Új Néplap, 2010. május (21. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-04 / 102. szám

Fontos lenne fiatal generációk helytörténeti kutatómunkája Nemrég tartották a megyei nép­rajzi és helytörténeti pályázat díjátadóját a szolnoki Damja­nich János Múzeumban. A nép­rajz kategóriában 11 felnőtt, és 6 ifjúsági pályamű érkezett. Ötöt a dr. Dienes Erzsébet tanárnő vezette, idén leginkább család- kutatással foglalkozó szakkör diákjai küldtek a Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskolából. Felnőtt ka­tegóriában Fodorné Hámori Ág­nes Szeretettel jegyzé című, kü­lönböző korok emlékkönyveit feldolgozó, és Víg Márta: A „ti­zenegyujjú” citerás, V. Kovács Lajos nyugdíjas visszaemléke­zéseit őrző munkája lett első he­lyezett. Czupp Pál és Tóth Sán­dor 2. helyezést ért el. A 3. és 4. helyet Pál Imréné és Oláh Lajos- né munkája nyerte el. A pálya­munkája benyújtását követően sajnálatos módon elhunyt dr. Bedey Endre különdíjat kapott a zsűritől. Ifjúsági kategóriában Meleg Mónika Emlékek Tápió- györgye zsidó lakosságának múltjából című dolgozata kapta az első díjat, 2. Szabó Ágota, a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola 9/a osztályos tanulója lett. A harmadik helye­zést Szabó Zsófia kapta, Kurucz Ildikó a negyedik lett. A helytörténeti pályázatra a 8 dolgozatot felnőttek készítették. Hét egyéni, egy pedig szakköri kategóriában érkezett. Sajnos nem született ifjúsági pályamű, pedig fontos lenne a pótolhatat­lan értékeket feltáró és őrző helytörténeti kutatás tovább folytatása a fiatalabb generáci­ók révén. Csoportos kategóriában a jászkiséri Csete Balázs Honis­mereti Egyesület kapta az első díjat a Húsz éves az „Apáról fi­úra. Népi játékok közösségi be­mutatója” Jászkiséren című pá­lyamunkával. Felnőtt kategóriá­ban a túrkevei Debreczeni Lász- lóné lett a győztes Értéket hor­doznak az idők című munkájá­val. A 2. díjat a jászkiséri Győri Jánosné A közművelődés válto­zásai Jászkiséren témája, a 3. díjat pedig a jászjákóhalmai Fo­dor István Ferenc Hogyan tolla­sodon meg Szent Antal Jákóhal- mán címet viselő írása, és a ti­szafüredi Fodorné Hámori Ág­nes Kanadai magyarokról szóló pályamunkája kapta. Sz. I., Szolnok 4 Egykori vásártéri emlékek múltidéző Az iskolában délelőtt és délután is folyt a tanítás Szolnokon a XX. század elején Vásártéri iskola néven szerepelt a négytantermes, egyemeletes elemi népiskola. Itt tanultak a kerület iskolaköteles gyermekei - többek között én,is - ezen kí­vül a vasúton túli kisgyep (mai Széchenyi-városrész) és a Meggyesi-telep gyerekei, egy- egy osztályban negyven-negy­ven fő. Fiúk és lányok, felváltva délelőtt és délután. Túlnyomórészt nők tanítottak az iskolában, többek között Ber- nád Ida, Muhy Mária, Laky Má­ria, Ferencziné, Szegediné, Oláhné, Csiky József. A hittant Ottó atya oktatta. Ő a vasárna­pi szentmise hallgatást nagyon szigorúan vette. A Szent József kápolna előtt gyülekeztünk, és a „ megbízott” a jelenlétünket feljegyezte. Minden nap volt hiányzó, fő­leg a szegényebbek közül. Ami­kor megkérdezett valakit más­nap a tanító, hogy miért nem volt iskolában, a válasz sokszor ez volt: „Mostak rólam, a test­vérem ment el a cipőben." Az 1930-as évek közepén az iskola igazgatója Csiky Ernő volt, aki egyben a második osz­tályt is tanította, 100-as penná­val írt, lila tintával. Sokat do­hányzott, még rendszeresen az óra alatt is rágyúj­tott, és a terem nyi­tott ajtajában füs- tölgött. Az iskola udvarán a földszin­tes épület egyik ré­szében lakott, míg a másikban Szabados bácsi az iskolaszol­ga. Az 1930-as években több éven át a Thököly u. 36-os szá­mú házban, a Liget út sarkán óvoda is működött. A város egyik kerületében sem volt annyi tanintézmény, mint egykor a IV. kerületben. Itt volt található a már emlí­tett Vásártéri iskola, az 1914­Ide jártak a sze­génységi bizo­nyítvánnyal rendelkező csa­ládok különféle juttatásokért. ben épült Polgári fiúiskola (ma megyei rendőr-főkapi­tányság). A tanintézmények sorába lehet venni a Bábakép­ző Intézetet (1926), szülőott­hont (Árpád ház), a város által adományozott, Baross u. 58. számú telken 1927-ben épült és átadott, három évfolyamos Fa- és Fémipari Szakis­kolát (ma Jedras- sik György), több- funkciós műszaki középiskolát. 1938-ban kezdő­dött el a tanítás a Thököly, Dé­libáb, Szántó utca szögletében épült, többholdas mezőgazda- sági iskolában. Ide az írni-ol- vasni tudó, elemiből kimaradt gyerekek jártak, akik mező- gazdasági és azzal kapcsola­tos képzést kaptak. Az igazga­tó Budai Guszti bácsi volt, Bu­dai Péter tanár-karnagy édes­apja. 1942-ben kezdték építeni az 1944 nyarára félig kész keres­kedelmi középiskolát, amely munkáit a háborús viszonyok miatt csak az 1950-es évek ele­jén folytatták. 