Új Néplap, 2010. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
2010-04-15 / 87. szám
Gold és^rémkmwriat^íc vásárlása eseten ajanJek agyat ÍS£1SÍ} MJ ^U" U UJJI^1' ÚJ NÉPLAP - 2010. ÁPRILIS 15., CSÜTÖRTÖK 13 HATVANON TÚL---Tú l a százon is dolgozik portré Az elmúlt évtizedekben sok veszélyes helyzetbe került Golschmidt Béla bácsi immár közel 103 éves. Felvételünkön egyik dédunokájával, a tizenkét éves Diószegi Zsófival látható. Országos elismerés a klubvezetőnek A mezőtúri Városi Nyugdíjas Klub húsz éve alakult. Azóta temérdek országjárás, kirándulás, összejövetel, mókás rendezvény fűződik a nevükhöz. A kis Be- rettyó-parti közösséget alapítása óta Gyalog Lajosné Margit vezeti. Az évforduló alkalmából Életet az éveknek nevű országos kitüntetést vehetett át eddigi fáradozásaiért a fővárosi SYMA csarnokban. Fergetegesen ropták a cigánytáncot A TISZAINOKAI Szőke Tisza Nyugdíjas Klub fergeteges műsort adott Kengyelen, az ottani sportcsarnokban. Az inokai amatőrök először a „Csicsónénak három lánya” cíművel arattak vastapsot, majd a lányok és az egy szem fiú fergeteges cigánytáncot mutatott be, a mintegy 230 néző előtt. Régi ismerőseivel találkozott jászapátiig a városi könyvtárban már hagyományosak azok a nyugdíjas találkozók, amelyek vendégei egykori innen elszármazottak. Legutóbb is hasonló rendezvényre várták a jelenleg Budapesten élő Berdó Sándort, aki megírta családja itteni históriáját. Berdó úr ezen a rendezvényen több, régi ismerőssel is találkozott. Rendőrök tartottak nemrég előadást a szolnoki Postás Nyugdíjas Klubban legutóbb a rendőrök voltak előadók. A megjelent nyugdíjasoknak rövid ismertetést tartottak a kerékpáros közlekedés megváltozott, módosult szabályairól. Egyben felhívták a jelenlévők figyelmét arra, hogy különböző álproblémákkal jelentkező ismeretleneket ne engedjenek be a lakásba. Ugyanis meglehet, a spórolt pénzük bánhatja a jószívűségüket. SZ0U0N.hu További jászsági információk a SZ0U0N.hu hírportálon olvashatók. Régi igazság, hogy a tétlenség a lélek halála. Mindez aligha jellemző a tiszasasi Golschmidt Bélára, aki ha minden igaz, hamarosan a 103-at számlálja. D. Szabó Miklós Százévesen megjelent róla egy cikk, de arról még sose írtunk, hogy mit csinál egy ember túl a százon. Aki ráadásul egyedül lakik, bár Margit lánya gondozza, főz neki. Eredetileg németek voltak az elei: jeles, ismert kőfaragók. Még Mária Terézia hívta be őket a felvidéki Nyitrára, ahol Béla bácsi is született. Hamar állami gondozásba került, és végül Gyomára vetette á sors. Onnan 1931-ben került Tisza- sasra, és azóta sem járt Gyo- mán. Ezért tavaly nyáron a veiével, lányával gondoltak egy merészet, és visszalátogattak a gyomai tanyavilágba, fiatalsága színhelyére.- Ott szolgáltam, voltam cseléd, és érdekelt, mi és mennyit változott közel nyolcvan év óta. Bejártuk a határt, annak szinte minden zugát, de a régi tanyák közül egyetlen egy sem maradt meg. Ráadásul egy régi ismerőst sem sodort elénk a véletlen, valószínű már ők is kiköltöztek a temetőbe. Szerencsére a város központja, főtere ismerősnek tűnt a templommal, iskolával, vendéglővel együtt. így sajnos felemásra sikeredett a túra - emlékezik arra a tavaly nyári napra Béla bácsi. Ami a száz éven felüli napirendet illeti, ehhez Béla bácsi szigorúan ragaszkodik. Minden nap délután ötkor fekszik. Vé- gigaludja az éjszakát, legfeljebb egyszer kel fel. Reggel, ha virrad ha nem, hétkor kel. Margit lánya reggelivel várja, majd Béla bácsi szerint a József- nap minden évben sorsfordító, mert következtetni lehet, milyen esztendő vár ránk abban az évben. Ha például ekkor délkeletről vagy északról fúj a szél, az száraz nyarat jelent. Ha nyugatról, akkor ez esőt, esőket is ígér. Ha viszont ezen a napon orkánszerű az ereje és leveszi a cserepeket a tető ről, kitöri a kis fákat, ez irány az udvar: fűrészel, fát vág, gyújtóst hasogat. Ebédet újra Margit lánya főz, hoz neki, majd kis szundi következik. Délután kiül a nagy cseresznye- fa alá, amelyikről hinta csüng. Nézi a hintázó, görkorcsolyázó gyerekeket, mindig is szerette, most is szereti őket. Nekik is született három gyerekük, és már öt unoka, nyolc dédunoka is tartozik a családhoz. Az égvilágon mindent megeszik. Állítja, a szegény emberhez nem illik a válogatás. De azért legjobban a birkapörköltet kedveli: sok-sok hússal, kevés körettel. Tévét nem néz, nem érdekli, a rádiót jobban aszályt jelez. Ám ha József napján száraz az ember tenyere, iparkodni kell a kinti mezei, kerti munkákkal, mert az hamarosan bekövetkező záport jelent. Az idei József nap már lecsengett, de a következőt tessenek megjegyezni, valahová leírni, hogy mennyi jött be ezen állításokból, amelyek több mint száz év tapasztalatát sűrítik egybe. szereti. Nyitrával, távoli szülővárosával keveset álmodik, többet Tiszasassal, a Tiszával. Hiába, 1931 óta itt, ebben a faluban él. Gyorsan elment ez a száz- egynéhány év, amelyik liba- pásztorkodással kezdődött, majd volt kisbéres, nagybéres, cseléd, sok-sok szenvedéssel, nélkülözéssel. Egyszer bánatában felakasztotta magát, de elszakadt a kötél. Úgy volt vele, ha már így megúszta, az ilyesmit nem ismétli az ember. Máskor egy pisztolyt vizsgálgatott, belenézett a csövébe, mert állítólag üres volt. Majd ledobta az asztalra, és ekkor durr, elsült az ártatlan, és a golyó átütötte a papucsát. Egyszer meg a háborúban bejövő oroszok akarták lelőni, de úgy tűnik, valaki mindig vigyázott rá. Mondják róla, hogy az égvilágon mindenhez értett. Az elromlott órát is megjavította, azután a rossz cipőt is megtalpalta, de a házépítés sem fogott ki rajta. Sőt, zongorázni és citerázni is önállóan tanult meg. A számítógépet ugyan még nem nagyon ismeri, de ha úgy istenigazából nekidurálná magát, valószínű ez se fogna ki rajta. Mint az élet, az eddigi élete, amelyet száznál is több éve folytat. A József-nap minden esztendőben sorsfordító JEGYZET Béla bácsinak sikerült hiába, a száz akár számmal, akár betűvel írva: bűvös szám. Rengetegen szeretnének eddig a korig eljutni, de csak keveseknek sikerül. Akiknek viszont igen, pár apróságot figyelmünkbe, a százon inneniek figyelmébe ajánlottak. az egyik, hogy ezek a férfiak vagy nők szinte sose unatkoztak, mindig tettek- vettek. Végigdolgozták az életüket, és még magas korban is lefoglalták magukat valamivel. Ha már közel a bűvös százhoz nehéz fizikai munkát nem is végeztek, azért munkálkodtak a műhelyben, a kertben. Szőlőt metszettek, kötöztek, kapáltak, mert a tétlenség legtöbbször rossz tanácsadó. aztán mindent megettek, mert állították: egy átlagemberhez nem illik a válogatás. Sőt, a legtöbben a reggeli előtti kupica pálinkáról sem mondtak le, mert az nem csak torokköszörülő- nek, de állítólag étvágygerjesztőnek is jó. az