Új Néplap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-26 / 277. szám
Már én is azt mondom: ezek a mai fiatalok! i ; Volt szerencsém egy olyan tantárgyat tanulni, ami rádöbbentett arra, hogy hova is jutott a j gyerekek életvitele, életszemlélete, stílusa stb. Én sem vagyok még annyira idős, mégis vélek némi különbséget felfe- j dezni magam és a mai gyere- j kék között. Mára megszűnt az a fogalom, hogy: kimegyünk j játszani... A játszóterekről és a j szabadból bevonultak a gye- 1 rekszobába, vagy a lakás különböző helyiségeibe, a tévé vagy a számítógép-monitor elé. A mostani gyerekfilmek felnőt- I tesek, nincs semmi mondanivalójuk, nem úgy, mint amiket én néztem. Sokuk nézi azt a bi- j zonyos műsort, ami az amerikai idillt mutatja be, s azt kérdezgetik a gyerekek a szüleiktől, hogy neki mikor lesz olyan háza, olyan nagy autója, olyan jó alakja és még sorolhatnám. Arról nem is beszélve, hogy nem lehet a korosztályokat megkülönböztetni, általános iskolásokat látok sminkben és festett hajjal. A ruháik is hasonlóak a felnőttekéhez. És azt meg egyenesen felháborítónak tartom, hogy tizenhárom évesen mennek szórakozóhelyekre, isznak, cigiznek stb. Én például tizenhárom évesen örültem, ha elengedtek a suli bulira, ami évente kétszer volt, akkor is este nyolc óránál tovább nem tartott. GYERGYÁK ANNAMÁRIA , __________________—____i Sz OMbATOM Csipámban a szombati nap unott- sága már jelzi a folytatást Szokásos naplopás. Minden megy a terv szerint Véletlen fél ötkor érkezik a hívás. Szerény személyemre azonnali igényt tart egy kedves ismerősöm. A Jászság fővárosába fél nyolckor érkezem. A baráti panzióban nagypapa-féle házi jellegű csemegével\ s folebaiúti szeretettel fogadnak. A tizenöt gombóc után | feltérképezzük az esetleges bárok szint-és színvonalát A mulatóban nincs hely, ám de kishitű a sors, hogy ne találjuk meg az alkalmi fröccsöntőt Kora éjszakában otthon leljük magunkat, s ekkor pattant ki e másnapos gondolat KONDÁS KRISTÓF UJ NÉPLAP-2009. NOVEMBER 26., CSÜTÖRTÖK — DIÁKVILÁG Pár éve költöztünk be szobatársaimmal a Tisza- parti Kollégiumba. Nem volt nehéz beilleszkednünk. Tizennégy évesen buli volt távol a szülőktől, egész héten partizni a szobatársakkal, sétálni a városban. Purgel Adrienn 11. C, TPG Szépen indult minden, de hamar jött a pofára esés. El kellett kezdeni tanulni, s már nem volt minden igazán fényes. A legrosszabb, hogy kötelezővé tették a tanulószobát, ami három óra tanulást jelentett. Ettől megszabadulni csak úgy tudsz, ha 4,2 felett teljesítesz, és ez elég nehéz annak, aki „jó társaságba” kerül. A második legrosz- szabb, a szabadidő beosztása. Délután oda mehetsz, ahova akarsz, a lényeg, hogy szilóra (szilencium: középiskolai kollégiumokban, diákotthonokban a csendes tanulásra fordítandó idő) visszaérj. Sajnos, az esti kimenő nem ilyen jó, mert minden korosztálynak meg van adva, mikorra kell beérnie (maximum este kilenc óráig lehet kint lenni). Az igazság az, hogy ez az idő nem elég semmire, mert mire jól éreznéd magad, addigra be kell, hogy menj. A lista még mindig nem ér véget, hisz ott vannak azok a fantasztikus ébresztők. Annál szörnyűbb nincs, mikor hat óra 15 perckor felkapcsolják a villanyt. Túl lehet élni, csak nem igazán kellemes, főleg ha a felső ágyon alszol. Mire hozzászoksz a fényhez, addigra a tanár A koliban előfordul, hogy a kaja nem a legjobb. Illusztráció. megint bejön. Sürget, csak sürget, nem érti meg azt, hogy kell még pár perc, hogy... áááá, ez szörnyű. Mire feleszmélsz, addigra már lepontozta a szobát, és nincs kimenőd. Akinek van kolis haverja, annak ismerős lehet a „csóró kolis” kifejezés. Ez mennyire igaz! De nem kell a szó szoros értelmében venni. Ezt inkább akkor használjuk, amikor nem költünk semmi másra, csak kajára, mert nem mindig disznósült ám a vacsi. Sőt, általában rizs, a to- kány minden fajtájával. Néha már arról beszélünk, hogy fehérjemérgezésben fogunk meghalni. Még mindig úgy gondoljátok, hogy jó nekünk? Bizony, a világ legjobb dolga kollégistának lenni. Itt könnyen kiélheti magát ember, persze a szabályok tartása mellett. Na jó, időn ként (bizonyos keretek között) azokat se muszáj betartani, csak vigyázni kell, hogy le ne bukjon senki. Akárhogy is, az biztos, hogy ha nem lennék koleszos, akkor nem lenne ennyi fantasztikus barátom, mint most, és csak a monoton napjaimat tölteném a suliban. A koli lehetőséget nyújt az önállóvá váláshoz, és megtanít közösségben élni. Hosszabb idő után megtanulod jobban kiismerni az embereket. Amúgy a sok rizs sem olyan rossz, legalább le tudunk dobni pár kilót. az be...holnap maradjon csukva \í^lÁ téllel A December 2-án délután ket- f tő órakor a Varga Katalin \ Gimnázium szeretettel várja hagyományos adventi versmondó versenyére az érdeklődő hetedik-nyolcadik osztályos tanulókat Egy—tetszés szerinti témájú, szabadon választott- művet kell előadni Ugyanebben az időpontban a vargás 9. évfolyamos versmondók is versenyeznek, természetesen külön kategóriában. JELENTKEZZETEK az iskola honlapján (vagy személyesen) t PUGNERNÉ KEREKI ÁGNES V, TANÁRNŐNÉL! _ — Kellene még néhány perc kollégium Ahol néha nehéz az élet, de sok barátra találsz Pillanatkép egy kollszobából: természetesen vannak szabályok és tanulni Is kell, de a hangulat kitűnő... Képünk Illusztráció. Minden év 'novemberének utolsó péntekje, idén november 27-e a nemzetközi Ne vásárolj semmit nap. Ez a nap jó alkalom arra, hogy észbe kapjunk: miért érezzük folyton- folyvást szükségét a túlfogyasztásnak. 1992-ben született meg a pénztárcakímélő nap ötlete egy amerikai reklámszakember agyában. Azóta mintegy 65 országban tartják meg ezt a napot. A karácsonyi szezon kezdetével ilyenkor vásárolnak a legtöbbet az emberek, ezért j esett a választás november végére. A szervezők és a résztvevők célja, hogy a fogyasztók tudatosabbak legyenek vásárláskor. A hatalmas ütemben folyó környezetkárosítás megállítása sem utolsó szempont a fogyasztói böjt napján. Itt az ideje, hogy kipróbáljuk, milyen 24 órára félretenni a pénztárcánkat és ellenállni a kísértésnek. Legyünk tudatosabbak! A cél tehát, hogy közösen lépjünk fel a mértéktelen és felesleges fogyasztás, valamint a gyártással együtt járó környezetkárosítás ellen. Ne vásároljunk együtt november 27-én... Vajon sikerül? SÉRA DALMA Jé, ez a dal mintha az én életemről szólna A zene az életem.., ezt sok zenész