1952-ben kezdő­dött benne a tanítás. Az intéz­mény 1955-ben vette fel a Vá­sárhelyi Pál nevét. Ez az épület a Baross u. 63- 65-ös számú telken épült, ahol előtte szegényház volt. Itt ápol­tak idős, magatehetetlen bete­geket. Ide jártak a szegénységi bizonyítvánnyal rendelkező családok, akik természetbeni juttatásokat kaptak: cukrot, lisztet, burgonyát stb., télen pedig tüzelőanyagot. A beteg­ápolás itt akkor szűnt meg, amikor 1925-ben az Eötvös té­ren felépült a kornak megfele­lő épület. Harminc nő és har­minc férfi részére volt hely, amelyben az istápolást „Irgal­mas nővérek” látták el. Szurovecz Pál, Szolnok A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Tárlatvezetésen voltunk. A szolnoki Damjanich János Múzeum képtárában, a hallássérültek nagy örömére, végre első alkalommal, a napokban jeltol­mács segítségével tárlatvezetést tartottak. A látogatókat Zsolnay László művészettörténész kalauzolta a múzeumi séta során. I. Cs., Szolnok ÚJ NÉPLAP - 2010. MÁJUS 4., KEDD A kunmadarasi iskolások udvari játékokért táncoltak Főzzön játszóteret gyermeké­nek! Táncoljon udvari játéko­kért! Ez lehetne a Kunmadarasi Református Általános Iskola ha­gyományos alapítványi báljának jelmondata, melyet nemrég ren­deztek. Szépszámú közönség előtt a kunmadarasi iskolánk ta­nulói egyórányi műsorban sze­repeltek. Ének, vers, mese, zon­gorajáték, táncos, sportos össze­állítás néptánc, valamint szép je­lenet szórakoztatta a nagyérde­műt. A jól sikerült rendezvény bevételét az iskola udvarán felál­lítandó játékokra és pihenőhe­lyek kialakítására fordítják, mert a játék és a tanulás jól ki­egészítik egymást. Lakatos Mihály, Karcag A magyar nők többsége nem manöken alkatú Mostanában az áruházakban, kis boltokban Szolnokon azt lá­tom, a választékot kínáló cégek nem veszik figyelembe, hogy a magyar nők többsége nem ma­nöken alkatú. Konfekció ruha 46-osnál nagyobb ritkán látha­tó, pedig nagy szükség lenne a ducibb hölgyekre való divatos holmikra is. 5-ös vagy 6-os mé­retű harisnyanadrágot is elvét­ve lehet találni. Kismama is­merősöm is hiába keresi mos­tanában a betétes harisnyanad­rágot. Jó lenne a régi, hazai vá­lasztékot látni a boltokban a mai fiatal és idősebb, molet- tebb hölgyeknek! Péter Istvánné, Szolnok A levelekből válogatunk. Az íráso­kat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánossá­got adunk, ha nekünk arról eset­leg más a véleményünk. Névtelen leveleket nem közlünk. A szer­kesztőség nem közöl olyan íráso­kat, amelyek megjelentetése tör­vénybe ütközik, gyűlöletkeltő tar­talmú, sérti a személyiségi jogo­kat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Leveleiket várjuk az Új Néplap Szerkesztősége 5000 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre. írásaikat a zoltanne.szundi@axeLspringer.hu internetes címre is elküldhetik. Az oldalt készíti: Szundi Zoltánná. Malacot fogtak. Hagyomány Jánoshidán, hogy május elsején családok, baráti társaságok főznek a helyi sportpályán. Közben kulturális és sport- programok szórakoztatják az oda látogatókat. Idén már második alka­lommal rendezték meg a gyerekek nagy örömére a malacfogó versenyt, két korcsoportban. Vargáné Tóth Ilona, Jánoshida Sátoraljaújhelyen és környékén jártunk úti élmény Hollóházán a Porcelánmúzeum tárgyai mindenkit lenyűgöztek Csodálatos három napot töltött a Kultúra Barátai Nyugdíjas egye­sület 38 fős csoportja nemrég Sá­toraljaújhely és környéke leg­szebb részein. Sátoraljaújhelyen megnéztük a Kazinczy Ferenc Levéltárat, ahol a névadó is egykor dolgo­zott. Majd a Kazinczy Múzeum következett, ahol a környék ter­mészeti kincseit, madár- és állat­világát bemutató termekben szemlélődtünk. Városnéző sétán is jártunk. A füzérradványi Kár­olyi-kastély százhektáros angol­parkjával és az 1721-ben ültetett platánfájával, tiszta levegőjével fogadott bennünket. A vár meg­mászása, a tavaszi virágszőnyeg látványa és a kilátás felejtette a meredek kapaszkodó nehézsé­geit A csoport másik része a táj­házat és a templomot tekintette meg. A hollóházi Porcelánmúze­um tárgyai mindenkit lenyűgöz­tek. A gyárat a Bretzenheim csa­lád alapította, mely 1907-ben költözött Hollóházára. Göncön a Huszita-ház és emlékei tűntek elénk, és a 136,6 1-es gönci hor­dót is megnéztük. Nem hagytuk ki a Károlyi-biblia megtekintését sem a programból Vizsolyban. Széphalomban is jártunk a Ka­zinczy Mauzóleumban, és a Ma­gyar Nyelv Múzeumában olvas­tuk a nyelvújítási emlékeket. Rengeteg élménnyel gazdagodva utaztunk haza. Almási Józsefné tanár, Szolnok Kiránduló szolnoki csoportunk a széphalmi Kazinczy Mauzóleum előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom