Új Néplap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
2010-02-24 / 46. szám
ÚJ NÉPLAP - 2010. FEBRUÁR 24., SZERDA 13 MEGYEI TÜKÖR A semmiből kezdtek új életet Szolnokon sors Meg akarom mutatni az egész országna hogy egy cigány is viheti sokra! Karkusné Galamb Zsuzsanna nagyon büszke mind az öt gyermekére. Közülük az ikrek, Pisti és Barbi (képünkön) nemcsak jól tanulnak, hanem táncban is kiválóak. Hét éve érkezett Szolnokra a család. Menekülniük kellett Miskolcról. Mindent otthagytak, hogy újrakezdhessék az életüket. Az ötgyermekes édesanya áldozatos kitartásán múlt leginkább, hogy ez sikerült, és hogy a gyerekek jó tanulók, énekesek, táncosok. Baranyi György Először úgy volt, hogy a két, csupa elevenség, csupa báj, csillogó nagy barna szemű ikergyerekről fog ez az írás szólni. Akik nemrég kaptak a Rotary Club Szolnok-Tisza jótékonysági akciójában egy számítógépet. Akkor figyeltem fel Lukács Pistire és Barbira. Aranyosak voltak, vidámak, kedvesek. Az élet azonban úgy hozta, hogy mellettük — szükségszerűen vagy véletlenül? - főszereplővé lépett elő a édesanyjuk, a 42 éves Karkusné J Galamb Zsuzsanna. Egy olyan anyuka, akinek a példája, példa- mutatása követendő lehet mások számára is. A kezdetek embert próbálók voltak, mert Miskolcról szó szerint menekülnie kellett 2003 áprilisában az akkor még négygyermekes családnak. Rossz házasságból, erőszakos, hangoskodó férj elől, aki ugyan nem bántalmazta őket, de a lelki terror bőven elég volt. így beszél erről Zsuzsanna: — Akkor volt a legnagyobb, most 20 éves Zsanett lányom hetedik osztályos. Nem akarta otthagyni az iskolát, nem akart velem jönni, ragaszkodott a környezetéhez. Ám mikor áprilisban megjött az ösztöndíja, és azt is el- gépezte az apűka, betelt a pohár. Azt mondtam, hogy nincs tovább, vége a tűrőképességemnek, befejeztük. A nagylányomat és a középső lányomat, Henriettet az iskolából kiszöktettem, akárcsak a két kicsit, Barbit és Pistit az óvodából, és irány a vasútállomás! Már előre összepakoltam, és a családsegítőnél meghagytam, hogy egy hónapig ne adják ki a tartózkodási helyünket. Zsuzsanna a gyerekeivel azért jött 300 kilométert, egészen Szolnokig, hogy az apa ne tudjon utánuk menni, mivel a 300 kilométeres vonatjegy - ahogy fogalmaz - kegyetlen drága. Tartják a kapcsolatot, az apa fizeti a gyermektartást, bár igaz, csak egyetlenegyszer találkoztak a hét év alatt. Ám a nagymamával nagyon jó a kapcsolatuk, rendszeresen jár Zsuzsáékhoz, a karácsonyt is velük töltötte.- Nem tudja senki elképzelni, hogy mit éreztem, amikor felültem a vonatra, és másnap még menni kellett volna dolgozni - mesél még ennyi idő után is az események hatása alatt az anyuka. — Csak azt láttam, hogy éjjel fél tizenegy van, a gyerekek holtfáradtak, csuklanak össze a vonaton, és nem tudtam, hogy minek teszem ki őket. Csak azt tudtam, hogy menekülni kell. Miskolcon a szülészeten dolgoztam, sőt még a külföldi munka is belefért. Mindenünk megvolt, de azt is otthagytam. A családnak teljesen újra kellett kezdenie az életét Szolnokon. Három éven át albérletről albérletre mentek, majd jött a mostani, 51 négyzetméteres Szé- chenyi-lakótelepi lakás.- 2003 áprilisában jöttem ide, és októberben ismerkedtem meg a mostani férjemmel. A rákövetkező évben, júliusban, a születésnapomon házasodtunk össze. Ő nyolc évvel fiatalabb nálam, közös gyermekünk, Bandika négy és fél éves. A gyerekekről gyorsan készítünk is egy „leltárt”, miszerint a 20 éves Zsanett a legnagyobb, Henriett 15 éves, a Széchenyi gimnázium dráma szakár jár, Barbara és Pisti a 12 éves ikrek, a Körösi Csorna Általános Iskola (Mátyás király általános iskolai intézményének) 5. b osztályos tanulói, és ugye a legkisebb Bandika. Sőt, már unokával is dicsekedhet a fiatalos kinézetű anyuka: Zsanett