Új Néplap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-23 / 45. szám

12 TÜKÖR ÚJ NÉPLAP-2010. FEBRUÁR 23., KEDD Szolnoki csapat is bejutott a RangAdó kozepdontojebe A RangAdó című vetélkedőről tartott a minap sajtótájékoztatót dr. Nagy Tibor Miklós, az APEH Észak-alföldi Regionális igazga­tója a Szolnoki Főiskolán. — A fi­atalok adózási ismereteinek bő­vítése és az adótudat formálása nélkülözhetetlen az APEH szá­mára, ezért is vállal részt az Adó­hivatal a középiskolások adózá­si ismereteinek megalapozásá­ban. Mindannyiunk számára fontos, hogy a fiatalok ne csak úgy tekintsenek az adózásra, mint szükséges rosszra - nyilat­kozta lapunknak dr. Nagy Tibor Miklós. Továbbá azt is kiemelte, hogy a vetélkedőn való részvétel során a diákok nem csak adó­zástörténeti érdekességeket ta­nulhatnak meg, hanem elsajátít­hatják napjaink alapvető adózá­si tudnivalóit, a magyar adó­rendszer felépítését és működé­sét, az adónemeket, az adózók jogait és kötelességeit, és megis­merkedhetnek magával az adó­hivatallal is. A középiskolások számára másodjára megrende­zett vetélkedő első fordulóján az Észak-alföldi régióban 81 csapat indult. Az internetes fordulóból azonban csak öt csapat jutott to­vább a regionális középdöntőbe, közülük az egyik egy szolnoki. Az országos versenyen pedig majd hét csapat küzdhet az első helyért járó díjakért, a laptopo­kért. ■ Még nem termel, de üzembővítést tervez egy cég Az utóbbi időkben csökkent a vállalkozások száma Tiszavár- konyban, tudtuk meg Mészáros Zoltán polgármestertől. Mindez annak ellenére történik így, hogy az önkormányzat igyek­szik ösztönözni a cégek megjele­nését, tevékenységét a község­ben. A kezdő vállalkozásoknak például az első időkben nem kell iparűzési adót fizetniük. Szeren­csére azért akad olyan cég, amely ugyan még nem kezdte el a munkát a településen, de már­is bejelentette: ha bejönnek a számításai, bővítené az üzemét, s újabb helybelieket venne fel. ■ M. G. A. Zavarta, hogy pénzt gyűjtöttek jezsuita Imponált neki, hogy kiváló prédikációkat tartottak a templomban P. Nemeshegyi Péter je­zsuita szerzetes életének nagy részét misszióban, Japánban töltötte. A rend­szerváltás után tért visz- sza Magyarországra. Be- senyszögön tartott elő­adása előtt beszélgettünk vele. Négyesi Ildikó- Miért döntött a jezsuita szer­zetesrend mellett?- Amikor fiatal voltam, ami nagyon régen volt, a mögött, amit a magyar kereszténység­ben, főleg a magyar katolikus egyházban igazán szépen, át­gondoltan, önzetlenül, buzgóan csináltak az emberek, nagy részben ott voltak a jezsuita atyák. Nem Voltak a frontvonal­ban, nem mutogatták magukat, de jól végezték a dolgukat. Ott volt Banga Béla, Kerkai Jenő, Bí­ró Ferenc, Csávosi Elemér, ők voltak a nagy nevek. Kerkai Je­nő például nagy hatású jezsuita páter volt, aki a múlt század el­ső felében a Kalot-moZgalom ke­retein belül több tízezer fiatalt volt képes megszólítani és elin­dítani az életbe. Reményt tudott adni az ifjúságnak. Nagyon bosszús voltam diákként, ami­kor a papok a templomban per- selyeztek. Régen úgy volt, hogy a sekrestyés bácsi jött, mindig egy hosszú rúdon volt a zacskó, és az emberek elé tartotta. Csen­gő is volt rajta, ami zavarta a mi­sét. Ez engem is zavart, hiszen nem a pénz gyűjtése a fő dolog. Egyetlen templom volt Budapes­ten, ahol nem volt perselyezés, az a jezsuitáké volt, azonkívül pedig remek prédikációkat tar­tottak. Ez nekem nagyon impo­nált, így amikor valahogyan a Jóisten az üstökömön megraga­dott és arra hívott, hogy papja le­gyek, a gyóntatom azt javasolta, hogy húszesztendős lévén, jobb lenne, ha szerzetes papnak mennék, mint egyházmegyés­nek. Több rend van a szerzetes papoknál is, én a jezsuitákat vá^ lasztottam. Mit ad Isten, egy év­vel azután, hogy 1944-ben be­léptem a rendbe, hívott engem az újonc mester, és megkért ar­ra, hogy vezessem be a házi szo­kásokba egyik új jelentkezőn­ket, akit én már ismerek. Ki­!