állítja. Én is úgy gondolom, hogy a zene meghatározó az életünkben. Ha meghallasz egy jól csengő dallamfoszlányt, egész nap a fejedben jár, és érdekel, mi lehet a szám címe, hogy szól az egész együtt meghallgatva Ezekre szokták azt mondani, hogy „fülbemászó” dallamok. Bizonyos számok meghallgatása közben olyan érzések törnek fel belőlem, hogy úgy érzem, boldog vagyok. A szomorú hangulatban hallgatott zene sírásra késztet, vagy éppen az nyugtat meg. A szöveget figyelve sokan magukra ismernek, úgy vélik, ez a szám nekik íródott, éppen a saját történetükhöz illik. Vannak olyanok, akik ha szomorúak, nem csendes, lassú zenét hallgatnak, hanem a tombolós, üvöltős zene hatására nyugszanak meg. Mások éppen andalítóra vágynak... Akárhogy is gondoljuk, egy biztos: a zene az életünk része. KISPÁL ZSÓFIA, 10. D, VKG «•=> s «S3 g--? s Három év múlva eljön a világ vége? mozi Látványos jelenetek egy egyszerű sztori körül a 2012 című filmben r-gg s «S3 <X!=r Azt mondják, a 2012-es év nagy változást hoz az egész emberiség életébe. A maja naptár innentől kezdve nem számlálja az időt. De vajon tényleg bekövetkezik a világ vége? A korukat, sőt talán a mi korunkat is meghaladó tudással rendelkező, már kihalt maja nép, egy hihetetlenül pontos naptárat készített, amely egyesek szerint a Gergely naptárnál is pontosabb. A naptár érdekessége, hogy ciklikusan számolja az időt, azaz korszakonként lejár, majd újra és újra kezdi a számlálást. Az első lejárásának ideje 2012. december 21-re esik, amit egyesek a világ teljes újraformálásával tesznek egyenlővé. Ezt a hiedelmet fölhasználva rendezte meg Roland Emmerich újabb katasztrófafilmjét. A rendező korábbi filmjeitől eltérően (Holnapután, Godzilla, A függetlenség napja) itt a teljes világ pusztulását szeretné bemutatni, mely természeti katasztrófák által megy végbe, és persze közben egy kis család az életét próbálja menteni. Roland Emmerich forgatókönyvei közül látvány szempontjából ez az egyik legjobb. Ez a film is, mint a látványfii mek általában, saj nos nem a sztorira van kihegyezve. Talán egy jobb sztorival sokkal jobb film lehetne. A történet igen egyszerű. Egy ásatás során olyan bizonyítékokat találnak a maják egykori élőhelyén, miszerint a világ 2012- ben végleg elpusztul. Miután valóban elkezdődnek az események, az amerikaiak elkezdik megépíteni az új Noé bárkáját, hogy túléljék. Többet nem mondok el, annak, aki nem látta a filmet, nem akarok elárulni semmit. Számomra egy kissé abszurd és röhejesre sikeredett az egész, John Cusack, a film főszereplője mivel van benne egy olyan jelenet (a bemutatóban is ez van tudomásom szerint), miszerint egy limuzinnal menekülő család után, egy földrengés következtében beszakad a föld, mellettük, mögöttük, előttük, egyszerűen mindenhol, kivéve alattuk, és pont kiérnek a repülőtérre, s el tudnak repülni, mielőtt minden megsemmisül. Ez eléggé groteszk. Elnézést kérek, nem akarom senki kedvét sem elvenni a filmtől! Sőt, menjen el mindenki és nézze meg, mert egyszer igazán megéri megnézni! Részemről viszont azt igazán sajnálom, hogy ha mindez igaz, 2012-ben elmarad a karácsonyi ajándékozás... CSÍKOS ROLAND, TPG GYERE ÉS NE VEGYÉL SEMMIT!