kisfia, László kétéves. Essen hát szó az ikrekről: mind a ketten népi táncolnak, István országos versenyt is nyert már. Anyukájuk Simon Gyula és Kiss Zsuzsanna tánctanárukat idézi, miszerint húsz éve nem volt olyan versenyzőjük, aki ebben a korosztályban országos versenyt nyert. — Soha nem hittem, hogy A beszélgetés során termé- szetszerűleg előkerül a már szinte közhelyes kérdés Lukács Pistihez és Barbihoz: mi leszel, ha nagy leszel? Ám a válasz nem egy fogalmam sincs, nem is valami bugyutaság, hanem egy ötödikes, tizenkét éves gyerekhez képest már nagyon is idáig eljut a táncban, annak idején még a saját lábában is elesett - teszi hozzá nevetve, de büszkén az édesanya. Pistí táncos párja Rusvai Regina, akivel egy osztályba is járnak. Abba az 5. bébe, ahol a gyerekek szerint nagyon jó a közösség, összetartó, nem vere- kedősek, de ha egy gyereket bánt is valaki, akkor az egész osztály rögtön megvédi. Barbi kedvenc tantárgya a történelem, Pistié a matek, aki már jó eredményeket ért el benne versenyeken, sőt az iskolai Gyermek Megasztáron első lett. Járnak különprogramokra is, Barbi lánytornára (amelyen már volt harmadik helyezett), röplabdára, Pisti pedig rendszeresen focizik. —Jó hogy egy osztályba járnak, mert ha füllenteni akar István, azt nekem Barbara megmondja, határozott: Pisti profi focista szeretne lenni (még ha a nevelőapa félti is az ezzel járó életformától és a sérülésektől), és ha ez nem jön össze, akkor pedig rendőr. Barbi pedig szíve szerint színész lenne, másik elképzelésként pedig ott az orvos vagy az ügyvéd. illetve fordítva — kacag jóízűen Zsuzsanna, de rögtön hozzáteszi, hogy erről nincs szó, szófogadó- ak a gyerekek. És jó tanulók, nem mellesleg, hiszen Pistinek most félévkor ugyan lett egy hármasa, de a többi jegye négyes és ötös, Barbi pedig 4,45 volt. Zsuzsanna megjegyzi: a tanulmányi eredményért az elismerés Egyedné Gál Katalinnak is kijár, aki 4. osztályig volt osztályfőnökük, jelenleg napközis nevelőjük. Ő azt mondta: harminc év alatt nem volt még ilyen szorgalmas osztálya. S ugyanezen a véleményen van a jelenlegi osztályfőnök, Menkóné Gál Ilona is.- Szigorúan fogom a gyerekeimet. Otthon is csak azzal a feltétellel ülhetnek a számítógép elé, hogy előtte mindent meg kell tanulniuk. Mert amit idáig elértek, abból nem lehet engedni - néz a hozzá a leganyásabb szeretettel odasimuló Pistire és Barbira, miközben végigsimít az arcukon. —Nincs olyan nap, hogy ne főznék, még hétköznap is, sokszor két-három menüt Pisti kedvence a paradicsomfőzelék hússal és a gyümölcs, Barbié a rántott hús. A főzőcskézés meg is látszik az év végi villanyleolvasásnál. Tizenhatezer forint a tárgyhavi maximum, emellett még 40-50 ezer a túlfogyasztás. írni szoktam magamnak is, úgyhogy számítok erre az összegre. Még az a szerencse, hogy ezt két-három hónapon belül ki lehet üzemi. A férjem maszek fuvarosként dolgozik, alkalmi munkát végez, jómagam a He- tényi Géza Kórház kardiológiai rehabilitációs osztályán dolgozom. Nagyon jó a munkahelyem, eszméletlen jó brigád, olyan, mint egy összetartó család. Nem panaszkodásképpen, de az a 24 órás strapa, ami a munkával, a családi ügyek intézésével jár, meg is látszik a lábaimon. Keményen visszeresek, vércsomó is keletkezett. Orvoshoz nem is merek menni, mert azt mondaná, hogy rakjam vízszintesbe őket. Azt pedig nem engedheti meg magának, pedig jó lenne időnként kikapcsolódni. Ő azonban a családjáért él, rajong a gyerekeiért. — Félroma vagyok, mert édesanyám magyar, de hogyha bántalmaznak egy cigányt, én biztos a mellé állnék. A nagymamám nevelt fel, járatott iskolába. A gyerekeimnek igyekszem a legjobbakat biztosítani, őket iskoláztatni, a lakásban is a körülményekhez képest a kényelmet biztosítani. Nem mondanám hátrányos helyzetűnek magunkat, de