Új Néplap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-13 / 10. szám
UJ NÉPLAP - 2010. JANUAR 13., SZERDA VELEMENY 13 M tl'JÁ'JH Diplomák, de minek? ma is emlékszem arra a beszélgetésre, amikor Gorjanc Ignác, a jászberényi Lehel Hűtőgépgyár akkori nagyhatalmú vezér- igazgatója így jellemezte a hetvenes évek magyar iparit: - Tudják, jelenleg az a baj, hogy nálunk is tömeg- gyártás folyik, és a termékeinknek mintegy 14 százaléka piacképes a legfejlettebb nyugati államokban. A többi megy a KGST- országokba, vagy a harmadik világ fogyasztóinak. úgy tűnik, a tömegképzés ma is kísért bennünket, de most a termékeink helyett diplomásaink egy részét jellemzi. Nem csoda, mert a rendszerváltás óta ennek a kis országnak már van 69 egyeteme, főiskolája, és ösz- szesen mintegy 380 ezer hallgatója. Ez még nem is lenne baj, de az már igen, hogy rengeteg olyan szakot oktatnak, diplomát osztanak, amelyekkel szinte lehetetlen elhelyezkedni. Ezeket nevezik a fiatalok büfészakoknak, olyanoknak, amelyeket úgy is el lehet végezni, hogy konzultáció helyett a büfé pultját támasztja a hallgató. Hogy csak a mi házunk táján seperjünk, ma rengeteg főiskola, egyetem becsempészi tantervébe a kommunikáció—média szakot. Özönlenek is rá az érettségizettek, mert lassan eljutnak oda, hogy ebben az országban is kétféle ember létezik: aki ír és aki írt. A bökkenő csak az, hogy ezeknek a végzetteknek a jó része egy címes hírt vagy rövid tudósítást sem bír megszerkeszteni, nem beszélve a riportokról, jó portrékról. így aztán hiába kerül ki évente sok ezer efféle diplomás, megragadni az újságíró pályán tizedük sem képes. régebben ez úgy volt: azokat küldték újságíró-iskolába, akik legalább egy évet dolgoztak a szerkesztőségben, és bizonyították: tudnak, képesek írni, jól írni. Ma az a helyzet, hogy az oklevél megvan, és lehet mutogatni: jelesen végeztem a kommunikáció-média szakon. Erre mondaná megboldogult édesapám: „ló, jó fiam, de mit ér ez?” ■ D. Sz. M. Példaadásban is a csúcson a hegymászó Erőss Zsolt emberi tartása másnak is erőt adhat Erőss Zsolt már meghódította a Mount Everestet, és több nyolcezeres hegycsúcs áll már mögötte. Ősszel fél lábprotézissel is újabbat mászna meg. Nem hittem volna, hogy legutóbbi írásom után, mely Erőss Zsolt hegymászóról szólt az őt ért igaztalan irigykedő támadások miatt, ilyen gyorsan visszatérek a személyére. Ám egyszerűen muszáj. Ugyanis amit ez az igazi sportember tanúsított, azt főműsoridőben kellene mutatni a televíziókban, a leghallgatottabb, csúcsidőben a rádiókban, és az újságokban is még többet írni róla (nem pedig a nevesincs percember ce- lebekről). Erőss Zsolt nagyon kemény döntést hozott: az orvosok javaslatára úgy határozott, vágják le súlyosan megsérült, összezúzódott jobb lábát térd alatt. Márpedig egy ízig-vérig hegymászó életében egy ilyen elhatározás - még ha az egészségéről van is szó, ami felülírhat sok mindent — sorsdöntő, mondhatni hegymá- szójövője szempontjából végzetes is lehet. Ám Erőss Zsoltot - nevéhez méltóan - nem ilyen fából (az ő esetében sziklából) faragták. Más elkeseredve magába ros- kadna, a kardjába dőlne, depresz- szióba süllyedve bámulná a plafont és sajnáltatná magát naphosszat. Ő is megtehetné. Ám róla sugárzik a derű, a kiegyensúlyozottság. Az emberi tartás, a büszkeség, a „csak azért is” elhatározása, az a hatalmas lelkierő, amivel ezt a csapást viseli. Az az emberi tartás, amely a győzelemre segít a sors által oly sokszor bőkezűen mért csapások felett. Ehhez kell egy olyan harcos, küzdő, fel nem adó lélek, mint a