sem árt, ha az idős lelket szerető fiatalok veszik körül; Atért is, mert az öregek szeretnek beszélgetni, mesélni, és jó ha akad, aki ezt meghallgatja. végül pedig szeretni kell az életet. Minden sokat élő idős ember állította: őket is érte kudarc, bánat, tragédia, de úgy voltak vele, a borúra mindig derű következik. Cikkünk szereplője, Golschmidt Béla bácsi is várja a holnapokat, most éppen a jó időt. Amikor a déli ebéd, csendes pihenő után kiül a nagy cseresznyefa alá: nézi a dédunokát meg a társait, amint hintáznak, görkoriz- nak. Aztán az utca forgalmát, ami soha nem ugyanaz és egyforma. Lehet ezek egy fiatalnak apróságoknak tűnnek, de aki száznál is több évet számlál, annak maga a csoda. Az élő világ mindennapi apró csodája. Este kezdődött, másnap hajnali egykor ért véget klubrendezvény A remek ízű sertéspörkölt és a jó műsorok megtették a hatásukat Pénzt nyertek a segítségnyújtás támogatására Törökszentmiklóson, az Almásy János Nyugdíjas Klub rendezvényeinek már rangja van, és nagyon népszerűek. A legutóbbi összejövetelük is például délután három körül kezdődött, s bizony csak nagyon sokára fejeződött be. Jellemző a hangulatra, hogy hajnali egyet mutattak az órák, mire véget vetettek a zenének. Persze ahhoz, hogy többórás legyen egy nyugdíjas klub rendezvénye, egy-két fontos, mondhatni nélkülözhetetelen dolog mindenképp szükséges. Például egy kiadós, ízletes vacsora, amely után szívesen le- hörpint az ember olyan dolgot, amelyet nem rágni, hanem csak szinte nyelni kell. Ez a kivaló vacsora esetünkben sertéspörkölt formájában gőzöl- gött, amely Molnár József szakértelmét dicsérte. A százhúsz- százharminc kilós négylábút a kenderesi Szpisják Imre szállította, és a leölt fajtáját tekintve fehér hússertés jellegű hízó volt. Szpisják úr egyébként még arról híres, hogy évente, kétévente olyan hatalmas hízókat nevel, amelyek súlya jóval meghaladja az öt mázsát. De ezek a behemótok már nem pörköltnek vagy hurkának, kolbásznak valók, hanem sokkal inkább szaláminak. De visszatérve a klub rendezvényére: az asztalok melletti székeket dugig megtöltötték a klubtagok, illetve hozzátartozóik, akik esetünkben százhúsz embert jelentettek. Fent a színpadon közben folyt a műsor, nagy tapsot aratott például Székács László nótaénekes, illetve az Egy szoknya, egy nadrág a klubtagok előadásában. A talp- alávalót pedig Molnár József - aki mellesleg főszakács is volt - és zenekara szolgáltatta a jeles rendezvényen. A fentiek ismeretében nem csoda, hogy a zárórát követően J többen úgy búcsúztak a klubve- i zető Józsi bácsitól:- Józsikám! Ez igen kiváló | rendezvény volt. Mikor lesz a 2 következő? ■ D. Sz. M. Sertéspörkölt volt a javából. Készítette, ízesítette: Molnár József A jelzőrendszeres házi segítség- nyújtás támogatására jelentős összeget nyert a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól a törökszentmiklósi kistérség, tudta meg lapunk. Több mint hárommillió, egészen pontosan 3,3 millió forintot A Kistérségi Szociális Szolgáltató Központ ellátási területéről összesen száztíz főt vonhatnak be a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásba. Egyébként az érintettek körét is meghatározták már. A szociálisan rászorult személyek közül elsősorban majd azok kapnak ilyen fajta segítséget, akik egyedül élnek, illetve akiknek az egészségi állapota ezt indokolja. ■ Németh Gergő