■ eHní A nyolcvanhét esztendős jezsuita szerzetes sokat tapasztalt már életében. Szellemi frissességéről tanúskodik, hogy napjainkban is oktat. derült, hogy az illető nem más, mint az én volt lelki gyóntató atyám.- Úgy tudom, sokáig élt Japán­ban.- Ez így van. A jezsuita rend kezdettől fogva missziós rend. Az első ember, aki Jézus Krisz­tus nevét kiejtette Japán földjén, az egy jezsuita szerzetes, Xavéri Szent Ferenc volt. Mivel itthon betiltották a rendünket, és már nem lehetett bennünket magyar földön tovább képezni, kiszök­tünk az országból. Rómából ugyanis jött egy üzenet, hogy a papok maradjanak itthon és szenvedjenek a többiekkel, de akiket még nem szenteltek fel, hagyják el Magyarországot. Ki is szöktünk az országból, a ha­tárnál átmásztunk a drótkeríté­sen. Ekkor elgondolkodtam azon, hogy mit csináljak az éle­temmel. Mivel a szerzetes enge­delmesség alatt áll, ezért nem magam döntöttem ezt el. Mint­hogy volt Xavéri Szent Ferenc, és a magyar az mégis a kelet né­pe, ezt már Széchenyi István is megmondta, úgy gondoltam, ott­hon fogom érezni magam kele­ten. Az volt az én nagy vágyako­zásom, hogy Xavéri Szent Fe­renc nyomán hirdethessem az evangéliumot és Jézus tanítását ötvözzem a nagy ázsiai, japán kultúrával. Ennek érdekében ír­tam egy levelet a mi általános ró­mai rendfőnökünknek. Elfogad­ták a jelentkezésemet azzal a fel­tétellel, hogy Rómában befeje­zem a tanulmányaimat. 1956- ban hajóra szálltam, és ötvenna- pos utazás után érkeztem meg a felkelő nap országába. A papne­veldében a japánoktól tanultam beszélni a napi élet során. Ma­gyar embernek könnyebb japá­nul megtanulni, mint a többi eu­rópainak, mert hasonlít a nyelv­tanunk, a mondatszerkezetünk és a gondolkodásmódunk. Ösz­P. Nemeshegyi Péter névjegye titulus: jezsuita szerzetes, egyetemi tanár, dékán iskola: római Gergely Egye­tem (teológiai doktorátus) kitüntetés: a japán Szent Kincs Rendjének, Arany Suga­rak a Nyakszalaggal kitünte­tettje ÖNÉLETRAJZI VALLOMÁSA: „Nem is olyan rossz foglalko­zás a papság. ” FILMSZEREP: a 2002-es „A Hídember” című történelmi­életrajzi fűmben egy esküvői jelenetben tűnik fel, mint lel­kész. szesen harminchét esztendőt töltöttem ott. Mindenféle szép munkám volt, taníthattam egye­temeken, főiskolákon, embere­ket kereszteltem és azt hittem, ott fognak engem eltemetni. Ám jött a rendszerváltozás, és már Magyarországon is létezhet­tünk. A jezsuita atyák hívtak ha­za, így a római főnökünkhöz for­dultam, hogy segítsen a döntés­ben. A tőle kapott levélben az állt, hogy misszióba küldenek Magyarországra. Azt hittem, hogy egy-két-három évig fogom azt teljesíteni, de hazajövetelem óta eltelt tizenhat év.- Mi lehet a titka a jó erőnlé­tének?- Nem tudok az egészségem­re ügyelni, de talán a lelki béke lehet az oka. Még fiatalokkal is tudtam foglalkozni, most is taní­tok főiskolákon. Amíg az ember fiatalokkal van körülvéve, átra­gad tán rá a fiatalság. Azt is mondja egy régi egyházatya, hogy a Szentlélek mindig fiatal. A fiatal Szentlélek az emberek­ben is és a fiatal egyházközsé­gekben is állandóan megifjúho- dást hoz létre. HALLGATÓ Először úgy voltam az Adagió­val első lemezük megjelenése­kor, hogy egy, az II Divo-divat- hullámot meglovagló fiúcsapat­ról van szó, amo­lyan crossover ze­nei stílusban. Má­ra nem kétséges, hogy az Adagiónak hoszszabb távon is helye van a zenei palettán. Ezt meg­erősíti legújabb