a szervezőknek, mégpedig azt, hogy eljöhettem. Tudom azt, hogy Erdély szívében büszkén mondják az emberek: „Voltunk, vagyunk, és leszünk is!” (Babocsi László, K11C)
