Új Néplap, 2010. március (21. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-20 / 66. szám

ÚJ NÉPLAP — 2010. MÁRCIUS 20., SZOMBAT 13 kaland az élet Alkut ajánlottak nekik: vagy főbe lövik mind az ötüket, vagy orosz partizánként harcolnak velük. Már tudta, ha megáll a háza előtt a fekete kocsi, beviszik. TŰKOR ELVETTEK MINDENÉT ES KITÜNTETTEK Hogy mi mindent kibír a magyar ember, erre jó példa a tiszasasi Gálfi Sándor esete, aki a múlt század hetvenes éveiben bekövetkezett haláláig megjárta a mennyet és a poklot is. Hogy mindez végre kiderült, az a vélet­len műve, és köszönet ér­te Tálas Lászlónak, a Ti- szakürti Arborétum igaz­gatójának, meg özvegy Gálfi Istvánnénak, Sán­dor bácsi ma is élő, sok mindenre emlékező, nyolcvan éves menyének. D. Szabó Miklós A tiszasasi Gálfi Sándort annak idején mint fiatalembert, behív­ták az első világháborúba. Az orosz fronton vitézkedett, har­colt, és végül mint annyi, hason­ló sorstársa, fogságba esett. In­nen kalandos körülmények kö­zött, már az októberi szocialista forradalom után, 1918 elején si­került megszöknie ötödmagával. Igen ám, de akkoriban zűrzava­ros volt a világ Oroszországban: már se cári, de még se kommu­nista bolsevik, hanem ilyen is, olyan is. Akadtak területek, ame­lyeket a vörösök, a partizánok felügyeltek, másokat a fehérek. Merő véletlenül belefutottak egy nagyobb partizán egységbe, amelyet egy bizonyos Csapajev vezetett. Alaposan kihallgatták őket, hogy kik is ők, majd alkut ajánlottak nekik szabadon bo­csátásuk fejében: vagy beállnak öt hónapra partizánnak, ha nem, az sem baj, főbe lövik mint az ötüket. Ugye természetes, hogy a kis magyar különítmény az első változatot választotta, hiszen nem volt más lehetőség. Néhány kisebb csetepatéban részt vet­tek, és szerencséjükre egyikük sem sebesült meg halálosan. Tisztességesen viselkedett velük a kackiás bajszú Csapajev, mert öt hónap múlva, egy oroszul megírt igazolvánnyal útjukra eresztették őket. Ráadásul adtak nekik két lovat, és egy lopott lo­vas kocsit is. Szerencséjükre a Sokan nem voltak olyan szerencsések, mint történetünk főhőse, aki hazatért a távolból. Százezreket hiába vártak azonban haza. Illusztrációfotó. határig tartó, néhány napos utat sikeresen megtették, majd a Ve- reckei-hágónál hazajutottak. Az igazolvány egyik békési társa zsebében maradt az öt fogoly ne­vével, címével, születési helyé­vel, és erről az öt hónapról sen­kinek nem szóltak. Mindenki ment a maga lakóhelyére, és igyekezett folytatni háború előt­ti életét. Kellett néhány év, mire minden a régi kerékvágásba ke­rült a csúnyán megcsonkított, összezsugorított országban. Az ifjú Gálfi Sándornak négy gyere­Tálas László nem csak a Tisza- kürti Arborétum igazgatója, de a kárpótlás után Tisza- kürtön szőlőszomszé­dok lettek Gálfi László színésszel, Sanyi bá­csi legfiatalabb gyere­kével. Azt a könyvet mutatja, amely a te­lepülés történetét őrzi. ke született, három fiú és egy lány. Jó kiállású, fellépésű, nép­szerű embernek számított, nem csak falu, de környék szerte is. Szép hangját örökölték a gyere­kei, legfiatalabbik fia, László vé­gül Jászai-díjas színművész, sőt színházigazgató lett. Sajnos pár éve már ő is meghalt. Az édes­apa pedig szép életpályát futott be a háborúig. Ő építette Tisza- sas első emeletes há­zát, erős középpa­rasztnak számított, akinek a szántókon kívül szőlői is voltak. Sőt, határozott, jó fellépése miatt a Kisgazdapárt országgyűlési képviselőnek is megválasztotta. Igen ám, de 1948, az államo­sítások, a két párt, a szociálde­mokraták és a kommunisták egyesülése után minden meg­változott. Hívták őt is mint kis­gazda országgyűlési képviselőt a kommunisták közé, de ő ne­met mondott. Pedig még Dobi István, az Elnöki Tanács későb­bi elnöke is lejött hozzá egy szürke autón.