meg kell vívni a mindennapi harcunkat, úgy, hogy ebből a gyerekek semmit se érezzenek. Hátrányos helyzet? Inkább azt kell nézni, hogy ki mire vitte, hogyan és mi módon, és nem azt, hogy amikor belépünk valahova, akkor kosz meg bűz fogad. Meg az, hogy egy szék nem maradt már odabent, de azért a számítógép, a hifi és a parabola ott vannak. Inkább élek szolidan, de mindig tudok kosztat tenni a gyerekeim elé. Mert hiába uzsonnáztak a suliban, mikor hazajönnek, az első kérdés az, hogy anya, mit főztél. Olyan nálunk nincs, hogy nem tudom biztosítani az ennivalót a gyermekeimnek.- Nemrég láttam valahol egy kisebbségi sorból kikerült ügyvédet, és annyira fel tudok ilyenkor nézni rájuk. Igen, én is ezt szeretném a gyerekeimnek, megmutatni az egész országnak, hogy egy cigány is viheti sokra! És nem kell a szülőnek professzornak lennie ahhoz, hogy ezt elérje - mondta határozottan Zsuzsanna. Mit tehetnénk hozzá? Követendő példa! Vajon mi leszel, ha nagy leszel? Érdemérmet kapott a két megsérült katona is Csakugyan a katasztrófák éve lesz 2012? Különleges előadást tartanak február 26-án, azaz most pénteken este hat órától a szolnoki TIT Uránia bemutató csillagvizsgálójában. Vajon 2012 a katasztrófák éve lesz? - teszik fel majd a kérdést. Igazat mondhat-e a maja jövendölés a fent említett baljós esztendőről, lehetnek-e annak valós csillagászati vagy geológiai okai. Mint Újlaki Csabától, a csillagvizsgáló vezetőjétől megtudtuk, kisbolygóütközés, mágneses viharok, napkitörések, szupernova-robbanások és vulkánkitörések hatásait vizsgálják. Azt, hogy abban az időben várhatóak-e, s mennyire lehetnek veszélyesek ezek a jelenségek? ■ M. G. A. Közeledik az Afganisztánban szolgáló MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) hetedik kontingensének leváltása. Már csak néhány nap van hátra a 2009 szeptemberében megkezdett hat hónapos külszolgálatuk befejezéséig. így a hagyományokhoz híven ünnepélyes keretek között került sor a NATO-me- dálok átadására. A NATO-érdem- érmet azok a katonák kapják elismerésül, akik a világ bármely pontján, az észak-atlanti szövetség valamely missziójában vesznek részt a béke és biztonság szolgálatában. Az esemény fényéhez az is hozzájárult, hogy az alakzatban ott volt az a két magyar katona is, akik a napokban egy támadás során sérültek meg, és ők is átvehették az érdemérmeket. Felépülésük jól halad, és néhány nap múlva társaikkal együtt térhetnek haza Magyarországra - írta a Honvede- lem.hu. Mint ismert, február 7- én az MH PRT egyik összekötő csoportját támadás érte feladatvégrehajtás közben. Megsérült egy hivatásos tiszt (százados), a jármű parancsnoka. Bal karján artériás vérzést, fején és karján repeszsérülése- ket szenvedett, a másik sérült a jármű vezetője, egy szerződéses tizedes, bal karján és fején re- peszsérülései keletkeztek. Mindketten Szolnokon készültek fel a külszolgálatra. ■ T. A. Hívei is elbúcsúztak a lelkésztől A magyarhomorogi, körmösd- pusztai, hajdúszoboszlói és berettyóújfalui gyülekezet képviselői is jelen voltak Fórizs László Árpád temetésén szülővárosában, Karcagon - írta a Haon.hu. A református lelkészt szerették hívei, ezért sokan elutaztak gyászszertartására, hogy végső búcsút vegyenek tőle a napokban. Fórizs László Árpád a nyolcvanas években Magyarhomoro- gon, és Körmösdpusztán szolgált, a kilencvenes évek elején pedig felügyelő lelkésze volt a komádi gyülekezetnek. Utoljára Hajdúszoboszlón volt lelkipásztor, és Berettyóújfaluban is prédikált. 65 évesen távozott az élők sorából. ■ T. A. Régóta főznek. Nyúzó Józsefné Tériké (jobbról) már harminc éve főz Kunhegyesen, a Közép-tiszai Mezőgazdasági Zrt. konyháján, ahol az utóbbi években Papp Jánosné Marika segít neki. Régen több száz adagot készítettek, ma már csak közel hatvanat.
