Új Néplap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-21 / 298. szám
12 TÜKÖR ÚJ NÉPLAP - 2009. DECEMBER 21., HÉTFŐ Kiemelt szerep jut a helybeli vidékfejlesztési ötleteknek A helyi akciócsoportoknak (HACS) köszönhetően az Európai Unió finanszírozásában megvalósuló számos vidékfejlesztési támogatás a helyi igényeket elégíti ki. így a falumegújítás és - fejlesztés, a vidéki örökség megőrzése, a mikrovállalkozások létrehozása és fejlesztése, illetve a turisztikai tevékenységek ösztönzése jogcímek végrehajtása az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program egyéb jogcímeivel összehasonlítva speciális, hiszen ezeknél érvényesítik a helyi sajátosságokat. Az első támogatási időszak 2008 októberében nyílt meg. A 2009. január 10-ig tartó időszakban 5955 kérelem érkezett a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz (MVH), melyek támogatási igénye összesen több mint 115 milliárd forint volt. A feldolgozást az MVH befejezte, december 15-ig a jóváhagyott kérelmek száma 3095, a támogatás értéke pedig 52,4 milliárd forint. A helyi akciócsoportnak jogában áll úgy dönteni, hogy adott jogcímre egyáltalán nem biztosít támogatási forrást, annak ellenére, hogy rendelkezésére áll a szabad, le nem kötött forrás. Ellenben dönthet úgy is, hogy a teljes rendelkezésére álló pénzt kihelyezi a formai-tartalmi szempontból megfelelő kérelmekre. ■ Érdekes témák az idei levéltári évkönyvben A napokban mutatták be a megyei levéltár idei évkönyvét. Ez a sorban a huszonnegyedik, így jövőre már a Zounok című könyv jubileumát ünnepelhetik. A legfrissebb kötetben olvashatunk Szolnok iparosításáról az első ötéves tervidőszakban, de a megyeháza építése kapcsán őrzött dokumentumokba is betekinthetünk. Az évkönyvben az a levelezés is helyet kapott, amelyet Tóth Albert, a Szolnoki Főiskola tanára folytatott 1972-től a Nobel-díjas biokémikus Szent-Györgyi Albert- tel. Elvárás volt a szerzőktől, hogy a tanulmányok olvasmányosak legyenek. ■ N. 1. Érdekesnek tűnik a fogadtatása is, az akkori iskolaigazgató, Szálai Sándor azon melegében néhány jó tanáccsal látta el. — Öcsém, ha itt akarsz gyökeret verni, mondok néhány jó tanácsot. Keresd fel, ismerd meg az állatorvost, a papot a gyógyszerészt, a háziorvost, mert ők a falu értelmisége. Aztán kapsz tőlem két fontos kelléket. Az egyik az osztálynapló, a másik egy mogyoróvessző. Mindkettőre szükség lesz - állította a direktor úr. Később kiderült: a legkisebbek kezét kell fognia, elméjüket palléroznia, hiszen 15 elsős lányt és nyolc fiút tanított az írás, az olvasás, a számolás, a fogalmazás, szóval minden tudomány alapjaira. Negyedikes korukig vezette őket, aztán még a felsőbb osztályokban is találkoztak, hiszen közben elvégezte a főiskola testnevelés-földrajz szakát. A néhány esztendőből végül is negyven lett, majd még további tíz a törökszentmiklósi református iskolában. Nem csoda, ő is izgatottan várta legelső osztálya ötvenéves találkozóját, akiket 1959-ben látott először. Volt köztük, akivel azóta sem hozta össze a sors, vagy a véletlen. Akkor 23-an voltak, de azóta közülük három meghalt, öt pedig főleg egészségi okok miatt nem tudott eljönni. Hogy miképpen él az iskola, és legelső osztályfőnökük az egykori diákok emlékében, néhány volt tanítványt megszólaltattunk. Túróczi Etelka így emléD. Szabó Miklós Kiscsatári József tanító úr elsős diákjai között 1959-ben kezett a fél évszázaddal előtti időkre. — Fiatal, energikus, jóképű volt. Sokat adott nekünk, de követelt is. írni, olvasni, számolni tőle tanultunk, úgy hogy örök hálával tartozunk neki. Meg a többi nevelőnek, akik olyan emberi tartást adtak nekünk, diákoknak, ami egész életünkre jó útravalónak bizonyult. Nekem az a sors jutott, hogy korán befogtak, ráadásul két öcsémet is neveltem. 18 évesen, 1963-ban mentem férjhez, és a téeszben is dolgoztam. Egy fiunk, egy lányunk született, és ma már négy unoka is tartozik a családhoz. Egyre mindenkit megtanítottak, még pedig arra, érdemes bekövetkezetes, kemény kezű tesitanárnak bizonyult Tisza- püspökiben Kiscsatári József. Kézilabdás gyerekei eljutottak az országos döntőig is. Egyszer a megyei úttörőolimpiát megnyerve, kis iskola létükre annyira örültek az aranyéremcsületesen élni, mert akkor nyugodtan alszik az ember. Magyar Ica is ebbe az osztályba járt.- Olyan alapokat kaptunk, hogy a gimnáziumban erre építhettünk. Én főiskolát végeztem, és többek között Kiscsatári tanár úrtól kitartást, szívósságot tanultam. Azt, hog^ftha ne adja fel az ember. Férjhez mentem, egy lányunk született, és már van egy unoka is. Ma is tevékenykedünk, főleg kertészkedünk. Polgár István mint mindig, most is őszintén „vallott” múltjának eme fontos szeletéről.- Nem a mintagyerekek közé tartoztam, ezért esetemben szolgált a nádpálca is. Nem vinek, hogy iskolába is úgy jártak, hogy a medált a nyakukba akasztották. A legnagyobb büntetésnek az számított, ha valami csínyért a tanár út egykét napra elvette az érmet a tett elkövetőjétől, és az a visz- szaadásig nem viselhette. tatkozom, megérdemeltem. Otthon sose panaszkodtam, mert jó apámtól újabbakat kaptam volna. Bizony, olykor néztem a kisnyulat. Tudja mi volt az? A padra kellett hasalni, és jött a fenekes. Egy biztos, az iskola rendre, rendszeretetre nevelt, ha kellett szép szóval, ha kellett, olykor nádpálcával. Nem is kallódott el közülünk senki, én is 45 évet dolgoztam központifűtés-szerelőként. Mert azt is megtanultuk itt, hogy az érvényesüléshez kitartás is kell. Úgy tűnik, ebben sem volt hiány, sem Polgár Istvánnál, sem másoknál. Eddig becsülettel végigjárták az élet útjait. Igaz, milliomos egy sem lett közülük, de földönfutó, börtöntöltelék sem. A többórás vacsora, beszélgetés után megtudták, hogy a tanár úr jövőre lesz nyolcvanéves. Elhatározták, ezt a jeles dátumot egy finom ebéddel ünnepük meg Ti- szapüspökiben. Mivel a tanár úr meg ők is imádják a „korszerű” ételeket, a menü bográcsban pu- hult birkapörkölt lesz. Hogy meg ne akadjon és jobban csússzon, gyantázás gyanánt a vörösborról meg a pálinkáról sem feledkeznek meg majd a találkozón. Éremmel a nyakukban jártak suliba Elsős diákjai közül ennyien jelentek meg az ötvenéves találkozón. A képen balról a harmadik az akkori osztályfőnökük, Kiscsatári József. Az ifjú tanítót pálcával fogadták emlékek Legelső tanítványaival ötvenéves találkozót szerveztek Püspökiben Amikor Kiscsatári József, a friss diplomás, eredetileg jásztelki születésű tanító úr 1959 nyarán leszállt Tiszapüspökiben, az akkor menetrend szerint közlekedő hajóról, eredetileg azt tervezte, hogy esetleg pár évet eltölt ebben az isten háta mögötti faluban. Néhány nap múlva megkapta az első osztályt, és a közelmúltban megtartották az ötvenéves találkozót. ■IIJAgEUE Ha valaki úgymond nagyon ráérzett a karácsony hangulatára, az a világhírű tenor, az olasz Andrea Bocelli az ünnepre elkészült albumával. Nemcsak arról van szó, hogy a szellemesen és nagyon találóan a popéra királyaként is emlegetett énekes bársonyos, nagyon befogadható hangjával és stílusával az ujja köré csavarja hallgatóját az első pillanattól kezdve. Hanem arról is, hogy ezekkel a klasszikus dalokkal teljesen telibe találta a karácsony mint ünnep körüli érzést, amikor sokkal fogékonyabbak vagyunk a jóra és a szépre, a meghittségre, az együttlétre. S mindezt teszi Bocelli nem édescsöpögősen, hanem a legmagasabb színvonalon. Az album a White Christmas gyönyörű dalával indul, s ebben az angololasz kétnyelvű felvételben máris magasra helyezi a lécet Bocelli, hogy aztán azt le se vegye onnan. Az operaénekesi mivoltát, a fenséges tenor hangot leginkább a nagyívű, magasztos dalokban csillogtatja a művész, míg a közismertebb, mondhatni poposabb dalokban pedig a játékosságát csodálhatjuk meg, köztük több duettben is. ' Bővebben: SZOUONJlU/Zeneajánló (Andrea Bocelli: My Christmas. Kiadó: Universal Music) m B. Gy. *** i, ''rf A munkaegységtől az árutőzsdéig szakmai életút Negyvenöt év az agráriumban, tizennyolc miniszterrel A mezőgazdaságban eltöltött négy és fél évtized után Péter Gábor nyugdíjba vonul. Szülei pedagógusnak szánták, ám mivel falusi portájukon mindig bőven akadt jószág, úgy döntött, hogy az állattenyésztésben keresi a boldogulását. A jászberényi Vörös Csillag téeszben gyakornokoskodott, amikor még tevékenysége értékmérője a munkaegység volt, majd Ti- szapüspökibe és Törökszent- miklósra került. Itt már vezető állásokat töltött be, főállattenyésztő, elnökhelyettes, megbízott elnöki feladatokat látott el. Aztán a megyei állatforgalmi és húsipari vállalat (jogutódja a Solami) következett 1979-től, ahol igazgatóhelyettesként, később igazgatóként irányította a cég tevékenységét. A rendszer- váltás első éveiben részt vett az árutőzsde hús szekciójának megalakításában, s brókeri képzettséget szerzett. Ma úgy emlékszik erre az időszakra, amikor döntései következményeiként szép gazdasági eredményeket sikerült elérniük. Akkoriban, 1985-ben óriási eredménynek minősült - idézi fel - , hogy egyedül a megyéből 536 ezer élő sertést szállítottak ki a Szovjetunióba. Az ebben való Péter Gábor azt vallja: mindig tudott felelősen dönteni közreműködéséért Jurij Andropov szovjet nagykövettől addig egyedüli elismerésben kapott. Péter Gábor 1997-ben a vállalati szférát a közigazgatásra cserélte. A megyei földművelésügyi hivatalban látott el feladatokat, volt állattenyésztési főfelügyelő, ellenőrzési, illetve falugazdász osztályvezető, s egy időszakban megbízott hivatalvezető. Hat éve már, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatal megyei kirendeltségének vezetésével bízták meg. A szakember úgy látja, hibás döntések sora vezetett a mező- gazdaság mostani állapotához. Mosolyogva teszi hozzá: 45 év munkaviszonya alatt 18 agrárminisztert szolgált ki. ■