- Gálfi elvtárs, köztünk a he­lyed. — Nem, Dobi úr, én nem kom­munista, hanem kisgazda vol­tam. No, meg is lett az elzárkózás eredménye: rövidesen elvették, államosították a házát, amely­ből ki kellett költözni az akkor már nagy családnak. Azután sorban következtek a szőlők, a föld, így mindenéből kiforgatta az új, kommunista hatalom. Rá­adásul mint reakciós elemnek, sűrűn kellett jelentkeznie az ÁVO-nál. Április 4-e, augusztus 20-a, november 7-e előtt rend­szerint jött érte az autó, aztán A menyétől ered a hiteles élettörténet tálas úr nagyon sokszor talál- históriát, részben pedig Sán­kozott Gálfi László színésszel, aki rengeteget mesélt sokat megélt édesapjáról. Részben tőle hallottam ezen rendhagyó dór bácsi ma is élő, Irénke ne­vű menyétől, aki sok-sok emlé­ket őriz apósa mozgalmas éle­téről. bevonult Kunszentmártonba, a kóterbe. Többször visszaküld­ték, mert ahogy hírlik, olyan ember volt, hogy senkinek sem ártott, és egy-két jobb szívű, is­merős ávós megszánta. Egy ízben, valamikor 1952- ben április 4-e előtt egy hosszú, fekete színű autó fékezett a la­kásuk előtt. Ő már rutinosan vette a kis motyóját, egy apró vulkánfíber bőröndöt, benne egy váltás fehérneművel, tisz­tálkodóeszközökkel - mond­ván, néhány napra ismét kivon­ják a forgalomból, mint a nép megátalkodott ellenségét. Nagy meglepetésére két magas ran­gú, szovjet katonatiszt és egy tolmács lépett ki a kocsiból. Ba­rátságosan üdvözölték, még meg is ölelték a majd1 kétméte­res embert, akiket bevezetett a szobába. Kiderült, kivételesen nem letartóztatási parancsot, hanem kitüntetést hoztak neki. Kiderült, ötük közül akkor már csak ketten éltek: békési komá­ja, aki szintén „rohadt, mocskos kulák” lett, és ő. A társát is sű­rűn elvitték a zárkába, meg is pofozták egyszer-kétszer, de akinek eszébe jutott Csapajev 1918-as irata. Bevitte a helyi pártbizottságra. Itt nagyon megijedtek, és mivel oroszul íródott a szöveg, végül felvitték az akkori szovjet nagykövetség­re. Aztán a követség eljuttatta az irományt Moszkvába, és né­hány hónap után kiderült, min­den igaz az okmányon. Mivel az ötből hárman már meghaltak, őket, kettőjüket tüntették ki 1918-as vitézkedésükért. Attól kezdve nem háborgatták az idős, sokat megélt tiszasasi nyugdíjast, akivel az is meg­esett, hogy egyik nap a nép el­lensége volt, a másik nap az orosz államrendjel birtokosa. Ezt a rendjelet sose viselte, úgy volt vele, puskacső előtt csele­kedett, mást nem tehetett. Az is igaz, nem kapta vissza azért a házakat, földjét, szőlőjét, és a kárpótlást sem érhette meg. A helyi temetőben alussza álmát az az ember, aki elmondhatná magáról, hogy még életében megjárta a mennyet is és a pok­lot is. Bűnözők akadtak a hálóba sikerek Csökkent a bűncselekmények száma A Közbiztonsági Háló elnevezé­sű program egyértelmű célja erősíteni a lakosság közbizton­ságérzetét. A közbiztonsági háló keretében voltak olyan települé­sek, amelyeknél állandó fokozott jelenlétet vezettek be. Emellett a kevésbé veszélyeztetett helye­ken heti három, de legalább egy alkalommal volt nagy létszámú rendőri erő. A program kereté­ben