al­bumuk is, a Hollywood, ame­lyen filmslágereket dolgoztak fel. A három fiatalember — Ho- monnay Zsolt, Balczó Péter és Nagy Sándor - hangi adottsá­gait jól kihasználva, színes és érdekes megoldásokkal, vokál- lal és fajsúlyos hangszereléssel készítette el a népszerű dalok feldolgozásait. Számomra az egyik húzódal a Scorpionstól a Still Loving You, amely nagyon erősre sikeredett, már csak a rockos hangvétele miatt is. A Száguldás, Porsche, szerelem, melyet Cserháti Zsuzsa és Charlie énekelt a ’80-as években, szintén meglepetés: kissé lassabbra fogták, hogy aztán a ref­rénben visszatér­jen az eredeti, gyorsabb ritmus. Nagyon jó! A CD bónuszfelvétele, az Olasz egyveleg jól ismert operabetét­dalokkal szintén azt mutatja, hogy a fiúk otthonosan mozog­nak a komolyabb és könnye­debb műfajban is. Bővebben: SZOUON.hll/Zeneajánló (Adagio: Hollywood. Kiadó: Sony Music) m B. Gy. Tv-notesz VALKÓ MIHÁLY ROVATA Rosszízű álmom volt a minap, és csak magamat okolhatom érte. Ó, én balga lélek, megnézem elő­ző este Hajdú Péter műsorát, a Frizbit, mely újabban a TV2 csa­tornáján látható. Nem mellesleg ugyanakkor amikor a konkuren­ciánál a Heti hetes járja. Száll­junk csak ringbe vele, és üsse is ki. (Nem oly nehéz, gyengélke­dik.) Ádáz verseny dúl a két nagy kereskedelmi között, ami­nek a kárát végül is mi látjuk. Nem azonos időben főzőcskéz- nek-e itt és ott, s vajon nem pár­huzamosan fut-e a két népszerű sorozat, a Barátok közt és a Jó­ban, rosszban is, hogy ne lehes­sen nézni aztán az egyiktől a má­sikat. Jó, ettől persze nem dől még össze a világ, ámde mégis... Mint egy rosszízű álom Miként attól sem, amit Hajdú Pé­ter művel álbeszélős magazinjá­ban, aki egyébként „édes gyer­meke” a televíziónak, mondhat­ni celebkirály, elég ha megmoz­dul, már is ott a képernyőn, akár asszonyostul. Hogy miért oly ka­pós, azt csak az Isten tudja, de ta­lán még ő sem. Pedig nem tesz csuda dolgokat ezúttal sem. Sőt, vendégeket hív magához, több­nyire a celebek világából. És rez­zenéstelen arccal faggatja vagy provokálja is őket, hamuszürke tekintettel, „ártatlanul” turkál magánéletük szennyesében, és buldog módjára hálószobatitkok után szimatol, amit én végtele­nül gyűlölök. S még humorizál is, ízléstelenül. Azzal például, hogy Mary Zsuzsi szűz férfiba szerelmes, és hogy volt férjénél, Klapkánál nemcsak ékszert, de még használt aszszonyt is lehet kapni. (Illik ez?) Aztán igazi drá­ma helyett műbalhék, például a fogyókúráztató testedző Norbié, akit állítólag súlyosan vert meg egyik vendége a saját éttermé­ben. A bulvársajtó ezt rég meg­szellőztette már. Eladni újdon­ságként, bizony nem semmi! Se Zámbó Jimmy barátnőjét, aki ál­lítólag megmondta volna, ki is volt a dalos gyilkosa. Csak hát nem mondta meg, csalétek volt csupán. Gesztesy Károly házas­ságtörési története is lerágott csont már, kell a kutyának, rá­gódjon az rajta. Botrányhősök: Ciccolina, Fekete Pákó, aki most újfent felbukkant, de lesz még Győzike is. A hét vallomásának - mert hogy az is van itt - leg­utóbb Paudits Béla jutott, az ő si­rámai sanyarú sorsáról, no meg arról, hogy készül már arra is, hogy végezzen magával bármi­kor, fényes nappal is, a köteleket is tanulmányozta már. Celebhő- sök, már ismert mesék, kisért a dejá vu, a már láthatott és hall­hatott szelleme. Ami pedig vé­gül említett álmomat illeti: nos, azt álmodám, hogy az öngyilkos Paudits nem tudja nyakára ten­ni a kötelet, s nekem kell azt megtennem helyette, és már a kezembe is vettem, amikor sze­rencsére felébredtem. Borzasztó volt, nyomasztó, akár maga ez a Frizbi is. Kellett nekem megte­kintenem! 1 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom