Új Néplap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-03 / 283. szám

8 SOROZAT UJ NÉPLAP - 2009. DECEMBER 3., CSÜTÖRTÖK A modern idők kegyetlen rabszolgatartói károsultak Oda a lakás, gazdagszik az uzsorás — de mindezért a károsultak is hibásak „Nagy házakban laknak, cirkáló méretű autókon járnak, miközben a településen egyre mélyül a szegénység. Gőgösek, magabiztosak, kegyetlenek." Képünk illusztráció Valószínűleg kevesen hin­nék, hogy van a me­gyénkben olyan hivatal­ban lévő polgármester, aki megválasztása előtt települése ismert uzsorá­sa volt. Pedig van! Ráadá­sul az egyik alpolgármes­tere is „szakmabéli”, aki­nek fia rendre azzal di­csekszik, hogy ő helyben a „szakma” legjobbja. 9. Gelei J.-L. Murányi L. Azt persze most hiába várják, hogy településnevet, akár csak § betűjelzést Is leírjunk, s kifeje- | zetten ódzkodunk minden olyan j mozzanattól, amely beazonosít- 1 hatóvá tenné a helységet - és így annak emlegetett tisztségviselő­it is. Az uzsorások és más ha­sonlók jogérzéke, igazságérzete ugyanis rendkívül erőssé válik akkor, amikor ők éreznek sérel­met. így aztán: ahogy mondani szokás, nevek, címek és időpon­tok a szerkesztőségben. Csak arra vállalkozunk tehát, hogy leírjuk: egy polgármester Jász-Nagykun-Szolnok megyé­ben ismert uzsorás volt a megvá­lasztása előtt, helyettese pedig egy másik vezető uzsorás család feje. Mindketten jól ismert „szoc- polozók” is. A településnek nincs olyan lakója, aki meg ne tudná egyenként mutatni, hogy melyik ház után melyikük csa­ládja „nyúlta le” az állami támo­gatást — az úgynevezett szociál­politikai kedvezményt. A polgármester a megválasz­tásakor háttérbe húzódott, és át­menetileg a fiának adta át az „üzletet”, aki azóta méltónak bi­zonyult a bizalomra. Ezt az egész település pontosan tudja, de mi­vel félelem uralkodik, senki nem beszél. A település azt is pontosan lát­ja, hogy a szóban forgó polgár- mester miként teszi a hivatalát is a családi biznisz részévé; ho­gyan csinál a semmihez sem ér­tő családtagjaiból önkormányza­ti alkalmazottakat, s az Út a munkához program keretében alkalmazott közcélú foglalkozta­tottak jelentős része szintén a tá- gabb családból kerül ki. Ők bi­zony feléje se nagyon néznek a családi alapon kapott munka­helyüknek. Az egyik rokonból karbantartó lett, a másik büfét üzemeltet, a szükséges engedé­lyek nélkül. Mesélik a települé­sen, hogy a legutóbbi autócsere­kor némi gondot jelentett, hogy BÁR-listás a polgármester. Az új autót tehát az asszony lízingeli, akinek az önkormányzat állítot­ta ki a megfelelő jövedelemiga­zolást. A közmunkások másik része viszont a polgármesteri uzsora­adósokból áll össze, hogy legyen miből levonni az esedékes tör­lesztéseket. A „családszerető” te­lepülési vezető a közpénzen fog­lalkoztatottaknak ezt a másik ré­szét kétszeresen is jól „haszno­sítja”: mint vállalkozó, különbö­ző mezőgazdasági idénymun­kákra hordja el őket műszakból, saját haszonra, többek között az önkormányzat mikrobuszát is használva ehhez. Ha pedig sok a munka, és még több munkás­kézre van szükség, autóbuszt fo­gad, és további uzsoraadósokkal egészíti ki a csapatot, azok adós­sága fejében... Két közfoglalkoz­tatottat például eleve átvezényelt a polgármester a saját családi gazdaságába. Sok a munka a jó­szággal, elkel ott a dolgos kéz. De ne ragadjunk lé'végleg a polgármesternél! Családszere- tetben és leleményben az alpol- gárméster is méltó hozzá. Az uzsorahitelezésnek egy sajátos formáját találta ki: az áruhitele­zést. Disznót, marhát vág, a húst hitelben, felírásra szétméri, és megfelelő kamattal ellátva „könyveli”. Közeli családtagjai közül egyik kellő eréllyel viszi a készpénzes „üzletágat”, és egy másik is jó korán, már iskolás korában elkezdte gyakorolni a szakmát. Nagyok a családok, de hál’ is­tennek, van alapítványa is az ön- kormányzatnak, ami további osztható tisztségeket jelent a te­lepülési vezetőknek. Elnök, ku­ratóriumi tag, és így tovább... Testvérek, vők, fiák, sógorok. Nagy házakban laknak, cirkáló méretű autókkal járnak, miköz­ben a településen egyre mélyül a szegénység. Segélyosztáskor büszkén ülnek a sötétített abla- kú terepjárókban, és várják, hogy a megalázottak odavigyék hozzájuk a frissen felvett pén­zecskéiket. Gőgösek, magabizto­sak, kegyetlenek. A néhány kilométerrel odébb található, hasonlóan sanyarú sorsú településen sem ismeret­len fogalom az uzsora. A telepü­lésen élők már elértek egy olyan mély szintre, ahonnan szinte nincs is lejjebb: a mélyszegény­ségbe, helyenként a nyomorba.- Nálunk már a nyolcvanas évek vége felé elkezdődött az uzsorázás, de abban az időben még másként nevezték, még ka­matos kölcsönnek hívta a köz­nép — tudtuk meg egyik helyi beszélgetőpartnerünktől, egy, a saját elmondása szerint „fehér emberből cigánnyá vedlett” nyugdíjas férfitől. - Hiába tettek kísérletet az évek során többször is megszüntetésére a település vezetői, amíg igény volt, van rá, képtelenség a felszámolása. Márpedig itt akkora a szegény­ség, hogy én el sem tudom kép­zelni, hogy valaha más lész erre­felé az élet. Óriási a munkanél­küliek aránya a faluban, az em­berek nagy többsége elképesztő nyomorban él. Amíg ezen a té­ren nem lesz változás, esély sincs a felemelkedésre. Régen a szülők dolgoztak, a gyerekek az egész napos iskolában nevelőd­tek. Ma viszont már a harmadik generáció nő úgy fel, hogy a gye­rek azt látja, apja, anyja egész nap otthon „döglik”, nem csinál * semmit. És sajnos szám^raTez a követendő példa: legtöbbször ő sem jár iskolába. Munka hiányá­ban segélyt kapnak az emberek, ám ez nem old meg semmit. Ab­ból a pénzből nem tudnak fel­emelkedni, kilépni eddigi nyo­morúságos helyzetükből. így tet­szik, nem tetszik, mifelénk szük­ség van azokra az emberekre, akik ha kamatra is, de adnak kölcsönt a megszorultaknak. Azt azért szeretném gyorsan le­szögezni, itt nem játékgépezés­re, szerencsejátékra, szórako­zásra, alkoholra kérnek kölcsönt az emberek, hanem a minden­napi megélhetésükre. Egy-, két­ezer forintokról van szó, melye­ket aztán ha pénzhez jutnak, vissza is adnak.- Hány uzsorás „segíti” itta he­lyiek megélhetését?- A számukat nem tudom, azt viszont igen, hogy más megyé­ből, például Hevesből is érkez­nek segélyosztás napján „pén­zeszsákok”, hogy visszakapják kölcsöneiket. Nálunk még nem is különösebben feszült a hangu­lat emiatt. Egyébként nem tu­dom, máshol hogyan működik ez a dolog, a mi falunkban kétfé­le uzsora létezik. Az egyik, ami­kor pénzt kér kölcsön valaki, a másik pedig, amikor terményt, élelmet kap valaki, ám forintban kell visszaadnia a kamattal meg­emelt árát.- Munkalehetőség hiányában lát-e bármilyen kiutat ebből a helyzetből?- Sajnos nem! Annak idején, még a kilencvenes évek elején, amikor mindez elkezdődött, az önkormányzat megpróbálko­zott egy úgynevezett kríziskasz- sza üzemeltetésével. Elkülönít­ve tartott 200 ezer forintot a számláján, amelyből igény sze­rint kölcsönadott pár ezer forin­tot a rászorultaknak. Kezdetben még vissza is adták az emberek hó végén a néhány ezer forintos tartozásokat, mondván, szük­ség esetén más is hozzájuthas­son, ám végül egy év alatt elko­pott a teljes összeg. Jóval ké­sőbb még egyszer próbálkozott az önkormányzat, de a meg­emelt összegű, egymilliós kasz- sza is kiürült egy év alatt. Azóta az uzsorásoktól kérnek errefe­lé az emberek. Azok bezzeg nem mennek tönkre, mert be­hajtják a követelésüket... Egyelőre ennyi volt, de még visszajövünk... A kilencedik résszel most egy időre befejezzük az októberben kezdődött sorozatunkat. Termé­szetesen ez nem jelenti azt, hogy végérvényesen befejezzük oknyomozásunkat, ám úgy gon­doljuk, a szeretet ünnepének közeledtével békésebb vizekre evezünk. Januárban visszaté­rünk, s tovább keressük a vála­szokat a most még nyitva ha­gyott kérdésekre. Az ítélőtábla még nem ítélt uzsoraügyben Ez év tavaszán hatályba lépett az úgynevezett „uzsoratör­vény”. A Debreceni ítélőtábla büntetőkollégiumának vezető­jét, dr. Bállá Lajost az eltelt há­romnegyed évnek az uzsora­bűncselekményekkel és az úgy­nevezett csicskáztatással kap­csolatos táblabírósági tapaszta­latairól kérdeztük.- A Debreceni ítélőtábla ed­dig még nem tárgyalt üyen ügye­ket Ennek egyik oka lehet, hogy elképzelhetően még első fokon zajlanak bírósági tárgyalások, másik viszont, hogy esetleg még egyáltalán nincsenek is uzsorá­zás, vagy csicskáztatás bűntette miatt ügyek. Ez utóbbi állítás azért is lehetséges, mert sokszor éppen a kiszolgáltatottak nin­csenek tisztában azzal, hogy mi a teendőjük, hogy menekülje­nek szorult helyzetükből.- Mi volna a megoldás?- Muszáj lenne, hogy aki olyan helyzetbe került, hogy uzsorások, vagy modernkori rabszolgatartók zsarolják, fe­nyegetik, az tegye meg ellenük a büntetőfeljelentést. A sértet­tek általában valamilyen, nem hiteles szerződés által, szóbeli, esetlegesen írásbeli megállapo­dás alapján válnak kiszolgálta­tottá. Tudni keü, hogy az ilyen, polgári jogba tartozó szerződé­sek semmisek. Az uzsorás ellen polgári pert kell indítani a szer­ződés semmisségének megálla­pítása iránt. A jog, a törvényes megoldás segít, más nem na­gyon. Egy dolgot viszont sem­miképpen sem javaslok, még­pedig az önbíráskodást. Sajnos ugyanis számos olyan ügy ke­rült már a táblabírósághoz, amely közvetve uzsorázáshoz, vagy csicskáztatáshoz kapcso­lódik. A sértettből vádlott lesz abban az esetben, ha önhatal­múlag próbálja sorsát a maga kezébe venni, ami által épp a ki­szolgáltatott lesz az, aki súlyos testi sértéssel, vagy más, életel­lenes bűncselekménnyel kerül a vádlottak padjára.-A tapasztalat, hogy épp a ki­szolgáltatottak nem tudják, mi­lyen lehetőségeik is vannak az uzsorásokkal szemben. A mély­szegénységben élők végképp nem tudják, mit kezdjenek a paragra­fusokkal. Számukra honnan jön a segítség?- Kétségtelen, mi is tapasz­taljuk konkrét ügyekben, hogy a sértettek mennyire kiszolgál­tatottak. Nem rendelkeznek megfelelő információkkal, élet­viszonyaik beszűkültek. Tudat- állapotuk, szociális helyzetük, leromlott egészségi állapotuk, sok esetben idős koruk tálcán kínálja fel sorsukat az uzsorá­soknak és a csicskáztatóknak. Ez esetben a jó szándékú kör­nyezetük teheti meg azokat a lé­péseket, amelyeket a kiszolgál­tatott nem tud, nem képes meg­tenni. Azt az egész társadalom­nak meg kell értenie, hogy csak a jog eszközével léphetünk fel ezen bűncselekmények felszá­molásáért, az uzsorások és rab­szolgatartók felelősségre voná­sáért. A törvény tisztán fogal­maz, amikor kimondja: „Aki a sértett rászorult helyzetét ki­használva üzletszerűen olyan különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást köt, amelynek teljesítése a sértettet, illetve an­nak hozzátartozóját súlyos, vagy további nélkülözésnek te­szi ki, bűntettet követ el, és há­rom évig terjedő szabadságvesz­téssel büntetendő. A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az uzsora-bűncselekményt bűnszövetségben követik el.” ■ Mészáros Géza ka hiányában segélyt kapnak emberek, ám ez nem old megsem- mitaAbból a pénzből nem tudnak felemélkedni, kilépni eddigi nyomorúságos helyzetükből. í A i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom