Új Néplap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-17 / 295. szám

2009. december 17. Díjemelések a közgyűlés napirendjén Amennyiben a mai közgyűlés azt megszavazza, január else­jétől számos közszolgáltatás díja fog emelkedni Szolno­kon. Az előterjesztések szerint a parkolásért óránként 10 forint­tal kell többet fizetni, a bérlete­seknek pedig 4 százalékkal emelkedik a tarifa. A hulladék- szállítás díja, valamint az autó- buszjegyek ára ugyancsak 4 százalékkal kerül többe, míg a víz- és csatornadíjak emelkedé­sének várható mértéke 4,5 szá­zalékos lesz. Az építményadó is növeked­ni fog, mégpedig 10 százalék­kal. A javaslatokat az illetékes bizottságok tárgyalták koráb­ban, s fogják tárgyalni még a mai napon, közvetlenül az év utolsó közgyűlése előtt. Vérüket adták utasok és vasutasok Országos vasutas véradó napot tartottak a minap. A MÁV, a Magyar Vöröskereszt és az Or­szágos Vérellátó Szolgálat már harmadik alkalommal fogott össze a jótékony cél érdekében, így vasutasok, utasok, civilek együtt adták vérüket. Csak egy tűszúrás, egy pilla­nat műve, de másnak az életet jelentheti. Az ország tizenki­lenc pályaudvarán minden 18 és 65 év közötti egészséges ember fél liter vért adhatott. Ilyenkor karácsony táján, a szeretet ünnepe felé közeled­ve, talán azok is rászánják ma­gukat a váradásra, akik ritkán járnak. A vérkészletben szerencsére nincsen hiány és a mostani adagnak köszönhetően, vélhe­tően jó ideig nem is lesz. Vérel­látás szempontjából tehát min­denképpen nyugodt ünnepek elé nézünk. Breakverseny a HEMO-ban szombaton December 19-én szombaton iz­galmas breakverseny helyszíne lesz 16 órától a Helyőrségi Mű­velődési Otthon (HEMO). A fiatalok több stílusban is megméretik magukat az ér­deklődők előtt. A szervezők remélik, kezdeményezésük hagyománnyá válik a későbbi­ekben. Karácsonyi műsor: Diótörő szandai módra „Diótörő szandai módra” cí­mű karácsonyi műsorral ked­veskednek majd a Szandasző- lősi Általános Iskola, Művelő­dési Ház és Alapfokú Művé­szetoktatási Intézmény mű­vészetiskolás tanulói a szü­lőknek és vendégeknek de­cember 21-én. Három előadás is lesz, me­lyek délelőtt kilenckor, tízkor és tizenegykor kezdődnek. A műsorban 7. és 8. osztályos ta­nulók szerepelnek majd, közel ötvenfős létszámban, valamint a művészetiskola tanárai is közreműködnek a néptáncos elemekre épülő, adventi han­gulatú, modern táncprodukci­óban. reutungeni meglepetés. A múlt hét végén reutlingeni küldöttség érkezett a megyeszékhely­re két napra. Szolnok német testvérvárosából hagyományosan ajándékokkal megrakva jött a delegáció. A látogatók a Kassai úti Általános Iskolában és a Szilvás úti gyermekotthonban (képünkön) osztottak ajándékokat a meglepett fiatalok részére. Túlélte a cunamit, ezért fotókiállítást szervezett AKTUÁLIS Előfizetési és terjesztési ügyekkel kapcsolatban várjuk a Mészáros L. u. 2. szám alatt! Zöldszám: 80/200-690 Sípos László szerencsésen túlélte 2004. decemberében a cunamit Phuket szigetén Özönvíz és újjászületés a „Mo­soly országában” címmel nyílt emlékkiállítás a thaiföldi cuna- mi ötödik évfordulójára. A szol­noki Aba-Novák Kulturális Köz­pontban Kardos Tamás és Sípos László fotóit tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás apropó­jából beszélgettünk Sípos Lász­lóval a Thaifölden átélt kataszt­rófáról és arról, hogyan lehet túljutni a pusztítás képein. — Mit csinált a katasztrófa ide­jén Thaiföldön, és hogyan sike­rült túlélnie? — Éppen Japánban dolgoztam akkor és minden évben Thai­földön, főleg Phuketen töltöm a szabadságomat. December 16- a körül utaztam Phuketre, ahol három hónapot szerettem vol­na eltölteni, mint búvár. Egy hétig egy kis lakást béreltem, majd elkezdtem olyan bunga­lót keresni, amely közel van a tengerhez és nem kifejezetten turistahely. Végül meg is talál­tam és megegyeztem a tulajdo­nossal, hogy pár napon belül költözök. Karácsony környé­kén járt az idő, ezért sok hely­re hívtak, sok régi barátommal találkoztam. Ezért mindig toló­dott a költözés időpontja. En­nek köszönhetem az életemet, mert a leendő szállásomat po­rig rombolta az ár és senki nem maradt életben. Azt köve­tően ott maradtam és a baráta­immal együtt igyekeztünk se­gíteni. Az ottani külügyminisz­tériumból is felhívtak, hogy ha­marosan a helyszínre érkezik a magyarországi konzul is, aki osztálytársam volt középisko­lában. Azt követően a phuketi városházán megalakult az ön­kéntes mentőegylet. Ennek tagjai jórészt külföldiek voltak, így kerültem Kao Lakra, hol a járványmentesítésben és az el­hunytak azonosításában vet­tem részt. — Nincsenek rémálmai a Thai­földön átéltek miatt?- Nincsenek rémálmaim, ha­mar megszokja az ember az el­hunytak látványát. Olyan volt, mint egy gyár. Futószalagon hozták az emberek testét. Har­mincöt fok, öt-hat napos vízi hullák. Amit nehéz elfelejteni, az maga a szag, ami édeskés és émelyítő volt. Két napig dol­goztam csak ott, mert közben megjöttek a külföldi szakembe­rek, akik átvették a munkát, így vissza tudtam rázódni az életbe. SIPOS LÁSZLÓ, A TOBBLAKI UTAZÓ Sípos László szolnoki születésű mérnök. Japánban és Magyaror­szágon él, s rendszeresen Thaiföldön tölti szabadságát, mint PA­DI búvároktató. Szerencsésen túlélte 2004. decemberében a cu­namit Phuket szigetén. A helyszínen segítette a mentést, majd a kihelyezett konzuli munkát. Azon kívül részt vett a nemzetközi Önkéntes Egység tagjaként a járványmentesítésben Kao Lakon. A phuketi búvárturizmus újjáélesztésén dolgozott 2005 júniusá­ig, s a helyszínről fényképekkel és híradással látta el a magyar elektronikus sajtót, hírtelevíziókat.- Akkor az ott átéltek nem vet­ték el a kedvét a búvárkodás­tól? — Egyáltalán nem. Január else­jétől kezdve ott maradtam. Ak­korra már nagyjából rendbe tet­ték a környéket és megtörtént a járványmentesítés is. Megcsi­náltam a búvároktatói tanfolya­momat, nem voltak vendégek. Utána még öt hónapig ott tar­tózkodtam, hogy segítsek az is­merőseimnek a búvárturizmus fellendítésében.- Volt esetleg olyan ismerőse, aki a cunami következtében életét vesztette? — Szerencsére nem volt ilyen is­merősöm. 2005. január végén készítettem interjút az egyik ot­tani parlamenti képviselővel, aki phuketi szenátor. Ő mesélte el azt, hogy a legnagyobb pusztí­tást ért helyről, Kao Lakról, szár­mazik a családja. December 26- án hajnalban volt az édesanyja temetése, így az egész rokonsá­ga átment Phuketre, a sziget bel­sejébe. így menekültek meg. Az összes ingóságuk, szalonjuk, otthonuk odaveszett, de ők élet­ben maradtak. Császár Gyöngyi Aase-díjat kap Aase-díjat kap Császár Gyön­gyi. A díjat Gobbi Hilda hozta létre végrendeletében, az „emlé­kezetes percek, pillanatok, sza­vak, mozdulatok főszereplői” részére. Minden évben két bu­dapesti és két vidéki kolléga — olyanok, akik egy-egy rövid, de mégis felejthetetlen alakítást nyújtanak — kapja meg. Idén a szolnoki Szigligeti Színház ki­váló színművésznője is átvehe­ti ezt az elismerést. A kiváló ké­pességű, fanyar humorú, kü­lönleges mozgáskultúrájú szí­nésznő, a nagyszerű karakter­színész, segítőkész kolléga, Császár Gyöngyi ma délután veszi át az elismerést a Bajor Gizi Színészmúzeumban. ■k k k Kedden több százan kísérték utolsó útjára Iglódi István Kos­suth- és Jászai Mari-díjas színmű­vészt, a Pesti Magyar Színház 65 évesen elhunyt igazgató-főrende­zőjét Budapesten, a Farkasréti te­metőben. Iglódi Istvánt utolsó rendezése, a Szolnokon színre vitt Vízkereszt, vagy amit akartok című Shakespeare-darab premi­erjének hetében érte a halál Feléledt a Paál István Stúdiószínház Eufória, eutanázia akik igennel szavaztak ha­zánk Európai Unióhoz tör­ténő csatlakozásához anno, bizonyára akkortájt hosz- szan tartó eufórikus hangu­latban várták az ország Ká­naánba érkezését. Nem tu­dom, hogy reményeik szer­tefoszlottak-e mára, hiszen időközben többször is meg­tapasztalhattuk, a közösség alaposan kibabrál velünk. FÉL ÉVTIZEDE lehetett volna ugyan más választásunk, mint az EU tagjának lenni, de az a másik, a Balkánhoz való társulásunkat jelentette volna. Ezt kerülte el ezer éve egyébként István kirá­lyunk is, aki a nyugat felé fordult úgy, hogy magyar törzseket gyilkolhatott le, miközben idegen népeket hívott az országba. uniós ellenérzéseimnek az elmúlt öt év történései ad­nak hangot. Nem volt még olyan esztendő, amikor Brüsszel ne követelte volna meg hazánktól, hogy gyérít- se haszonállat-állományát, csökkentse mezőgazdasági termelését, ritkítsa meg gyümölcsöseit. Országveze­tőink persze minden útmu­tatásnak azonnal eleget tet­tek, ellehetetlenítve az egész magyar vidéket. Éléskamrá­inkba mára szlovák, német, holland, lengyel és francia termelők portékái költöztek be, hazai terménnyel alig ta­lálkozunk. Ellenpéldaként állíthatják egyesek, hogy évente több millió eurót ka­punk az uniótól fejleszté­sekre. Egyébként ennek ho- zadékából büszkélkednek manapság a politikusok. Csakhogy lassan már min­den magyar település köz­pontja fel lesz virágoztatva, miközben a termelőberuhá­zásokra nem kapunk forrá­sokat, a mezőgazdasági le­építés továbbra is megterve­zetten folytatódik. legújabban a magyarellenes szlovák nyelvtörvénynek adott szabadjára engedett geocídiumot az Európai Parlament. A magyar felhá­borodásokat részint meg sem értették a kívülálló kép­viselők. Akik meg tudták, miről zajlik a vita köztünk, azok inkább a két félre, így aztán a szlovákokra hagyták a döntést. Mi hasznunk hát mindebből?! a hangos eufória csendes eutanáziává válik. Nálam nem is jött el, másoknál vi­szont így múlik el talán az Európai Unió dicsősége. Nem csoda történt, csupán csak újra életre kelt és levegő­höz jutott Szolnokon a neves színházi alkotó nevét viselő és hagyományait tisztelő és ápoló stúdiószínház, melyet a város Ifjúsági Művelődési Háza (Bo­rostyán, volt Ságvári) fogadott magához örömmel, s biztosít előadásainak állandó szállás­helyet. De nemcsak alternatívát kí­ván nyújtani a színházszerető nézőknek, egyben részt vállal a fiatalok színházra nevelésé­ben is, hisz minden egyes alka­lommal az előadáshoz szak­mai beszélgetések, találkozók és viták is kapcsolódnak, ilye­tén egyfajta színházi műhely­ként is kíván működni a szol­noki Sárkány Sándor hozzáér­tő és buzgó irányításával, aki művészemberként megszállott művelője és szolgálója is egy­ben a kultúrának. Indulásként vonzó program­mal állottak elő, több részből álló sorozattal, a Téli színházi estékkel. Első darabját már lát­hatta is a közönség, mellyel a budapesti Bárka Színház fiata­lokból álló „társulata” mutat­kozott be ötletes, formabontó, izgalmas produkciójával, melyben egy katonai iskola szigorú, vad, könyörtelen vilá­gát idézték meg, Ottlik Géza Iskola a határon című közis­mert regényének szellemé­ben, ábrázolván a közösségen belül születő emberi viszo­nyokat, barátiakat és ellensé­geseket egyaránt, igen érzékle­tesen. A következő bemutató ugyancsak a Bárkáé, Mrozek Mulatsága, melynek külön ér­dekessége, hogy rendezője az a Bérezés László, aki szolnoki angoltanárságát felváltván im­máron színházi alkotóként te­vékenykedik, és ér el sikere­ket. Az előadás egyik szerepé­ben pedig Mucsi Zoltán lesz majd látható, aki éveken át közkedvelt színésze volt a Szigligetinek is. A másik főszerepben Sche­rer Péter. Majd következik a beregszásziak vendégjátéka, akik díjnyertes előadásukat hozzák el, A Pityu bácsi fiát — szintén Bérezés rendezésben —, és végül a Forte Danse együttesének Dürrenmatt-be- mutatója, A fizikusok zárja a Téli estéket. A stúdiószínház jelenlétével — befogadó szín­ház lévén jeles, új szellemiségű és formavilágú előadásokat hív meg — olyan színnel gazdago­dik a város színházi életének palettája, mely némiképp hi­ányzott eddig. k i

Next

/
Oldalképek
Tartalom