Zsolté. Aki máris azt tervezi, hogy idén ősszel miként is mászik meg egy újabb nyolcezres hegycsúcsot, immár fél lábprotézissel. Ilyen emberekre lenne szükség, minél többre! Akik az átlagembernek is magabiztosságot tudnak sugározni, akikből erőt meríthetünk a hétköznapokban is. Igen, nekünk kellenek a pozitív, emberarcú példák. Természetesen nem csak Erőss Zsolt ilyen, hiszen a környezetükből biztos tudnának mutatni hasonló embereket az olvasók is. Akiket bár nagy megrázkódtatás ért, de mindig fel tudtak állni a földről, egyfajta örök optimizmussal. Márpedig az életben ez sokkal nehezebb, mint az önsaj- náltatás hiábavalósága. Erőss Zsolt viszont az ismertsége révén még inkább példaként szolgál, akárhogy is alakuljon az élete. Szerintem még azt is megteszi, hogy újra megmász-1- • sza a Mount Everestet (Csömör lungmát). Mégis, történjen bármi, ő elmondhatja: első magyarként ott állt fönt, a világ csúcsán. És vele együtt az egész magyarság. Példát adott akkor is. Most is. Mindannyiunknak. ■ Baranyi György Vajon mitől kulturális főváros Pécs? itt az idő Most talán még nem késő felkészülni a fontos feladatra Európa kulturális fővárosa lett Pécs. A dél-dunántúli megye- székhely finoman szólva sem készült fel teljes mértékben erre a felelősségteljes feladatra. Pedig három év állt rendelkezésre. A kulcsberuházások egy részéről lemondtak, másik részük pedig még készhez közeli állapotban sem volt a nagy megnyitó idejére. Még a főtér burkolatának egy része sem volt végleges a megnyitó idején! Ez meglehetősen rossz üzenete annak, hogy jövőre mi leszünk az unió soros elnökei: 2011. január elsejétől ugyanis Magyarország veszi át fél évre az EU soros elnökségét. Akkortól még inkább miránk fognak figyelni Európa minden sarkából, minden hiba, csúszás még inkább felnagyítódik. Ha esetleg az összefogás hiánya miatt maradt el sok-sok minden Pécsett, addigra jó lenne, ha összekapnánk magunkat. Mert valamit azért illene már nekünk is felmutatni, bizonyítani, hogy méltóak vagyunk az unióhoz tartozni, és nem a Balkán előretolt helyőrsége vagyunk! Most még talán nem annyira késő, hogy felkészüljünk a nagy feladatra! ■ E. Péter, Szolnok JEGYZET Útépítés másképpen tehetséges nép vagyunk, rengeteg Nobel-díjast adtunk a világnak. A jég hátán is megélünk, nincs olyan része a Földnek, ahol ne lennének magyarok. Ilyen vélemények alakultak ki rólunk, magyarokról vüágszerte. Mindenhez értünk, sok mindent feltaláltunk, szóval tényleg életképesnek bizonyultunk az évszázadok során. Egy valamihez azonban nem értünk. Képtelenek vagyunk jól csinálni. Ha megfeszülünk is, a végtermék silány lesz. Rá kellene jönni, ez nekünk nem megy, másra kellene hagyni ezt a szakmát Ez pedig az útépítés. most olvasom, hogy tavaly decemberben befejezték a 47-es út négysávosra szélesítését Hódmezővásárhely és Algyő között. Az út három fázisban készült el 2001 óta, most a Hódmezővásárhely határában lévő utolsó négy és fél kilométert adták át. Az út, nemcsak a nyolc éve készült, hanem az új is, már kátyúsodik! persze nem kell ahhoz elmenni Algyőig, hogy kátyúkat találjunk. Elég pár métert menni a megye útjain, és bárhol találkozunk lyukkal. Ahogy azt korábban megírtam, szerintem a kátyús út hungarikumnak számít. Nincs a világnak még egy olyan országa, ahol ennyi kátyú tarkítaná az aszfaltot. szeretem nézni a Tour de France-ot, az egyik legnagyobb országúti kerékpárosversenyt. A mezőny több ezer kilométert tesz meg. Nem tudom, ott hogyan csinálják, de az élő közvetítésből remekül látszik, hogy egyeüen kátyú sincs az utakon! Higgyék el nekem, valóban nincs! Szép is lenne, amint egy termetes kátyúban végezné a mezőny! Az lenne a szenzáció! Takarózhatnak itt az útépítők, hogy szabvány szerint készülnek az utak. Ha így van, akkor a szabvány rossz! Meg hogy megnövekedett a forgalom, meg sok hó esett, meg a fagy így, meg a fagy úgy. Jól kell megcsinálni egyszer és kész. Szerintem ez kevesebbe kerülne, mint a lyukakat folyton-folyvást utánatömögetni. egyszer meg kellene már próbálni! ■ T. A. Sokak szerint a szépkorúak igenis, jól vezetnek az utakon vélemények Az idős vezetőkről szóló tegnapi cikkünkhöz számosán szóltak hozzá hírportálunkon Számos hozzászólás érkezett a SZ0U0N.hu hírportálon megjelent cikkhez, amiben az idősek jogosítványhoz jutásáról van szó. A vélemények megoszlanak a témában, ezek közül válogattunk. Horváth tibor: Az idős vezetők között is van jó vezető, mint ahogy az a cikkben elhangzott. Úgyhogy örüljünk azoknak, akik jó fizikai és pszichikai létnek örvendenek, és ne sújtsák őket indokolatlanul. Valóban az egyedüli megoldás a sűrűbb orvosi ellenőrzés, de nem hatvan éves kortól, hiszen ha a nyugdíjkorhatár is 64 év, akkor feltételezhető, hogy munkaképes korban vezetni is képes valaki. Tehát 70 év fölött kellene bevezetni a kétévenkénti orvosi alkalmassági vizsgálatot, és annak függvényében meghosszabbítani a jogosítványt, vagy azt mondani, hogy eddig volt, tovább nem vezethet. HFE: Ez az arány egész jó, ha úgy nézzük, hogy az emberek 16 éves kortól 80 éves korig vezetnek. Én megfordítanám. A balesetek 87%-át a 60 év alatti vezetők okozzák. Ugye milyen másként hangzik? Az agresszív vezetők is a fiatalabb korosztályban találhatók, őket vetném alkalmassági vizsgálat alá, mert ők jelentik a legfőbb veszélyt az utakon. varga: Én nagyon tisztelem az időseket. Az édesapám tavaly múlt 70 éves. 45 évig vezetett. És mit mondott, illetve mond a mai napig?! 65 év után mindenkitől elvenné a jogosítványt és 25 év alatt nem adna senkinek. Tudom, nagyon durva. Tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be maguknak... Hányszor láttunk már olyat közlekedésünk során, hogy a papa (rosszabb esetben) orrát a szélvédőre tapasztva 30-cal száguldozik a főúton. Ja és a szembejövő forgalom miatt nem lehet megelőzni őket. És én ilyen szituációban csak időseket láttam. Nem attól tartok, hogy a sebesség miatt lesodródnak az útról, hanem olyan helyzetbe kényszerítik vezetőtársaikat, ami balesetveszélyes. etus: Nem a 13%-kal van a baj, a 87 százalékkal! Van benne tapasztalatom, 31 éve vezetek balesetmentesen. Két lány, két fiú gyerekemnek van jogsija, a nagyim 82 éves korában is vezetett. Hányán mennek át a piroson, nem állnak meg a Stoptáblánál, záróvonalon előznek, körforgalomban szembe mennek. A fejekben van a gond, nekünk szülőknek kell, hogy eldöntsük, kell-e jogsi szegény gyereknek? Balesetmentes vezetést mindenkinek!!! * ★ * A tegnapi Új Néplapban is megjelent cikkhez írt olvasói levelet a szolnoki Kovács László: Hányszor hallotuk már, hogy fiatal vagy középkorú vezető ment a forgalommal szemben az USA- ban! Ez nem életkorfüggő történet. Az erőszakos előzgetés, a sebesség túllépése, a kivagyiság mutatása jellem és alkati kérdés, és ez többségében nem az idősekre jellemző! Én most 72 éves vagyok, több százezer kilométert vezettem már eddig és a legmagasabb bonusz kategóriában van a biztosításom. Egészség- ügyi állapotom jó, reflexeim is kiválóak. Nagyon bánt, hogy né- hányan hátrányos ítéletet mondanak a tények részletes ismerete nélkül. ■ llülrlIUnl SZ0LJ0N.hu A SZOLNOK-JÄSZKUN ONLINE
