Új Néplap, 2010. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-20 / 91. szám

12 TŰKOR ÚJ NÉPLAP - 2010. ÁPRILIS 20., KEDD Professzionális zene amatőr lélekkel dixieland Benkó Sándor: megteremtettük a műfajt, de ha mi elmegyünk, akkor sem hal meg Benkó Sándor azt vallja: ha van holtig tartó szerelem, a dixielandben bizonyos, hogy létezik ilyen Nagyszabású, országos turnéval ünnepli a Benkó Dixieland Band a zene­kar-alapító Benkó Sándor 70. születésnapját. A vi­lághírű együttes a szolno­ki közönséget is elvará­zsolta. Benkó Sándorral a koncert előtt beszélget­tünk. Pólyák Adrienn- Amíg önre vártam, hallgat­tam a zenekari beállást, és ön­kéntelenül elkezdett a ritmusra járni a lábam. A dixieland mindenkire ilyen hatással van?- Valójában a zenének van egy ilyen fajta hatása. Ha dixie­land műfajának kialakulását nézzük, még azt is pontosan tud­juk, hogy New Orleansban, a Perdido utcában kezdték játszo­gatni az emberek. Kezdetben olyan volt ez, mint a mai utcaze­ne. Akinek a játéka nem tetszett, azt elzavarták a csudába, akié viszont igen, az zenélhetett to­vább. Ebből alakult ki később a ragkorszak. A műfaj jellegzetes­sége mindmáig a rögtönzés, a közönség hangulatához való al­kalmazkodás. Még később azu­tán professzionálissá vált a mű­faj, létrejöttek zenekarok. On­nantól kezdve indult el egy olyan fejlődés, ami szerencsére nem ölte meg a műfaj hangulatát. — Ön mikor találkozott először a dixielanddel?- Tizenöt éves voltam, amikor először hallottam. Addig klasszi­kus zenét tanultam, hegedűs vol­tam. A klasszikus zene adott egy­fajta lélektant, de amikor meg­hallottam az első ilyen lemezt, azonnal megfogott ez a szabadon játszott muzsika. Közben egy is­merősünktől kaptam egy klari­nétot, mert úgy gondolta, hogy ez a hangszer közelebb áll hoz­zám, mint a hegedű. Én magam sem nagyon szerettem a hege­dűt, így aztán könnyű volt Katát, vagy inkább Sándort táncba vin­ni. Abbahagytam a hegedülést, és szorgalmasan gyakorolgattam klarinéton, aztán később Esz-alto szaxofonon is játszottam. Az öt­venes évek közepén jött be a rock and roll, a luxemburgi zene, egyebek. Fiatal gyerekek vol­tunk, játszottunk mindenfélét di­xielandet is, de csak 1963-ban döntöttem el végleg, hogy ezt a műfajt akarom művelni. Akkora alakult ki egy zenekari mag, Vaj­da Sanyi bőgő, Zoltán Béla trom­bita, Nagy Iván pózán, Nagy Jenő bendzsó, Halmos Vilmos zongo­ra, Járay János dob, és Benkó Sándor klarinét. Ez az aranycsapat évtizedekig ebben a felállásban járta a Wpjs világot. A ’60-as években főleg a szocialista országok­ban fordultunk meg, aztán 1971- ben megnyertük Montreux-t, ami után sorra jöttek a sikerek. A hetvenes évek nagyjából Euró­pát jelentették, a nyolcvanas években pedig meghódítottuk Amerikát és ezzel párhuzamo­san a Távol-Keletet. Amatőrök voltunk, mindenkinek volt civil foglalkozása, s az a jó, hogy ez az amatőr lélek megmaradt akkor is, amikor már professzionális lett a zenekar. Időközben sajnos a régi zenésztársak közül néhá­nyat elvesztettünk, helyettük jöt­tek fiatalok, ettől egy kicsit kor­talanná vált az együttes. Most az átlagéletkor 40 év.- Az aranycsapatból ön, Hal­mos Vilmos, Nagy Iván és Nagy Jenő van még együtt, s a kon­certeket töretlen energiával játsszák végig. Hogyan tudták ezt megőrizni az elmúlt több mint 50 évben?- Ha van holtig tartó szere­lem, a dixielandben bizonyos, hogy létezik ilyen. Erre mi va­gyunk a bizonyíték. Ha végignéz a zenekaron, és nem csak a fia­talokon, látja, hogy ez nem egy munkában meggyötört, fáradt társaság. Pedig elég kemény a munkastílusunk, nincs sok lazí­tás, próbák, utazások, koncer­tek, egyszóval a zenekari élet ke­mény dolog, de mi, az idősebbek is ugyanolyan lelkesedéssel és magunkat teljesen fiatalnak érezve csináljuk.- A Benkó Dixieland Bandről rock- és dzsesszlexikonok szer­zői nyilatkoztak úgy, hogy a vi­lágban hungarikumnak tart­ják, s hogy a magyar könnyű­zenei élet egyetlen olyan formá­ciója, amely mérhetetlen meny- nyiségű elismerést kapott. De nemcsak ebben a tekintetben számít kuriózumnak a zene­kar, hanem abban is, hogy a dixie-muzsikát olyan koncert­termekben is megszólaltatták, amelyek korábban a klasszi­kus zene fellegvárainak számí­tottak. — Nagyon korán elhatároztam, hogy a dzsesszkocsmák, feszti­válok muzsikáját a hangver­senytermekbe is bevisszük. E tö­rekvésünk első elismerése volt, amikor Ferencsik János, az Álla­mi Hangversenyzenekar (ÁHZ) karmestere a Zeneakadémián adott lehetőséget arra, hogy két koncerttel mi zárjuk az ÁHZ klasszikus évadját. Ma már visz- szatérő vendégek vagyunk a Ze­neakadémián, a kongresszusi központban, a Művészetek Palo­tájában, számos külföldi hang- versenyteremben. Legutóbb a Moszkvai Filharmonikusok meghívására utaztunk Moszk­vába és Szentpétervárra. Szóval a klasszikus közönség is meg­szerette, amit csinálunk. A dixi­elanddel tízezreket tudunk meg­mozgatni, s ez sem általános je­lenség egy amúgy 3-400 nézős műfaj esetében. — Ön, illetve a Benkó Dixieland Band arról is ismert, hogy na­gyon fontosnak tartják az után­pótlás-nevelést, a fiatal tehetsé­gek felkarolását.- A Művészetek Palotájában nemrégiben egy négyórás kon­certet adtunk, amelyből egy másfél órás blokkban az álta­Dr. Benkó Sándor SZÜLETETT: 1940. augusztus 25. Budapest végzettség: villamosmérnök KARRIERÁLLOMÁSOK: 1957- ben megalapította a Benkó Dixieland Bandet. 1963-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen, még abban az évben oktató lett a Villamosgépek Tanszéken, ahol 1995-ig tanított. Dokto­ri címét az „Elektromágne­ses terek numerikus szimu­lációja” témakörben szerezte 1972-ben. KITÜNTETÉSEI: Zipemovsky- emlékérem (1982) Liszt-díj (1984) Pro Űrbe Budapest-díj (2005) Pro Űrbe Európa-díj (2006) Kossuth-díj (2006) lünk nevelt, az ország legtehet­ségesebb dixielandmuzsikusai­val léptünk közösen a pódiumra. Sokan megkérdezték utána, mi­ért jó az nekem, hogy ezekkel a gyerekekkel elvetetem a saját si­keremet, hiszen ez a koncert végtére is az én 70 évemről szólt. Én azonban egyetemi oktatóként és muzsikusként is úgy érzem, hogy kutya kötelességünk a gye­rekeinknek átadni mindazt, amit tudunk. Egész életemben ez vezérelt. Én a dixielandtől mindent megkaptam, amit em­ber el tud képzelni. Díjakat, si­kert, jólétet, tiszteletet és szere- tetet. Miért sajnálnám a sikert azoktól a gyerekektől, akik a mi segítségünk nélkül még sokáig nem jutnának ilyen lehetőség­hez, hogy 19-20 évesen átélhes­sék azt, ami a színpad csodája. Százával kapok olyan emaileket, amelyek írói észreveszik ezt. Va­gyis, hogy megteremtettük a műfajt, de ha mi elmegyünk, ak­kor sem hal el, mert mögöttünk sorakoznak a tehetséges fiata­lok, akik tovább éltetik. ftn kiút - lehetőségek, források, Ötleteid Konferencia kis- és középvállalkozóknak Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Uniós és hazai finanszírozási források Régiós megoldások, regionális lehetőségek Pályázzunk sikeresen! Gyakorlati tanácsok KKV-nak Költségcsökkentés, hatékonyságnövelés 4 / / IDŐPONT: 2010. április 28. 09.30-13.30 óra HELYSZÍN: HOZAM Hotel H-5000 Szolnok, Mária utca 27. Kiemelt támogató ÚJ MAGYARORSZÁG I További támogatók VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAM 2007-2013 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kereskedelmi és Iparkamara of JtoNiyrlnu'SnlMk www.vg.hu/rendezveny; E-mail: konferencia@vg.hu; Telefon: (1) 489-1140; Fox: (1) 489-1169 Ön hogyan mondaná el másnak 5 szóban? ...hogy a YaraVita lombtrágya család magas hatóanyagtartalommal rendelkezik, többhónapos tartamhatással bír és kedvező a hektárköltsége? A legjobb ötleteket beküldők közt 50.000 Ft értékben YaraVita utalványt sorsolunk ki. további információ: www.yara.hu www.farmit.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom