Új Néplap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-18 / 296. szám
ÚJ NÉPLAP-2009. DECEMBER 18., PÉNTEK 13 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Elbúcsúztunk Szentannai József labdarúgó, edző, sportvezetőtől A sokak által Öcsinek becézett Szentannai József életének 76. évében a közelmúltban elhunyt. A kecskeméti köztemetőben helyezték örök nyugalomra. Szolnok-Tabánban látta meg a napvilágot. Először a Szolnoki Dózsa megyei I. osztályú csapatában hívta fel magára a szakemberek figyelmét (1952). Onnan Pécsre került, majd az NB I-be jutott Szolnoki Légierőhöz hazaigazolt (1955). Ugyanakkor játszott a CWKS (a lengyel hadsereg tisztiházának válogatottja) elleni győztes csapatban. Amikor a Légierő búcsút mondott az NB I-nek, a Jászberényi Vasashoz igazolt, amely 1956- ban megyei bajnoki címet szerzett. Az Újpesti, illetve Kecskeméti Dózsában folytatta pályafutását. Az aktív labdarúgást befejezve, szakedzői képesítést szerezve Kecskeméten, később Baján vállalt edzői feladatokat. Közben a Bács-Kiskun Megyei Labdarúgó-szövetség elnökségébe választották, és rábízták a főtitkári feladatok ellátását, majd a Magyar Amatőr Labdarúgó Liga első elnökévé választottuk. Megszakításokkal, több ciklusban a Magyar Labdarúgószövetség elnökségi tagjaként, a szövetség alelnökeként is működött. Szívesen jött mindig szülővárosába. Nemegyszer hallottuk, amikor elérzékenyül- ve a tabáni életéről, a Zagyva árterében levő grundfocipályán vívott küzdelmekről beszélt. Halálával nagy veszteség érte a magyar labdarúgást. Varga Ferenc, Szolnok Karácsonykor a családtagok, a szeretet fontos Minden évben teszek egy sétát a szolnoki karácsonyi vásárban. Nézelődöm, hogy a még hiányzó ajándékot esetleg megvásároljam. Idén kevés a sátor, a kínálat. Igaz, nem az ajándék nagysága, értéke számít karácsonykor. Fontosabb, hogy a család tagjai ilyenkor találkozzanak, együtt töltsék békében, szeretet- ben az ünnepet. Ezt kívánom mindenkinek! Lakatos Józsefné, Szolnok Népművészek találkoztak évforduló Ünnepeltek a megye kiváló alkotói Tiszavárkonyban A Jász-Nagykun Szolnok Megyei Népművészeti Egyesület tagjainak egy csoportja a Tiszavárkonyi Alkotóházban, a 25. évforduló ünneplésekor A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművészeti Egyesület nemrég tartotta ünnepi összejövetelét a Tiszavárkonyi Alkotóházban, amelyet az egyesület megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére rendeztek. A tagok visszaemlékezései (történetek, fotók) nyomán megelevenedett az alkotóház építésének egy-egy mozzanata, a szakmai tevékenység néhány emlékezetes pillanata. A rendezvényen megindító vagy éppen mosolyt fakasztó humoros emlékek sorjáztak az egyesület negyedszázados életéből. Az események során külön köszöntötték az alapító tagokat. Az összejövetel falusi disznótoros ebéddel és vigassággal zárult. Kenyeres Sándorné, Szolnok Jó volt összejönni azokkal, akikkel együtt évtizedekig dolgoztunk A korábbi években gyakran lehetett arról hallani, hogy nyugdíjas-találkozót tartott egy-egy cég. Napjainkban már ritkaságszámba megy az ilyen összejövetel. Nemrég a Hetényi Géza Kórház hívta találkozóra a régi, nyugdíjas dolgozóit. A mindennapok eseményeiről tájékozódva hallottuk, hogy a várólisták azért alakulnak úgy, ahogyan, mert határozat, szabály szól arról, hány beteget lehet ellátni adott időben. Jó lenne, ha az állampolgárok óvatosan közlekednének, elkerülve a baleseteket, valamint békében élnének, nem lenne veszekedés, verekedés sehol. Ugyanis ezek az esetek az amúgy is nehéz helyzetben lévő kórházi munkát szaporítják, nehezítik. Jó volt összejönni azokkal, akikkel hosszú évtizedeken keresztül együtt dolgoztunk. Jólesett, hogy a kórház illetékesei gondoltak ránk, kellemes találkozóban volt részünk. A jelenleg egészségügyben dolgozóknak jó erőt, egészséget, majd boldog nyugdíjas napokat, éveket kívánok. Molnár Ferencné, Szolnok Címzés nélkül kaptam meg a levelemet Nemrég Romániából kaptam egy levelet. Kissé kalandos útja lehetett amíg hozzám megérkezett. A borítékon ugyanis a következő címzés volt látható: „Vörös Lászlóné, Deák Jánosné elnök asszony részére, 5000 Szolnok, Ungaria”. Amikor azonban megkaptam, nagyra értékeltem a postai alkalmazottak munkáját, hiszen a hiányos címzés mellett is célba ért a küldemény. A szolnoki, 1-es Posta központ vezetőjének ezért a következő írást juttattam el, melyet ezúton tárok a nyilvánosság elé. „A postai szolgáltatást többnyire kritikával illetik az állampolgárok. Minden elismerést megérdemel az önök levélpostai szolgáltatása, a kézbesítő postást is beleértve. Romániából címzett levelemen csak név és Szolnok jelzéssel (utca nélkül) megkaptam, a feladó szándéka szerint. Köszönöm az önök lelkiismeretes munkáját. Amennyiben lehetséges, kérem szíveskedjék a közreműködőknek is köszö- netemet tolmácsolni. Szívélyes üdvözlettel.” Deák Jánosné, Szolnok Hadd szóljon! Az inzulin feltalálója emlékének tisztelegtünk A cukorbetegek megmentőjének tiszteletére, az inzulin feltalálójára, Frederich Bontingra emlékeztek nemrég a Vasutas Cukorbetegek Klubjában. A rendezvényen játékos vetélkedőt rendeztek számunkra a MÁV Kórház és a Hetényi Géza Kórház szakápolói, dietetikusok, szakasszisztensek. Betegségünkről átfogó ismereteket tartalmazó tudásról kellett a résztvevőknek számot adni. Kemény megméretés volt, de hogy milyennek találtattunk, azt bizonyították a szóbeli elismerések, értékes jutalmak. E rendezvény segítőinek, a közreműködőknek, valamint a hasznos ajándékokat a támogatóinknak köszönjük. Érdemes, sőt kötelező minél többet tudni arról a betegségről, melynek szövődményei észrevétlenül, gyorsan alakulnak ki. Hatszázezerre tehető Magyarországon a cukorbetegek száma, mely egyre nő. Nagy teher ez mind az egyénnek, mind a társadalomnak. Klubunknak kiváló szakmai programja van, melyet dr. Telek Judit, a MÁV Kórház főorvosa irányít. Értünk végzett lelkiismeretes munkáját ezúton is köszönjük. Olyan programot biztosít számunkra, melyek elméleti és gyakorlati ismeretekhez juttatnak bennünket (orvosi előadások, diétás tanácsadás stb.). A folyamatos tanulás mellett azt tapasztaljuk, hogy biztatóbbak életkilátásaink. Orbán Józsefné klubtag Dorozsmán járt a szolnokiak i csoportja Nemrég találkoztak a szolnoki Bereczki Máté Gazdakör tagjai a dorozsmai Alkony Nyugdíjasklub tagjaival. Egy busznyi gazdaköri tag látogatott a barátság jegyében Dorozsmára. A vendéglátók klubvezetője köszöntötte a vendégeket. Megismételte, hogy milyen jól érezték magukat májusban a Tisza partján. A programban a Keresztelő Szent János tiszteletére ajánlott, mintegy háromezer főt befogadó templom és a Kőbárány diszkót megtekintése is szerepelt. A kultúra után a kulináris élvezetek következtek. Nem volt hiány ételben, italban, zenében és nagyon jókedvű társalgásban. Ebéd után a helyiek szokása szerint mulatozás volt nótázással, mókázás- sal, barátkozással. A mielőbbi találkozást emlegetve váltunk el a vendéglátóktól. Demény István, a gazdakör elnöke ■ A cukorbetegek száma egyre nő. A szépkorúak húsz éve eredményesen dolgoznak civilek Tartalmas munka volt, tisztelettel, szeretettel emlékezem minden egykori segítőmre Nemrég olvastam arról, hogy megalakulásának huszadik évfordulójához érkezett a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete, valamint arról, hogy mi mindennel teltek az évek. Gratulálok a jeles évfordulóhoz! Az első elnök Sárosi Béla volt, őt követtem kilenc évig. 1990-ben kezdődött az egyesületi munka. Közös tevékenység volt az egyesület bővítése, tartalmi munkájának erősítése, melyet az akkori nagyszerű segítőim támogattak. Szeretettel emlékezem az egykori vezetőségi tagokra: Sűrű Józsefeiére, Hitter Piroskára, Benedek Annára, Deák Miklósra, Gyalog Lajosnéra, A már régen készült felvételen az egyesület egykori alapítói láthatók, akik sokat dolgoztak a szépkorúakért akik segítették munkámat. Sokat tett az egyesületért Dénes Pál is. 1992-ben szerveztük meg az első „Szépkorúak szavalóversenyét”, melynek nyolc éven át nagy sikere volt, még határon túl is. Énnek sikerét Benedek An- nuskának is köszönhettük. Tartottunk több alkalommal Szépkorúak Népfőiskoláját, nemzetközi találkozókat is. Azok az évek is igen tartalmasán teltek, minden segítőre szeretettel és tisztelettel emlékezem. Sajnos már nem mindenki él közülük. Sok sikert és eredményes munkát kívánok a most másokért dolgozóknak az elkövetkező évekre. Ferencz Tiborné, volt elnök A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások—a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával—szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti'a személyiségi jogokat az erkölcsöt és a jó ízlést Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot hog/ a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a szundi.zoltanne@ujneplap.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még a SZ0U0N.hu internetes hírportálon.