a hatóság együttműködött a roma szervezetekkel, a polgár­őrségekkel, mezőőrökkel, vad­őrökkel. A kedvező statisztikák­nak köszönhetően az országos vezetés ismét három hónapra biztosította a program anyagi hátterét, ami idén március 1-től indult, és várhatóan május 31-ig tart. A Közbiztonsági Háló II. program keretében a szolnoki rendőrkapitányság illetékességi területén is szép eredményeket értek el - erről Czinege László ezredes, Szolnok rendőrkapitá­nya számolt be sajtótájékoztató­ján. Az ismerté vált bűncselek­mények száma tíz százalékkal csökkent a kapitányság fennha­tósága alá tartozó területeken. Az ezredes elmondta, kiemelten veszélyeztetettnek minősített te­rületet nem jelöltek ki, de veszé­lyeztetettnek nyilvánították Ti- szafóldvárt és Zagyvarékast, il­letve Szolnok egyes városrésze­it, a déli ipartelepet és az Alcsi- városrészt. Itt heti három alka­lommal megerősített járőrszol­gálatot láttak el a rendőrök a ci­vil szervezetekkel. Más települé­seken heti egy alkalommal biz­tosítottak fokozott rendőri jelen­létet. Kiemelt figyelmet kaptak a szórakozó- és vendéglátóhelyek, az autósok ellenőrzése, különö­sen az ittas vezetők kiszűrése. Emellett a járőrcsapatok megelő­ző tevékenységet is elláttak, ami főként a garázda- és vagyon elle­ni cselekményekre irányult. Az eredmény nem maradt el: március 8. és március 14-e kö­zötti időszakban összesen 165 személyt ellenőriztek és 57 fő ittasságát vizsgálták. Tizenegy körözöttet fogtak el, ezek közül nyolc ellen országos parancs volt érvényben. ■ E. Cs. Hétfőn kezdődik újabb megyebeli helyen Riszi-napok lesz majd telepulesor Idén huszadik alkalommal ren­dezik meg március 22-i, kezdet­tel a Szolnoki Szolgáltatási Szak­közép- és Szakiskola Ruhaipari Tagintézményében a RlSZI-napo- kat. A kerek évfordulóra tekin­tettel idén különösen nagy hang­súlyt fektettek a szakmai hétre. Divatbemutatóval, kézimunka­kiállítással, kézművesházzal és különböző szakmai előadások­kal várják az érdeklődőket. Mint azt Lakatosné Reha Márta tagin­tézmény-vezető elmondta, külön versenyt rendeznek a fodrász és kozmetikus tanulóknak. Az in­tézmény oktatói fontosnak tart­ják, hogy a diákok ne csak a sa­ját, hanem egymás szakmáját is megismerjék. ■ N. I. Újabb megyebeli településen nyílik településőr foglalkoztatá­sára lehetőség. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által meghirde­tett Településőr Programot min­den előzetes várakozást felül­múló érdeklődés kíséri. A 2009. szeptember 17-ei közzétételtől 2010. február 26-ig eltelt idő­szakban 1056 önkormányzat 2138 fő településőr foglalkozta­tásának a támogatására benyúj­tott igényét regisztráltuk. Eddig a napig az IRM részéről 1017 megállapodás - 2081 fő foglal­koztatására — került aláírásra. A „Településőr Program” ke­retein belül legutóbb, vagyis március 16-án aláírt támogatási megállapodások alapján újabb huszonkettő helységben lehet településőröket foglalkoztatni. Ezek között található Jászjákó- halma is. A program kiemelten támo­gatja az önkormányzatokat ab­ban, hogy a közcélú foglalkozta­tás keretében munkahelyeket teremtsenek úgy, hogy az ala­csonyan képzett, vagy tartós munkanélküliek számára egy­ben továbbképzési lehetőséget biztosítanak. A települési ön- kormányzatok részéről tapasz­talható töretlen érdeklődést mutatja, hogy hétről-hétre igen nagy számú új igény érkezik a minisztériumhoz. ■ T. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom